Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-19 / 64. szám

1933 március 19. > DÉLMAGYARORSZÁG 5 » Fegyvert fonott a feleségére, megölte a szomszédját egy csanádpaSotai gazda (A Délmagyarország munkatársától.) Jelentette a Délmngyarország, hogy csütörtökön gyilkosság történt Csanádpalotán Szőke Mátyás 80 éves gazdálkodó vadászfegyverével agyontötfe Ladányi Lajos 32 éves gazdálkodói. Zontbory Járos vizsgálóbíró kiszállott a helyszínre és piegejtette a vizsgálatot, amelynek adatai szerint Szőke Mátyás március 15-én este banketten Vett részt és onnan a hajnali órákban vetődött haza. Azonnal be kellett fognia, hogy a tanyára menten, mert ott munka várt reá. Feleségével együtt indult el, meglehetősen ittas állapotban. Útközben megállott egy kocsma előtt és pálinkát ivott. Emiatt a felesége veszekedni kezdett. A házastársak közötti veszekedés egészen a tabváig tartott- A tanyaudvarba érve Szőke leugrott a kocsiról, berohant az épületbe és onnan tét töltött vadászfegyverével tért vissza és azt ráfogta az asszonyra. Felesége aláfutott a fegyvercsőnek, hogy férje ne tudja lelőni. Előkerült Benke László béres is, akinek segítségével az asszonynak sikekerült a fegyvert férje keréből ki-savam! Dala-' kodás közben a puska agya letörött, csak a nyak maradt a csövön. Szőkéné, amint keze kőzött érezte a fegyvert, futni kezdett férje elől a mezőn keresztül. Futás közben felnyitotta a fegyver závárzatát és kidobta a csőből az egyik töl íényt, a másik bennmaradt, mert az erősen be volt szorulva. Férje mindenütt a nyomában volt és rövidesen utol is érte. Az aszszony rémülten segítségért kiáltott, mire a szomszéd tanyából előkerült Ludányi Lajos, aki rávetette magát a dühöngő emberre. Elkapta a fegyver csővét és azon igyekezett, hogy a fegyvert kicsavarja Szőke kezéből. A fegyver közben elsült és Ladányi véresen terült el a földön. Szőke Mátyás tagadja, hogy szándékosan lőtte volna le Ludányit, azt állítja, hogy a fegyver véletlenül sült el. Szőke Mátyást beszállították a szegedi ügyészség fogházába. MéilegetVP. a gezdaség! helyzet ¿l'andó rom- áraimat lényegesen leszállását előnyös anyagbeszerzés H m S^Jl EB ¡¡toltam. Ezáltal lehetőés nagybani gyártás folytán yfa || \&íffj7 vé leltem a vásárlóabban a kellemes helyzetben ysoyok, hogy 14,48 közönségnek, hogy tavaszi clpősztllcségletét a súlyos viszonyok el enére Is nálam olcsön szerezheti be. ZSURKOJÁNOS Kossutb Lajos sagárul 6. sz. BBC beszerzési Iteiv. Minden párért szavatosság, m Történetek a háború Irta Tonelli Sándor. A háború öreg obsitosa rágyújt a cigarettájára és maga elé eregetve a kéklő füstkarikákat, knesél: Jó föld! Megyünk előre a felázott szántóföldeken. Kem is annyira megyünk, mint inkább lábolunk, mert az agyagosan nehéz, sáros föld ugy Stapad a lábunkra, hogy egy-egy lépés után &lig ¡tudjuk megint felemelni. Egyszerre hosszú, éles Civitás szakítja meg a levegőt. Siuuu, siuuu, puk, puk, puk. Az orosz srapnelek hangja. .Önkénytelenül is lekapjuk a fejünket, pedig tapasztalatból tudjuk, hogy ez a mozdulat nem pokat használ. Azután lábolunk tovább. Itt-ott líiesik egy ember a rajvonalból, mint mikor la sakktábláról kiütnek egy figurát. Közben a sivító hangok és a pukkanások egyre szaporodnak. Egy kis határszéli mesgye keresztezi fiz előnyomulásunk irányát. Ott a földre vágódunk, hogy kifujjuk magunkat. Valahonnan oldalról jött a parancs. Hason fekve várjuk a történendőket. Az orosz srapnelek pedig dolgoznak. Mintha Játszanának velünk, hol előttünk, hol mögöttünk csapódnak le a felázott földbe. Egyszerre egy nagy srapneltöredék pontosan a rajvonalban csap le, két ember között. Az egyik, Kisgacsa János, szlavóniai magyar, kinyújtja kezét oda, ahol a srapnel lecsapott, felvesz egy marékra valót a földből, morzsolgatja egy fclcsit az ujjai között, azután félig fölemelkedve odatartja felém: — Jó föld, hadnagy ur! A zászlós meg a cinege Jaroslauból voltunk visszavonulóban. Előttünk egy egész hadsereg; az én