Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-25 / 118. szám

n DÉCMAGyARORSZÁG I933méjus 23? Legdivatosabb inganyagok f£?LIÍstÉh. gilag kihasználhatják. — Az igazságos és közérdekű megoldás az volna, hogy minden adófizető magyar állampolgár-fakereskedő egyenlő eséllyel kérhesse a szállítási igazolványt, tekintet nélkül arra, hogy eszközölt-e a rendelet kiadása előtt vásárlást, vagy nem. Éppen ezért indítványozom, mondja ki a teljes ülés, hogy felir a kereskedelmi niniszterhez és kéri, hogy az április 18-a előtti időben eszközölt tüzifakötéseket a szállítási igazolványok kiadásánál hagyják figyelmen kivül. Az ipari vásárral kapcsolatos útiköltsége megrtérflt ha nálam beváltáról. — Vehet nálam nagyon olcsón üveg, porcellán és díszműárut a legegyszerűbbtől a legfinomabb kiviteli*. — Márkás árut ólom kristályokat. — Továbbá felszerelheti konyháját alumínium és zománeoiott főzőedényekkel a legjobb minőségben. őrlőkkel darálókkal. Szenzációs újdonság dió daráló. mely mindent dardl és reszel 1.18P Alpsoe» «vfiuerak 6» &jindékt4rgy»k. f]jTI/ZA LAJOS KÖRÚT 38. SZ. »03. 370 Telefon 17-82. NŐRABLASÉRT BÖRTÖNRE ÍTÉLTEK HÁROM BATTONYAI LEGÉNYT A tűzifamonopólium és a fakereskedők Indítvány a kereskedelmi és Iparkamara telfes Ölése elé (A DélmagyarorszAg munkatársitól) Ugy a város törvényhatósági bizottságát, mint a kereskedelmi érdekképviseleteket többizben foglalkoztatta az az ismeretes kormányrendelkezés, amely szerint a magyar—román határ és a szolnok—nyirábrányi vasútvonal által határolt területre, igy Szegedre is csak szállítási igazolvánnyal lehet tűzifát szállítani. A rendelkezés azt jelenti, hogy hazai termésű tűzifa helyett erre a területre elsősorban román fit szállítanak. A szállítási igazolványokat az április 18-a előtt történt kötések figyelembevételével szolgáltatják ki. Iritz Béla kamarai tag most érdekes adatokat tartalmazó indilványt nyújtott be a kereskedelmi és iparkamara elnökségéhez. Indítványában többek között ezeket mondja: — Tekintettel arra, hogy erről az intézkedésről azt megelőzően a nyilvánosságot és az érdekeltséget nem tájékoztatták, a rendes kereskedelmi szokástól eltérő, korai kötéseket a tüzifakereskedők nem is eszközölte. Ennek ellenére mégis azt látjuk, hogy a tiszántnli területre egy szegedi, egy debreceni és egy békéscsabai cég a rendelet megjelenése előtt, bizonyira jól informáltság alapján, tőbbezer vagonos kötést létesített, melv ezen cégeket a szállítási igazolványok kiadásával úgyszólván a kizárólagosság helyzetébe hozza. Teljesen szokatlan, hogy ebben az évszakban ilyen mennyiségekre létesítsenek kötéseket, elfogadva azonban, hogy ezek valóságos kötések, kétségtelennek látszik, hogy ezeknek a jól értesültség volt a szülőjük. A tüzifakereskedőkre nézve felette sérelmes tmlna, ha ez a néhány cég a szállítási igazolványok megszerzése által monopólisztikus helyzetbe kerülne, ami a tüzifakereskedők táborát nekik szolgáltatná ki. A szállítási engedélyek birtokosai a többi tüzifakereskedőkkel szemben ugyanis a román tűzifa árvédelme folytán árban lényeges előnvbe kerülnek és amazoknak meg nem tűrhető versenyt támaszthatrak és amennvíben a (kereskedők hozzájuk fordulnak tűzifáért, előnyüket anya(A Délmagyarország munkatársától.) Ja- I nuár 20-án este Radoszáv László, Vadoszáv Milos