Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-12 / 107. szám

DHMAGYARORSZAG SZEGED. SzedcetstOtég: Somogyi ucca 12.l.cm.Telefon: Z5-33.^KlndOhlvníol, kOIotdnkOnyylAi é* tegylroda Aradi ucca S. Telefon : 13-00. — Nyomda t U>w LlpAI ucca 19. Telefon ; 13/-OÖ TArlratl et levélcím DélmnqynrnrszAg Szeged Miből élünk? Nem hisszük, hogy volna egy ember is az országban, aki kételkednék a parlamentben most folyó költségvetési vita eredményében. Mindenki tudja, hogy a parlament a költség­vetést el fogja fogadni és legfeljebb abban a tekintetben lehetnek nézeteltérések, hogy a vita meddig fog eltartani és milyen szem­pontokat fognak még az egyes felszólalók a Hátralevő tárgyalás során felvetni. A vita általános irányát azonban már az eddigiek alapján is meg lehet állapítani. Bármennyire is a költségvetés és zárszámadás vitája nyújt­ja a legtöbb alkalmat, hogy a képviselők ál­láspontjukat leszögezzék a kormány egész politikája tekintetében, ezúttal a költségvetés vitája nagyjából két kérdés körül forog. Az egyik a közterhek csökkentése, a másik a külállamokkal való kereskedelmi viszonya­ink rendezése. Talán egy felszólaló sincs, aki több-kevesebb részletességgel e két kér­dést ne érintette volna beszédében. Érthető is, mert ma ez az összefüggő két kérdés sar­kalatos problémája egész életünknek: mi­ként tudjuk termékeinket és terményeinket értékesíteni és az értékesítés után mi marad meg belőle a gazdasági alanyok számára. Rövidén összefoglalva: mi az, amiből élünk? Ma pedig mintha a külső körülmények összejátszása is alóhuzottan juttatná kifeje­zésre ennek a kérdésnek mindennél nagyobb fontosságát, szinte sorsdöntő jelentőségét. Odakint május legszebb zöld színében pom­páznak a vetések és a tavaszi virágdísz fe­hérségében tobzódnak a gyümölcsösök. A termés ma nagyon jónak ígérkezik. A nagy gyümölcstermő helyekről olyan jelentések futnak be, hogy abban az esetben is, ha a ma ígérkező termésnek ötven százaléka elpusz­tul, még mindig olyan rekord-eredményre kell számítani, aminőre már esztendők óta nem volt eset. Viszont mikor a parlament költségvetési vitájában az értékesítés kérdé­seit tárgyalják és mikor odakint igéret for­májában jelentkezik, amit majd értékesíteni kelí, ugyanakkor jobbra is, balra is, tárgya­lásban vagyunk azokkal a szomszédainkkal, akikkel normális viszonyok között külkeres­kedelmi forgalmunk zömét le szoktuk bonyo­lítani. Azt hisszük, hogy nem csalódunk benne, ha azt tételezzük fel, hogy az atmoszféra e tárgyalások számára lényegesen jobb, mint volt még néhány hónap előtt, vagy akár az utolsó két-három esztendő bármely idősza­kában. Az egy Németországot kivéve, amely a rideg elzárkózás álláspontjára helyezkedett és szinte tiltó jellegű gátakat emelt a magyar állati termékek, a magyar tojás és a magyar főzelékfélék bevitele elé, a többi partnerek­ben megvan a készség, hogy az eddiginél nagyobb mértékben nyissák meg határaikat a magyar bevitel előtt. Természetesen, amit cselekszenek, azt nem érdek nélkül és nem a mi szép szemünkért teszik. Semmiesetre sem puszta véletlen ugyanis, hogy a csehek, akikkel 1932 január elseje óta szerződésen kívüli állapotban vagyunk, éppen most je­lentek meg Budapesten az uj tárgyalások megkezdésére. Érzik, hogy Németország me­rev magatartása gazdasági ellenhatásokat fog kiváltani. Adva látják a lélektani momen­tumot: ha ők most előzékenységet tanúsíta­nak velünk