Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-02 / 98. szám

SZEOER. SEerkeaztfltég: Somogyi ncco XZ. L em. Telefon: 23-33. - Kladúhlratal, kOlcMnkünynar és Jegyiroda - Aradi ucca S. Telefon : 13-00. «» Nyomda : I8w Lipót ucca 19. Telefon • 13*06 TAvlrntl é* levélcím • Délmasynroríiég .Szeged Hol az igazság mostanában?... Nem mi vállalkoztunk arra az emberfeletti szerepre, hogy szegedi igazságok meghatározása és felkutatása körül szellemi tornát rendezzünk. Nem mi, hanem közéleti férfiak, még pedig vezető pozíciót betöltő közéleti férfiak keresgették buzgón szegedi és más intézmények létjogosultságának, megmaradásának, fejlesztésének, leépítésének vagy megszüntetésének a magyarázatát az — igazságban. Abban az igazságban, amelyet kizárólag közérdek jegecesit ki s amely kizárólag közérdeket testesít meg. Jó nyomon jártak-e .ezek az urak a közgyűlésen? Ártatlan lelkek azt szokták mondani, Hogy íiki az igazságban bizik, nem csalatkozik. A világot azonban, sajnos vagy talán Istennek hála nem ilyen ártatlan lelkek kormányozzák s nem egészen ilyen ártatlan lelkek tevékenykedésétől s más irányú közreműködésétől függ, hogy például mi történik a szegedi egyetemmel, akár a legközelebbi, akár a távolabbi jövőben. Annak, ami igazság ugy a szegedi, mint az országos Vultura szempontjából, nemrég még nagy befölyásokkal rendelkező, zengő szavú, fáradhatatlan karu, lendületes lelkű szegedi szószólója volt. Az alföldi gondolatnak ezt a mély meglatasu kulturpolitikusát, aki eredetiségben, elgondolásokban, alkotó lázban és tartósságban Apponyi Albert és Wlassits Gyula után is kimagasló tudott lenni, a ragyogó tulajdonságok két csoportja ékítette. Az egyik nagyszerű tehetsége, a másik öszszeköttetései és befolyása. Az egyik az, hogy maradandót alkotott a magyar kultura részére, a másik, hogy vagy hatalmon volt vagy közel állt azokhoz, akik hatalmon volHak. Addig, amig ez a nagy közéleti ember, aki nem innen indult, de ide tért meg, teljesen el nem távolodott a gyakorlati politika útjáról az örök eszmék útjára, hihették ártatlan lelkek, hogy intézményeink fennmaradását és csorbitatlanságát nem kitűnő politikai összeköttetéseivel, hanem kultúrpolitikai tekintélyével tudja garantálni. De most mit hisznek ezek az ártatlan lelkek? A sírnál mi torpan meg? A politikai vagy a kultúrpolitikai suly? Az ártatlan lelkek túlsúlya általában egyik Specialitása Szegednek. Erről országszerte tudnak. Csak ugy tesznek, mintha nem tudnának róla. Igy jobb. Sokkal jobb. Nem nekünk Szegedieknek. Nekik. A többieknek. Akik semmin se profitálnak annyit, mint azon, hogy mi ártatlan lélek vagyunk és voltunk. Százötven éves múltja van annak a harcnak, amelyet Szeged az egyetemért folytatott, hangzott el a közgyűlésen talán érv gyanánt is. Ehhez hozzá kell fűzni valamit, inkább az igazság, mint a történeti teljesség kedvéért. A százötven éves szegedi Karcnak utolsóelőtti etapja közvetlenül a háború előtt zajlott le, amikor Szeged kizárólag igazában és az igazságban bizva az akkori nagyhatalmú kormányelnök előtt küldöttségileg sorakoztatta fel érveit. A maga igazának és az ország érdekének érveit. Debrecen nem vezetett küldöttséget, Pozsony sem. A debreceni egyetemi harcnak nem i olt százötven éves múltja. A pozsonyinak tizenöt éves se. A harmadik egyetem mégis Debrecené lett. A negyedik Pozsonvban Kedd, 1933 május 2 Ara 12 fillér fy IX. évfolyam, -%T: s*. épült volna feL Mert Debrecennek Tisza István, Pozsonynak Frigyes főherceg volt a protektora. Hatásos szónold kép volt, amikor a polgármester azt mondta, hogy meg van győződve róla, hogy komoly veszedelem esetén mint egy ember fog megmozdulni az egész város. ElŐFIZETÉS:[Havonta helyben 3.20. Vidéken és Budapesten 3.00, kUlltJldön 6.40 pengd. -- Egyes azAm Ara héikiíznap 12, vaa&r- és Ünnepnap 20 HU. Hír« petétek felvétele tarifa szerint. Megjelenne hétfő kivételével naponta reggel Kevésbé lett volna szonokilag hatásos, de talán több biztosíték lett volna abban, ha a polgármester kijelentette volna, meg van győződve róla, hogy van egy emberünk, aki veszedelem esetén meg fog mozdulni s aki politikai hatalom, összeköttetés és igazság egy személyben::: A hitlerista rohamosztagokat katonai alakulatoknak minősítette a leszerelési