Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-16 / 86. szám

DRMAGYABORSZAG SZEGED. Szerue»zlO»«g: Somogyi ucca 22,l.em. Teleion: 23-33.^Kiadóhivatal, kdlciOnklínyviar é* tcoylrodn Aradi ucca S. Telefon s 13«00. - Nyomda : LtSw Lipót ucca 19. Telefon : 13/-o6 TAvIratl é» levélcím DélmnqyaronzAg «leged Föltámadás Az Eszme halála megrendíti az eget és gyászba borítja a földet. Eszme nélkül nincs cél és nincs tartalom, az Eszme értéket ad az ember életének, fellelkesíti az anyagot s fölszabadító utakat jelöl ki számára a Szellem isteni birodalmában. Eszme nélkül játék a művész fantáziája, demagóg a próféta s lelketlen tömeg, elárvult csorda az emberi társada'om. Eszme sugallta az első mozgást és Eszme lüktet a történelem ritmusában. Örök termés és teremtődés az Eszme, isteni fluidum, mely benne bizsereg a sejtekben, az atomok keringésében s a csillagok szédült rohanásában. Eszme a bányák érce s a tavaszi fák rügyezése, Eszme az izmokban lapuló munka s a lángész alkotó zsenije. Az Eszme halála megrendíti az eget és gyászba borítja a földet. De az Eszme nem halhat meg, az Eszméhez milliók hite és reménye fűződik, az Eszme az ölelő kar, mely egymásra eszméltet bennünket és az Ige is az Eszme, mely beleharsog az emberi magány ijesztő éjszakájába. Nélküle megállnak a világ kerekei, leomlanak a katedrálisok s utolsót dobban a szív. Az Eszme: élet. Nem mondhatunk le róla, mert az Eszme több a kenyérnél. Húsúnk, vérünk s naponkinti uj lendülésünk az Eszme. Reménykedve várjuk az emberiség szomorú nagypéntekjeinek a végét, mert hiszünk az Eszme diadalmas föltámadásában. Tudjuk, hogy hiába villognak a kardok s hiába pusztítanak a nekivadult bombák, az Eszme nem hal meg, csak levetkőzi emberi jellegét, hogy isteni magasságból, megtisztult világossággal uj hitre ébressze a megtévedt nyájat. Jöhetnek álpróféták, véreskezű prédikátorok, határokat szaggathat a gyűlölködés, az Eszme, ha száműzik is ideig-óráig a Sátán kufárai, harmadnapra újra fölragyog az ég boltozatán s fiatal, örök sziveket kever a történelem befröcskölt kulisszáira. Nem lehet, hogy megrendülés nélkül álljunk a megváltás nagy drámája előtt, kell, hogy fölkavarjon, megtérítsen valamennyiünket az isteni misztérium, mely értünk vette föl a harcot a sötétséggel s értünk szenvedett kereszthalált. Aki az Igéért szenved, mind részese az Eszme csodájának, a művész érte vezekel s a tudós az ő titkait fürkészi. A nagy katharzis nem mulhatik el bennünk nyom nélkül, valamennyien, akik tollal, ecsettel, kalapáccsal vagy gyaluval küzdünk az igazi társadalom megvalósításáért, mind osztozunk n kereszthalál taragédiájában s a megváltás reményének hitében is. Az Igének bennünk is meg kell testesülnie, hogy fölismerjük végre a Teremtés nagyszerű gondolatát, a mindig megújhodó, csüggedhetetlen szeretetet. Nem lehet, hogy öncélú versengések áldozatai legyünk, apró érdekek prédái, kegyetIcnkedők áldozatai; a fájdalom és felelőtlen handabandázások szomorú korszakát a béke nagy, teremtő epochájának kell követnie. A sötétség, mely megsűrűsödött fölöttünk, nem lehet a sírboltunk is, hittel, áhítattal, uj zászlók lengetésével kell köszöntenünk az isteni megértés közeledését. A nagyszombat élő valóság legyen mibennünk, mert ugy kell hinnünk benne, hogy magunk is megtisztuliunk, fölmagasztosuljunk örökkévaló fényesVasárnap, 1933 április 16 Ara 50 fillér í> 0 ' IX. évfolyamrSS: sz. ségében: Számoljunk le a magunk fekete múltjával is, űzzük el a gyűlölködés acsarkodó kisérteteit, tagadjuk meg a tegnapot is, ha ugy érezzük, hogy árnyéka eltakarja előttünk a holnapok kivezető útját. Annyit tévedtünk és annyit vétkeztünk magunk, mások, mindenki ellen, hogy mindent élőiről kell kezdenünk a megfiatalodott Eszme nevében. Ne ingasson meg hitünkben a rossz példa, tegyük a szivünkre kezünket és figyeljük az Eszme suggallatát. Mert ő mindig csak az igazságot és szeretetet akarja. És az igazság nem a kiváltságosok privilégiuma, az igazság néha koldus száján szellemül isteni igévé s néha király az igazság papja. Eljutottunk a zűrzavar utolsó éjszakájához. Csak árnyékok Az első keresztények a mindennap! elet törvényeit az evangéliumokból olvasták ki. Melyik apostol írhatta volna meg azt az evangéliumot, amiből a m a i ember olvashatná ki a m a i élet törvényeit ? Talán a hagyománytisztelő Máté, az aprólékos Lukács, a hűségre törekvő Márk, vagy az álmodó, a költői lelkű János? Mindezek a szent könyvek idegenek a mai világ számára s ha a politikai okosság nem tiltaná, talán még az evangéliumokat is máglyára vetné az a sorsközösség, amibe a haragvó Isten most taszította bele a német népet. Máglyára vethetnénk nyugodtan ezeket a könyveket