Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-27 / 119. szám

V DÉLMAG/AROftSZAG 1933 május 27. IDEAL' •tgftUitltt é« kelmefe.tS VA11&1&1 két hétig, hétlAlffl. 2 S-A «öl kezdidílsg propagando Yeguflszfifást lorl! Hogy s kdiBnség elaArendü munkfiiról megcryöződjőn, olcsó, leszállított áron tM1»1 mlndennomfl nfll, férfi ruha, fehérnemtt, gallértleztttflet. Tessék megpróbAInl! tzlel: HatthyAnyl ucca 2. (Stefánia eétAnnyal nzomhen. 401 Érdekes becsületsértés! per a járásbíróság előtt Az ügyészi megbízott elef(effe a veszélyes fenyegetés vádfáf dr. Pelfykó János egyetemi főtanácsos és dr. Hedry Miklós főorvos ellen (A Dálmagyarorszig munkatársitól.) Érde­kes pert tárgyalt pénteken dr. Gail István já­rásbiró. Dr. Pettykó János egyetemi főtaná­csos és dr. Hedry Miklós közkórházi sebészfő­orvos ellen Mák József tett feljelentést becsü­letsértés és veszélyes fenyegetés cimén. Felje­lentésében azt adta elő, hogy a mult hónap 11-én azzal követték el ellene a feljelentésben foglalt cselekményeket, hogy nyilvános hajszát indítottak ellene, keresték a lakásán, ahol meg­zörgették az ajtót, keresték kávéházakban, vendéglőkben, egyik helyről megkísérelték ki­hívni, de fi nem állott kőtélnek, éjszaka pedig lakása előtt várták, hogy leszámoljanak vele, végül csak rendőri kísérettel tudott hazamenni. A bíróság elsőnek dr. Hedry Miklós főor­vost hallgatta ki. A főorvos a következőket mondotta: — Nem érzem magamat bűnösnek. Az ügy­ben nem Tettem részt, csupán dr. Pettykó Já­nos barátomnak voltam a segítségére. Április 11-ét megelőző napon ugyanis dr. Havas Zol­tántól dr. Pettykó azt hallotta, hogy Mák azt híresztelte a városházán, hogy a hetilapjában megjelenő Pettykó-ellenes cikk megvósirol­hati. Ha Pettykó a cikket megveszi, akkor az nem jelenik meg. Ezt a kijelentését akartuk tisztázni vele. Délután öt órakor kerestük a la­kásán, de nem volt otthon. Este újból keres­tük," de akkor sem találtuk meg. Több vendéglőt megnéztünk, végül a Prófétában megtaláltuk. Odamentem az asztalához, ahol többekkel ült és megkértem, hogy fáradjon ki velem a szomszéd terembe, erre azonban nem volt hajlandó. A Prófétából újból a Szent Ist­ván-térre mentünk, vártuk egy ^arabig, hogy magyarázatot kérjünk, azonban nem jött, mire eltávoztunk. Fenyegető magatartást nem tanú­sítottunk, Pettykó nem is látta Mákot. A kapun azért dörömböltünk, mert csengő nem volt és a környékbeliek aat mondták, hogy döröm­böljünk, ha be akarunk jutni. Az udvarra ugy jutottunk be, hogy véletlenül jött valaki, akinek kapukulcsa volt, Dr. Pettykó János részletesen elmondotta az ügy előzményeit. — Mák régebben megjelent a lakásomon és arra kért, hogy fizessek elő hetilapjára. A la­pot nem ismertem, de Mák neveket sorolt fel, hogy kik az előfizetői és azt állította, hogy lapja komoly. Ennek az igazolására megemlí­tette, hogy az ellenem hajszát folytatók közül valaki cikket akart elhelyezni a hetilapban, de ő a cikknek nem adott helyet. Azt is mon­dotta, hogy a cikket majd elküldi nekem. Nem érdekelt az ügy, a lapra előfizettem. így kerül­tem összeköttetésbe Mákkal, aki később egy fiatalemberrel tényleg felküldötte az általa jel­zett és ellenem íródott cikket. Ez a fiatalember — akiről nem tudom, hogy kicsoda — elmon­dotta. hogy azok, akik a cikket Írták, ha jlandók közlés esetén ÍOO lapot itvenni... Tudtam, hogy ez mit jelent és az illetőt szó nélkül ki­utasítottam a lakisomból. — A cikk másnap megjelent a hetilapban. Báró Tunkl Tamás a cikk megjelenése után nevetve mondotta, hogy Mák azt híreszteli, hogy a cik­ket meg akartam vásárolni tőle, ő egy ideig gondolkozott azon, hogy