Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-17 / 62. szám

1933 március 17. DÊCMAGYARORSZÂG 5 Paâl Jûb riportsorozata: A HABSBURGOK TRON NELK11L Gödöllőtől a Sieenockerzeelig.. . A kabinetiroda utolsó főnöke és IV. Károly utolsó titkára a soátci, madeirai, spanyolországi és belgiumi száműzetésről — Forradalom Lequietioban Zita miatt Polzer-Hoditz Artúr gróf, a ka­binetiroda utolsó f önöké, Boro­viczényi Aladár, IV. Károly titká­ra, akit az októberi repülés után letartóztattak és Strizl-Arstadt báró dr. bécsi udvari ügyvéd, Zita és Ottó meghatalmazott képvise­lője bocsájtatták rendelkezés estire adataikat ehhez a riporthoz 1918 október 26-ón érkezett meg IV. Károly Zi­tával Gödöllőről Schönbrunnba. A király gyer­mekei Gödöllőn maradtak. IV. Károly Bécsből Baden.be ment ki, ott volt akkor a főhadiszállás. Pesten október 30-án kitört a forradalom, a ki­rályné sirógőrcsökben feküdt... Csak másnap, október 31-én jötteik meg két autóval a gyerme­kek: Ottó, Etelka, Róbert, Félix és Károly Lajos. Az utóbbi mindössze nyolc hónapos volt. Hunyady József gróf főudvarmester eléjük ment Pozsonyig. A család Schönbrunnban lakott, csak Károly jött be egyszer-kétszer Bécsbe, a Hoffburgba. Novem­ber 11-én, egy nappal az osztrák köztársaság ki­kiáltása előtt, valamennyien Eokartsauba mentek. Az eckartsaui kastély hatvan kilométernyire van Bécstől, egykoron a tragikus sorsú királynak legkedvesebb tartózkodási helye volt A környék­beli erdők tele voltak vadorzókkal, akik veszé­lyeztették a közbiztonságot A bécsi forradalmá­rok megakadályozták, hogy hiveik élelmiszereket küldjenek ki Eckartsauba és Boroviczényi Aladár kijelentése szerint napokon keresztül csak az ke­rült a királyi konyhába, amit IV. Károly vadászat közben lőtt Esténkint sötétek voltak a szobák, mert nem volt petróleum, a villanyvezeték drót­jait pedig ismeretien tettesek el vagdosták. Ilyen körülmények között március első naipjai­fcan Strutt angol ezredes — felsőbb utasitásra-e, avagy a maga szakállára, ezt döntsék el majd egykor a historikusok — egyre erélyesebben kö­vetelte azt, hogy a királyi család sürgősen utaz­zék el Svájcba. Hivatkozott arra, hogy gyanús elemek járnak fegyverekkel a kastély körül és az erdő éjjel-nappal visszhangzott lövöldözéstől. Kár roly engedett. Strutt ezredes erélyes követelésére az osztrák kormány udvari szerelvényt bocsájtott egykori császára rendelkezésére és az „udvar" március 23-án elutazott. A kis Félix főherceg sú­lyos betegen feküdt, őt csak néhány nap nrulva vihette ki Svájcba Bellgarde Gabriella grófnő, udvarhölgy. A királyi családot erre az útjára él­kisérték: Mária Jozefa főhercegnő, a király any­ja, Schönborn Ágnes grófnő udvarhölgy — ma Boroviczényi Aladár felesége —, Kerssenbrock Theresia grófnő, a királyi gyermekek dadája, — ma is Steenoskerzeelben van —, Pallavicini Cres­ccnsia őrgrófnő, Schonta Imre fregatt-kapitány, szárnysegéd, Ledochofsky Vladimir gróf, ezredes, szárnysegéd, Mares udvari tanácsos, dr. Benőni kormánytanácsos, Popovici átla<mvaxuti főtaná­csos, Strutt angol ezredes és 5 tagból álló szolga­személyzet. Álmodozások és tervezgetések a genfi tó partján IV. Károly első stációja a számkivetésben: Wartegg, a bödeni tó partján. Egyszerű kis villá­ban, amely Zita anyjának tulajdona, lakott rövid ideig a család. Innen hamarosan Prangindba men­tek át, ahol a genfi tó partján már nagyobb villát béreltek. Hatalmas park vette