Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-11 / 106. szám

DELMAGyAftORSZÁG 1933 május TI: Olcsó, szép és tartós a • GpB harisnya fényesben és mattban s**™' fogság m ellett Pollák Testvéreknél be. Csalk így adtam át a pénzt és ezért kérteim a* irást. Hattay azt felelte, hogy ne törődjek vele, adjam a pénzt, majd a többit ő és Görög elintézi. A biróság ezután kihallgatta tanuként Dettre Bélát, Biau Sándort, Gál Ferencet, majd dr. Saár Kornél védő felszólalása után Hattay Adriennét jogerősen felmentette a sikkasztás vádja alól, mert nem látta a vádat igazoltnak. HA FEL IS MEGY PESTRE NI OTT, HANEM y y A SZEOEDI CÉGEK MEOSZEGEDEN VÁSÁROLJON A törvényszék Ítélete a dorozsmai hamlstanuzási perben (A Délmagyarország munkatársától.) A törvényszék Gömör y-tanácsa szerdán folytatta Maróthy S- István dorozsmai gazdálkodó és társai bűnügyének főtárgyalását. A keddi nap folyamán befejeződtek a tanúkihallgatások és igy szerdán reggel, a tárgyalás megnyitása után, a perbeszédekre került a sor. A tárgyalás iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. A terem zsúfolásig megtelt dorozsmaiakkal, •ót még a folyosón is álldogáltak sokan, olyanok, akik mar nem férhettek be a terembe. Elsőnek dr. Kalmár Szilveszter ügyész mondotta el vádbeszédét. Részletesen foglalkozott az egyes vádpontokkal, a vádlottak személyével. Valamennyi vádlott elitélését kérte. Ezután a védők beszéltek. Dr. Burger Béla Maróthy S. István védője azt fejtegette, hogy a Czélcus-féle nyugta nem volt hamis, ezt igazolják Maróthy váalottársai, Polyák és Molnár is, akiknek egyébként semmi érdekük sem fűződött ahoz, hogy egy meg nem történt kifizetés mellett tanúskodjanak. Maróthy, ha az a nyugta tényleg hamis lett volna, óvakodott volna azt a polgári per irataihoz becsatolni. Foglalkozott ezután a védő a nyugta eltűnési körülményeivel és azt fejtegette, hogy Maróthynak nem állott érdekében eltüntetni a nyugtát, ezt az is bizonyltja, hogy a kérdéses nyugta hónapokon keresztül ott feküdt az irattárban. A védő Maróthy felmentését kérte ugy ebben, mint a többi vádpontban, melyeknél a vádlott bűnösségét a vádnak egyáltalán nem sikerült bizonyítania. Dr. Fekete László Maróthy S. Sándor és Maróthy Istvánná védelmében szólalt fel és mindkettőjük felmentését kérte azon az alapon, hogy bűnösségük nem állapitható meg. Dr. Dénes István Polyák József és Molnár Mihály védője szintén felmentést kért, úgyszintén dr. W i n k 1 e r Elemér, a többi vádlott védője. A biróság ezután tanácskozásra vonult viszsza és közel két órás tanácskozás után fél egy órakor hirdette ki Ítéletét. A biróság bűnösnek mondotta ki Maróthy S Istvánt, Maróthy S. Sándort, Polyák Józsefet és Molnár Mihályt, mint tettestársakat egyrendbeli maf

;ánokirathamisitás bűntettében,' Maróthy S. slvánt kétrendbeli hamistanuzás büntetteben, Maróthy S. Sándort pedig egyrendbeli, Polyák Józsefet és Molnár Mihályt 2—2 rendbeli hamistanuzás bűntettében es ezért: Maróthy S. Istvánt 2 esztendei és 6 hónapi fegyházra, Maróthy S. Sándort 1 esztendei börtönre, Polyák Józsefet 1 esztendei börtönre és Molnár Mihályt 2 esztendei fegyházra Ítélte. A biróság Molnár kivételével a többi elitélt büntetéséből 2 hónapot és 15 napot a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett. A biróság elrendelte, hogy az ügyész kérelmére Márta Rozál tanú és a védő kérelmére Szalay Zsófia tanú vallomásának jegyzőkönyvét' megküldjék az ügyészségnek, A biróság Maróthy S. Istvánnét az ellene emelt vád alól felmentette és elrendelte