Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-14 / 109. szám

8 DÉLMAGyARORSZAG T933 május T4: Szőnyi fürdő™ megnyílt! Artéri TÍZ bevezetve külön tuss-kamarával. székek, nyugápryak, minden kényelemmel csónakok. Büffé ételekkel és italokkal. Erkélyén asztalok, Elsőrendű bér. Telefon 31—15. Szeged legújabb látványossága Káráaz- és Kftlmey-acca sarkán megnyílt a „CADEAU" budapesti esokoládégyár rt 24. száma fiókja Nem tudtuk megérteni, hogy miért van olyan nagy sürgés-forgás és lázas tevékenység a volt hentesüzlet helyiségében. Végre sikerült azután megtudnunk, nogy a közismert és nagy közkedveltségnek örvendő budapesti „CA. DEAU" rt. csokoládégyár itt nyitotta meg 24. számú fióküzletét. Valósággal szenzációként hatottak a finom ízléssel berendezett üzlethelyiségben felhalmozott gyönyörű csokoládé figurák, amelyek valóságos iparművészeti remekművek és a csokoládé- és cukorkaáruk tömege. Még nagyobb volt meglepetésünk, mikor az árak után érdeklődve, megtudtuk az ittidőző igazgatótól, hogy valóságos „CADEAU"(-ajánnék)áron akarják városunk lakosságával közvetlenül megismertetni gyártmányainak kiváló minőségét. Mint mindig, ezúttal is érvényesül a CADEAU rt. igazgatóságának üzleti elve: jót, szépet olvan olcsón, hogy a vásárló valóban ajándéknak érezze azt, amit vásárolt. A „CADEAU" gyárigazgatósága feltűnően szép, jó és olcsó áruival egy csapásra akarja meghódítani városunk lakosságát, mindenki számára lehetővé téve azt, hogy a lehető legkevesebb pénzért finom és ínyenc rsokoládéáruhoz jussanak, városunk szülötte, Lustig Ica kisasszony közreműködése mellett. Filléres flow*alom szaküzletei: tt Kohn lenA konyhafelszerelés Hay Miksa üreg, porcellán Schillinget Kálmán ttvejr, porcellán Haraszthv Géza festékkereskedö Traoh B. és Társa könyv és papír Nemzeti Saflóvállalat könyv és papír Fflldes Izsé Rnha-Divat- Áruház SCiwarz Testvérek nri és nfli divatáruháza Vásároltunk szaküzletekben? Papírt papírkereskedés ben írószert irőszerkcreskedésben válogathatunk JÓI éa v ás ár ol btask olcsón Zománcedényeink vllAqhlrü márkák, nem vásári áruk. 1 hussötő lába« —.67 1 palacsinta süt« —.67 1 öntöttvas gyorsfőző —.67 1 püspökkenyér sütő —.77 1 nyeles tevesszflrő —.77 1 szénlapát tüzvassal —.77 1 nikkelezett tálca —.77 t kuglőfsütő csövei —.87 1 nagy sütőtepsi —.87 1 nagy tortasötö —.87 1 hiteles űrmérték —.87 2 >Alpaeka< mokka kanál —.87 2 >Alparka< kávé« kanál —.97 1 >Alparka« evőkanál v. villa —.97 1 mosdőtál —.97 60 drb szívószál -.22 3 méter papirE cikkek kaphatók: Tronb D. ts Társa papirn agyk eresked ésében, 'Klauzál-tér, Kis« Dávidpalota éa 2 drb újdonság mintás papír falvédő . . 32»ili«MrflSliiBBTártmáiiTi: t ahira. tojás sütő —.87 12 drb mézes , ahim u'zik _ 87 légyfogó. . . — .2(> 1 atum. lábas -.87 1 atum. teaszamovár 3.98 1 alum. csoportiábas 6 88 1 rézmozsár 3.90 . q/, 1 réz kávéőrlő 3.60 szőnyeg. . .—.w, cstSTOit vasai6 4.ro 1 dióörlő 4.40 t burgonyatörő 1.70 1 rézkarnis felszerelve 3 20 Esen cikkek axaUUxfefefnlrlten (tllonditan kapfiaiólr. — Csepel *odncedények vtldpftlrUek, cé^Unknél beszerecOeMk. Nemzeti Sa|t6vá!lalai 'papirkereskedésében, Kárász-ucca. Kohn Jenőnél Tisza Lajos körút 55. AZ ELET MOZIJÁBÓL (Lencsi levelet kap) Lene sí sváb lány volt, leeresztett szőke hajú, mikor hozzánk került, olyan üde, mint a harmat. (Elég kár, hogy a harmatot reggelre felissza a napsugár s a Lencsikből idő előtt Magdolnák lesznek, ha