Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-14 / 36. szám

II. 1<* A kisantant rendkívüli konferenciája (Budapesti tudósítónk telefonj efentc A kisantant külügyminiszterei kedden rendkí­vüli konferenciára ülnek össze. A konferenciá­nak kifejezetten politikai jellege lesz és azon ujból részletesen meg akarják vitatni a hir­tenbergt fegyverszállítások ügyét, Foglalkozni akarnak Hitler legutóbb adott interjújával is,­amelynek — szerintük — messzemenő politikai kihatásai lesznek. Kedden temetik a neunklrcheni borzalmas robbanás áldozatait Saarbrücken, február 13. Papén helyettes kancellár a munkaügyi miniszterrel ma délután külön repülőgépen Saarbrückenbe érkezett, ahonnan autón ment tovább a rombadóit Neun­kirchenbe. A rombadőlt várost e:ős rendőri és katonai kordon zár ja körül. A romokat nagy óvatossággal '"karitják el, mert attól tarta­nak, hogy még néhány benzoltartály felrob­banhat. A város ép részét nagyobb veszély már nem fenyegeti. A munkálatok során ma sze­rencsétlenség történt. Beomló falrészek rázu­hantak a mentőosztag egyik emberére, aki sú­lyosan megsebesült. * Az áldozatok temetése kedden lesz. A német rádióállomások délután 4 órakor egy órára megszakítják a müsorközvetitést, a nap folya­n ín pedig szórakoztató számokat nem közve­titenelc. Neunkirchenből jelentik: Hétfőn estig 55 ha­lottat ástak ki a romok közül. Az áldozatok keddi temetésén részt vesz Papcn alkancellár is, ami annál inkább érdekes, mert Neunkir­cüen francia katonai megszállás alatt áll. Amióta francia csapatok vannak a Saar-vidé­ken, ez az első alkalom, hogy felelős német konr.ányférfi jelenik meg a területen­Súlyos munteásssztrájkL a Kolozsvári vasuíi mü&elyben Megszállták a telepet és lezárták a kapukai négy elhocsáfioít munkás miatt — Rendőrség és katonaság vette kőrtiJ a mUQelyt Kolozsvár, február 13. Kolozsvárott a vas­úti munely 2000 főnyi munkássága ma reggel sztrájkba lépett. A mühelv egész telepet hatal­mába kerítette, a kapukát lezárta, a műhely vezetőségét és mérnökeit fogva tartja. A vasúti műhelyvezetőség néhány nappal ezelőtt négy munkást elbocsátott, mert a mű­helyben egy idő óta észlelhető nyugtalanság főokozóit bennük látta. Ma reggel a mühelv munkásai rendesen munkába álltak. Fél 9-kor a négy elbocsájtott megjelent a telepen, feltör­te a gyársziréna kamráját és megszólaltatta a szirénákat, mire az összes munkások eldobták eszközeiket, megszállták a kapukat s kijelen­tették, hogy «-»nkit sem bocsátanak ki, azután ptdig küldöttséget menesztettek az igazgató­sághoz és az elbocsátottak visszavételét köve­ttneK. Az igazgatóság telefonon érintkezésbe lépett a bukaresti hatósággal, ahonnan azon­ban egyelőre semmiféle utasítást nem kapott. A hatóságok értesülvén a vasúti műhelyben fc.téntekről, rendőrséggel és katonasággal ve­tették körül a teleoet. A helyzet az esti órák­ban az, hogy a műhely kapui -rárva varrnak, a k»pukr.' kívülről a karhatalom, belülről a r * Asság "-zi. Amerikai banditák elhurcoltak egy gazdag bankárt 60 ezer dollár Y&ItsAgdl|at követelnek Newyork, február 13. Colorado államban, Den­verben két bandita megtámadott és elhurcolt egy gazdag bankárt, aki Lindbergnek barátja. A ban­kár feleségével egy látogatásról rtott hazafelé, mikor hirtelen megrohanták, antóba tuszkolták, feleségének pedig egy cédulát nyomtak a kezébe, melyen az voft, hogy férjet megölik, ha le nem Budapest, február 13. A felsőház hétfőn dél­előtt ünnepi gyászülést tartott. Először Wlas­slcs Gyula elnök parentálta el Apponyit. — Kiváló fiának elvesztését — mondotta — a hatalmas és gazdag nemzetek is méltó bá­nattal siratják meg. Miképen gyászoljuk hét mi öt, aki a kegyetlenül megcsonkított ország igazságáért, nagy lelkének apostoli tisztasá­gával mindvégig olyan hősiesen küzdött és igazságos ügyünk képviseletében nagy sike­reinek színhelyén most váratlanul örökre le­hunyta szemét. Apponyi egy tündöklő emberi jelenség. Mint ember, mindannyiunk szivéhez közel állott, de mint államférfi, az utolsó év­tizedben kifejtett hatalmas munkásságával va­lósággal az egész nemzet s-.ivébe költözött. Magas korát meghazudtoló fiatalos erővel és tántoríthatatlan elszántsággal kiállt, hogy har­coljon hazájáért, hogy lerántsa a leplet a bennünket sújtó szörnyű igazságtalanságról. Apponyi Albert a sötétség ellen küzdött. ti-rtnek érte «0 ezer dollár váltságdijat. A rend­őrség véleménye szerint a bankárt a rablók a Den­ver közelében levő hegyeikbe hurcolták, ahol föld­alatti