Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-16 / 86. szám

1933 «prüfe TG: DELMAGYARORSZÁG !5 If AMIKOR ÉN ÍRTAM, A VÉREMMEL ÍRTAM" Három látogatás az ötvenéves Juhász Gyulánál (A Délmagyarország munkatársától.) Április 3-án töltötte be Juhász Gyula életének ötvenedik esztendejét. A költőre nagyon szomorú helyen és szomorú környezetben virradt ez a nevezetes évforduló: a kálváxia-nti idegklinika 23. számú betegszobájában, kevésszavú, szomorú-tekintetű betegtársak között. De Juhász Gyula, aki két kézzel szórta szét egész életében lírájának legszebb kincseit, még innen, ebből a hűvösen fehér betegszobából is ajándékot küldött a magyarságnak, születésnapi ajándékot. Hosszú némaság után ismét felzengték az lsmert-melödiáju Juhász-sorok. Végtelen öröm és biztató vigasztalás annak, aki tudta, hogy a beteg költő betegségének egvik legszomorúbb tünete az Írástól való Idegenkedés. Csak legközelebbi hozzátartozó! tudják, hogy néhány hét óta ismét az ldegkllnika lakója a költő, aki azelőtt is elrejtőzve élt a lakásán, látogatókat D6M fogadott, ritkán hagyta el csöndes lakását és akkor is megvárta az estét, amikor elsötétednek az uccák és kerülni lehet az ismerősök tekintetét. Véletlenül tudtam meg. hogy Innét bemenekült a klinikára. Két nappal születésnapja után érdeklődtem a portásnál, hogy meglátogathatnám-e? A válasz az volt, hogy a látogatásnak más akadálya ntnes. legfeljebb az, ha „a t an ár ur n em fogad" Juhász Gyula tanár ur ugyanis csak a legritkább esetekben fogad látogatót és a klinika urat tiszteletben tartják tartózkodását A klinika portása fölment a 23-asba és azzal az üzenettel tért viszsza, hogy a tanár ur fogad. Az öröm felvillant mélytüzű szemében, amikor délután bekopogtattam hozzá. Leültünk az ablak mellé és megkezdődött a furcsa, vallató beszélgetés. Észre sem vettük, hogy a látogatási óra már régen eltelt de még mindig van mondanivalónk. Azzal Jöttem, hogy én vallatom ki. hogy megkérdezem tőle. mikor un már rá a betegségre, a betegségért való makacs küzdelemre, hiszen láthatja, hogy a betegség csökönyösen elkerüli. Ezekre a kérdésekre nem válaszolt, de a magamra vállalt szerepet észrevétlenül elcserélte ö vallatott, « kérdezett a külső élet-dolgokról. « érdeklődött emberek és sorsok Iránt és kérdéseivel, elhallgatásaival elárulta, hogv sokkal jobban, alaposabban tud mindent és tud mindenről, mint mi aki benne élünk ebben az összevissza külső-életben. Amikor hivtam, hogy Jöjjön, leülünk a régi törzsasztal mellé, elolvassuk a lapokat és megbeszéljük sok szóval, sok hittel, lelkesedéssel *s haraggal a dolgokat a szinházat, a politikát, az irodalmat, elkomorodott a tekintete: — Nincs nekem már semmi keresnivalóm abban az idegenné lett világban — legyintett és végigsimított homlokán —, hiszen ebből a világból kiveszett a hit, nem szent már a leirt, a kimondott szó, az átérzett gondolat. Mn az opnortunitás. a megalkuvás uralkodik. Már senki sem hisz abban az igazságban, amelynek hirdetésére vállalkozik. lTgy érzem, hogy amikor én írtam, a véremmel írtam, szentnek tartottam a szót és a gondolatot. Hova tünt az az idő. amikor egv Adv Endre áflt szembe egv Tisza Istvánnal? Két hatalmas, gigászi világ, két ellentétes, de igaz hittel hitt igazság. Ar emlékezés felidézi a régi. elmenekült barátik. fegyvertárnak emlékét, fíulácsy Lajosét, a tragikus-sorsu festőét elsősorban. — Gulácsvt szerelem a legiohban — emlékezik róla Juhász Gvula —. sohasem feleltem el azt a színházi estét, amit epvütt töltöttünk. Nevezete* este volt. Wedf»kind d«r»híát a Tavasz ébredését játszották a Vígszínházban. Azért mentem akkor Pestre, hogv letegvem a nedagógiai vizsgát. 