konferencia Genf, május 1. A leszerelési konferencia főbizottsága előtt a franciák felvetették azt a kérdést, hogy a kisegítő rendőrségül használt német nemzeti szocialista rohamosztagok katonai csapatoknak tekintendők-e, vagy sem, mert ha igen, ugy Németország a hitlerista rohamosztagoknak rendfenntartási célokra felhasználásával átlépte a versaillesi békeszerződésben foglalt tilalmat A leszerelési konferencia főbizottsága a kérdés kivizsgálását egy albizottságra bizta, amely ma délután szavazott a kérdésben s mondta, hogy 12 szavazattal 3 ellenében kia német kisegítő rendőrség katonai alakulatnak tekintendő s a kisegítő rendőrség kiképzésére szolgáló rendőriskola katonai iskola. A határozat ellen szavazott Olaszország, Magyarország és az Egyesült-Államok képviseHitler az állalános munkakötelezettséget jelentette be a nemzeti szocialisták berlini majálisán Nyugodtan zajlóit le majd mindenütt a munkásság ünnepe — Tflzlfálék és virágerdő Berlinben Berlin, május I. Németországban a május elsejét, mint a nemzeti munka ünnepnapját ünnepelték meg. Minden vidéki városban nagyarányú ünnepségek voltak. Berlinben az ünnepélyen az ifjúság tömegeinek Lustgartenbe való vonulásával kezdődött, ahol Goebbels propaganda miniszter beszédet mondott. Utána Hindenburg elnök a német jövőről beszélt az ifjúsághoz. Egymillió ember a tempelhofl repülőtéren (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Berlinből jelentik: A déli órákban a német fővárosban mindenütt megszűnt a forgalom és megkezdődött a felvonulás a tempelhofi repülőtérre. Az egyes csapatok a városban gyülekeztek és egyszerre tiz térről indult el l(j csapat, amelyek 4—6 órát meneteltek, míg a tempelhofi mezőre megérkeztek. Egy-egy csapatban 60 ezer ember haladt, útközben még kisebb csapatok csatlakoztak, ugy, hogy végül is egyegy oszlop 100—120 ezer főből állott Az óriási felvonulás minden incidens nélkül zajlott le és estére együtt volt a milliós tömeg, amely katonás rendben állott fel a mezőn. A tempelhofi teret 400 fényszóró világította meg és külön 150 fényszóró szórta fényét az előkelőségek emelvényére. A beszédeket 90 hatalmas hangszóró közvetítette. A mező közepén 15 méteres megfigyelő tornyot emeltek, ahonnan a rendőrök és a mentők tartották szemmel a tömeget. Fél 8 órakor megérkeztek a kormány tagjai. Amikor Hitler autója bekanyarodott a térségre, egymillió ember kiáltotta a „Hcil"-t. A tér'fölött repülőgépek cirkáltak, később megjelent a Gráf Zeppelin is. Az állami ünnepség G ö h b e 1 s miniszter beszédével kezdődött, majd Hitler szólalt fel. Arról beszélt, hogy a régi május elsejék a gyűlölet és a testvérharc napjai voltak, á mai május elseje a német eevség jelképe. A mottó ezentúl ez legyen: Tiszteljétek" a munkát és becsüljétek a munkást Kijelentette, hogy folytatni kell a harcot, hogy az uj eszme, az uj hitvallás ne tűnjön le többé. A német feltámadás zászlóját mindenkivel szemben meg kell védelmezni. Bejelentette, hogy a kormány az elkövetkezendő évben proklamálja az általános munkakötelezettséget Á gazdasági élet irányításának megszervezésénél a kormány abból" indul ki, hogy mindent a parasztnál kell kezdeni. A paraszttól át a munkáshoz, a munkástól az intelligenciához vezet. A munkanélküliséget megoldani kívánják, az egész német úthálózatot átépítik. Az egyórás beszéd után az if júsági szervezetek fiatal tölgyet ültettek el Hindenburg tiszteletére. Hatalmas tűzijáték fejezte be az államünnepet. Németellenes tOntetésBrOsszelben Brüsszel, május 1. Egy nemzeti szocialistákból álló csoport a május elsejei felvonulás alkalmával letépte a lüttichi német konzulátus épületéről a horogkeresztes zászlót és azokat a rendőröket akik az épület őrizetére voltak kirendelve, kővel megdobálta. Eközben több ablakot is betörtek. A brüsszeli német követ az eset miatt lépéseket tett a belga kormánynál, amely sajnálkozását fejezte ki a történtet felett és kilátásba helyezte, hogy a tüntetők ellen megteszi a szükséges megtorló intézkedéseket. A munkásság ünnepe Budapesten Budapesten a má jus elseje a legnagyobb nyugalomban telt el. A szakszervezetek megállapodtak abban, hogy a gyárakban a munkások részben teljesen munkaszünetet tartanak, részben pedig csak délelőttre szüneteltetik