kelepcébe csal engem, de később letelt erről a szándékáról és egysze­rűen nem tárgyalt velem a dologról. Tunkl azt is mondotta, hogy Havastól hallotta ezt a dol­got. Havas megerősítette ezt. Ez a rágalom annyira felháborított, hogy elégtételt akartam szerezni magamnak, tekintettel arra, hogy az eset éppen fordítva történt. — Mivel Mákkal szemben lovagias ügyről szó sem lehetett, elhatároztam, hogy bírásig elé illitom. Azonban szükséges volt ehez az, högy rágalmazó kijelentését tanuk előtt ismé­telje meg. Felhívtam telefonon dr. Hedry Mik­lós barátomat, aki hajlandó volt elkísérni. Dél­után 5 órakor Hedryvel és Hevessel elindultam, hogy felkeressem. Nem volt otthon, a házbeliek azt mondták, hogy fél 9 és 9 óra kőzött otthon lesz. Kerestük ekkor is, de ekkor sem találtuk meg. Ezután végigjártunk több helyiséget és éjjel 11—12 között megtaláltuk a Prófétában. Dr. Hedry Miklós ki akarta hivni, de Mák nem jött, azt felelte, hogv forduljunk bírósághoz, ha bajunk van vele. Mivel mégis tisztázni akar­tam a dolgot, lementünk újból a lakása elé, hogy megvárjuk és beszélünk vele, de Mák nem jött és mi hazamentünk. Fenyegetőleg nem léptünk fel, én nem is láttam őt és eljárásunk­ban nem volt semmi kivetni való. Kihallgatták ezután dr. Kátay Lajos rendőr­fogalmazót, aki vallomásában elmondotta, hogy azon az éjszakán ügyeletes tiszt volt. Mák fel­kereste és az» mondotta, hogy dr. Pettykó és dr. Hedry ott várják a lakása előtt, fél haza­menni. Rendőrt akart melléje adni, de ő kttöt kért és így két rendőrrel ment haza. A rendőrök később tettek jelentést, így tudja, hogy nem is találkoztak Pettykóékkal. Mák nem mondott semmi olyant, amiből kitűnt volna, hogy bántalmazni akarják. Mik József képviselőié 16 tanú kihallgatását kérte, valamint becsatolta azt a cikket, amely miatt a per keletkezett. — Azt hiszem — jegyezte meg a biró —, hogy ez ugyanaz a hetilap, amelyet a tárgyalás előtt ismeretlen tettes az asztalomra helyezett. A biró megállapította, hogy ugyanaz a lap­szám, sót, ho»?y mindkét példányban alá van­nak húzva azok a részek, melyek Pettykó Já­nosra vonatkoznak. — Azt hiszem, hogy ugyanazzal a ceruzával van aláhúzva mind a két cikk —, szólt közbe a védő. Kiderült azonban, hogy a ceruza más, csak a cikk ugyanaz. Dr Kynsburg Béla ügyészi megbizott ezután bejelentette, hogy az ügyészség ugyan a veszé­lyes fenyegetést illetőleg vállalta a vád képvi­seletét, most azonban a vádat elejti, a képvi­seletet megtagadja, mert semmi bizonyíték nem merült fel arra nézve, hogy a vádlottak fenyegették volna a sértettet. Kijelentette, hogy a tárgyaláson jelen kiván lenni továbbra is, mert ugy látja, hogy inkább Mák és az emii­tett fiatalember terhére látszik fennforogni sajtóvétség a cikk megjelentetése körül. A biró erre behivatta Mák Józsefet és meg­kérdezte, hogy ki volt az a fiatalember, aici Pettykónál járt. — Oláh Ferenc, aki Tavasz-ucca 5. szám alatt lakik — felelte Mák. A védő kérte Oláh Ferenc és dr. Havas Zol­tán kihallgatását. A bíróság a kérelemnek helyt adott és a tárgyalást junius 19-ig elhalasztotta. SZEGEDI DIAKDALOSOK A PESTI VERSENYEN (A Délmagyarország kiküldött munkatársától.) A szegedi Klauzál Gábor reálgimnázium elküldőt­te kicsiny, de annál muzikálisabb énekcsapatát Budapestre az országos középiskolai dalosünnep­re, amelyet csütörtök délután óriási közönség je­lenlétében tartották meg a Vigadó nagytermében. Napfényben csillogott a Duna, világos tavaszi gúnyát öltött Budapest, amikor a Lánchíd pesti ol­dalán katonás fegyelemben, ünnepi sötétkékben gyülekezett tíz iskola vidám, dalos ifjúsága. A cserkészzenekar