azonnali szabadlábrahelyezését. Marólhvt, fiát, Polyákot és Molnárt a többi vádpontok alól szintén felmentette, ugyancsak felmentette a többi vádlottat, a két Törcsmagi-fivért és Kiss Istvánt is. A biróság az ítélet rövid indokolásában azt állapította meg, hogy az ismeretlen módon eltűnt Czékus-féle 8000 pengőről szóló nyugta hamis volt, a nyugtát meghamisították, még pedig olyan módon, hogy Czékus levelének ceruzával irott szövegét kiradírozták és az eredeti aláírás fölé irtak a nyugta szövegét. Ezt a nyugtát a Czékus által indított perben felhasználtak, a biróság előtt pedig hamis vallomást tettek. Nem vette figyelembe a bíróság Polyáknak és Molnárnak azt a védekezését, hogy Ók nem tudták a nyugtáról, hogy az hamisitvány-e vagy sem, mert az bizonyos, hogy amikor ők a nyugtát aláirták, Czékus nem volt ott. Marótbvné't fel kellett menteni, mert teljesen jóhiszeivücn járt el, férjén"1 átadta a 8000 pengőt, hogy azt fizesse ki C.zékusnak, tehát joggal hihette, hogy férje a pénzt ki is fizette. A többi vádpontban a bíróság részint nem látta belgazoltnak a vádlottak terhére rótt bűncselekményt, részint pedig nem volt megnyugtató bizonyíték. Envhitő körülményként mérlegelte a biróság az ítélet kiszabásánál Maróthy családos állapotát, sulyosbitónak a cselekmények halmazatát Ugyanezeket a körülményeket vette tekintetbe a biróság a többi elítélt vádlottnál is. Dr. K a 1 m á r Szilveszter ügyész az ítélet súlyosbítása végett és a felmentések miatt fellebbezést jelentett be, a vádlottak és a védők szintén fellebbeztek a bűnösség megállapítása miatt, illetve enyhítés végett. Egyedül Maróthv S. Sándor nyugodott meg az ítéletben, mire az ügyész Is visszavonta vele szemben a fellebbezést ugy. hogv az egyesztendei börtönbüntetése jogerőssé vált. Az ügy most második folcon az ítélőtábla elé kerül. Lovaq flrmentanó mAM* 15-6n •zombaton Mto 6knr rendezi meg • T I s z A b a n évzárói vlvóakadémláját. m 101 molykár e'len nyaralta««» í••ittassa PETTYKO szücsmeaternöl, Aradi ucca. BUNDÁJÁT Központi fűtést vízvezetéket tervez és berendez m Hl JEREM GÉZA oki. gépészmérnök egészségügyi, SXlvatytyu éa compressortelepek berendezési vállalata Tábor u 7/b. Telefon 83-46Hosszú IflvArotl vidéki gyakorlati Külföldi szemle Olasz lapok és folyóiratok egyre sűrűbben foglalkoznak a magyar irodalommal örvendetes jelenség még akkor is, ha a propaganda egyoldalú, mert a mind gyakrabban megjelenő cikkek előbbutóbb' csak fölhívják a külföld figyelmét arra, hogy nálunk nemcsak puszta és gulyás van, hanem valami kultura is. Már a múltkoriban is beszámoltam B a 11 a Ignác ismertetéséről, mely meglepő s valószínűleg érdem szerint dotált elfogultsággal sorolja föl a nevesebb magyar Írókat s annak a szerény álláspontomnak adtain kifejezést, hogy legalább a külföld előtt ne tegyünk különbséget „jobboldali" és „baloldali" irodalom kőzött, mert úgyis kevesen vagyunk s talán még a „baloldali" táborban is akad olyan tehetség, mint például Pékár Gyula. Ujabban Sértő Kálmánnal, a parasztköltővel, foglalkozik a Corriere della Ser a, bizonyára pesti sugallatra, mert a cikk irója ugyanazzal a lelkes s inkább enervált idegrendszerre, mint komoly Ítélőképességre valló parasztkultuszszal kürtöli világgá a hirtelen fölbukkant poétát, mint amely Sértőt nálunk is ismertté tette. Kétségtelen, hogy a „Falusi pillanat" költőjének ilyetén beharangozása kicsit elhamarkodott volt. Sértő nem tehetségtelen ember, de kis kötete még nem elég garancia arra, hogy készebb s egyelőre talán mégis