körül a tipikusan svájci mintára épült házat A hónapok lassan tel­tek, a királyt sürün keresték fel magyarországi hivei. Károly lassan visszakapta kedvét, bizakodó és optimista lett A pranginsi tartózkodás alatt születtek meg Rudolf és Sarolta. Komoly tervek merültek fel a hazamenetelt illetőleg. Megtörtént az első kisériet: 1921 húsvétján. IV. Károly ide­gen útlevéllel vasúton utazott el Bécsbe, onnan autóval Szombathelyig, majd Pestre. A kísérlet nem sikerült. A volt uralkodónak vissza kellett térnie Svájcba, de a svájci kormány mos már azt kötötte ki, hogy tartózkodási helyét tegye át a pranginsi villából. így költözött át a család Her­tenstdhbe, a wienerwaldstadti tó mellé Az ál­modozások azonban tovább tartattak és október 21-én Rapportsvillnél autóba szállt a király, hogy a dübendorfi repülőtérre menjen. Itt ült abba a Jun­kers-gépbe, amelyet Zimm«m>»nn bajor pilóta és Fekete Örs — ma Budapesten igazgatója az oszt­rák menetjegyiroda fiókjának — veaettek. Cziráky József birtokán szálltak le, onnan mentek autóval Pest felé. De közbejött Budaőrs és Tata... Aztán Tihany... Hogy itt mi történt, azt döntsék el egy­koron azok, akik oknyomozó történelmet imak... IV. Károly a Gloworn angol torpedónaszád fe­délzetére került Csak Gibraltárban tudta meg, hogv Madeira szigetére szállítják. IV. Károlynak azért kellett meghalnia, mert nem volt pénze Az osztrák-magyar monarchia utolsó császára és királya egy fillér nélkül a zsebében érkezett meg Madeira szigetére. Az angolok a sziget leg­drágább hoteljében szállásolták eiL fts negyedik Károly táviratilag kért — kölcsönt Hunyady Jó­zsef gróftól Nyolcszáz fontot kapott Közben az emtente megengedte, hogy a családja utána jöjjön. Boroviczényi Aladár meghatottan matat egy fo­tográfiát. Szürke ruhában megy lefelé a király a hajó hidján és kézen fogva vezeti a kis Ottót. Bol­dog, hogy a családja megérkezett Az udvartartás tagjai ekkor már nem kaptak fizetést mindenki „cavallier-szolgálatotf' teljesített A család nem tudta fizetni a drága hotels zárni át... kapóra jött egy spanyol grand ajánlata: felajánlotta a királyi család szánára a hegyek között fekvő villáját A villa a nyári hónapok számára készült, hideg volt és nedves. Fűteni nem lehetett De köszönettel kellett fogadni az ajánlatot, mert — hotelre nem volt pénz. Abban az időben dühöngött Madeira szigetén a spanyoljárvány és hiába figyelmeztet­ték Károlyt arra, hogy költözködjék ki az egész­ségtelen villából, nem fogadhatta meg a jó taná­csot mert — nem volt pénze. Megkapta a grippét és 1922 április elsején tüdőgyulladásban meghalt. A funchali kápolnában temették eí. Lequietioiól Sieenockerzeelig... Halála otán a család csak rövid ideig maradt a szomorú szigeten. Alfonz» felajánlotta Madrid melletti kastélyát, az El Pardo-t Zita számára és a család ide költözött. Itt kereste fél az özve­gyet az lequietioi halászok egy küldöttsége, amely arra kérte meg Zitát: költözzön hozzájuk, a köz­ség ki fogja bérelni a számára a falu határában fekvő kastélyt A meghívást elfogadták és a csa­lád átköltözött Lequietioba. A kastély tulajdonosa azonban a bérletet félmondattá, mire a faluban valóságos forradalom tört ki. Zitáék San Sebas­tianba hurcolkodtak és egy szerény hotel depan­dánceban béreltek ideiglenes lakást A lequietioi halászok halálra keresték a kastély tulajdonosát akit megfenyegettek, hogy rövidesen végeznék ve­le, ha a Villa Uribaren bérletét