1909-ben. Máius volt. Ott szorongtunk, lelkesedtünk a karzaton. Gulácswal. Kosztolányival. Babitssal és tüntettünk azok ellen, akik a rosszul értelmezett erkölcs nevében tüntettek a darab és az irodalom ellen és a rendőrök akkor azokat a tüntetőket vezették ki a színházból, amely akkor míg templom volt. Különösen a magvar színház. Menedéket adott a német Wedekindnek. akit császári tilalom száműzött a német színpadról, fi maga is játszott a budapesti előadásokon. Felejthetetlen este volt. Akkor forrt össze a szívem Onlársv szivével. PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK i AUPRRÁM ÉV IML SZEGEDI FIÓKJA •OMANTCTHI COMMKRZ SZKGZD ALAPTŐKE: 25 MILLIÓ PENGŐ. KIMUTATOTT TARTALÉKALAPOK 33J. MILLIÓ PENGŐ. BETÉTÁLLOMÁNY ÖSSZEGE 103 A. ÉT VÉGÉ ML TAKARÉK-KÖNYVBEN FOLYÓSZÁMLÁN ÖSSZESEN MILLIÓ PENGŐ. * 149.8 IBS SOU Ml Ezután Kosztolányiról, Babitsról és a váradi „Holnap*4 többi harcostársáról emlékezik. — Babitsot én fedeztem föl az irodalom szSw mára — mondja mosolyogva. — Itt tanároskod ott Szegeden. A Vitéz-uceában lakott. Hozzám, a „Szeged és Vidéke" akkori munkatársához küldte el egyik versét. Nagyon tetszett. Odaadtam dr. Balassa Ármin főszerkesztő urnák, hogy közölje le, mert nagyon szép vers. Nem nagyon akarta leközölni. Tetszett neki. de hossziinak találta. „Ha ki lehetne hagvni belőle valamit". Én tiltakoztam ellene. Végül mégis csak megjelent a vers, az egvik vasárnapi számban. Egészen hátul, majdnem az apróhirdetések kőzött. Ugyanannak a számnak az első oldalán, tárcarovatban jelent meg szegénv Molnár Jenő verse. Molnár Jenő is meghalt már. Juhász Gvula ugv tesz, mintha irigyelné. De az áorilis-délutáni nan játékosan világit a klinika kertjében, a széles ablak üvegén keresztül beintegetnek a rügyező ágak. Tavasz van, készül mindenütt az uj élet. Juhász Gvula a fiatalok, a most Induló uj költő- és Írónemzedék iránt érdeklődik. Tud mindenkiről, figyel mindenkit és sokat v4r tőlük. Biztatom, hogy írjon. Nem mondja H az igent, de a nemét sem. A tekintetéhői mégis ngy látom, hogy kezébe veszi a tollat. Két nap múlva előzetes bejelentés nélkül látogattam meg Az ágya szélén ült. Az éjjeliszekrényén tiszta papírdarab feküdt, mellette hegyesre faragott ceruza. Csak fel kellett volna fimelnl a fáradtan ölhetett kezet érts. De Juhász Gvula keze ti em mozdult a tétlen ceruza felé, pedig a papir fehérsége nagyon csalogathatta, a le nem Irt sorok nagyon vágyakozhattak erre a sima papírlapra. A költő most rosszkedvű volt. Idegenkedve nyújtotta a kezét. Később csak belemelegedtünk Ismét az emlékezésbe, a beszélgetésbe. A régebbi kartársak kerültek sorra, Írók. újságírók, aztán az ujak, a fiatalok, akik türelmetlenül dörömbölnek az ajtón. Ab ötven éves Tnbáss Gyula m~6g mindig a fiatalok kőzé tartozik. Vezérük lehetne, ha akarna. De nem »kar. Eegalább Is ezen a szombati napon. ott. a fehér klinikai szobában, akart Azt mondta, hogy nincs semmi keresnivalóla a világban, helve sincs már. Elfeledték. Már nem tud, nem beszél róla senki. Aztán kiderült. Hogy ml hántja. Levelet kapott as egvlk betegtársától, aki ugyanebben a szobában töltött el vele együtt néhány hetet, de már agészsé?esen elhagyta a klinikát Azt Irta, hogy g rádióban legutóbb Juhász-verseket szavalt egy színész. As volt a haja, hogv „szavalta" ezeket a iVerseket pedig Juhász Gyula halk líráját csak Bl mondani szabad, szavalni nem. Megírta azt |i r • »lt szobatárs, hogy szerinte Bajor Gizi lenne is éfcyetlen, méltó redtálő-mövésM Juhász Gyula költeményein eK. i A harmadik látogafSs alkalmival Wlskolezy professzor, a klinika Igazgatóla elárulta, hogv azon a napon „Juhász tanár ur" 1« hallgatta a rádiót, de amikor as G verseire került a sor, kiment t szobából. Elmenekült a mJAI versel el őt Kfrdeztem. hogy lrt-a valamit? i — Nem tudok én már tr«i — koroopoíoíl íJ l bn^ja —> us én Írásomra már nem kíváncsi íenkt Hitetlenkedve rizta s fejét akkor Is, amikor ¿mondottam, hogy B a r a n y 1 Tibor főispán érdeklődött Iránta. Nem hitte el, nem szokta meg, »»osry az aktív hatalom részese! törődjenek vele. Hivtam, hogy jöjjön haza, kezdje meg Ismét a négy évvel ezelőtt abbahagyott munkát — Én már Innen nem megyek el soha — sóhajtotta —, csak a temtőbe... Nagyon szomorú, nagyon meddő voP az a misodik látogatás. - ' ' 9 A főispáni hivatal hétfőn délelőtt telefonon' bejelentette az Idegklinlka vezetőségének, hogy Baranvl Tibor főispán szeretné meglátogatni Juhász Gyulát, ha lehet, már kedden délelőtt. — Nincs semmi akadály« — mondottáV fl klinikán a telefonba —, mert Juhász tanár ur egészséges. ' Kedden délelőtt dr. Miskolcty Dezső, az idegklinika vezetőprofesszora megjelent a főh-