Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-16 / 86. szám

T953 április 16. DÊLMAG7ARORSZAG • • VÉRTES SZÉNKERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZEGED, BOLDOGASSZONY SUGÁRUT 17, TELEFONS 19-58 és 21-18 TATAI SZÉN BRIKETT CEMENT MÉSZ A Délmagyarorsxág regénye HELEN GRACE CARLISLE ANYA. Fordította : D 58 Egy este Artie egy 3obozzal a Róna alatt Jött haza és odaszólt nekem, anya, ma este a legkedvesebb lányismerősömet viszem vacsorázni, azzal felszaladt a szobájába és egy óra múlva lejött, hát igazán, alig ismertem meg. Egy uj tuxedo-öltöny volt rajta és az egész fiu ugy ragyogott és olyan szép volt, hogy nem tehettem róla, oda kellett szaladnom hozzá és 6 átölelt és azt mondta, ez aztán elegancia, mi, anya? És én nevettem, mert csakugyan olyan elegáns és gyönyörű volt. Aztán elmondta, hogy a lány neve Alice Forster és unokahuga Forster urnák, a cég idősebbik főnökének, a lány pedig remek lány, anya, szép, mint a nap és olyan okos is, amilyen szép. Csak az az egy baj van vele, hogy nagyon gazdag és mivel ebből nem tudom kigyógyítani, nem marad más hátra, mint az, hogy én is kénytelen leszek megkapni ezt a kórt. És jó is? Kérdeztem Artiet. Nevetett, megcirógatta az államat és azt mondta, igen jó. Szóval most először ebédelni viszi, aztán ttinházba mennek, aztán valószínűleg vacsorázni kell menniük. Ó, Artie, nem fog ez nagyon sokba kerülni, kérdeztem és ő nevetett és azt felelte, bizony, majdnem egy heti fizetésembe. Olyan izgatott ós boldog volt.1 Hanem, azt mondta, most aztán ki kell találnom valamit, hogy heti negyvenöt dollárnál többet tudjak keresni. De Artie, mondom, hisz az gyönyörű fizetés egy fiúnak. Ugy, azt mondja Artie, egy fiúnak. Csakhogy, anya, ne feledd, én már huszonnégy éves vagyok és heti negyvenöt dollárral nem sok reményem van, hogy elvehetem Alicet. És mikor ezt mondta, egy kicsit bánkódónak látszott. Mostanában mór nem varrtam olyan sokat, a doktor azt mondta, nem szabad, mert már jó idő óta fájdalmakat éreztem a hátamban, kiadtam a földszinti szobát, amelyikben azelőtt Danny lakott Sadyevel, heti tizenkét dollárért és Artietől is kaptam pénzt, meg a felső lakóktól a házbért, mert most már nem kellett törlesztést fizetnem, mindebből nagyszerűen megéltem és hetenkint alig néhány ruhát varrtam, éppencsak hogy kedvébe járjak egy-két régi megrendelőmnek, akik mindig olyan jók voltak hozzám. Néha nágyon egyedül éreztem magam, mert Artie mindig ugy el volt foglalva, hát Eddie vett nekem egy rádiót és aztán már nem éreztem magam olyan elhagyatottnak, mert ha az embernek rádiója van, az olyan, mintha a ház tele volna emberekkel és Artie ugy nevetett rajtam, mert egyszer éjszakának idején felébresztettem azzal, hogy sikerült Londont fognom. Azt mondta, nagyon örül, hogy van valami, ami nagyon érdekel engem. De azért közben folyton gondoltam Dannyre és Beattyre, hogy milyen gyönyörű lenne, ha Beatty egyszerre csak belépne az ajtón és nasrvon busultam. mert arragondolGlfTHI ERZSI tam, hátha beteg és szüksSge van rám: Artie azt akarta, adjam el a házat és lakjunk bérelt lakásban, mert azzal sokkal kevesebb munka van, de azt feleltem, nem, Danny, meg Beatty nemsokára hazajön és szeretném, ha meglenne a ház, hogy legyen hova hazajönniök. Azután, hogy Artie akkor este elment Alice Forsterrel, egyre komorabbnak és bánatosabbnak látszott. Megkérdeztem, mi baja, elmondta, hogy megkérte Alice kezét, de ő azt mondta, hogy csak akkor megy hozzá, ha legalább heti száz dollárt keres. Tudod, anya, szeret ő engem — mondta Artie — de azt mondja, minden igizi nőnek az ösztöne azt diktálja, hogy olyan férfit kíván párjául, aki gondoskodni tud majd a