Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-27 / 119. szám

DELM AGYAKORSZAG SZEGED. SzerkesztAtég: Somogyi uccn 2.X. I. cm. Telefon: 23-33. ^ KladóhlTalal, k»lc»ilnkltnyriAr 6» tegylroda Aradi ucco S. Telefon r 13-00. Nyomda : LHw Lipót uccn 1». Telefon t 13'o6 TAvlrntl és levélcím • DélmagyaronzAg Szeged Ipari vásár Minden elismerés illesse meg azokat^ az iparosokat, akik a nehéz gazdasági viszonyok közepette az idén is vállalkozni mertek az ötödik szegedi ipari vásár megrendezésére. Illesse meg az elismerés egyúttal mindazokat, akik résztvettek a vásár előkészítésének munkájában és azokat is, akik kongresszusok, versenyek és másféle sokadalmak rendezésével előmozdították a vásár sikerét és lehetővé tették, hogy az idei vásár külsőségeiben és mindenesetre forgalmában is, a négy megelőzőt felülmúlja. A kereskedelemügyi miniszter megjelenése s a nagy érdeklődés, amely a vásár iránt megnyilvánult, remélni engedi, hogy az idén utoljára nyílt meg a vásár a régi keretek között egy olyan épület helyiségében, amelyben nincs meg a további fejlődés lehetősége. Sajnos, de mégis örvendetes, hogy az idén már sokan kopogtattak a vásár kapuján, akik a helyszűke miatt nem nyertek bebocsáttatást. Ha egyéb nem, talán ez a körülmény és a vásárral kapcsolatosan megnyilatkozó nagy idegenforgalmi lehetőségek fogják a városban is felébreszteni annak tudatát, hogy a vásár támogatása nem kidobott pénz, hanem befektetés, amely az iparon és kereskedelmen keresztül a város számára is megtérül. Azzal, hogy a mai keretek között nincs meg a vásár további fejlődésének lehetősége, nem azt akarjuk mondani, hogy a vásár eddig is nem mutatott fejlődést. Ez a fejlődés azonban belterjes volt és nem jelentkezhetett magának a vásárnak méreteiben. A résztvevő iparosok egyre jobban megtanulták ismerni a vásár értékét, rájöttek, hogy mit kell bemutatni, hogy fel tudják kelteni a közönség érdeklődését, de a külterjes fejlődésnek korlátot vont azonban az a körülmény, hogy még nem lehet rájuk is alkalmazni a jövő század regényének mértékét, amely széttolható és tágítható épületekkel fog dolgozni s nem szorítja megmerevített falak közé a szükségszerű terjeszkedés természetes törekvéseit. A mostani vásárt azért ne tekintse senki befejezett valaminek, ne lássa benne a tökéletesség tettét. Most legyen csak a vásár igazán kezdet, legyen olyan csira, amely ezután szökken kalászba és a jövőben hozza meg gazdag termését. A szegedi ipari vásár az elmúlt esztendőkben és ezúttal is nem készült látványosságnak. Nem arrogálta magának az ünnepi jellegű, díszes kiállítások külsőségeit és jogcímét. Csak azt célozta, hogy az érdeklődés felkeltésével, aránylag rövid idő alatt közvetlen összeköttetést teremtsen egyrészről a készítő, előállító, termelő, másrészről a vevő és fogyasztó között. A régi országos vásárokkal szemben, amelyek a középkor templomai körül telepedtek meg és a kezdetleges közlekedési viszonyok mellett egy-egy vidéknek szükségleteit hosszabb időre elégítették ki, a kimondott mintavásárokkal szemben, az előállító iparost és gyárost csak a továbbelárusitó kereskedővel hozzák összeköttetésbe, ez a vásártipus, magához a fogyasztóhoz fordul. Nem az elkápráztatás az eszköze, hanem módot akar nyújtani, hogy n közönség a munka jóságáról, anyagának minőségéről és kivitelezésének szolidságáról meggyőződést szerezzen. A kvalitásra dolgozó ipar be akarja mutatni a maga formanyelvét, hogy megtalálja az utat ahhoz a köSzombat 1933 május 27 Ara 12 fillér IX. évfolyam, ^IS^sz. zönségKez, amely nem elégszik meg a tömegtermelés produktumaival, hanem az egyéni ízlés megnyilatkozását keresi lakásában, otthonában. Bizonyos mértékben néhány napra pótolni akarja a kirakatot, amely a kisipari műhelyeknél hiányzik, azzal a különbséggel azonban, hogy mig a kirakat csak a holt betű erejével hat, addig a vásár az élőszó közvetlenségével beszél. Meggyőződésünk szerint ebben van a szegedi ipari vásár jövő fejlődésének az útja. Ha a keretei megnőnek is, nem lehet a tömegtermelésnek a bemutatója, amire egyébként azért sem vállalkozhatik, mert tömegtermelésre berendezett nagyiparoknak az ipari nyersanyagoktól és üzemanyagoktól távol eső Alföldön meglehetősen hiányában vagyunk. Ezt egyébként a budapesti nemzetközi