mingyárt nem is bünbánóak.) Az édesanyám nagyon akkurátos asszony volt, gyors, mint a szélvész és mindenkitől megkívánta a hasonló gyorsaságot. A vén svábasszony reggel elhozta a lányát, hogy elállítsa. — Vigyázzon rá a nagysága, mint a két szemére, hogy baja ne essék, mert szeret csavarogni. A Freimuzikra nem járhat, ott már sokféle veszedelem esett a lányokkal. Nekem ne hozzon haza gyereket, mert vele együtt kergetem ki, azonkívül az apja egy pofont is ad neki. Ha nem fogad szót a taknyos, tessék megverni, ezt még lehet, mert gyerek. Aztán tanítsa ki mindenre, mert még olyan buta, hogy az szégyen. — Jól van, jól, vágott közbe az anyám, tudom a dolgomat, ne beszéljen annyit, még elkésik a vecsernyéről. Hát Isten áldja. Lencsi aztán jól bevált, ő is megszeretett minket. — Itt nem zárják el a kenyeret, sose kell éheznem, mert a gyerekek is jószivüék s még a cukorból is adnak. Példátlanul hűséges, derék teremtés volt, védelmezőnk anyai konfliktus esetén, verekedő cimbora, ha a szomszédos uccáhól jöttek meg hadüzenettel a fiuk. Lencsi el nem viselhette volna, hogy mi huzzuk a rövidebbet, általában kevés érzéke volt az istenitéletekhez, azért a kellő percben megjelent vagy egy dézsa vizzel s elleneinket lelocsolta. — Az anyád istenit, majd megtanítalak én tisztességre, ha az anyád nem ér rá! Idegen cselédlányokkal nem barátkozott, a mosónőnkkel, — a'ki túlságosan bizalmas házibutor volt — állandóan hadilábon állt s nem nyugodott addig, amíg be nem bizonyította, hogy lop. Egyszerűen nekiugrott, lerántotta róla a ruhát s valóban, meg is talált a derekára csavarva egy lepedőt A mosónő nem volt mai gyerek, szintén értett a taktikához s azzal vágta ki magát, hogy csak óvatossági eljárásról van szó, mert hiszen a nedves munkában felfázik a hasa. Mire Lencsi a tőle kitelhető és meglehetősen kifejlett gúnnyal húzott ki a karkosarából néhány stikkelt zsebkendőt. — Ugy látszik, attól fél, hogy a kosara is felfázik asszonyság. — A mosónő szerint azokat a zsebkendőket csakis Lencsi csempészhetted a kosarába, hogy őt bajba keverje. Viszont Lencsi erre a vakmerő inszituációra sokáig hápogott, akárcsak a tultömött liba, nem volt még elég technikája az ilyen széles skálához, csak lassankint értette meg a lényeget, de akkor lángolt és nem válogatta a szavakat, hanem hullajtotta bőséges változatlansággal. — Csak nem lesz a nagysága olyan buta, hogy ezt elhigyje ennek a szemétnek! — Lencsi az az én dolgom, hogy mit hiszek és mit neim. Fogd be végre a szádat — Elhiszi, elhiszi! — sirt benne sokáig a lélek, míg Liza néni kimondta rá az elképzelhető legnagyobb átkot: — Megállj, majd bosszút áll értem a fiam, a Poldi. Elhúz a táncba, aztán otthagy a terem közopén, hogy mindenki rajtad röhög. Ennél vérfagyasztóbb megszégyenítést el sem tudott képzelni az a társadalom, melynek szereplő tagjai voltak Liza néni, meg Lencsi. Én már növekvő diák voltam, amikor a legnagyobb tiszteletet tőle kaptam meg. — Ifiur kérem, láttam az iskolai dolgozatát, azt mind fejből irja? Mikor ifiurnak nevezett, tudtam, hogy akar valamit .Azt is, hogy mit. Lencsi ugyanis nem járt soha iskolába s nékem diktálta a leveleit,* amiket időnkint haza küldött, meg néha a keresztanyjának. Szép szabályos leveleket, azokra válaszokérkeznek, érző lélek föltétlenül magával viszi az ilyent a piacra, mondván az ismerősöknek:; — Ma levelet kaptam. Annál inkább kell ezt mondani, különben mi