nagyobb költők megkerülésével, pont ő reprezentáljon külföldön is valami egészen originálisát és grandiózusát is, még pedig csakis azért, mert Sértő paraszti szárnyalással is hitelesíteni tudja kicsit nyers, barbár művészetét. A külföldnek megint csak érdekességet és csemegét szállítottunk, mert az olasz lap is szivesebben feszegeti a kirobbanó őserő kérdését, Sértő gyalogutját és szerelmét, mint művészi eredményeit. Sértőről Idehaza is sokféleképpen vélekedtek s egyelőre még azok sem hihetnek benne maradék nélkül, akiknek szent meggyőződésük, hogy ma a falusi élet csábitó harmóniájának, a disznóölésnek vagy a baromfitenyésztésnek plasztikus, irodalmi földolgozása a legkorszerűbb művészi feladat. Mi várakozó álláspontra helyezkedünk, mert nagyon is félő, hogy a gyökereiből kiforgatott Sértő intellektuális képességek hiányában nem tud majd beleilleszkedni a falusi hangulatoktól mentes, megvadult világba s vagy elkallódik vagy önmaga epigonjává válik. Sértő Kálmán, mint jelenség föltétlenül érdekes, de a kritika és a halhatatlanság szigorúbb értékmérőkkel dolgozik. Egyelőre kétséges, hogy a pesti hűhó Sértő javára vagy kárára szolgált-e? Sokkal figyelemre méltóbb cikk jelent meg a L'Italia Letterariában a modern magyar liráról, mely meglehetős tájékozottsággal ismerteti Ady és az utána következő generáció költészetét „Nem minden alap nélkül (kezdi a cikk Írója) gondolunk önkéntelenül is valami romantikusra, szentimentálisra és nyugtalanul líraira, ha magyarokról hallunk beszélni. A magyar tipus ugy él az európai közvéleményben, mint a pátosz, a rajongás és az örökös nosztalgia megtestesítője. Szinte akarva sem tudunk megszabadulni attól az előítélettől, hogy a magyarságot határtalan puszták, cigánymelódiák és vad, falusi orgiák jelentik. Pedig a magyarságnak meg van a joga ahhoz, hogy necsak mint etnikai kuriozitást s mint jövevényt kezeljük az európai kulturában, hanem mint olyan népet, mely tökéletesen megért a civilizációra... Itt az ideje, hogy szintetikus egységben lássuk végre ennek a föláldozott és valósággal elárult fajnak európai helyzetét" Leszögezi a cikk írója, hogy a magyar géniusz főként a lirában bon'akozott ki s egy antologia nyomán, mely nemrégiben Jelent meg G I n o S lrola fordításában nagy hozzáértéssel boncolgatja a magyar költészet kérdéseit Adyt váteszként üdvözli, aki megérezte a magyarság tragédiáját s akiben végzetes harcot vívott az ázsiai és európai kettősség Babits latinos beállítottsága közelebb áll az olasz lélekhez, Kosztolányi a kis dolgok éber figyelője. De megemlíti Füst Milánt, Gellért Oszkárt a félénk és elégikus Tóth Árpádot Illvést és Sárközit a kik tévelyegnék, keresnek, anélkül, hogy valami végleges, vigasztaló mejj- 1 nyugvásra leltek volna. Igazi hit csak Kassák Lajost fűti, a proletárirót. Az irredenta lira megszólaltatója Reményik. De Marconnay, Simon András és Keleti Artúr is szerepelnek a fölsoroltak között A cikk Írójának, de különösen a fordítónak hálásak lehetünk. Valamivel teljesebb Ízt adott a magyar költészetről, mint elődei. De Itt ls már az ideje, hogy az örökösen csak egyoldalról bemutatott magyar irodalmat valaki rehabilitálja... • A könyvek és az Irodalom Iránt érzett rajongásunk juttatja eszünkbe, hogy valahol már ez is időszerűtlen. Fekete, kormos lángok csapnak fel a berlini Opera-téren és sok kedves Ismerősünk, barátunk nagyszerű élményünk hamvad el a hatalmi mámor szégyenletes máglyáján. A naptár pedig 1933-at mutat... Nem merek hinni neki. Berezeli A. Károly,