Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-02 / 50. szám

111. 2 Paprika-tragédiáról irnalc Ausztriában Pichl Jenő indítványa a paprlkamonopólium terve ellen Napfényes meleg idő van Abbáziában Mérsékelt áron kitűnő ellátás PARK PINSIÓDAN. immmmmtmf ^mi^fmmmm'mmmmmmt Maőuar ház. Központi lekvős. nideü-meleü víz a szobákban. Központi fOtes. Felvilágositást nyújt: Neu Ernő bank- és Yálfóflzlet utazási Irodája. » (A Délmagyarország munkatársától.) A paprikamonopolium terve állandó nyugtalanságban tartja ugy a termelőket, mint á kikészitőket és a kereskedőket. Pick Jenő szerdán érdekes indítványt terjesztett a szegedi kereskedelmi és iparkamara legközelebbi teljes ülése elé. Indítványában a következőket mondja: — A paprikatermelők, k¡készítők és kereskedők Körében hetek ót« aggodalmat kelt az a hír, hogy paprikamonopólium készül. A terv az, hogy a 220 vagon belföldön elfogyasztott paprika kilogramonként 1.20 pengős bolettával lesz csak forgalomba hozható, * belföldi paprikát tehát kb. 2 és tél millió illeték terheli, az így adódó többlet pedig a külföldre szállítandó paprika propagálására lenne felhasználva. Ugy látszik, hogy a kérdés a földművelésügyi minisztériumban már komoly előkészítés stádiumában lehet, mert Szeged egyik képviselője február 15-én interpellációt terjesztett be e kérdésben. Elérkezettnek látom az idejét annak, hogy a szegedi kereskedelmi és iparkamara sürgősen állást foglaljon ezen tervvel szemben, mely a szegedi érdekeltek szerint komoly veszedelmet rejteget. — A magyar paprika kiváló minőségének köszönhette, hogy egyre nagyobb tért hódított. Én ezt a minőségbeli fölényt látom veszélyeztetve akkor, ha papriknmonopólium létesül és egy kéz raktározza a paprikát. A paprika minőségét befolyásolja a raktározás, szárítás, az elkészítés mikéntié, az őrlés sokfélesége. A hosszú raktározás határozottan ártalmára van a minőségnek. Ma a kereslet és kinálat törvénye szerint kerül a kikészített paprika a malomba és ezen körülmény biztosítja a paprika minőségét. Ezt veszélyeztetettnek látom. — Veszélyt látok abban ia, ha a paprika Arát önkényesen, a világpiaci helyzettől, a spanyol, jugoszláv, román paprika árától függetlenül határozzuk meg. mert ez sötétbe ugrást jelent és óriási veszteségi koefficienseket rejt magában. Nem hinném, hogy akadna Szegeden termelő, aki évekre egy fix árban lekötné termelését. Az Alföldön az eső menynvlsége nagy mértékben befolyásolja a termelést. Nem lehet a termelőt és kikészitőt rávenni arra, hogy ma a paprika árak mélypontján 5 érvre fix árat lekössön. — Aligha akad Magyarországon bankár, aki a paprikaüzletet finanszírozná és ha akad is, a nagy rizikó láttán olyan nagy prémiumot követelne, hogy a paprikaüzlet lebonyolítását, amely ma a legminimálisabb haszonra történik, lehetetlenné tenné. A paprikamonopólium létesitéee felrázná a külföldi érdekelteket, akik az eddiginél ia nagyobb mértékben termelnének paprikát, mert az első pillanatban felismernék azt, hogy ha állami monopóliummal állanak szemben, az nem oly mozgékony, mint az egyéni Iniciativával dolgozó spanyol vagy jugoszláv paprikakereskedő és igy félő, hogy a legfontosabb piacokon ér meglepetés bennünket. — A paprikamonopólium terve iwég d sem készült, a külföld már tud róla, aminek igazolására becsatolom a „Grazer Tagespost" február 17-i számát, amely „Paprika-Tragödi e" cimen tárgyalja, hogy a magyar kormánynak nemcsak a magyar búzával és borral van gondja, hanem a magyar paprika Is eladhatatlan. Figyelmezteti