szemben és elhelyezési lehető­séget biztosítanak a mi termékeinknek, ugy Péntek, 1933 május 12 Ara 12 filter (, IX. évfolyam, ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken e» Budapesten 3.60, kUUUldUn 6.40 pengd. — Egye* szAm ara hélköz« nap ÍZ, vn»Ar- és Ünnepnap ZO flll. Hlr­peteseR fel-vétele farfia szerint. Megje­leniu hetid Kivételével naponta reggel valószínű, hogy az eddigi német ipari beho­zatalnak egy részét a saját iparunk részére megszerezhetik. A do ut des politikája az, amely ebben az elgondolásban a legvilágo­sabban érvényesül. A mai viszonyok között olyan kereskedelmi szerződésekre, aminők a háború előtt voltak divatban természetszerűleg nem számitha­tunk. Nincs szó olyan szerződésekről, melyek a vámok lefizetése mellett az áruk teljesen szabad forgalmát garantálják és a legtöbb kedvezmény elvének megfelelően a kedvez­ményes vámok élvezetét biztosítják a szer­ződéses viszonyban lévő államok részére. Egyelőre legfeljebb a kontingensek keretei­nek kiszélesítéséről van szó, az egyes álla­mok közötti forgalomban. Az osztrákokkal ezt csak korlátozott mértékben sikerült el­érni. A román megállapodás talán kedvezőbb Magyarország szempontjából. A cseh keres­kedelmi tárgyalás még nincsen lezárva. Most hallatszanak az első hírek, hogy a jugoszlá­vok is hajlandók tárgyalni a jelenlegi kon­tingentális megállapodások kereteinek kibő­vítéséről. Az eredményeket majd a követ­kező hetek és hónapok folyamán fogjuk megállapítani. Egy bizonyos, az utolsó három-négy esz­tendő alatt óriási eltolódások mentek végbe külkereskedelmi forgalmunkban. Kiviteli cik­keink között a buza és a liszt, amelyről a béke éveiben valósággal az ország gazdaság! jólléte függött, nagyon hátraszorult. Még az elmúlt esztendőben is, amely az elzárkózás! politika, devizakorlátozások és behozatali ti­lalmak folytán kivitelünk megdöbbentő ösz­szezsugorodásával járt, az élőállatkivitel több mint kétszerese volt a buz aki vitelnek és há­romszorosa a lisztkivitelnek. A liszt kivitelét a baromfi és tojás kivitele is kétszeresen meghaladta. Százalékosan előrerukkolt a gyümölcs, zsir és főzelékfélék kivitele.' Mindezek olyan változások, amelyeknek ki­fejezésre kell jutni most a kontingentálís megállapodásokban és később a megköten­dő kereskedelmi szerződésekben is. És vé­gezetül, a háború óta nálunk számottevő és teljesitőképes uj iparágak is keletkeztek, amelyek még a mai nyomott viszonyok mel­lett is sok ezer embernek adnak kenyeret.1 Ezeknek érdekeit sem lehet feláldoznunk: Mindezek a körülmények egy uj gazdasági politika és részben uj gazdasági berendez­kedés kontúrjainak kialakulására mutaltnak: A szomszéd országokhoz való gazdasági kö­zeledésnek reménye csillan fel abban, amit ma körülöttünk látunk. Szeretnénk, ha nyá­ron és ősszel, mikor a magyar termékek és termények tömeges kivitelének az ideje el­érkezik, már a közeledésnek ez a politikája meghozza gyümölcsét, a magyar gazdasági élet jobbrafordulását.' II restauráció, a nemzeti összefogás, a hitlerizmus és a revízió a költségvetés csütörtöki vitájában Pakols napirendi felszólalása a magyar kalonal megblzoll genfi szerepléséről (Budapest! tudósítónk telefonjelentése.) A kép­viselőház csütörtöki ülésének eseménye Fried­r i c h István felszólalása volt. Friedrich a maga egyéni modorában, állandó derültséget keltve fog­lalkozott az aktuális problémákkal. Elsősorban megállapította, hogy