is^ mert a történelem azt igazolja, hogy csak az elégetett könyvek az örökéletüek. Voltak évszázadok, amikor az evangéliumokat is elégették, a könyvek továbbéltek, de hová lettek azok, akik máglyára vetették? Az unalom, az érdektelenség, vagy az ostobaság jobban és tökéleteebben írtja ki a könyveket is, mint a máglya. A fellobanó tűz, a felfénylő világosság, a felgyúló fény mindig sokkal inkább terjesztője, mint koporsója volt az üldözött gondolatnak. Csak Júdás írhatta volna meg a ma! ember evangéliumát, Csak Júdás, aki Cairóthból való volt, akit tizenkilenc századon keresztül vörös-szőke hajjal ábrázolt a festőművészet s igy ha származását a harmadik köztársaság belügyminisztériumában felállított faj-vegyelernző bizottságnak kellene meghatározni, Iskarioth Júdást bizonyára á r i a i n a k ítélnék s talán nem is egyszerű fajtiszta egyednek, hanem baktrianai hűbérúrnak, vagy a pamiri fensik fejedelmi sarjadékának, ahol a mai fajelmélet az áriánizmus bölcsőjét kezdi ringatni. Mintahogy az ujnemes ősök otán kutat s régiségkereskedőnél összevásárolt portrékat ősei arcképeiként szögez fel a falra, a Gobineautól nemzett s Chamberlain által nemesitett fajelmélet a legendás mult ellenőrizhetetlen adatai között lohol felmenők után. A régi portrékat összevásárolja az uj tudomány is, csak éppen a családi értesítő hiányzik, a hátiratok összefüggő láncolata s a tudományos meggyőződés, mely el tudná hitetni, hogy az élet tüzpróbáját, (ez is máglyatüz,) kiállja az a vegyület, amibe adat, feltevés, hit, álomlátás, bűnbe fogant politikai érdek s a fölény varázsos babonája állt össze ELÖFIZETÉS; Havonta helyben 3.20 vidéken é* Budapesten 3-00, ictllfHldMn A*40 pengO # Eqyet ixám Ara hitkliiinao tft, vnüAr» «» Ünnepnap 2-4 MII. Hlrdetéiek »elvétele tarifa «rrlnl. Meqle« len)'' héttő kivételével naoon'a reggel surrannak körülöttünk és nem tudhatjuk, mit akarnak. Talán az se testvér, aki megsimogatja arcunkat. Csak a félelem hajt össze bennünket és bizalmatlanok vagyunk azokkal szemben is, akik jót akarnak. Nincs mértékünk és nem tudunk értékelni sem, amíg be nem teljesül bennünk a föltámadás igazsága. De ez a föltámadás most újjászületés is legyen. A nagypéntek sokáig tartott. Haljon meg bennünk a keresztrefeszités szomorúsága, a tél és a .nincsetlenség gyötrelme, aminthogy a természet is gyerekké válva, mindig uj és uj termő örömmel lelkesíti ki önmagából a megfiatalodott életet, a zsendülő tavaszt. a sorsközösség evangéliumává. Chamberlain szerint a germán faj sajátosságai a magas termet, egyenes orr és szőke haj, — Goethe haja fekete volt, termete az átlagosnál nem volt magasabb s orra erősen hajlott, ezek az antropológiai sajátosságok nem fogják majd a máglyára vetni a Faustot is? Talán Goethe kegyelmet kap, de nem mert költő volt, hanem, mert kegyelmes ur, ámbár világpolgársága csak a harmadik köztársaság különös kegyelméből biztosithatja esetleg helyét a Walhallában. Világpolgár és görbe orr, — Goethének és kegyelmes umak kell ahhoz lenni, hogy a fajelemző hivata ne vesse ki at világ legnagyobb költőjét fajtájának népközösségéből. A Liber St Johannis apocry-' phus sokat ír az ördögtől megszállott Judósról. Ha a hit, mely az iszonyatban is táplálé-i kot keres s az áhítat által megtermékenyült fantázia kiteljesítették volna ennek a könyvnek tartalmát s beléköltöttek volna mindent/ amit Iskarioth Judásról gondolt, képzelt és fantáziált a megszállott, a rajongó lélek, talán lehetne evangéliuma Júdásnak is s a mai ember legmaibb törekvése számára megkapná a legalizáló hagyományt. Tüzet dob* ni jöttem a világra, — kiáltott fel Keresztelő szent János s mintha a mai ember Krisztus szálláscsinálójának erre aá egyetlen mondatára építené fel programját és uralmát. Tüzet dobni jöttek a világTa, de nem azt a tüzet, ami feléget mindent, ami rothadt ,ami értelmetlen hagyomány, megmerevült s élettől elszakadt dogma, a farizeus bölcsesége és az írástudók erkölcsi sza-< bálya, az ő tüzük Julás megíratlan evangéliumának fanatizmusában éget s hamvaszt el mindent, amit a tudásban felgazdagult emberi szellem alkotott, az életformákat, amikef évezredes fejlődés igazol s azt a szemléletet, amibe minden jelenség és minden alkot.'« vigasztaló s a termékeny élet értelmét igazoki világképében foglalta össze a múltból jövőbe vezető fejlődés fázisait. Az irgalmatianságj az engesztelhetetlenség, a kérlelhetetlenség evangéliuma győzedelmeskedik most a sz&i retet örökérvényű, örökvigasztalást adó tanij tása felett, Júdás győzelme ez Szent Pál felett, a harminc ezüst pénz győzelmi ez az alázatnak, önfeláldozásnak s a világol JUDAS EVANGELIUMA Irta: DETTRE JÁNOS. A húsvéti s?ám ára 30 fillér