Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-02 / 124. szám

DÉLMAGYARORSZAG SZEGED. SzerkesztMAg: Somogyi uccn »2.1.cm. Telefoni 23-33.-KIadölüTatal, kHlnllnkllnyvlAr és (eoylrodo Aradi ucea a. Telető»» t 13-00. - Nyomda s LBw tloóf ucea 1». Telefon « I3*O6 TAvlrnlI ét Icívélrlm • DélmnoyaTor»«*«) Szened Péntek, 1933 Junius 2 Ara 12 fillér IX. évfolyam, Í23. s«. ELŐFIZETÉSI Havonta helyben 3.20. Vidéken e» Budapesten 3.öO,kUllBidBn 0.40 pengA. Egye* tzám Ara hétköz» nap ÍZ. vn»Ar- é» Ünnepnap 20 flll. Htrpetések felvétele tarifa »r.crlnl. MegjelenlK héttd Kivételével naponta reggel Az egyetem sorsa Akárhogyan forgatjuk és akárhogyan értelmezzük, nem sok megnyugtatót tudunk felfedezni Hóman Bálint kultuszminiszternek az egyetemi ügyről elhangzott nyilatkozatában. Ellenkezőleg minden okunk megvan, hogy aggódjunk a szegedi egyetem jövendője miatt. Aggódnunk kell még akkor is, ha nem felejtettük el Lázár Andor igazságügyminiszternek Klebelsberg koporsója fölött tett fogadalmát. A kormány ismeri kötelességét és igéri, hogy nem fogja elhagyni az elárvult Szegedet. Azt mondja a kultuszminiszter, hogy egyetemek megszüntetését nem tervezi a kormány. Túlságosan erős zuhany volna a sokat hangoztatott kulturfölényre és a kormány kultúrpolitikájának elgondolt célkitűzésére, ha az uj egyetemek felállításuk tízéves jubileumát a bezárás ünnepélyével ülnék meg. Ehelyett az egyes karok szüneteltetésének és összevonásának gondolata lebeg a kormány előtt. A vidéki egyetemek ügyében az elhatározás még nem érett meg teljesen, de előre bejelenti a kultuszminiszter, hogy a kormány elhatározásán az előre várható küldöttségjárás nem fog változtatni. Maradjunk szépen odahaza, legyen csend és nyugalom a városházának csipkés tornya alatt és várjuk meg, míg megérnek és bennünket befejezett tények elé állítanak a várható intézkedések. Nos, mi nagyon sokat megértünk a takarékosságnak reánk parancsolt szükségességéből,, ezekbe a kijelentésekbe mégsem tudunk egykönnyen belenyugodni. Egész egyszerűen azért, mert nem hihetjük el, hogy az elhatározást számszerű igazságok támogatnák. Nem hisszük, hogy a karok szüneteltetése és összevonása olyan megtakarítást jelentsen, hogy azért érdemes volna ezt a kulturális harakirit elvégezni az egyetemeken. Meg is mondjuk, hogy miért. Nyilvánvaló, hogy az orvostudományi fakultás megszüntetésére se a miniszter, se az egyetemek és az opera ellen szavaló országgyűlési képviselők nem gondolnak. Az orvostudományi fakultások klinikákat tartanak fenn és közegészségügyi szolgálatot végeznek, tehát feltétlenül fenntartandók. Annak idején Smith Jeremiás népszövetségi főbiztos azzal az indokolással adta meg a hozzájárulást a kolozsvári egyetem áthelyezéséhez és a szegedi egyetem alapításához, hogy az általa fenntartandó klinikákra feltétlenül szüksége van az Alföld déli részének. Az orvostudományi kar tehát, amely az egyetem kiadásainak majdnem hetven százalékát abszorbeálja, megmarad. De ha más kart zárnak be, vagy vonnak össze, hol van a takarékosság? A tanárokat széjjel ereszteni nem lehet, vagy másutt kell őket alkalmazni, vagy a nyugdijukat kell fizetni. Legfeljebb néhány tanterem téli fűtése és vílágitása az, ami effektív megtakarítást jelentene. Pontos számvevőségi adatok nélkül is, nem hisszük, hogy a mai egyetemi költségvetéssel szemben öt-hat százaléknál többet jelentene az orvosin kívül bármely kar megszüntetése, vagy összevonása. Ne csodálkozzék azért senki, ha ebben az elgondolásban, amely mér hetek óta kisért és a kultuszminiszter tegnapi kijelentésében hivatalos formát is öltött, nem tudjuk felfedezni azokat a takarékossági lehetőségeket, amelyekért érdemes volna a vidéki poyets- i mek struktúráját megbolygatni és az egyetemi városok gazdasági életét súlyos megrázkódtatásnak kitenni. Mert mig a fakultásmegszüntetés az államra nézve megtakarítást nem jelent, addig a pénzforgalom, ami több száz egyetemi hallgatónak és tanáraiknak a városban való tartózkodásával jár, igenis súlyosan esik latba a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett a kereskedelem és ipar szempontjából. Ezek az érvek mindegyik