Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-05 / 77. szám

DTTM AGYAKORSZAG «•mbkhhbbbbbb SZEGED. SserketsUMg: Somogyi ocoa IZ.Lem.Telefon: 23-33.^Kladähtrnlal, külcMnkHnrnar «• legylnMla Arndt Doos S. Telefon: 13«00. ^ Nyomda r LOW LlpAI nccn 19. Telefon t 20-34. TATlrall ét ICTélcIm : DélmagyaronzAg Szeged Szerda, 1933 április 5 Ara 16 fillér ^ ^ IX. évfolyam, A revízió utfa Nem kell attól tartani, hogy a revízió gon­dolata megtorpant. A tények vizsgálata s a jelenségek ismerete nem hevíti tul az opti­mizmust s ha nem hisszük ugy, mint ahogy az első keresztények hitték az utolsó Ítélet­ről, hogy esetleg hónapok múlva már itt lesz d i e s i 11 a, a végső nap s az utolsó ítélet, ha nem szoktattuk magunkat ahhoz, hogy nap­tári terminusokat szabjunk a revízió betelje­sedésének, akkor nem láthatjuk a revizió ügyének megtorpanását sem abban, hogy — dér csipte meg a pár nappal ezelőtt kinyilott virágot. A történelemben egyenes utak nincse­nek. Hegyeken át és völgyeken keresztül ka­nyarog a gondolat utja s ahányszor hegyte­tőre ér, a bizó lélek mindig ujjongásban tör ki, mert azt hiszi, hogy most már csak felfelé vezet az ut s ahányszor a völgybe fordul vissza, a könnyen lelkesülő, könnyen kétség­beeső lélek mindannyiszor búcsúzni készül egyik legszebb álmától. Nincs ok sem a mér­téktelen bizakodásra, se a kétségbeesett le­vertségre. A történelem erői dolgoznak itt s ezeknek az erőknek megnyilatkozását efemeT emberi beavatkozások írtjukból kifordítani nem tudják. Nincs olyan igazság, amit elég lett vol­na egyszer kimondani ahhoz, hogy belássák és kövessék. Du must es dreimal sagen, mondja Faust a teremtés szellemének. Az igazság a Kálvária útját járja s minden stá­ciónál összeroskad. De — ha a történelem erői az emberektől függetlenül végzik is feladatukat, ez nem azt jelenti, hogy az ember tétlenül nézze az idők kerekének forgását. Visszafelé nem lehet forditani a kerék járását, de forgását gyorsí­tani lehet. Lehetnek és vannak kötelessé­geink, amiket fel kell ismernünk és fel kell vállalnunk, ha elakarjuk végezni azt a munkát, amit a revizió érdekében elvégez­hetünk. Mi az, amit a revizió ellenfelei első­sorban szegeznek követeléseinkkel szemben? A leszerelés kérdése. Szerintük előbb kell a leszerelés kérdésében megegyezni s azután lehet majd tárgyalni a későbbi kérdésekről. Bennünket ez a sorrend nem érdekel, mert mi le vagyunk szerelve. A leszerelés gondo­latának mi nem vagyunk ellenzői. Mi is akar­juk a leszerelést akár junktimban, akár junk­tim nélkül a revizió gondolatával. Az európai békét még a fegyverkezésnél is jobban fenye­geti a felfegyverzettség fokának különböző­sége. Soha emberi hatalmak nem fognak tudni egymással megegyezni a felfegyver­zettség mértékében. Ami megegyezés eddig létrejött ebben a kérdésben, az mind csak nrra volt jő, hogy megszegjék. A leszerelés azonban kétirányú. Az egyik a feleslegessé váló fegyverek letétele, a má­sik a gondolat pacifikálása. Még a mi fegy­vereink is feleslegesekké válnak, ha a revizió meglesz fegyveres beavatkozás nélkül s ha a leszerelés végrehajtása következtében a re­vizió eredményeit nem kell majd ellenséges fegyverektől félteni. De végre kell hajtanunk a gondolat pacifikálását is. A gyűlölet még mindig rombolt s még soha nem épített Gyűlöletre izgató szavakat távol kell tarta­nunk a nemzet legnagyobb kérdésétől akár export, akár importcikkek a gyűlölet szavai. Nekünk arra van szükségünk,. hogy vissza­fordítsuk a lelkeket. Nem a szenvedélyekhez és nem az indulatokhoz kell szólnunk, hanem a leltekhez. Nekünk olyan légkört, olyan társadalmi viszonyokat, olyan gazdasági ren­det, a munkának és termelésnek olyan at­moszféráját kell megteremtenünk, ha a revíziót nemcsak emlegetni, hanem szolgálni is akar­juk, hogy még azok számára is vonzóvá te­gyük a visszatérést, akiket a nemzeti és nyelvi közösség nem fordítana vissza. Ez­ért kell nekünk demokrácia szociális, társa­dalmi, közjogi és gazdasági vonatkozásban egyaránt Ennek az országnak közszelleme, ha a revíziót lélekkel akarjuk szolgáim, nem hasonlíthat egyetlen szomszédjának közszel­leméhez, ha — most egy kifejező, bár méltat­lan szót mondunk: — versenyképes akar maradni abban a nagy vetélkedésben, amivel a tömegek együttérzéseért, népeik ro­konszenvéért