a költségvetési vita során, szokatlan módon, olyan problémák kerültek szó­ba, mint a restauráció, a revízió és a külpolitikai orientáció ügye, melyekre a külügyminiszternek válaszolnia kellene. Ezután arról beszélt, hogy állítólag nagy ja­vulási folyamat indult meg — azonban a jelek nem ezt mutatják. Az államadósságok 375 millió­val emelkedtek, a nemzeti vagyon csökkent, a közterheket 2—300 százalékkal emelték. Chile ki­vételével a magyar külkereskedelem zsugorodott a legjobban össze. Tessék elkezdeni a purifiká­ciót minden vonalon, visszahatóan. A nemzeti egység kérdéséről beszélve kijelentette, hogy a teljesen egyetemes nemzeti egységhez nem az Eszterhá z;y-uccai kártyahelyiségnek van köze, an­nak reinkarnációja a Szent Korona. Ha olyan egységre gondolunk, amelyet Sztranyavszky hoz össze, akkor abból sohasem lesz semmi. Sors­döntő kérdésben a nemzet egységes és egész. Moz­gásszabadság kell, nincs olyan viz, amely meg ne poshadna. Ne akarjon a miniszterelnök hangula­tot teremteni azzal, hogy elmegy a mezőgazdák­hoz, elmegy az iparosokhoz és mindenütt kijelenti, hogy az illető osztály a nemzet fenntartója. El­megy az OMKÉ-ba is és ott ezt mondja: Nézzé­tek izraelita testvérek, én félreteszem fajelmélete­met, beléphettek a TESz-be — és a zsidók ilyen­kor teljes erőből tapsolnak. Csak az a baj, hogy Gömbös ugyanakkor elmegy Wolffék gyűlésére és ott keblére öleli Wolffot. Ne csináljon Ilyeneket a miniszterelnök, mert viselkedése következtében olyan egyveleg lesz itt, hogy senki sem ismeri ki magát. Külpolitikai kérdésben igazat ad a minisz­terelnöknek a szomszédokról mondott beszédjével kapcsolatban: nincs helye szentimen tálizmusnak. A német helyzettel foglalkozva kijelentette, hogy­ha valaki elitéli a hitlerizmust, még nem ítéli el a német nemzetet Az ülés Pakots József napirendi felszólalá­sával ért véget Szóvátette, hogy genfi jelentés szerint a magyar katonai megbízott a hadsereg­létszám-bizottság ülésén azt javasolta, hogy a né­met rohamcsapatokat és a Stálhelmet ne tekintsék katonai jellegű alakulatnak. A magyar javaslatot 9:2 arányban leszavazták. Azt kérdezi, hogy mi­ért kellett ilyen javaslatot tenni a mai időkben. Ha a külügyminiszter revideálja az érzelemből származó külpolitikai felfogását és azt nem hoz­za összhangba az ország érdekeivel, akkor Ma­gyarországra nézve a legsúlyosabb kellemetlen­ségek származnak. A költségvetés csütörtöki vitájában az elnök elsőnek S o m s i c h Antal grófot hivta fel szó­lásra. Mivel szemmelláthatóan kevesen voltak a teremben, Somsich a tanácskozóképesség megállapítását kérte. Somsich azzal kezdte be­szédét, hogy a világválság nem átmeneti jelle­gű és hogjy hosszú időre kell berendezkednünk a mostani állapotokra. Ma a haszonnal való mezőgazdálkodás teljesen lehetetlen. Szerin­te egy kétezer holdas gazdálkodónak nincs annyi bruttó jövedelme, mint egv magasabb­rangú állami alkalmazott illetménye. Az elnök megállapította, hogy ' a Ház tanácskozóképtelen és szünetet rendelt el. Szünet után SomsicK utalt arra, kogy pártja nem adja fel az ellenzéki álláspontot és a szabadbirálat jogát. A költségvetést nem fo­gadta el. Fellner Pál a világgazdasági eseménvek és a magyar gazdasági helyzet közölt vont pár­huzamot. A világgazdasági helyzetben teljes a zűrzavar, megszűntek a régi gazdasági elvek. A külföldi események láttán meg kell állapi-

Next

/
Thumbnails
Contents