vásár foglalta le magának és egy olyan kis ország, mint a miénk, nem bír el két ilyen vállalkozást egymás mellett. Amint azonban például Németországban az ilyen természetű ipari bemutatók specializálódtak s a nagyipari és nagykereskedelmi jellegű lipcsei és frankfurti mintavásárok mellett München nagy sikerrel rávetette magát az egyéni, ízlést, finomságot és gondos kidolgozást igénylő iparok bemutatóira, ugy nagyon jól ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.ZO. Vidéken é» Budapesten 3.00, KUlIHIdUn 0.40 pengő. - Egye* tzAm Ara hétkOz. nap 12, vaiár. «» Ünnepnap 20 1111. Hír» petések fel-vétele tarifa szerint. Megjeleni le hétlö kivételével naponta reggel el tudjuk képzelni, hogy a szegedi vásár is megtartsa ezt az irányát. Még arra az esetre is megállhat ez a tétel, ha a szegedi vásár, amint reméljük, a jövőre más helyütt, szélesebb keretek között, a mezőgazdaság produktumaival is kibővül. A tendencia ugyanis ott is abban az irányban működik, hogy a túlnyomó szemtermelés helyett a kvalitástermékek előállítására kell hovatovább áttérnünk, ha javítani akarjuk külkereskedelmi pozíciónkat. Ha a vásár ebben az irányban fejlődik", folyton fokozódó érdeklődésre számithat. Ebben az esetben lehet remélni, hogy a helyi kereteket meghaladva, országos jelentőséget tud magának biztosítani. Viszont ezen a réven lehet komoly tényezője a város idegenforgalmának és gazdasági életének. Mert elhiheti mindenki, hogy az ilyen idegenforgalomnak van igazán értéke és nem annak a néhány szál látogatónak, aki megtiszteli ugyan a várost látogatásával, de többe kerül, mint amennyit gazdasági értékben jelent.' Ehhez kell a vásárt hozzásegíteni. És mert magában a vásárban látjuk ezeket az előfeltételeket, ajánljuk a vásárt a városnak és a város közönségének szeretetteljes támogatásába. Vámháboru Jugoszlávia és Ausztria között (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.) Belgrádból jelentik: Ausztria és Jugoszlávia között vámháboru tört ki. Pénteken este rendelet jelent meg, amely kimondja, hogy éjjel 12 órától kezdve Ausztriából nem Iehei többé bevinni Jugoszláviába papirt és papirárut, könyvet, térképet, fémeket és fémárukatt stb. A behozatali tilalom összesen 293 osztrák árucikkre terjed ki. Hivatalosan nem közöltek részleteket a vám-» háború okáról, nyilvánvaló azonban, hogy a jugoszláv kormány a vámtilalommal retorziót akar alkalmazni Ausztriával szemben, mert az osztrák kormány egy hónap tartamára megtil-i totta a jugoszláv sertés behozatalát. Magyarország pénzügyi helyzete a népszövetségi tanács előtt Genf, má jus 26. A népszövetségi tanács péntek délutáni ülésén a norvég megbízott ismertette a pénzügyi bizottság legutóbbi határozatait a kelet- és középeurópai államok pénzügyi helyzetéről. Megállapította, hogy Magyarország pénzügyi helyzete továbbra is igen súlyos, mindamellett remény van arra, hogy a már foganatosított intézkedések révén csökkenni fog a költségvetés hiánya. Az angol külügyminiszter Franciaország túlzott biztonsági követelései ellen »A genfi viharfelhők még nem mulíak el lelfesen« (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Londonból jelentik: Sir John Simon külügyminiszter, genfi tartózkodását megszakítva, repülőgépen Londonba utazott és pénteken nagy Külpolitikai expozét tartott az alsóházban. A külügyminiszter beszédének legnagyobb részét a biztonsági kérdés ismertetése töltötte ki. Erélyesen tiltakozott „bizonyos nagyhatalmak" — kétségtelenül Franciaország —, túlzott biztonsági követelései ellen és kijelentette, hogy aligha lehet majd belevinni ezeket az államokat a leszerelésbe, ha fenntartják követeléseiket. — Az angol kormány és az angol nép megérti ugyan azokat az államokat ~ mondotta <—, amelyek ezeket a biztonsági követeléseket szülték, Anglia azonban nem mehet tovább a biztonsági kérdés terén annál, mint amit a MacDonald-féle leszerelési tervezet tartalmaz. Sir John Simon óva intette a közvéleményt attól, hogy illúziókban ringassa magát. Tagadhatatlan ugyan, hogy az elmúlt héten Genfben már mutatkoztak a haladás jelei, de a viharfelhők még nem multak el teljesen. A szavak még nem jelentenek tettet és gyerekes dolog lenne abban a hitben ringatózni, hogy a világ már végleges és kézzelfogható nemzetközi le-