Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-06 / 78. szám

DttMAGYARQRSZáG SZEOCO. SzerketzIOég: Somogyi ucco X2.Lem. Telelőn: 2M3.'KladóhlTalal, IcOlMVnkUnyrlAf é» tegylroda Aradi ucea S. Telefon: 11-Ofl. * Nyomda i tnw LloA< nccn 1». Telefon t 20-34. Távirati A* levélcím ? DélmagyaroniAg Szeged n rokkantak Kinek telik kedve abban a vitában, ami most folyik a képviselőházban? Talán a pa­cifisták örülhetnek csak annak, ahogy a ma­gyar törvényhozás akar gondoskodni a rok­kantakról. Nincs pacifista irásmü, amelyik olyan hatalmasan izgató erővel tud tiltakozni a náboru ellen, mint a kormánynak javaslata a rokkantak, hadi özvegyek és árvák ellátá­sáról. A pacifistáknak csak az ellen lehetne kifo­gásuk, hogy miért a háború befejezése után tizenöt évvel terjesztették be ezt a javaslatot a törvényhozás elé? A pacifisták az egész vi­lágon azt kívánhatnák, hogy minden állam törvényhozása háború előtt hozzon tör­vényt a rokkantaknak, a hadi özvegyeknek és az árváknak ellátásáról. Ha a háború előtt lelkesítenék a kormányok ilyen javaslattal a hadbavonultakat, a háború előtt köteleznék magukat a törvényhozások arra, hogy négy, vagy öt pengős havi segélyt adnak a rokkan­taknak, akkor a leszerelés kérdése sem ott tar­tana, ahol most vesztegel. Nem azt mondjuk e*eel, hogy a háború hősei nyugdíjért koc­káztatták életüket és áldozatkészségüket. Nem azt mondjuk ezzel, hogy az elveszett apáért, vagy az elesett fiúért nagyobb kárpótlás a husz pengős járadék, mint a négy pengős se-' gély. Akik nem aranyat, de szivet adtak vas­ért, akik életüket áldozták, fiatalságukat el­prédálták, fiatal testük zengő, csókot köve­telő egészségét elrontották a vérnek és po­kolnak öt esztendeje alatt, azok nem mérle­geltek, nem vetették számba az életnek és halálnak aránytalan kockázatát, azok egy nagy suggesztiő hatása alatt állottak s a szi­vük dobbanásában érezték az őket elhurcoló parancs ritmusát, hogy „menni kell, menni" és „halni kell, halni." S ha fel tudnánk költeni az életre csak egyet a milliók közül, akik meszes sírjukban ihennek Wolhinia mezőin, vagy a Doberdó avernáinak mélyén, akik a tenger vizébe merültek le holtan, vagy akik véres darabok­ban hullottak le a napsugártól tündöklő le­vegőben, — csak egyetlen egyet fel tudnánk támasztani, hogy megkérdeznénk tőle: test­vér, drága gyerekünk, édes jó fiunk, tudod-e, miért haltál meg? S intézhetnénk hozzá a kérdést angolul és franciául, oroszul és né­metül s intézhetnénk hozzá — jajj, — magya­rul is, erre a kérdésre csak az élők tudnának felelni, de a halottak nem. Az élő száján még kitántoroghat egy-egy halott szó, de a halott szája csak élő igazságot hallgathat el. Hova lettek azok a háborús célok, amikkel vezércikkek, parlamenti beszédek, hadiköl­csönjegyzési felhívások és napiparancsok árasztották el a papírlapokat, házfalakat és hirdető oszlopokat a bámuló szemek előtt? Azt mondották, irták, szavalták és kurjongat­ták, hogy ez az utolsó háború, amit azért kell befejezni, hogy soha többé ne legyen háború. S most ne a halottak feleljenek, hanem az élők: miből adott többet ez a háború: bizton­ságból-e, vagy a háborús fenyegetésből? Azt mondották, irták és szavalták akkor, hogy a kis népeket fel kell szabadítani, a kis nemze­tek szabadságáért kell dicsőséggel befejezni ezt a háborút ? S ha körülnézünk a háborúval és békekötéssel szétdúlt tereken, azt látjuk, — újra csak jajj, — hogy több kis nemzet sennyved rabságban, mint amennyit fel akar­tak szabadítani. Csütörtök, 1933 április 6 Ara 16 fillér , IX. évfolyam,-^««. És az a rettenetes, hogy pacifista világpol­gár és nacionalista hazái teljes és tökéletes megegyezéssel állithatja össze ennek a hábo­rúnak eredményét. A győzők? Anglia pénzért vette a győzelmet és rettenetesen rossz üzle­tet csinált. Franciaország a más pénzén vásá­rolta meg a győzelmet és kegyetlenül ráfizet erre a befektetésre. Amerika pénzzel, tankkel és vérrel finanszírozta ezt a monumentális kalandot s most kétségbeesetten nézhet az­után, amit a mások vállalkozásába befektetett. És mi, szegény ország szegény népe, mi mi­lyen számadást csinálunk? Hiszen a mi sor­sunk meg volt pecsételve már azelőtt, ami­előtt a sarajevói revolver eldörrent s még a levelek nem hullottak le a fáról, amikor már megrajzolták azt a térképet, aminek rajza szerint szaggattak szét bennünket. Csak dőre álom bizhatott azoknak fegyveres győzelmé­ben, akiknek sorsához hozzábilincselték en­nek a szerencsétlen kis országnak sorsát. S a mi áldozatunk annál tragikusabb, a mi áldo­elö fizetés- Havonta helyben 3.20 vidAken «• Budapesten 3-00, kUUHldrtn 0-40 pengd * Boyé* teám Ara heiktí«« nnn tO, va«Ar> «* llnnepnap 24 011. Hlr­rietéaek tclv««!