mással töltené el az idejét, tizenegy óra táján érkezvén haza tiz helyett. A levél különös esemény volt mindig az ő szükkörü kis életükben, lesték a levélhordót már meszsziről s ha nem is volt esedékes semmiféle üzenet, azért okvetlenül kifaggatták: — Gál bácsi, van-e levelem? Milyen elborulások következtek, ha nem volt. Már pedig honnan lett volna. Lencsi akkor még táncba se járt — és ezek szerint teljesen akadémikus értéket jelentett Liza néni fenyegetőzése a Poldival, nemkülönben a kinpadot jelentő terem közepével — egyedül állt ismeretlenül, az ő társadalmi kőre sokkal később bővült ki, mikor már a harmatot is felszítta a nap. — Ifiur kérem, süntörgött körülöttem, mikor az anyám ebédutáni álmát aludta, kész van a leo kével? Bennem hirtelen felforrt a vér. Hát nem ele* get hallom én ezeket a szózatokat a szülői ajkakról is? Éppen a Lencsi volt még hátra, hogy ő is beálljon az életem elkeseritői közét Ingerülten válaszoltam. — Mi közöd hozzá. Majd épp a te orrodra kötöm. Szörnyen megrémült, csupa alázat lett — Persae, hogy nincs hozzá semmi közöm, azt csinálja az ifiur, amit akar és ha soha nem tanulja meg. akkor is a maga dolga. Azért kérdeztem, mert nem szeretném zavarni. Ha volna olyan szives... Hozta a rózsaszínű levélpapírt, amelynek sarká* ban koszorúba zárt galambok csókolóztak s biztató, megszelídült intésemre odakönyökölt az asztalomra, diktálván: — Kedveis kisasszony! írom kegyednek ezeket a sorokat, kívánva a jó Istentől, hogy egészségben találja, továbbá közlöm, hogy mióta kegyedet megláttam, se éjjelem, se nappalom nincs, mert mindig a kegyed szép kék szemére gondolok, amivel engem meg tetszett bolonditani, de maga olyan büszke, hogy rá se néz az emberre, pedig igazi tiszta szivet ismerhetne meg. amely a siria hűséges ... Megálltam az Írással. — Lencsi, nem értem, kinek megy ez a levél? — Csak tessék folytatni, majd a végén megmondom. Beugrat valakit, gondoltam nem minden izgalma nélkül a tréfacsináló kedvnek. Azzal folytattam amint diktálta: — és csak az ilyen szivekkel érdemes kikezdeni, azért szépen kérem, hogyha legközelebb viszem haza a székből a húst, ne legyen olyan büszke, hanem álljon velem szóba, mert lehetünk mi még egy pár... Szabályszerűen megíródott a levél, aztán jött a cimzése. — Stecher Magdolna kisasszonynak helyben. Az agyam kereke megállt — Lencsi, hiszen ez te vagy! Szemérmetesen válaszolta. — Igen, ifiur, én vagyok. — Magadhoz írsz levelet? Azok a szelíd szemek elbámultad a levegőben, most valóban harmatosak voltak, de fátyolozott és szomorúsággal teli a hang is, amely azt mondja. — Minden lánynak irnak szerelmes levelet, csak én nem kaptam még. Nem tudja az ifiur, milyen bánat az, amikor másoknak van mutogatni valójuk, nekem pedig semmi, semmi... Hát nem csalok meg vele mást. Nem értettem, hiszen olyan tudatlan egy kis diák! Másnap se tudtam megmagyarázni, miért ujjong olyan sikoltozva Lencsi, mikor befordul hozzánk a levélhordó. — Lencsi kisasszony, megjött a levél. A lány pedig izgatottan kezdte bontani. — Vájjon ki küldhette? 1 Mondom meg kell öregedni, hogy sok mindent megértsünk a világon. Bot SJ0FB9UER TESTVEREK i künvve!és e"enörzés. BUDAPEST, IV., I MÚZEUM KÖRÚT 7. Telefon: 89-7—57. Könyvelés vezetése, betanítása, adómérleg, társas, örökségi elszámolások elkészítése. Adó és egyéb vizsgálat esetén ellenszakértAi közre-, működése stb. (Szanálási tervek kidolgozása és végrehajtása. w ]