Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-25 / 118. szám

n DÉCMAGyARORSZÁG I933méjus 23? Legdivatosabb inganyagok f£?LIÍstÉh. gilag kihasználhatják. — Az igazságos és közérdekű megoldás az volna, hogy minden adófizető magyar állam­polgár-fakereskedő egyenlő eséllyel kérhesse a szállítási igazolványt, tekintet nélkül arra, hogy eszközölt-e a rendelet kiadása előtt vásárlást, vagy nem. Éppen ezért indítványozom, mond­ja ki a teljes ülés, hogy felir a kereskedelmi niniszterhez és kéri, hogy az április 18-a előtti időben eszközölt tüzifakötéseket a szállítási igazolványok kiadásánál hagyják figyelmen ki­vül. Az ipari vásárral kapcsolatos útiköltsége megrtérflt ha nálam beváltáról. — Vehet nálam nagyon olcsón üveg, porcellán és díszműárut a legegyszerűbbtől a legfinomabb kiviteli*. — Márkás árut ólom kristályokat. — Továbbá felsze­relheti konyháját alumínium és zománeoiott főzőedényekkel a legjobb minőségben. őrlőkkel darálókkal. Szenzációs újdonság dió daráló. mely mindent dardl és reszel 1.18P Alpsoe» «vfiuerak 6» &jindékt4rgy»k. f]jTI/ZA LAJOS KÖRÚT 38. SZ. »03. 370 Telefon 17-82. NŐRABLASÉRT BÖRTÖNRE ÍTÉLTEK HÁROM BATTONYAI LEGÉNYT A tűzifamonopólium és a fakereskedők Indítvány a kereskedelmi és Iparkamara telfes Ölése elé (A DélmagyarorszAg munkatársitól) Ugy a város törvényhatósági bizottságát, mint a ke­reskedelmi érdekképviseleteket többizben fog­lalkoztatta az az ismeretes kormányrendelke­zés, amely szerint a magyar—román határ és a szolnok—nyirábrányi vasútvonal által ha­tárolt területre, igy Szegedre is csak szállítási igazolvánnyal lehet tűzifát szállítani. A ren­delkezés azt jelenti, hogy hazai termésű tűzifa helyett erre a területre elsősorban román fit szállítanak. A szállítási igazolványokat az áp­rilis 18-a előtt történt kötések figyelembevéte­lével szolgáltatják ki. Iritz Béla kamarai tag most érdekes adato­kat tartalmazó indilványt nyújtott be a keres­kedelmi és iparkamara elnökségéhez. Indítvá­nyában többek között ezeket mondja: — Tekintettel arra, hogy erről az intézke­désről azt megelőzően a nyilvánosságot és az érdekeltséget nem tájékoztatták, a rendes ke­reskedelmi szokástól eltérő, korai kötéseket a tüzifakereskedők nem is eszközölte. Ennek el­lenére mégis azt látjuk, hogy a tiszántnli te­rületre egy szegedi, egy debreceni és egy békés­csabai cég a rendelet megjelenése előtt, bizo­nyira jól informáltság alapján, tőbbezer vago­nos kötést létesített, melv ezen cégeket a szál­lítási igazolványok kiadásával úgyszólván a kizárólagosság helyzetébe hozza. Teljesen szo­katlan, hogy ebben az évszakban ilyen mennyi­ségekre létesítsenek kötéseket, elfogadva azon­ban, hogy ezek valóságos kötések, kétségtelen­nek látszik, hogy ezeknek a jól értesültség volt a szülőjük. A tüzifakereskedőkre nézve fe­lette sérelmes tmlna, ha ez a néhány cég a szál­lítási igazolványok megszerzése által monopó­lisztikus helyzetbe kerülne, ami a tüzifakeres­kedők táborát nekik szolgáltatná ki. A szállí­tási engedélyek birtokosai a többi tüzifakeres­kedőkkel szemben ugyanis a román tűzifa ár­védelme folytán árban lényeges előnvbe kerül­nek és amazoknak meg nem tűrhető versenyt támaszthatrak és amennvíben a (kereskedők hozzájuk fordulnak tűzifáért, előnyüket anya­(A Délmagyarország munkatársától.) Ja- I nuár 20-án este Radoszáv László, Vadoszáv Milos és