századom zárja be a menetet Közvetlenül a századom előtt a hatvanas egri gyalogezred egyik zászlóalja. A lovam lassan poroszkál és mint minden baka-lónak ősi szokása, szaglászva bökdösi az előtte bandukoló bakák bornyuját. Azok vissza-visszaszólnak, odaszólnak a lónak és egykedvűen tapossák a pocsolyákat tovább. Majdnem mellettem egy kis kurta, feketeképü káplár lépeget. Szóba bocsájtkozom vele másik oldaláról és kérdezgetem mindenféléről, Galíciáról, a háborúról, a muszkákról, az otthonáról. Az általánosságok után következnek a részletkérdések. Hol jártak eddig, hányan estek el a századukból, kik a tisztjeik, magyarok-e vagy németek? A káplár plasztikusan felel: — Hát hogyne volnának magyarok. Mind magyar az, kénem, csak a zászlós ur az német, de ő is ropogtati már a magyar szót akárcsak a cinege a tökmagot. A feldflasa Orosz foglyok a huszárok között. Ugy látszik, hogy a muszkák nem sokáig lehettek a fronton, mindjárt fogságba kerültek, mert valamennyinek hiánytalan, vadonatúj a felszerelése. Az ilyesminek nagyon örül huszár és baka egyaránt, mert rövid uton kiegészítheti a magáét azzal, ami neki hiányzik. Huszárkáplár ur is ilyen szándékkal végigmustrálja az egyik muszkát és félreérthetetlen kézmozdulat kíséretében rászól: — Hoci a feldflasát! A muszka alázatosan, kérdő szemekkel tekint a feketebajuszos magyarra, akinek tekintetéből nem sok jót vél kiolvasni. Mintha csak mondaná: — Uram, én megteszek mindent, amit csak parancsolsz, csak tudnám, hogy mit akarsz... A káplár türelmetlenkedik: — Mondtam már, ide azt a feldflasát! A muszka behúzza fejét a válla közé és a kezével mutogat valamit. Kinyitja a tenyerét és széttartja az ujjait, mintha jelezné, hogy •rácsot •ablakot 'kaput stb. Épületfaitótos murvákat Iep3esó&fean készii BARNA ENDRE nem érti. A huszár elveszti a b^ketürésél cá felcsattan: — Az ángyod teremtésit, te tubákszinü marha. Ott lóg az oldaladon három keserves esztendő óta, oszt még mindig nem tudod, hogy ml az a feldflasa! A bivalytéj Elfogtak egy román járőrt és a kapitány igyekszik kikérdezni az embereket hogy milyen csapattestből, melyik divizióból valók, hátha mondanak valamit, aminek hasznát is lehet venni. A tárgyalás nehezen megy, mert az alföldi honvédek között senki se tud románul. Az egyik ember belebölcselkedik: — Kapitány urnák jelentem alássan, mellettünk idevalósi székelyek fekszenek, azok táa tudnak a nyelvükön. — Hívjatok ide egyet közülök. Egy perc múlva ott terem egy apró góbé A* emberek érdeklődve veszik körül. A kapitány kezével rámutat az elfogott románokra: — Kérdezd meg tőlük, melyik ezredből valók. A góbé kihúzza magát és odaszól: — Hé, hallottátok, melyik ezredből valók vagytok? A kapitány rászól a góbéra: — Oláhul kérdezd, ne magyarul. — Jelentem alásan, nem tudok oláhul. — Itt élsz köztük és nem tudsz oláhul? — Jelentem alásan. nem tudok. Olyan sürü székely vagyok én, mint a bivalytéj. elkeseredés teteje Hideg szél, havas esővel vegyest. Az ut végtelen és feneketlen sártenger. A bakkancsok cuppognak és szívják be a felhígult löttyöt Az ég ólomszürke és a sötét novemberi felhők egyre lejebb ereszkednek a korai alkonyatban. Egy magyar népfölkel:ezred menetel már hat órája ebben az istentelen időben Tarnopol felé. Tornyot, amelyik az ut végpontját iele~.né, nem látni mé-j sehol. Ember, állat ki van áilva. Hangos szót alig hallani, ami már a fáradtság legmagasabb fokát jelzi. Nagy marsoknál ugyanis a csapat négy ,kedélyváltozáson megy át. Először hangos nevetések mindenfelé, két-három mókázó legény mulattatja a társaságot- A második *ázis a lecsendesetíés. A mókázok elhallgatnak, nevetés helyett kezdik emlegetni az öreg cson'ok. hogy sok nehéz marsot kiállottak már, de ilyen nem volt még egy se. Azután jön harmadik fokozat gyanánt a szentek és atyafiságuk emlegetése. Mikor ez se hasinál, mindenki beletörődik a sorsába és fáradt egykedvűséggel lábol a lakatos, vasszerkeze és acélárugyár Szeged Telefon 12-TL Mars tér 10~2