és Nadocsin László elrabolta Gruncsics Radmilla battonyai 19 éves leányt. Radoszáv régebbi idő óta udvarolt Gruncsics Radmillának és egyik este barátjaival megrohanta a leányt, kocsiba tette és Magyarcsanádra vitte, ahol rokonainál helyezte el. A kocsit Bóka József béres hajtotta, ezért ő is a vádlottak padjára került a többi legénnyel együtt nörablAssal vádolva. Az ügyészség vádirata szerint a legények Gruncsics Radmillát akarata ellenére rabolták el, a leány tiltakozott ellene, de ők feltették a kocsira és elhajtattak. A legények a bíróság előtt azzal védekeztek, hogy az igy nevezett leányrablás náluk nemzeti szokás. Ha egy legénynek tetszik egy leány, akkor azt elrabolja. Ez azonban nem erőszakkal történik, hanem a leány beleegyezésével, mint a jelen esetben is. A leány csak azért sikoltozott, mert tetszhetett neki a dolog és általában a leányoknak az a szokásuk, hogy sikítanak, mert azt akarják, hogy a velük történt dologról minél többen szerezzenek tudomist. A leány ezzel szemben azt vallotta, hogy erőszakkal vitték el, 6 tiltakozott, azonban az erőszak ellen nem tehetett semmit. A bíróság szerdán folytatólagosan tárgyalta az ügyet. Több tanút hallgattak Ki, majd a bizonyítási eljárás lefolytatása után Bűnösnek mondotta ki nőrablis bűntettében a három legényt és ezért Radoszáv Lászlót 8, Radoszáv Milost 7 és Nadocsin Lászlót 6 hónapi bőrtönre ítélte, Bóka Józsefet az ellene emelt vád alól felmentette. Az itélet még nem jogerős. A bíróság az itélet indokolásában a tanúvallomások alapján tényként megállapította, hogy Gruncsics Radmilla beleegyezett abba, hogy a legények elvigyék. Az ügyet előzőleg meg is beszélte a legényekkel és ellenkezés nélkül beszállt velük a kocsiba. Azonban alig tettek meg néhány száz métert, megbánta a dolgot, kiáltozni kezdett és arra kérte a legényeket, hogy eresszék szabadon, ezek azonban nem teljesítették kérését, hanem elvitték Magyarcsanádra. Ezért a vádlottakat bűnösnek kellett kimondani. Uj szaturnáliák — Utópia a szegénységről — Irta Berezeli A. Károly A szegénység sok mindenre jó. Gyakori megaláztatásra, izgalmas koplalásra, nagylelkű adózásra s néha még érdekes, bohémes éhhalálra is. Ennyit mindenki tud róla, még az is, aki olyan kis igényű, hogv a sokrétű szegénység helyett beéri az egyoldalú gazdagsággal is. A választás tisztára csak tehetség dolga s aki azt akarja, hogy mindig rá legyenek tekintettel s hogy még azokból az intézkedésekből sem hagyják ki, melyek kizárólag rájuk vonatkoznak, azok maradianak csak szegények, ugy kell nekik, mért olyan tehetségesek. Most olvasom azonban, hogy a szegénység uiabban már az előkelőség dokumentálására is alkalmas. Szívből örülök neki. mint vérbeli szegény ember, mert a ¡elek arra utalnak, hogy az érdekes szegénység ilvetén fölkarolása mármár társadalmi mozgalom s igy a jövőben egyikünknek sem kell pironganunk uri társaságokban kedvesen leleményes, pazarul kilátástalan nvomorunk miatt. Végre mindtn sorstársam eldicsekedhetik rokonszenves nincstelenségével. mi leszünk a divatmodellck, rongyaink és korgó gyomrunk ellenére is társadalmilag fémjelzett korszerű uri emberekké válunk. Nagy boldogság ez, mert már igazán csak erre volt szükségünk. Az előkelő szegénységről már azelőtt is hallottam. Ismertem olyan kitűnőségeket, akik