küzdenek Középeurópa állam­hatalmai. Mi nekünk más rendszert kell te­remtenünk, más levegőt kell kilehelnünk, más rendet és más biztonságot kell nyujtanunk, mint amilyen rendet, nyugalmat és biztonsá­got ad népeinek valamennyi szomszédunk. S mindezt csak ademokrácia teremt­heti meg. Minél jobban eltávolod­Elő riZBTÉS- Havonta helyben 3.20 viiMken «• Bodapaélen 3-00, kUIWlclön •MO pengA -- Boye» teám Ar« hétkH»­nnn 1«, vaMlw «* OnnepBap MBH. Hlrw deMiek felvétele «nrffa «erlnl. Megle­lem« héttfl kivételével nnpontoreggel tak a szomszédállamok a demokrá­ciától, annál őszintébben, annál teljeseb­ben, annál inkább a jövőt szolgáló törekvés­sel kell nekünk a demokrácia szolgálatába államink. A mi közszellemünknek, a mi társa­dalmi rendünknek, a mi államraisonunknak nyugatibbnak és európaibbnak kell lennie, mint amilyen nyugati szellemet és európai nívót tud mutatni akármelyik szomszédunk. S ha ezt elértük, akkor ne féljünk és ne es­sünk kétségbe. Theodoric, a középkor nagy gyógyitója. mondotta Galenusról, az ókor nagy orvosáról: „Ne higyje senki, hogy Isten teremtő ereje kimerült akkor, ami­kor Galenust alkotta." Az Isten teremtő ereje nem merült ki sem Gemenceau, sem Lloyd George, sem Versailles, sem Trianon életre­hivásában, — jönnek majd más események s a más eseményeknek jönnek más hősei, akik talpára tudják majd segíteni ezt a felfordult világot. De — segíteni kell magunkon, ha azt akarjuk, hogy az Isten is megsegítsen. Aki a revíziót akaija, az vállalja is a revizió fel­adatait Nagyantant a négy nagyhatalom számára A francia kormány legújabb terve „A revizió nem probléma föbbé" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése. Pá­risból jelentik: Francia lapjelentések szerint a francia kormány antantba akarja tömöríteni a négy nagyhatalmat Az a terv, hogy a kisan­tant mintájára megalkossák a nagyantantot amely azokkal a kerdésekkel fog foglalkozni, amelyek közvetlenül érintik a négy nagyha­talmat Titulescu kedden ismét reggeltől estig tárgyalt francia politikusokkal. Rómából érkező hirek szerint teljesen hami­sak azok a külföldi lapjelentések amelyek azt állítják, hogy Olaszország és Franciaország között előzetes megállapodás jott létre és amén lyet rövid időn belül baráti viszonnyá fejlesz­tenek. A hivatalos olasz felfogás szerint a békerevizió nem probléma többé. X revizió kérdése nem tűnhet le többé a napirendről és az olasz kormány éppoly kevéssé gondol ar­ra, hogy elzárja az érdekélt államokat a re­vízió lehetőségétől, mint ahogy Franciaország sem akarja kizárni barátait a tervezett négyes paktum előnyeitől. 73 áldozata van a tengerbe zuhant „Acron" katasztrófájának A léghajőórlásl nem lehel meqmenlenl Kél ujabb súlyos légtiafószerencséllenség Newyork. április 4. Az Acron nevü ameri­kai óriási kormányozható léghajót a New­Jersey partvidékén borzalmas katasztrófa érte. A nagygyakorlatokat végző léghajó a tengeren duló hatalmas vihar és sürü záporeső miatt kénytelen volt a nyilt tengeren leszállni. A léghajón, — amely a Bernaget világító to­rony közelében hánykódik, hir szerint Mof­fet tengernagy, a léghajózási osztály főnöke is a fedélzeten volt. A léghajót a hajók a vihar miatt nem tudják*megközeliteni. A Phöbus tankhajó értesítése szerint a 77 főnyi személyzetből eddig csak a mérnök-parancsnokot és három altisz­1 ' tet mentettek meg. A léghajó mentési kísérletei a ' kedvezőtlen időjárás miatt csekély reménnyel kecsegtet­nek. A rossz idő miatt a repülőgépeket nem lehet kiküldeni. Az erős északi szél miatt az Acron a tenger felszínén nagy sebességgel úszik. Szakkörökben kijelentették, hogy léghajón lévő hajótöröttek megmentése attól függ, hogy a rossz idő miatt elérhetik-e a mentő­hajók az Acront. Az egyik német tartálygőzös a léghajó «e­mélyzetéből csak három matrózt tudott a vizből kiemelni, a többi elsülyedt a hullámod­ban. A léghajó fedélzetén a legújabb megálla­pítás szerint 19 tiszt és 77 főnyi legénység volt. kai tengerészeti körökben valószínűnek tart­ják, hogy az Acront villámcsapás érte és ez idézte elő szerencsétlenségét. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Az esti órákban a mentési munkálatokat be kellett szüntetni és most már minden remény megszűnt, hogy sikerül az Acron személyzetéből n»é« valakit

Next

/
Thumbnails
Contents