Nadocsin László elrabolta Gruncsics Radmilla battonyai 19 éves leányt. Radoszáv régebbi idő óta udvarolt Gruncsics Radmillá­nak és egyik este barátjaival megrohanta a leányt, kocsiba tette és Magyarcsanádra vitte, ahol rokonainál helyezte el. A kocsit Bóka Jó­zsef béres hajtotta, ezért ő is a vádlottak pad­jára került a többi legénnyel együtt nörablAs­sal vádolva. Az ügyészség vádirata szerint a legények Gruncsics Radmillát akarata ellenére rabolták el, a leány tiltakozott ellene, de ők feltették a kocsira és elhajtattak. A legények a bíróság előtt azzal védekeztek, hogy az igy nevezett leányrablás náluk nemzeti szokás. Ha egy le­génynek tetszik egy leány, akkor azt elrabolja. Ez azonban nem erőszakkal történik, hanem a leány beleegyezésével, mint a jelen esetben is. A leány csak azért sikoltozott, mert tetszhetett neki a dolog és általában a leányoknak az a szokásuk, hogy sikítanak, mert azt akarják, hogy a velük történt dologról minél többen sze­rezzenek tudomist. A leány ezzel szemben azt vallotta, hogy erőszakkal vitték el, 6 tiltako­zott, azonban az erőszak ellen nem tehetett semmit. A bíróság szerdán folytatólagosan tárgyalta az ügyet. Több tanút hallgattak Ki, majd a bi­zonyítási eljárás lefolytatása után Bűnösnek mondotta ki nőrablis bűntettében a három le­gényt és ezért Radoszáv Lászlót 8, Radoszáv Milost 7 és Nadocsin Lászlót 6 hónapi bőrtön­re ítélte, Bóka Józsefet az ellene emelt vád alól felmentette. Az itélet még nem jogerős. A bíróság az itélet indokolásában a tanú­vallomások alapján tényként megállapította, hogy Gruncsics Radmilla beleegyezett abba, hogy a legények elvigyék. Az ügyet előzőleg meg is beszélte a legényekkel és ellenkezés nélkül beszállt velük a kocsiba. Azonban alig tettek meg néhány száz métert, megbánta a dolgot, kiáltozni kezdett és arra kérte a legé­nyeket, hogy eresszék szabadon, ezek azonban nem teljesítették kérését, hanem elvitték Ma­gyarcsanádra. Ezért a vádlottakat bűnösnek kellett kimondani. Uj szaturnáliák — Utópia a szegénységről — Irta Berezeli A. Károly A szegénység sok mindenre jó. Gyakori meg­aláztatásra, izgalmas koplalásra, nagylelkű adózásra s néha még érdekes, bohémes éhha­lálra is. Ennyit mindenki tud róla, még az is, aki olyan kis igényű, hogv a sokrétű szegény­ség helyett beéri az egyoldalú gazdagsággal is. A választás tisztára csak tehetség dolga s aki azt akarja, hogy mindig rá legyenek tekintettel s hogy még azokból az intézkedésekből sem hagyják ki, melyek kizárólag rájuk vonatkoz­nak, azok maradianak csak szegények, ugy kell nekik, mért olyan tehetségesek. Most olvasom azonban, hogy a szegénység uiabban már az előkelőség dokumentálására is alkalmas. Szívből örülök neki. mint vérbeli szegény ember, mert a ¡elek arra utalnak, hogy az érdekes szegénység ilvetén fölkarolása már­már társadalmi mozgalom s igy a jövőben egyikünknek sem kell pironganunk uri tár­saságokban kedvesen leleményes, pazarul ki­látástalan nvomorunk miatt. Végre mindtn sorstársam eldicsekedhetik rokonszenves nincs­telenségével. mi leszünk a divatmodellck, rongyaink és korgó gyomrunk ellenére is tár­sadalmilag fémjelzett korszerű uri emberek­ké válunk. Nagy boldogság ez, mert már iga­zán csak erre volt szükségünk. Az előkelő szegénységről már azelőtt is hal­lottam. Ismertem olyan kitűnőségeket, akik autózhattak volna, dé ők