Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-19 / 64. szám

1 DÉLMAGYARORSZAS 1933 'márciusira. ^ Hasznos tmBni, —————— 6 t hogy SCHMIDTHAUER keserűvize Igmáncli nemcsak a legjobb természetes hashajtó, de kiöblitési szerepénél fogra gyorsan eltávolítja a káros baktériumokat a szervezetből. Kánya külügyminiszter a pipánál Rómából jelentik: Kánya Kálmán külügyminiszter ma délután a Va/tikánha ment, ahol a pápa hosszabb ünnepélyes magánkihallgatáson fogadta. A Vatikánban a világi és egyházi kamarások fogadták a külügyminisztert, aki a svájci testőrök sorfala közt ment a pápai terembe. Itt a főudvarmester fogadta, majd bevezette a Pápa dolgozó szobájába. A kihallgatás után Kánya külügyminiszter Pacelli bíboros államtitkárt kereste fel, aki a látogatás után a vatikáni magyar követségre érkezett és viszonozta a külügyminiszter látogatását. A pápai kihallgatás előtt Kánya külügyminiszter meglátogatta Sincero bíborost, aki annak idején a Szent Imre ünnepségeken mint a pápa küldü:te jelent meg Magyarországon. Kánya • keddi? külügyminiszter ig marad Rómában. Kormányzótanács Budapest. mfirclus 18. A Budapesti Értesít* jelenti: Uorthv Miklós kormánvzó elnökletével ma délelőtt a Várban kormánvzói tanács ült össze, hogy megbeszélje az aktuális kérdéseket és a jövő terveket. A tanácskozás 11-kor kezdődött a kormánvzó bevezető szavaival. A felt"1' kérdésekre a kormány tagíai megtették az elv: ós a részleteket felölelő- előterjesztéseket. Szóbakerült az általános politikai kérdéseken kivül különösen a racionalizálási, szociális, névegészscqügyi és közlekedésügyi probléma. Az utóbbiakat részleteiben 5s megtárgyalták. A tanácskozás fél 2 órakor ért v?gef. X ta'>'sko»áson Kánva Kálmán külügyminiszter kivételével, aki Rómában tartózkodik, a kormámy valamennyi tagja résztvett. A tanácskozáson többek közt Imrédy Béla pénzügymi-:srtcr bemutatta az 1933—34. évi költségve'"i előirányzatot. Gömbös Gyula miniszterelnök a tanácskozás után Tmrécly Béla pénzügyminiszter társaságában a miniszterelnökségre ment, aihol dr. Antal István sajtófőnök szobájában gyorsírónak diktálta le a tanácskozásról szóló hivatalos közleményt. Horogkeresztes szükségrendeletek Berlin, március 18. A birodalmi elnök szükSígrendeletet adott ki az adó és vámigazgatás valamint a gazdasági élet terén végrehajtandó lörö'm nésznfl I

Ciebmann sxemllveqer W Kelenen orca It rendszabályokról. A" tisztviselői állások betöltésénél 193fi március 31-ig meghosszabbítják azt a rendelkezést, mely szerint S megüresedő 'Másból effvet nem töltenek be. Az egymárká"okat a jövőben nikkelből verik, az 5 márkésokat pedig kisebb alakra készítik', de az ötvözet finomságát az eddigi 500—1000-ről 900 - 1000-re emelik fel s igy az ezüsttartalom változatlan marad. A kalserdammi kiállítási csarnokban szombaton este Gőbbels birodalmi miniszter beszédet mondott a nőkről. — Nem azért tartottuk távol a nőt a parlamenti hercehurcától, mintha nem tiszteltük volna — mondotta. Az a meggyőződésünk. hogv a nőnek más területen kell serénvkednie és képességeit kifejtenie, mint a férfinek. A nő első, legfőbb és számára legmegfelelőbb helye a családban van és a legcsodálatosabb feladd, amelyet teljesíthet az, bogv hazá jának és népének gyermekeket ajándékozzon, gyermekeket, akik folvtatják a nemzedékek sorát és igy biztosítják a nemzet halhatatlanságát. A' rí az ifjúság nevelője és igy a jövő alapjának támasza. B frontharcosok miisoros estje (A Délmagyarország munkatársától.) Az Országos Frontharcos Szövetség vezetősége; gróf Ta k á c s-Th ol va y József nvugalmnzott altábornagy. R á t v a y Imre tábornok és dr. Szelnár Aladár szombaton este Szegedre érkezett. A" szegedi főcsoport a vendégeket ünnepélvesen fogadta, maid este a Hágihan vacsorát rendezett a vendégek tiszteletére. Dr. Veress Gábor üdvözölte a vendégeket, akiknek nevében gróf Takáes-Tholvay válaszolt. , Este fél 9 órai kezdette! a szegedi főcsoport jól sikerült nivós műsoros estét rendezett az ipartestület nagvterméhen. A" hatalmas terem zsúfolásig megtelt közönséggel. A műsort a Hiszekeggyel nyitották meg, maid dr. Tonelli Sándor olvasott fel „A háhorn másik" nWala" cimmeí. A" nagv tapssal fogadott előadás ntán Hont Erzsébet operaáriákat énekelt szépen csengő, meleg hangján. Megérdemelt, nagv silcert aratott. Ugvancsalr szép sikere volt Kertész Lajosnak, aki több dalt énekelt kellemes, iskolázott tenorján. X zongorakiséretet K. K a i n Kató látta cl. Az egves műsorszámokat Endrényi Imre konferálta. A" jól sikerült műsor nttn reggelig tartó tánc |Tennf$zUtők és ázol