autózhattak volna, dé ők inkább gyalog vagy kocsin jártak. Az autó gyalázatosan elterjedt jármű már a polgárok körében is. Ugyanígy sok kifogástalan férfiú, aki selyemingben is járhatna, durva vászont ölt magára, mert nagyon elegáns az, ha valaki ugy tesz, mintha nem lenne sok pénze Most meg arról értesülök. hogy díszvacsorákon nem villannyal világítanak, ami ma már általános s igy közönséges, hanem zsűri és egyszerű gyertyával. örülök a fordulatnak, mert lelki szemeim előtt immár uj s nemcsak egyetlen napig tartó szaturnáliák képe lebeg. A béke és a testvériség mai korában a jómódúak szegényes magatartással fogják rehabilitálni a nyomor eddig félreismert előnyeit. Társaságok fognak egvbegvülni szakndt kabátban, kifeslctt nadrágban s nyolcfogásos vacsorák helyett is csak krumplipaprikást esznek, mert a következetesség — uri dolog. A hölgvek lemondanak fürdőszobáikról s lavórok fölött tornászszák magukat tisztára, az urak kapadohánvt szívnak s nem közönséges gyufával gyújtanak rá, hanem fölcsiholt taplóval. Üzletemberek leszereltetik a telefont és maguk iárnak dolgaik után s este lyukas cipőik felett méláznak kedves elkeseredéssel. A végén, ha a fejlődés ezúttal is egyenes iránvban halad, kiki vagyoni helyzete szerint adománvokat fogad el s aki a leggazdagabb, még koldulási engedélyt is kér, hogy kellemes kéregetéssel töltse el napjait. A szegénység nagy föllendülés előtt áll s most már minden jóravaló embernek az a kötelessége, hogy istápolja a nyomor e dicséretreméltó kultuszát. Jelentse be minden szegény ember, hogy eddig mivel pótolta a civilizáció eredményeit pénz híi ián, mert az előkelő körök még sok mindennek vehetik hasznát. Ajánlatos, hogy ablak helyett olajos papiros kerüljön az újonnan épülő palotákra s hogy csillárok helyett fából összetákolt mécstartókat illesszenek bele a vakolatlan és nedves szobákba. Akik igazán jómódúak és ragaszkodnak a divathoz, ne tartsanak cselédeket, illetve szólítsák föl személyzetüket, hogy a jövőben ők kívánnak szolgálni nekik éhbér ellenében. Mondjanak le a panamázásokról is s eléged ienek meg kisebb bűnözésekkel is, hogy néha még börtönbe is juthassanak. De negligálni kell a vonatot is, mert már az sem elég szegényes ahhoz, hogy előkelő legyen s meg kell szervezni a filléres gyalogolásokat, hogy a multimilliomosok is élvezhessék a vidék és a természet szépségeit. Végtelen perspektívák nvilnaü meg előttem. Maholnap azzal fogunk dicsekedni egymás előtt, hogv tegnap még tfz deka szalonnát ettünk ebédre, de ma már sikerült őt dekára redukálnunk — divat szerint — az adagot. Föllendülnek a hid alatt lakók is s egymással versenyezve vásárolgatunk kopott holmikat a zsibpiacon. Ezek lesznek az igazi saturnáliákl Az emberek lemondanak jövedelmük fölöslegéről s szinte szenvedélyesen halmozzák maid a szegénységet. És azok lesznek a legelőkelőbbek, akiknek sikerül kimutatniok, hogy családjukban már többen haltak éhen s hogy már születésük első pillanatában is korgott a gyomruk. A szegénység lesz az alapja a nolitikai érvényesülésnek is. mert a iővőben főként azok részesülnek majd előnyökben, akik nyomortiszták s igy származásukkal is garantálhatják szellemi kapacitásukat. Jai, annak, aki igénybe veszi a kultura produktumait, mert arról kiderül, hogy pénze van... Barátaim, miénk a jövő!