« ínrlfn «zerlnl. Megle­lnniKheifd Kivételével naponta reggel zataink annál siratnivalóbbak, a mi áldozat tunk annál inkább gyötrőbb, annál nyugtala­nítóbb, annál követelőzőbb, mert mi semmit nem nyerhettünk áldozatainkkal. Tőlünk füg­getlenül teljesedett be sorsunk akkor, amikor már a háború kitörése a nemzetet önrendel­kezési lehetőségétől is megfosztotta. De legalább másként gondoskodnánk azokról, akik egészségük megrokkanásában, kilőtt szemükben és leszaggatott lábukban hurcolják tovább a háború szörnyű emlékeit.' A „nemzet közbecsülete" — ahogy a 48-as törvényhozás mondotta, — legalább másként igyekezzék kárpótolni azokat, akiket földi ha­talom kárpótolni már úgysem tud, mert nem adhatja vissza, amit elvett. A háború rok­kantjait nem tudja ez a nemzedék megvédeni attól, hogy a béke rokkantjaivá ne váljanak.' Kalapot tudunk előttük emelni, de kenyeret adni nem tudunk nekik. Verklit adni restel­lünk, de munkát adni nem tudunk. Mi lesz veletek, megrokkantjai e rokkant időknek? Hatmillió kamatsegélyt terveznek a gazdaadósságok rendezésére 01 százalékra szállítják le a gazdakOIcsönOk kamatát ? — Tárgyalások a pénzügyminisztériumban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A pénzügyminisztériumban szerdán befejeződtek a gazdaadósságok rendezése ügyében folytatott tárgyalások. Csütörtökön még összeül az úgy­nevezett vegyes bizottság, amely azután vég­legesen dönt, miután a Tébe is csütörtökön terjeszti elő a kamatredukció ügyében körvo­nalazott észrevételeit. Politikai körökben elterjedt hireK szerint a kormány 6 millió pengő félévi kamatsegélyt szándékozik nynjtani és ebből fedeznék a vi­déki pénzintézetek kamatcsökkentésének egy részét. A gazdakölcsönök kamatát ötszázalékxa tervezik leszállítani. Sziklára futott egy spanyol oceánfáró Súlyos bajökatasztrófa a floridai partvidéken (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) New­yorkból jelentik: A floridai partvidéken sú­lyos hajószerencsétlenség történt. Egy spanyol gőzös hazatérőben mintegy száz utassal a fe­délzetén sziklára futott a nagy viharban. A gőzös sulyosan megsérült. Az S. 0. S. jelzések szerint az utasokat végpusztulás fenyegeti Több segélyhajót indítottak útnak a gőzös uta­sainak megmentésére. „Nem kapkodunk idegen minták után", mondoíía Gömbös miniszterelnök húsvéti beszédében „Amit ma Németországban csinálnak, azt ml gyorsabb magyar temperamentum« mai 1919-ben Intéztük el" — Belpolitika, külpolitika, a titkos választójog hétben mintha feltűnően alábbhagyott vol­na. Valahogy az volt az érzésem, hogy a po­litkai spekulánsok arra számítottak, hogy ami­re vállalkoztam, nem sikerül. Most azonban 6 hónap után ugy látszik, látják, hogy a bessz helyett célszerűbb a hossz spekuláció, mert nyugodt lélekkel mondhatom, hogy azok a dolgok, amelyekre a besszspekulánsok számí­tottak, nem következtek be. Az államháztartás egyensúlyban van, infláció nincs. Az elégület­lenség szülte politikai fellángolás elmarad*. — Ha mérleget készítek, azt kell mondanom, hogy külpolitikai vonatkozásban az elmúlt hat hónap alatt a revízió gondolata. Budapest, április 5. Gömbös Gyula miniszter­elnök szerdán délben az egyseges párt ebéd­jén nagyobb beszédet mondott. — Fel akarom használni ezt az alkalmit — kezdte szavait —, hogy a húsvét alkalmával szokásos nyilatkozatot "a párt plénuma elő't tegyem meg. Amikor a kormány vezetését át­vettem, a levertség hangulatában és légköré­ben éltünk, külpolitikai és belpolitikai vonat­kozásban egyaránt. Bádiószózatom elhangzá­sa után a nemzet, — ugy éreztem — felléleg­zett és csendben voltak egy ideig a politika kritikusok is. Alig multak él az első hetek, már kezdték hangoztatni, hogy programomat nem oldottam meg. Kifigurázták a 95 pontot, az azonnali programot gúnyosan sofortprog­ramnak nevezték el és megindult a hírhedt pe?ti viccgyártás, amely azonban az utóbbi két a lefegyverkezési egyenjogúság elve és a ke­reskedelmi szerződések iránvában bontakozott ki tevékenységünk. Ha nem 'is értük el a kitti-

Next

/
Thumbnails
Contents