I •>»kc7«»rn STEINERtíi i necfi 7szakmtütetyébe Óra, ékszer ¡¡SE?1 fordn'ion bizalommal Tóth óráshoz, Tört »rany, «rtí«t, rtftf pén» NwUtán. — ^XhwpJsTltéiok gyortto, oIobAd, ponto hm. WlSnrB« A. R. 0. ríxxlatnlftdiii e!5l««r aélkffl. Frédi Irta Móra Ferenc. Nincs jogom azt mondani, hogv meghitt barátom volt Haar Alfréd. A névjegvét adta le nálam, közös vendéglői asztalnál darvadoztunk egyszer-kétszer s néhányszor egymásba karoltunk az uccán, — ennyi volt az egész külső összetartozandóságunk ebben az életben. Nem tudom, kit szerei'ett és mit szeretett, kiért lelkesedett és miért haragudott: még arról is csak hallomásból tudok, hogy ideges ember volt és nagyon ki tudott jönni a sodrából, Éin mindig osak mosolygósnak láttam, — igaz, hogy a mosolygása valami megfoghatatlanul finom szomorúsággal volt beszegv-, mint nénrolvik' gloxiniának a piros bársonya fehér csíkkal. Virí :lwi sok van ilyen, ezeket szokták bájosnak mondari, fél hozzájuk érni az ember, hogy a simogatással is kárt ne tegven bennük: emberben, különösen férfi-emberben kevés. A mathemntika szegedi professzora ilyen volt Valahol tár«nsás?han találkoztunk előtár, afajta idegen-összes/oktató vacsorán, amitől már reggeltől kezdve fázik az ember. Mindenki odaült, ahová akart s mindaketten az asztal végére igyekezvén, egymás mellé kerültünk. — Ej, de kedves arcú, csinos, tiszta fiu, — őrültem neki s csodálkoztam rajta, hogy igy elhúzódott az asszonyok elől. Ugyan nem is azon, hogy ő is a kopáson kötött ki. hanem hogy az asszonyok engedték menekülni. A nevét természetesen nem értettem, de azzal se sokra mentem volna, ha megértem, mert azelőtt soha nem hallottam. Annyit tudtam, hogy csupa egyetemi emberek ülnek az asztalnál s ugy gondoltam, hogy a fin tanSrsegéd lehet valamelyik fakultáson. Az asztalon szamovár zubogott, valahogy Kimondtuk Dosztojevszkij nevét s a szomszédom már idézte is A félkeqyelmn-l. — Most olvasod? — kérdeztem egy kicsit meglenetve. — Nem, most a fíatoualá-i, olvasom — mosolygott. Ezen nem csodálkoztam, mert én Is akkoriban olvastam. Divat volt akkor ezt a néger regényt olvasni. Rn szerintem nem nagyon indokolt divat. Banálisnak tartottam és valami idézettel Igazoltam magtaím. kijavította az idézetet és kiderült hogy amit én öt sornak tudtam. az három oldal. Persze ő franeíábnn olvasta a regényt, étn meg marvar fordításban. Aztán Guido da Verona került szóba, meg Jacobsen. Apulejus és Pontoppidan s ő mindnyájáról ugv beszélt, mintha vacsora előtt tette volna le a kezéből, mint speciális stúdiumot Most már aztán mégis csak meg kellett tőle kérdeznem: — Milyen szakos vagy te tulajdonképen? — Mathematikus. — nevette el magát Nekem minden imponál, amihez nem értek, de annyira semmi se, mint a mathematika, mert ezen a téren nem ismerek nálam nagyobb antitalentumot. Ugy néztem a „fiu"-ra, mint Archimedesi«, pedig még akkor nem is tudtam, hogy Haár Alfréd a neve s hogy ennek a névnek a pétervári akadémián csak olyan becsülete van, mint a londonin. Csak annyit mondtam neki, hogy ő a második mathematikus, aki engem ámulatba ejtett — Hát az első ki volt? — Katona Dienes. i A*t mondta, nem ísmeil. Wena bíát Trfssen se Ismertem. Szegedi piarista voTt s Innen-onnan száz esztendeje lesz, bogy elaludt az Úrban. — Akkor mivel ejtett ámulatba? — Azzal, hogy ő volt a világon az egyefleii ember, aldnek sikerült meghámozni a szöget — Nem értem, — szólt rám a Frédi gyereE szrnne. Nem is érthette, mert ez Könyvtárt tréfa volt A mathematikának egyik sokat hámvtoryatott problémája a trisectio anguli. a szög három részre osztása, aminek én csak a nevét tudom, de hogy a lényege micsoda, arról fogalmam sincs. Dienes atya azt áTTftotta, Kogv ő megoldotta a problémát s irt is róla egy könyvet, aminele ezt a címet adta: A szög meqhármozása s ebből csinált a nyomda szöghámozás-t. Ettől fogva aztán ha találkoztunk Frédivel, mindig „hámoztuk a szöge*". Igy hivtuk a beszélgetéseinket. amiknek színhelye rendesen a pesti ucca volt. Itthon Szegeden soha se értünk rá kibeszélgetni magunkat — inkább az én hibámból, mint az övéből, mert ő soha se sietett — hanem ha Pesten összeakadtunk, alig tud-; tunk megválni egymástól. ösztön volt-e, mi volt-e, de elég gyakran egymásba ütődtünk a körúton, anélkül, hogy tudta volna egyikünk a másikról, hogy egy levegőt szivünk. Egyszer, két éve lehet, kegyetlen hideg decemberi estén találkoztam vele az Oktogonon. Én Buda felé igyekeztem, ő arról jött. —1 Hát te mit csinálsz itt? — karoltam bele. — Vártalak téged, — ölelt meg. — Merre tartasz? Budára? Elkísérlek a hídig.