pattogó marsokat fujt és a vára­kozás türelmetlenségében, a hangversenyezés büsz­ke izgalmában trappogott egyhelyben sokszáz kö­zépiskolás „Sangerknaben". Háromnegyed négy lehetett, amikor a hatalmas gyerekhad sokkal több hozzátartozó és kíváncsi sorfala kőzött muzsika­szóval, dalosjelvénnyel kifeszített melleken elin­dult a Vigadó felé. Darutollak szúrtak az ég felé, egyes gimnáziumok sapkájáról, szines iskolai sap­ka-disztinkciók hullámoztak és csak ugy rengett a föld a sok kemény lépés zajától. Szép látvány volt. Impozáns kép a muzsika Jegyében harcra és ver­senyre kiszálló diákság felvonulása. Példás rend­ben vonultak a „művészszobába", zászlóik ós táb­láik köré csoportosulva, hang se hallatszott, min­denki tudta, hova való, hol kell állnia, hogv össze ne gomolyogjon a sok drága, virgonc gyereksereg A nézőtér tömve volt. Aki muzsikus, zeneszer­ző, zene- és ifjúságbarát, igyekezett ott lenni és figyelni a nivót, az eredményeket Mint az egyes számok igazolták, valóban oly fejlettséget muta­tott a budapesti iskolai énekkultura, hogy komoly zenei mértékkel mérve ls, elsőrendű teljesítményt nyújtottak. Ebben a környezetben, ebben a komoly muzsikus gyülekezetben mutatkozott be a szeged! reálgimnázium, az egyetlen vidéki iskola és ara­tott nagy sikert az a negyven gyerek, aki König Péternek erre az alkalomra irt rendkívül érdekes, polifónikus, nehéz müvét adta elő oly precizitás­sal, finomsággal, hogy tomboló tapsok és éljenzé­sek zúgtak fel. Antos Kálmán megmutatta, mi­lyen kitűnő muzsikus, blztoskezü dirigens. A leg­nehezebb feladatoknál is könnyedén vitte sikerre növendékeit A fiuk pódiumralépése maga ls látványosság­számba ment. Ttz iskola, mindegyik máskép cso­portosította dalra énekeseit A szegediek ugy jöt­tek fel a pódiumra, mint a dóni kozákok, egyen­ként, szép sorjában. Az újpestiek kettesével oldalt fordulva a közönségtől, csak jelre pördült sarkán százegynéhány ifjú, mire szembe jutott a nézőtér­rel. Az egyik tanár legyező alakban, tömören szo­rította össze gyerek-énekeseit, a másik óriási, tá­gas gyűrűvel övezte az emelvényt. Egyben meg­egyeztek: művészetért, dalért, pálmáért verseng­tek —. erkölcsi sikerért, ameljTiek egyetlen dija volt: a taps és méltánylás. Különösen tetszett a szegedi után a budapesti Kölcsey Fereno-reálgim­názium száma. Demath Lajos, egyik legkiválóbb zenés pedagógus százegynéhány növendékével el­énekelte König: Régi magyar melódia cimü kó­rusát. A hatás óriási volt. A megjelent muzsikusok között szerényen meghúzódott a szer7.ö, akit me­legen ünnepeltek. A jelentékeny szegedi siker mel­lett fel kell még említenünk, a budapesti Szent Be­nedek katolikus reálgimnáziumot, mint egyikét a legszebben énekelő intézeteknek. A 117-ik, héber dal­lamra irt zsoltáruk a kiemelkedő számok között szerepelt. S o 1 y m o s s Vendel paptanár kitűnő munkát végzett. Kitűnt a Szent Imre-gimnázium, paptanárával, Rajeczky Benjáminnal • elraga­dó volt a református gimnázium éneke, de a töb­binek ls mindnek megérdemelt tapsokban volt ré­sze. A szegedieket igazgatójuk, Somogyi 4a a gyerekek szerető, gondos ve»etflje, Sehwerer tanár kalauzolta. A dicsőség nem maradt el. A negyven kis szegedi dalos Budapesten nyomát hagyta annak a lelkes munkának, amelyet a dal­kultuszért áldoztak. L r. Tekintse még rilRonmiüA­HftLÖNLEGESSCGEINHET Modellenkint csak két darabot hozunk for­galomba ELTtfRO SZÍNEZÉSBEN. Azonkívül fürdőcipők, fürdősapkák, stb. reklámárakon. „H jX, RISNYXHAZ" az „Excelsior" harisnyagyár r. t. bizományi lerakata, TISZA LAÍOS KORÚT 42b sz. Guermeklrlkúh óriás! választékban.

Next

/
Thumbnails
Contents