vidéki egyetemi városrapllanak. Szóljunk-e, beszéljünk-e ezek után Szejfed különleges szempontjairól és elmondjuk-e, hogy Szeged milyen áldozatokat hozott az egyetem érdekében? Hiszen mindenki ismeri azt a küzdelmet, amelyet ez a város évtizedeken át a teljes, négy fakultásos egyetemért folytatott: A' háború előtt elütötték tőle, mert Debrecen mellett felekezeti szempontok szóltak, Pozsony mellett pedig igen magas protekciók érvényesültek. De mikor az összeomlás hajléktalanná tette a kolozsvári egyetemet, ez a város hajlékot^ nyújtott neki, — nem, a kolozsvári egyetem jogcimén teljesen uj egyetemet alapított és az állammal együtt olyan otthont épített számára, hogy azt méltán tekintik a háború utáni évtized legnagyobb építészeti alkotásának Magyarországon. Az egyetem itt megvan, megvan kőben, lélekben és a város szivében. Sorsa a mi sorsunk. Csonkitatlan megtartásáért hivatkozunk az erőnket meghaladóan hozott áldozatokra és appellálunk az egész nemzet élő lelkiismeretére. 99 Ha létrelön a gazdasági megegyezés a határok maguktól ledőlnek" Tltuleseu feltflnéstkeltö nyilatkozata a klsantantkOlllgymlnlszlerek Drágái konferenciája után Magyarország és a kisantant viszonyairól csak negatív értelemben érlntik-e (Budapesti tudósítónk telefonjelentéss.) Prágából jelentik: A kisantant miniszterek a csütörtöki záróülésökön a három kisantant állam szoros gazdasági együttműködéséről tárgyaltak és a részletes együttműködés programját dolgozták ki. A kiadott hivatalos kommüniké szerint ez a gazdasági ejjyüttmüködési program első lépést jelent egy uj gazdasági közösség felé, amelyhez bármikor foga van csatlakozni valamelyik szomszédállamnak. A kisantant konferencia utolsó határozata az volt, hogy a kisantant szövetség állandó tanácsa a népszövetségi közgyűlés alkalmával tartja legközelebbi ülését. A záróülés befejezése után a külügyminiszterek fogadták az újságírókat. Arra a kérdésre, vájjon a kiadott hivatalos jelentések a kisantant-államoknak Magyaror- * szághoz való viszonyát, Benes erélyes nemmel válaszolt. Ugyanilyen: erélyes tagadó választ adott Tltuleseu is, hangoztatva, hogy a kommünikében kifejezetten benne van, hogy a kisantant államok minden állammal szemben a nyugodt politikát követik. Az együttműködés elsősorban gazdasági jellegű, ami a politikát illeti, a kisantantállamok álláspontja az, hogy a béke nem a határok revíziójától függ. A határoknak' egyáltalán nincs jelentőségük többé — mondotta Tltuleseu —, ha létrejön o gazdasági megegyezés. Ha ez meg van, akkor a határok maguktól ledőlnek. A békeszerződések revíziójának előszava a négyhatalmi paktum Szerb kommentár Mussolini nyilatkozatához (Budapesti tudósítónk telefonjelentéss.) Belggrádból jelentik: A kormányhoz közelálló Pravda csütörtökön vezércikkben foglalkozik Mussolini legutóbbi nyilatkozatával, amelyben az olasz kormányelnök azt mondotta, hogy a négyhatalmi paktum tulajdonképen csak »előszó«. A Pravda nyilatkozatnak tartja ezt a kijelentést és azt irja, hogy Mussolini minden valószínűség szerint a békeszerződések revíziójának előszavát látja a négyhatalmi paktumban. A Dúcénak valószínűleg az az elgondolása — irja a Pravda —, hogy a négyhatalmi egyezmény aláirása után, Olaszország azonnal erélyes akciót kezd a békeszerződések revíziója érdekében. Diplomáciai bonyodalmak Németország és Ausztria között egy német képviselő linzi lakásán tartott házkutatás miatt (Budapestti tudósítónk telefonjelentés?„) Bécsből jelentik: Több ausztriai nemzeti szocialista vezér, köztük néhány birodalmi német állampolgár is, a feszült német—osztrák viszonyra való tekintettel, elhagyta Ausztriát és Németországba uta-ott. Habicht német nemzeti szocialista biiodaírni képviselő személye körül súlyos diplomáciai bonyodalmak támadtak abból. hogy házkutatást tartottak linzi lakásán. A házkutatás során állítólag különböző súlyosabb terhelő okmányt foglaltak le. A berlini magánjelentések szerint a birodalmi kormány személyes sérelemnek fogja fel ezt a házkutatást és Habicht levelezéseinek lefoglalását, tekintettel arra, hogy Habicht mint a német nemzeti socialista párt ausztriai országos felügyelői« tar-