Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-21 / 115. szám

DHMAGYARORSZAG SZEGED. SzerkeszlOtég: Somogyi ucca 12.I.em. Telefon: 23-33.^KiadAhlTalal, kOlctHnkOnyviar 6t legytrodn • Aradi ucca S. Teleion: 13—Oö. — Nyomda: UJw LlpAt ucca 19. Telefon r 13^oA TArlratl él levélcím • Délmagyaronzég Szeged Vasárnap, 1933 május 21 Ara 20 fillér IX. évfolyam, ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken «-» Budapesten 3.00, kllll«l(l«n 6.40 pengd. ^ Egye* uAm Ara hétköznap 12, vatér- és Ünnepnap 20 flll. Hlrpeléaek lelvétele tarifa «zerlnt. Megjelenik hétfO kivételével naponta reggel Kint a farkas, bent a bárány Elámulva olvassuk Hendersonnalc s Edennek, Anglia külügyi államtitkárjának genfi beszédeit. Anglia hódol ezekben a beszédekben Hitler előtt, az angol világbirodalom meghajtja zászlaját a horogkeresztes vezér külpolitikája és békeakarata előtt s ennek az elismerésnek s ennek a zászlómeghajtásnak tapsol az a gyülekezet, amelyik most a háború és béke felett hivatott dönteni. Attól félünk, hogy a háború és a béke felett most ugyanaz a tájékozottság, ugyanaz a tisztánlátás, ugyanaz a meggondoltság és megfontoltság, ugyanaz az értesültség és lelkiismeretesség hivatott dönteni, amelyik eddig mindig döntött a háború és béke kérdésében s amelyik eddig mindig a háború mellett és a béke ellen döntött. Bizhatunk-e azoknak tiszta Ítéletében, akik most tapsolnak a hitleri külpolitika és hitleri békevágy előtt hódoló Angliának? Mindig azt hittük, a hitnek, az önfeláldozásnak s az elhivatottságnak apostolai lesznek azok, akik béke eljövetele előtt elvégzik Keresztelő Szent János miszszióját. S most ez a genfi gyülekezet, ezek a tapsoló és hajbókoló politikusok arrogálják maguknak azt a jogot, hogy döntsenek a világ sorsa felett s határozzanak a béke és háború kérdésében ? Nem tudjuk, mi több bennünk: a Tavaszság naivitása, vagy a naivitás ravaszsága? Hisznek ezek valóban Hitlernek, vagy csak tetetik azt, hogy hisznek? Naivak-e, mint a róka, vagy ravaszok, mint a házinyúl s mi több bennünk: a hiszékenység naivitása, vagy a ravaszság erkölcstelensége ? Ezek előtt a jó urak előtt, akik dönthetnek a háború és béke kérdésében, akiknek kezébe sorsunk az emberiség jövőjét tette le, ezek előtt a jó urak előtt fontosabb a kifelé hangzó szó, mint a befelé ható cselekvés? Ezek a jó urak azt hiszik, hogy őszinte lehet békevágya azoknak, akik az erőszaknak követelnek tiszteletet? Lehet az, hogy bent az erőszaknak emeljenek oltárt s kint a béke oltára előtt tegyenek fogadalmat ? Játszhatik-e a politika „kint a bárány, bent a farkas"-t s lehetnek kint bárányok, akik bent, mint Wotan epigonjai, farkasbőrt öltenek magukra uj szerepükben ? Lehet hinni azoknak békevágyában, akik a kőkorszak gondolatkörébe viszik vissza politikájuk „vonalvezetését" ? Lehetnek azok a béke pillérei, akik tudósokat löknek le a katedráról s taszítanak ki lombikjaik közül s akik máglyával harcolnak az idegen gondolat ellen ? Lehetnek azok a béke harcosai, akik a származás véletlenét a felsőbbrendűség csalhatatlan s minden mérlegelést, kizáró bizonyítékának tekintik? Lehetnek azok az emberiség megbékélésének szolgái, akik germano-eugéniai tenyészintézetté akarják átszervezni azt az országot, amit birtokba vettek? Akik a jövő nemzedékből nem a tudós és nem az indusztriális tipust akarják kinevelni, hanem a militarista típusát, — lehetnek-e azok a békemű munkásai ? Bismarck mondotta azt, hogy a németek nem félnek mástól, csak az Istentől, — az a politika, amelyik ezt a meggyőződést teszi a közszellem fundamentumává s ezt a meggyőződést fejleszti tovább azzal, hogy a félelem egyetlen forrásának, az Úristennek szolgálatait is politikai in-almuk szervezettségébe igyekeznek állítani, megérdemli-e a genfi tapsot s méltó-e Anglia zászlómeghajtására ? A nemzetközi béke szimbiózisában lehet-e társulni azzal a néppel, amelyik a külpolitikai béke fügefalevelével takarja el belpolitikai szégyenét? Tacitus az ősgermánokról azt irta, hogy unalmas és értelmetlen dolognak tartották verejtékkel szerezni meg azt, amit egy kis vérrel el tudtak érni. A Genf által ünnepelt politika saját határain belül igyekszik méltónak lenni az ősökhöz s igyekszik másoknak vérével megszerezni a maguk számára azt, amit mások szelleme és verejtéke