kicsinyeiről. Hát mit szólsz ehez, anya. Tudod, mindig azt mondja, Igen, bizonyos vagyok benne, hogy nagy sikereid lesznek, de azt hiszem, okosabb, ha rá is lépsz a siker útjára, mielőtt megkockáztatjuk, hogy gyerekeink legyenek. r Röviddel ezután Artie egyszer nagyon izgatottan jött haza. Jaj, anya, azt mondja, ez éppen nekem való alkalom. Nagy pályázatot irtak ki itt Newyorkban egy óriási szálloda tervére, amit a Washington téren fognak felépíteni. A pályamüvet a cégnek kell beküldenie, de Forster ur felszólított az irodában bennünket, fiatalokat, hogy próbálkozzunk meg a dologgal, úgyis szükségük van még egy fiatal társfőnökre és ez éppen megfelelő alkalom lesz, hogy határozni tudjanak, melyikünket válasszák. Tudod, mindeddig olyan sablónmunkákat kellett végeznem ott és ha most bebizonyíthatnám nekik, hogy az én ötleteim és terveim, amiket ők vad túlzásoknak mondanak, nem is vadak, hanem éppen olyan célszerűek, mint amilyen szépek, hót az mindent jelentene nekem, mindent Alicet és társfőnökséget és hírnevet. Aztán Artie még sokat beszélt az amerikai építészetről, de nem értettem meg, hát vasárnap bevitt magával a városba, de olyan messze, hogy olyan messze én még sosem voltam, aztán felvitt egy nagyon magas épületbe, tán negyvenemeletes lehetett és annak a tetejéről mutogatott nekem néhány épületet. Látod, anya, mondta, ez mind csak a kezdet. Már pedzik, de még félnek is egy kicsit. Csak várjanak, majd meglátják, micsoda tervek vannak az én fejemben. A házak, amiket itt láttam, mind olyanformák voltak, amilyeneket Artie szokott rajzolni, olyan furcsa, Kivágott részekkel. És ahogy ott álltam olyan magasan fönn a tetőn és lenéztem és az emberek a járdán olyan csöppek voltak, egészen elrémültem, ha meggondoltam, hogy azok a kis fekete pontok odalenn egyszer mind megfogantak, megszülettek és most dolgoznak és iparkodnak és küzködnek és innen föntről csak kis fekete, vánszorgó pontocskáknak látszanak és olyasmit gondoltam, hogy mindannak, amit eddig véghezvittem, nincs sok értelme és próbáltam is Artienak kicsit megmagyarázni, mit érzek és akkor ő azt mondta, hogy nézzek csak át, oda. Hát ott egy óriási nagy ház állt, éppen a befejező munkát végezték rajta, hogy az ember megörült neki és messze fönt a tetején szintén kis fekete pontocskák dolgoztak, végezték a befejező munkát és akkor Arthur azt mondta, tudod, anya, az ember sosem olyan nagy, mint az alkotásai. Az emberek gondolkozása, szive, teste rut, mégis szépségről ólmodnak és néha megvalósítják az álmokat és akkor ők maguk sem tudják, mit csináltak és rr.ilyen csodálatos, hogy annyi rútságból Is kinő a szépség és hogy az ember sosem lehet olyan nagyszerű, mint az alkotásai. Életemnek ez az egyetlen mentsége, anya, azért élek, hogy épitsek, hogy halmozzam a szépséget, a nagyságot, az erőt, hogy mindez pompásabb, nagyszerűbb legyen, mint amilyen én magam valaha is lehetnék. (Folyt köv.) Pelei«« szerkeszt«: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarorsxág Hirlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában Felelős üzemvezető: Klein Sándor. . Kovács Tesftférek »Porthaió építő üzeme A • • W Srn • wn az idei szezonban a legújabb tlpuau csónakokkal lepi meg a közönséget. Df®~ Hosszú részletfizetési kedvezmény mellett azenz&clós olcsó Arak. ,24 Vételkényszer nélkül tekintse meg raktárunkat. S2S. Államgepgaárl gépek * „Kühiie" gazdasági gépek „Forr autók, traktorok, ekék alkatrész- es olal-raktár Jolmson csónakmotor ^ Weekend oldalmotor „Varta" accnmnlátorok es lemezek „Wlfle" kis stabil motorok ^ „Rlw" goluöscsapágyak. RÓNA MIKLÓS sós Alföldi Gépkereskedelmi Vállalata SZEGED - TELEFON 24-28. ^ FEKETESAS UCCA 22.