az exportőröket, hogy vigyázzanak, mert a magyar kormány a belföldi termelést akarja megterhelni és az a terve, hogy a felesleget ingyen elosztogatja az exportőröknek 3 esztendőn át. Ezek a cikkek fogják okozni a paprika árának letörését! A cseheik a maguk módja szerint már gondoskodtak a paprikafogyasztás mérsékléséről, amennyiben a paprika vámját 1933. január 1-ével kezdődőleg 1.80-ról 9-re emelték fel. Ma tehát a helyzet az, hogy a cseh piacon a paprika ára 7—8 cseh korona, a vám pedig * cseh koronát tesz ki, forgalmi adóval együtt 10.80-at. — Veszélvt látok a paprikatermelés szabályozásában. 1932-ben rekordtermésünk volt. Soha annyian nem foglalkoztak paprikatermeléssel, mint ez évben. Ha az idén történik a kontingens felosztása, igen sokan csak azért fognak termelni prprikát az idén is, noha sok füzér nyomja már az eresz alját, mert a kontingens megadásában értéket látnak, holott gvakorlati érzékük arra Indítaná őket, hogy ezévben paprikát ne termeljenek Viszont mi történik rossz termés esetén? ha iiicm " ^'i""|,szfl( |r|BI »öléi férfi ruhákat. yplMLHL Batthyány ucca 2. GeiztenyeDOrét ha agyizar vett, naayon meg lesz elépedv*. Naponta friss készül P 1*40 kg.-ként. Müller dlöt8r6de, Mérel ucca 31. — Rendelést házhoz szállítok. Telefon 26—69. m a kormány korlátozza a termelést ós erre a természet mostohasága ráduplázf A paprikamonopólinm legsebezhetőbb pontja a belföldi paprikatermeié« megadóztatáaa. 1.20 pengős fioletta-paprika kg-ként olyan súlyos teher a mai keserves kereseti lehetőségek mellett és oly csábítóan magas árat eredményez, hogy szerény megítélésem szerint nincs elég finánca és esendőre az országnak, hogy eredményesen ellenőrizhetné azokat a paprikatermelőket, kikészitőket és kereskedőket, akik a rendelet kijátszásával az 1.20 pengős prémium megfizetése nélkül hoznák a paprikát forgalomba. A botettóval terhelt belföldi fogyasztás tehát sernmiképen sem tenne ki 220 vagont, mert a paprikamonopólium kitermelné a „szűz paprika" fogalmát, de lecsökkenne a paprika fogyasztása azért is, mert még a belföldön elfogyasztott paprika ára sem emelkedhetik egy bizonyos nivó fölé a fogyasztók megosökkent vásárló ereje folytán. — összegezve az elmondottakat, — mondja végül az inditvány —, ngy a termelő, mint a kikészítő, kereskedő és fogyasztó szempontjából károsnak látom a paprikamonopólinm tervét Az export fokozása kizárólag a kereskedelmi szerződések megkötésétől függ. Ha megnyerjük Németországot, Ausztriát, Csehszlovákiát kizárólagos piacokul, tehát előnvösebb vámtétel mellett lesz szállítható a magyar, mint a spanyol paprika, nincs szükség a belföldi fogya«*tá« snlyos megadóztatására é* paprikamonopóHnm létesítőére. Harmadik Paradicsom Megszoktuk már, hogy a kultura szinte naponta cáfoljon rá önmagára s talán nem is éreznénk magunkat civilizált embereknek, ha nem kellene szakadatlanul attól rettegnünk, h :gy felebarátaink fenevadak, akik örökösen lesben állnak mögöttünk s csak az alkalomra várnak, hogy megforgassák bennünk késeiket. Rémek bukkannak föl itt is. ott is, a jámbor Hnüesről kisül, hogy őrült vámpirja az emberi vérnek, a szelíd rsaládiapáról kiderül, hogy megszédült lányokkal fűti kazánját, a japánok tömegmészárlásra készülnek, Amerikában ölnek, Európában ölnek, a kultura minden erőfeszítése hiábavaló, a művészet ájultan menekül visszn a padlásszobákha, a tudomány vezekel, szégyenkezik önmaga miatt s rémülten ontja vívmányait ez emberi őrület számára. Minden emberi életet nem sirathattunk el