teremtett. De akiknek belpolitikája a tradícióknak e merev, szószerinti tiszteletén és uj életre hívásán nyugszik, azoknak kifelé ható akaratát egyetlen beszéd feltüntetheti-e a béke sürgetéseként ? Aki egyik kezében kardot szőrit s a másik kezében olajágat tart, az lehet szent, lehet szimbólum, de nem lehet politikus. Vagy béke, vagy harc, de nem lehet: harcolni a határokon belül és békét hirdetni a határokon kivül. Nincs csak „külsőleg használandó" békeszeretet. Az a békevágy, amelyik egy fajközösségben élőkre szorítkozik s amelyik kitaszít magából mindent, amit idegennek érez, ez a békevágy jobban uszít a háborúra, mint a municiónagyipar kezében levő sajtó. Ugy látszik, hogy a genfi leszerelési konferencia a világ naiváinak gyülekezete. „Seid umschlungen, Millionen, — énekelte Schiller. Világ proletárjai, egyesüljetek, — követelte Marx. A sokféle felhívásnak az lett az egyetlen eredménye, hogy a világ naivái egyesültek Genfben s meghajtották a zászlót a horogkeresztes békeakarat előtt. Legyen nekik az ő hitük szerint. Gazdasági és politikai tanácskozásokat folytatott az osztrák kancellárral (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Gömbös Gyula miniszterelnök ma leánya konfirmációjára Bécsbe érkezett. A miniszterelnök az osztrák fővárosban való tartózkodását felhasználta arra, hogy tanácskozást folytasson Dollfuss osztrák kancellárral főleg gazdasági kérdésekről, esősorban a gyümölcsés terménykivitelről. Winkler István, a külkereskedelmi hivatal főnöke is Bécsbe érkezett, hogy Gömbös elutazása után a részleteket letárgyalja. A kancellár és Gömbös miniszterelnök megbeszélésük során felhasználták az alkalmat arra is, hogy a két országot közösen érdeklő nnlltikal kérdéseket is megbeszéljék. A Bécr Távirati I^oda a látogatásról a következőket jelenti: Mint a Politische Korrespondenz értesül, Gömbös Gyula minszterelnök ma r^vid tartózkodásra Bécsbe érkezett, hogy jelen legyen leánya konfirmálásán. Gömbös miniszterelnök bécsi tartózkodását felhasznált" arra. hogy Dollfuss szövetségi kancellárnál magánjellegű látogatást tegyen, amelyen elsősorban az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés került szóba. Göríng tárgyalásai Mussolinivei A megbeszélések eredménye: Németország (elhagy az Anschluss-propagandával ? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rómából jelentik, hogy Göring, aki Fülöp herceg vendége, már tegnap este hosszabb tárgyalásokat folytatott Mussolinivei. A tárgyalást délelőtt folytatták. Beavatott helyről ugy tudják, hogy a megbeszélések folyományaként Németország a jövőben teljesen felhagy az Anschluss-propagandával. A tárgyalások kiterjedtek a leszerelési értekezlet kérdéseire is, ahol Olaszország hathatósabban fogja támogatni Németországot. Hir szerint azonban a Dl"'*, értésére adta Göringnék, hogyha tovább folytatnák az Anschlussra vonatkozó törekvéseket, akkor Olaszország kénytelen volnc más külpolitikai orientációt keresni. Göring erre vonatkozólag állítólag teljesen kielégítő választ adott Mussolininek. Göring megvárja a fasiszta nagytanács ülését és vasárnap repül vissza Berlinbe. Rómából jelentik: A négyhatalmi szerződésre vonatkozó tanácskozáso élénk ütemben haladnak. Mussolini nyomban megérkezése után fogadta Göringet s délelőtt értekezett vele. délután pedig a francia és angol nagykővel fogadta együttesen. A hármas tanácskozás több, mint egy óra hosszat tartott. Heves diáktüntetés Berlinben a Dollfuss-kormány ellen „A horogkeresztes Németország tovább folytatja a harcot az Anschluss mellett" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: A német nemzeti szocialista diákok szombaton délben nagy tüntetést rendeztek az Egyetem-téren a Dollfuss kormány ellen. Frank bajor külügyminiszter az egyetem egyik ablakából beszédet intézett a diáksághoz és azt hangoztatta, hogy a német egystemi ifjúság feladata a harc a német nép egységéért. — Németország minden törvényes eszközzel — mondotta Frank — tovább folytatja a harcot az összes német törzsek egységéért, mert ez a harc történelmi szükségesség Több szónok után a dítfkság hatnrozati javaslatot fogadott el, amelyben tiltakozik az ellen, hogy az Anschluss kérdéséből népjogi és külpolitikai ügyet csináljanak, holott ez a kérdés kizárólag a német nép magánügye A