inkább gyalog vagy kocsin jártak. Az autó gyalázatosan elterjedt jármű már a polgárok körében is. Ugyanígy sok kifogástalan férfiú, aki selyemingben is járhatna, durva vászont ölt magára, mert na­gyon elegáns az, ha valaki ugy tesz, mintha nem lenne sok pénze Most meg arról értesü­lök. hogy díszvacsorákon nem villannyal vi­lágítanak, ami ma már általános s igy közön­séges, hanem zsűri és egyszerű gyertyával. örülök a fordulatnak, mert lelki szemeim előtt immár uj s nemcsak egyetlen napig tar­tó szaturnáliák képe lebeg. A béke és a test­vériség mai korában a jómódúak szegényes magatartással fogják rehabilitálni a nyomor eddig félreismert előnyeit. Társaságok fog­nak egvbegvülni szakndt kabátban, kifeslctt nadrágban s nyolcfogásos vacsorák helyett is csak krumplipaprikást esznek, mert a követ­kezetesség — uri dolog. A hölgvek lemonda­nak fürdőszobáikról s lavórok fölött tornász­szák magukat tisztára, az urak kapadohánvt szívnak s nem közönséges gyufával gyújtanak rá, hanem fölcsiholt taplóval. Üzletemberek leszereltetik a telefont és maguk iárnak dol­gaik után s este lyukas cipőik felett méláz­nak kedves elkeseredéssel. A végén, ha a fej­lődés ezúttal is egyenes iránvban halad, kiki vagyoni helyzete szerint adománvokat fogad el s aki a leggazdagabb, még koldulási enge­délyt is kér, hogy kellemes kéregetéssel töltse el napjait. A szegénység nagy föllendülés előtt áll s most már minden jóravaló embernek az a kötelessége, hogy istápolja a nyomor e dicsé­retreméltó kultuszát. Jelentse be minden sze­gény ember, hogy eddig mivel pótolta a ci­vilizáció eredményeit pénz híi ián, mert az előkelő körök még sok mindennek vehetik hasznát. Ajánlatos, hogy ablak helyett olajos papiros kerüljön az újonnan épülő palotákra s hogy csillárok helyett fából összetákolt mécs­tartókat illesszenek bele a vakolatlan és ned­ves szobákba. Akik igazán jómódúak és ra­gaszkodnak a divathoz, ne tartsanak cseléde­ket, illetve szólítsák föl személyzetüket, hogy a jövőben ők kívánnak szolgálni nekik éhbér ellenében. Mondjanak le a panamázásokról is s eléged ienek meg kisebb bűnözésekkel is, hogy néha még börtönbe is juthassanak. De negligálni kell a vonatot is, mert már az sem elég szegényes ahhoz, hogy előkelő legyen s meg kell szervezni a filléres gyalogolásokat, hogy a multimilliomosok is élvezhessék a vi­dék és a természet szépségeit. Végtelen perspektívák nvilnaü meg előttem. Maholnap azzal fogunk dicsekedni egymás előtt, hogv tegnap még tfz deka szalonnát et­tünk ebédre, de ma már sikerült őt dekára redukálnunk — divat szerint — az adagot. Föllendülnek a hid alatt lakók is s egymás­sal versenyezve vásárolgatunk kopott holmi­kat a zsibpiacon. Ezek lesznek az igazi satur­náliákl Az emberek lemondanak jövedelmük fölöslegéről s szinte szenvedélyesen halmoz­zák maid a szegénységet. És azok lesznek a legelőkelőbbek, akiknek sikerül kimutatniok, hogy családjukban már többen haltak éhen s hogy már születésük első pillanatában is kor­gott a gyomruk. A szegénység lesz az alapja a nolitikai érvé­nyesülésnek is. mert a iővőben főként azok ré­szesülnek majd előnyökben, akik nyomortisz­ták s igy származásukkal is garantálhatják szellemi kapacitásukat. Jai, annak, aki igény­be veszi a kultura produktumait, mert arról kiderül, hogy pénze van... Barátaim, miénk a jövő!

Next

/
Thumbnails
Contents