nem adja vissza az elüldözött királyi családnak. Tárgyalások in­dultak meg és e tárgyalások során spanyol gran­dok, gróf Gniobo-val az élükön 600.000 pesetáért örökáron megvásárolták a kastélyt Zita könnyes szemekkel köszönte meg a nemeslelküséget és a királyi család a lequietioi halászok fellobogózott bárkáin valóságos diadalmenetben hajózott vissza San Sebastianból a kis baszk halászfaluba. Közben azonban Ottó megnőtt és gondoskodni kellett az iskoláztatásáról. Löwenbe került a ka­tolikus gimnáziumba és a család kénytelen volt Belgiumban annál is inkább szállás után nézni, mert Spanyolországban is forradalmi szelek kezd­tek fújdogálni így esett meg, hogy Marquis de Croix, egy régi burgundi nemesi család sa-rja, aki­nek ősei még a Habsburgoktól kapták címüket, felajámlotta a steenockerzeeli kastélyt Zitáék számára. De kikötéssel. A kikötés az volt, hogy a família csak — télen lakhat Steenockerzeelben, r.yáron tartozik azt visszaadni Marquis de Croix­rtak. Ottó 1929 októberében iratkozott be a löweni egyetemre és 1930 januárjában Zita egész család­jával beköltözött a tizenhetedik században épült lovagvárba. Hogy itt milyen az élet, azt már elmeséltem. Hogy Steenockerzeel után még hány stációja lesz a Habsburgok tragédiájának, azt az élők nem tudhatják... De a Kálvária természete már olyan, hogy azon hosszú a szomorú stációk lé­giója... MÁRCIUS 25-EN ES 26-AN ARtAtKIRANDULAtT RENDEZ KÜLÖNVONATTAL BÉCSBE OÉLMBGYÍROHSZáC VASÚTI IIQY SZEGEDTŐL— BÜCSIG 48 VISSZA 26 * PINSIO EGY NAPRA 10sCHILLINO (Siálloda s magértreBéatOl reggeli 6a ebéd.) — A» egynapi eQAtAaon faltul I N D O L A S Sregedrffl M-«n, píntakan éjjel 11 Arakor. Vis­szaindulás Bécsből Sö-án, vasárnap este Bórakor. ' jegyek vUthatáka DÍLM AGTARORSÏÀG kiadó­hivataliba» éa a MÁV aaenenljegyirodájában. Az atozAahoz útlevél nem kell üttovél nálköll díjtalan nta. z&si igazolványt és oastr&k valutát oeak az kaphat, aki jegyé* márotas 20-tg megváltja. Lelőtte ellenfelét egy csanádpaloíai gazda (A Délmagyarország munkatársától) Csü­törtökön reggel Csanádpalotán véres esemé­nyek játszódtak le. Két gazdálkodó: Szóké Má­tyás és Ladányi Lajos összeveszett és a vere­kedés közben Szőke Ladányit lelőtte. A gaz­dálkodók végszomszédok voltak és régi ellen­ségeskedés robbantotta ki közöttük a vérest eseményeket. Ludányi kórházbaszállítás közben meghalt, Szőkét letartóztatták. Pénteken reggel Zombory János vizsgálóbíró kiszáll a helyszín­re a vizsgálat megejtésére. Asz olvasó rovata A Délmagyarország tekintetes Szerkesztőségé­nek. B. lapjának folyó hó 14-i számában »A posta és az OTI csekkszámlája« cim alatt meg­jelent közleményben elirás folytán az áll, hogy a 2367. számú csekkszámlának nem az OTI a tulajdonosa. Ezzel szemben a helyes tényállás az, hogy a 2367. száma postatakarékpénztári csekkszámlának a tulajdonosa az OTI szegedi kerületi pénztára, amely csekkszámlára az OTI szegedi kerületi pénztára javára befizetések esz­közölhetők, de ezeknél a befizetés díjmentes és igy befizetéseknél a csekkbefizetési dijat a befizető megfizetni tartozik- Tisztelettel kérem, hogy a félreértések elkerülhetése végett a fenn­tieket nagybecsű lapjának legközelebbi számá­ban közzétenni szíveskedjék. Tisztelettel dr. Zsögön postaföigazgató. Kiváló minőségi! olcsó selyem és kötött divatos blúzok Lusztig Imre harisnya, köíölíáru üzletében Széchenyi - lér Tisza-szálló melleit. u

Next

/
Thumbnails
Contents