külön-külön, nem győznónk könnyel és szomorúsággal, mozgalmak és eszmék csődjét sem gyászolhatjuk naponta, hiszen azért van a ViI a."történelem, hogy számon tartsa szégyenletes kudarcainkat, de, ha kevesen is vagyunk már, akik hiszünk a szellem megváltó és gyógyító erejében, föl kell hördülnünk azokra az intézkedésekre és hatalmi visszaélésekre, melyek az egyetemes emberi kulfiurát dobják oda martalékul pártok és magánérdekek tébolyának. Nem hallgathatjuk el, ha félénken hiszünk is már csak a fejlődésben, hogy sokszor adott értelmet életünknek a művészet és az irodalom s iujgy öüzintén aggódunk azokért a nagyszerű és bátor írókért, akiket a hitlerista Németország megbélyegzett, megalázott s kirekesztett a kultura közösségéből. Alfréd Kerr és Helmuth von Gerlnch sorsa már nemcsak német ügy és nemcsak pártügy, hanem a mi ügyünk is s aggódva gondolunk minden művészre és költőre, aki világokat hozott magával világtalan testtvérei számára, hogy végül is valamelyik sötét börtön celláját érdemelje ki jutalmul mondanivalói ni szénségéért. Intézményesen talán mégsem lehet „leépíteni" a kulturát. Hátba fámáról kicsúfolni, bemocskolni, ezt még csak elviseljük kulturmivoltunkban, de Göring belügyminiszter intézkedéseire megrettenünk, megborzadunk s ijedten kiáltunk föl, hogy mi lesz itt. Félesztendeje sincs annak, hogy Einstein, Remorque és Emil Ludwig megérezvén a náciveszedelmet, komoly törekvéseik érdekében svájci állampolgárokká lettek. Akkor túlságos óvatosságnak minősítettük a három kiválóság menekülését alnnál is inkább, mert elképzelhetetlonnck tartottuk, hogy olvan ángelmének, mint Einstein, még a kannibálok között is rettegnie kelljen tudományáért és életéért. Ma már tudjuk, hogy a kultura megtaposásáért nem kell a vadmkhoz fordulnunk, kitelik ez a müveit Európáitól is, mert azt is meg kellett érnünk, hogy Heinrich Mann lemondjon kényszerűségből a Porosz Művészeti Akadémia elnökségéről s hogy a nagy Alfréd Kerr, aki többek közt Hauptmannt is fölfedezte a németség és a világ számára, ne kapjon útlevelet, ha ugy érzi, hogy számára a hitlerista Harmadik Paradicsom még személyi biztonságot sem tud nyújtaná. Hát még kulturát* Kerr fceJiát ma a német állam foglya, akit ezért marasztalnak otthon olyan szivesm. hogv kárt ne tegyen valahogy a hitlerizmusban, ha sikerfii ep bőrrel külföldre menekülnie. A kitűnő porosz belügyminHrter tehát a haloldali pártok irtóhad járatában művészekkel és tudósokkal sem teketóriázik sokait. Mindenki gyannre, aki gondolkodik s igy nyilvánvaló, hogy elsősorban is az Írónak kefl bftnhődnie azért a tragikus diszpozíciójáért, hogy a* agyveleje még nem csökevényes szerv s igy szakadatlan funkciójának kártékony hatása alatt nem áll módjábam miniszteri tárcához jutni. De bármi történhetik a társadalomben, a* irót, eki szavakkal kénytelen kifejezni önmagát, valamelyik párt monopóliumának tekintik a megfeledkezve esztétikai missziójáról, mrfcrt alkalmi politikust állítják a hatalom Ítélőszéke elé. Hitler országában már nincs gondoláit, csak hitlerizmus van s e kettő nehezen fér össze. A legnagyszerűbb irók száműzése, esetleg eltüntetése után most már még csak egy van bátra, hogy a Harmadik Birodalom zavartalan föl cpülcse érdekében elejét vegyék a kultura kitenyésztési lehetőségének is s ha már elnémítják az Írókat és tudósokat, akkor radikálisan cs intézményesen operálják ki a náci-csecsemőkből a még mindig nyugtalanító s idővel esetleg megint termékeny s igy veszedelmes emberi gondolatot. Berezeli A. Koroly.