Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-06 / 102. szám

DBLMAöYARORSZÄG SZEOEO. SzerkMiUMg: Somogn uccn 92. Lem. Telefon: 23-33.' KlodóWTntnl, kaicsdnkányTtár «* Tegylroda Aradi ucea 8. Telefon : 13-00. - Nyomda : L8W Lipót ucca 19. Telefon i TAHratl «a levélcím • DélmagyaronzAg Szeged Kövezni, kSvezni... Volt Idő, mikor ez a városházi ellenzék Jelszava — persze nem a hangzatosság kedvéért elhangzó üres jelszó — volt. Volt idő, mikor programjának élén hangoztatta a városházi ellenzék, hogy mielőtt bármi mást tennénk, vessük meg Szegednek mint városnak az alapját s véglegezzük végre a rivót, fektessünk csatornát és köveztessünk. Volt idő, amikor jól ment a városnak is. Nem a béke régmúlt éveiben. A háború titán. Nem is olyan régen. Amikor az állam pénzével gazdálkodóknak nemcsak százados életű klinikákra és vegytani intézetekre, hanem erkölcsileg és pénzügyileg egyaránt drága borházakra is tellett. Amikor dúskált a pénzben dologtevéstől távol élő szerencsések egész hadereje: Amikor a városi hatóság Is a dolgok könnyebb végét fogta meg, hiába Viaskodott a városházi ellenzék azért, hogy fcenkinek se adjanak dupla lakbért, hogy ne hagyjanak ezreket elautózni havonként és ne tanulmányutazzanak el egyszerre tizezer peneőt, hanem sáfárkodjanak és köveztessenek, köveztessenek.:: Milyen hosszú idő telt el azóta is, amikor Jól ment nekünk. Jól ment?! Volt vagy öt esztendeje, hogy megszűnt Európa fele véres Csatatér lenni, hogy Trianonban leszakították testünk felét, hogy forradalmak rázásai elemi érővel zudultak ránk. De akkor volt még pénzünk. Jutott több, mint tíz millió olyan állami feladatok betöltésére, mint amilyen az egyetem építése, elemi iskolák emelése és gazdasági iskolák létesítése. A többiből, amíg Kölcsönt adtak, építettünk tanyai vasutat, bérházakat, csináltunk üzemeket és üzleteket, vásároltunk és eladtunk,a folyton romló aszfaltoktól és kövezetektől azonban városépítő figyelmünk egyre jobban elkalandozott. A kocsik a Kálvin-térről csak hatalmas kerülővel tudtak kijutni Szeged-állomásra. Körülbelül az volt a helyzet, hogy előbb Rókusra kellett kibaktatni s valahogy onnan kellett keresni a kiutat a nagyállomás fele. Életveszedelem nélkül ez az ut is csak attól kezdve volt használható, amióta évtizedes tépelődés után elszántuk magunkat arra, hogy állami feladatok betöltése közben olykor-olykor olyan munka elvégzésének a gondját és terhét is magunkra vesszük, mint amilyen nem a feltöltés vagy csatornázás, hanem a kövezés. Hol volt a kölcsönökben való duskálkodás mindenfélekép felejthetetlen kora, amikor arra a hősi elhatározásra jutott a hatóság, hogy a legközpontibb fekvésű szegedi uccák aszfaltjainak mértani arányban sokasodó és nagyobbodó folytonossági hiányaiért nem viseli tovább se az erkölcsi, se a várospolitikai, se a büntetőjogi, se a pénzügyi felelősséget. Újkori történelmünknek — nemcsak várostörténelműnknek — ez az ideje volt az, amelyben a városnak nem volt mit költeni, se saját, se kölcsön, egyes vállalatok azonban még rendelkeztek készpénzzel vagy kölcsönnel, vállalták tehát nemcsak a munkát, hanem a finanszírozást is. Ekkor, de már csak ekkor fordult a polgármester gondoskodása az aszfalt és a kövezet felé. Ékkor, de már csak ekkor — az inség és a veszedelem fenyegető végnapjain — csináltatta meg a legközpontibb fekvésű terek és uccák aszfaltját Megcsináltatta. De nem fizette ki. Olyan Szombat, 1933 május 6 Ara 12 fillér jCl' IX. évfolyam, 40lr»z. ELÖFIZETf S:IHnvontn helyben 3.20. Vidéken é» Budapesten 3.60, külföldön B.40 pengd. -* Egye* izém Ara hétköznap 12, vn»6r- és Ünnepnap 20IIII. Hlr— petétek fel-vétele tarifa szerint. Megjelenik hétlO kivételével naponta reggel m'értékben sertv mini amilyen mertékben vállalta. Most egyenlítette ki ezt a tartozást is. A gázgyári pénzből. És azóta adta ki vállalatba, de csak most készül a Petőfi-sugárut, a Csongrádi-sugárut és a Felsőtiszapart kövezete: , Állítólag a melyén, 3e ki hiszi, Kogy egyúttal a végén is vagyunk megpróbáltatásainknak. Hol vagyunk a kezdettől, amikor megindult a lejtőn való lezuhanásunk azzal, hogy a munkások századai és ezredei váltak munkanélküliekké ? Mindenféle egzisztenciák századai és ezredei roggyantak össze, egzisztenciák pusztulása és öngyilkosságok állandósulása a folytonos szimptomák, semmi nem gyarapszik, csak* a minden rendű és rangú munkanélküliek száma. Persze, hogy azt várják ilyen körülmények között, hogy a városigazgatás minden felhasználható garasát ugy költse el a hatóság, hogy valamelyik tengődő társadalmi osztály néhány egészen vagy félig kész rokkantja kis felfrissüléshez jusson. Sokat, nagyot ki várna most? Ki olyan botor? De talán lehet még élénkíteni a kereskedő forgalmát, az iparos műhelyét, a gazda földjén az életet: Tálén kenyérhez juthat ezen a réven néhány munkás is. S a város lakossága hetek óta, amióta remény van rá, hogy kis pénze lesz a hatóságnak, nem hall mást, mint azt, hogy kövezni, kövezni.:: Négy pengő lesz az ui boletta ára Forgalmiadói veinek ki a szénre? (Budapesti tudósítónk' telefon jelentése.) A" boletta-kérdés rendezése ügyében folyó tárgyalások befejezés előtt állanak. A kormány "azt tervezi, hogy a boletta árát 4 pengőben állapítja meg, a lisztforgalmi adót pedig lehetőleg eltörli. Ehhez körülbelül 60 millió pengőre volna szükség, mely összeget különböző forrásokból szándékoznak előteremteni. Ennek az érdekében a kormány különböző tárgyalásokat folytat a gyáripar vezetőivel, hogy azok az ipari vállalatok, amelyek kedvezményes vámtételeket élveznek, bizonyos összegeket vállaljanak. Elsősorban a textil-iparra számit a kormány, de tárgyalások folynak a szénbányák. kai is. A kormánynak az a cél ja, KogV et Ki azzal a a szénre 1—2 százalékos forgalmi adót vet kikötéssel, hogy az adó nem befolyásolhatja a szén árát Tárgyalnak olyan irányban is, hogy a behozott nyersanyagokat is fél—1 százalékos illetékekkel terhelik meg, azzal a feltétellel; hogy az adó nem éreztetheti hatását az árucikkeken. Ha ezek a tárgyalások sikerre vezetnek és a boletta-alaphoz szükséges 60—65 millió pengőt a kormány meg tudja szerezni, akkor eltörli, vagy egész minimálisra szállítja le a lisztforgalmi adót. „Magyarországon az egyetlen lehetőség: a parlamentáris demokrácia" A költségvetés folytatólagos vllá|a a képviselőházban ségeink számára tHkéletes kisebbségvédelmi politikát kér. Németországban jelenleg uralkodó rendszerrel sok tekintetben rokonszenvezik, de nem tartaná helyesnek, ha a német birodalom határai a magyar határral érintkeznék. Hathatós osztrák-magyar barátsági politikát kér, amit szerinte Bethlen István gróf 10 év alatt a Habsburgok és a magyar legitimisták ellen érzett személves indulatai miatt elgáncsolt. Ernszt Sándor kifogásolta, hogy a kormány az inség enyhítésére kevesebbet tett. mint az előző kormány. A revízió kérdésében rámutatott arra, hogy Budapest, május 5. A képviselőházban pénteken élénk érdeklődés mellett folytatták a költségvetés vitáját Egymásután .jelentkeznek a pártok szónokai, a vita most is éjfélig tartott és kedden tovább folytatódik. Hermann Miksa a technikai kultura helyzetével és fejlesztésének kérdésével foglalkozott Olyan híresztelések keltek szárnyra, mintha a kormány a soproni bányászati és erdészeti főiskolát ketté akarná választani. A bányászati akadémiát a budapesti műegyetembe olvasztanák be, mig az erdészeti kar egyelőre Sopronban maradna. Az igy elérhető megtakarítás nem lenne akkora, hogy ezért érdemes volna kettéválasztani a főiskolát. Az egvetemeken tervezett megtakarítási rendszabályokkal kapcsolatban más utat nem lát, mint a csonka egyetemek rendszerére való áttérést Gróf H u n y a d y Ferenc szerint a mai elégedetlenséget csak szociális intézkedésekkel lehetne levezetni. Aggodalmát fejezte ki, hogy a kormány a gyű léstilalommal megakadályozza a képviselőket beszámolóik megtartásában. Magyarországon a jövő egyetlen lehetősége a parlamentáris demokrácia. Áz érdekképviseleti rendszernek nem ellensége, de Magyarországon ez az uj rendszer csak a kormány egyoldalú befolyását biztosítja. Külpolitikai tekintetben ő is veszélyesnek tartja a szövetségi politikát és igy Magyarország számára nem marad más hátra, mint az európai politikához való igazodás. Nemzeti kisebbRómában és Londonban a revizlót másképpen értelmezik, mint Budapesten. tehát vigyázni kell ennek a kérdésnek a kflve*-' kezményeire. Ezután arról beszélt, hogy a keresztény politika nem jelenti azt, hogy az egy-! ház azonosítja magát valamely párt politiká-1 jávai. A keresztény pártot a magyar pari a mentben fenn kell tartani azért, mert nem le-< het tudni, hogy mikor válik szükségessé, hogy felvegye a küzdelmet a keresztény felfogás érdekében. Ernszt ezután arról beszél, sajnálja, hogv a koncentráció gondolatát annakideién sem jobbról, sem balról nem fogadták el. Meggyőződése, hogy_ később ezt mindkét oldalon meg fogják bánni. Olyan választójogra van szükség, amely számol a múlttal és megnyugtatja a közvéleményt. Éber Antal: A" kapitalizmus bünéül tüntetik fel azokat a tényekel; amelyek az állami