búvóhelyeik vannak. Mivel a banditák fegy­verre] és lőszerrel el vannak látva a bankár ki­s>jabaditása reménytelennek látszik. — Ritka műveltséggel. rendkívüli ékesszó­lással, egy hosszú élet gazdag tapasztalatai­val megáldott kivételes személye az egész vi­lágon és elsősorban Genfben sok barátot szer­zett iigviinknek. A je'en tengernyi szenvedé­sei között a magyar igazság hajnalhasr>dásá­ban rendületlenül bízó nemzet hálával és ke­gyeletfel tekint Apponyi szellemóriás alakjára és örökké kitörölhetetlenül szivébe zárja em­lékét. Glattfelder Gllula csanádi püspök mondott ezután gyászbeszédet. — Apponyi Albert — mondotta — nem volt tagja ennek a háznak. Tagja volt azonban annak a főrendiháznak, amelynek hagyomá­nyait, szellemét mindnyájan s ent meggyőző­déssel ápolni és megőrizni kívánjuk. Ez a szellem, ami a tradíciók tiszteletét és a min­den körülmények között érvényesülő tisztesség szellemét jelenti, vagyis hogy a jog több mint az erő, hogy az igazság tovább él, mint a tények. — Gróf Apponyi Albertben nem a szónok tette az embert, hanem az emlerl nagyság hatványozta meg az ő erejét és varázsolta át olyan fegyverré az ő szavát, amelynek ellent­állni sem ellenség, sem barát nem tudott. A tradiciók tisztelete jellemezte Őt, aminthogy az jellemezte azt a nemzedéket ls, amelyből ő kinőtt. Tisztelet önmagával S7»mben, tisz­telet másokkal szemben is, azokkal szemben, akik küzdőtársai voltak és azokkal szemben is, akik ellen küzdeni volt kénytelen. A tisz­telet és méltányosság volt az, ami az ő sza­vának súlyt, fellépésének döntő tekintélyt biz­tosított. — Vannak ajkak, amelyek nem némulnak el soha, mert örök igazságokat hangoztatnak. Akit mi gyászolunk, annak ajka nem lesz néma soha. Milyen csodálatos szimbólum: itt nyug­szik most az Országház kupolacsarnokában a két Ház között. Mintha mind a kettő felé ki­tárná figyelmeztető kezét és mind a kettő felé szólna bölcs ajka. Az egyik oldal felé, hogy legyen a történelmi élet hordozója, a másik oldal felé: hogy az élet Igényelt nem pilla­natnyi elgondolásokkal, hanem csak történel­mi szellemmel lehet szolgálni. Amikor mi em­lékének áldozni kivánunk, nagyon helyesen Já­runk el, hogy az ő érdemeit jegyzőkönyvünk­ben megörökítjük. De az irás elhalványul, a papir elporlad, sőt a kő és az érc is. Ami azonban az Isten adománya, annak a nemzet számára meg kell maradni. Az az ®rő, amely minden fizikai akadállyal meg tud birkózni, az a tekintély, amely minden nagyságnak tisz­teletet tud parancsolni, az a kivételes nagy ige, am?ly milliókat és milliókat ellentmondásból egy nagy egységes gondolatba tud összefor­rasztani, nem a történelmi magyarázatokban és nem szokásokban találja az ő bizonyítékát; azok a mélységekben gyökereznek, amelyek­ben nincs idő, nincs határ, nincs elmúlás, ame­lyekben csak örökkévalóság van. Aki Így tud Is­tent inspirációt nyerni, az tudja csak az életet Igazán szolgálni. — Példája ne legyen csak emlék, iskolák és könyvek számára, hanem élő valóság, amely, hez késő nemzedékek is zarándokolnak majd, hogy megtudják, miképen kell a közélet szol. gálatában egész egyéniségünket feláldozni. Az ő példája vigasztalást, a feltámadás remény­ségének ajándékát adta a magyar nemzet szá­mára időtlen időkig. (Nagy taps.) A felsőház ezután elhatározta, hogv AoDonyí emlékét jegyzőkönyvben örökíti meg. A hamiskártyás Berzeviczyt Kiadják Ausztriának (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ró­mából jelentik: A hamis kártyázás miatt Ab­báziában letartóztatott Berzevtczy Ernőt rövi­desen kiadják Ausztriának. Berzeviczv azt szerette volna, ha Magyarországnak adják ki, de a fiumei tőrvényszék ugy döntött, hogy Ausztriának adja át. Berzeviczy ezt a dön­tést megfellebbezte és most fellebbezését a ró­mai legfelső törvényszék elutasította. Póíválaszfás lesz Mezőkereszlesen Mezőkeresztes, február 13. A mezőkeresz­tesi kerület kéthetes izgalmas választási har­cát a vasárnapi szavazás nem fejezte be. Há­n m jelölt küzdött a mandátumért: Szabó-Pann Károly, a nemzeti egység párt iának jelöltje, Tildv Zoltán független kisgazdapárti jelölt és Rónai Sándor szociáldemokrata. A vasárnapi választáson kezdetben az egységespárti jelölt vezetett, később azonban előre tört Tildy Zol­tán és végeredményben pótválasztásra került a kormány jelöltjével. A választás hivatalos végeredménve a követ­kező volt: Szabó-Papp Károly 4539,' Tildy Zol­tán 3983, Rónai Sándor 889. A hivatalos jelentés szerint a választás rendben folyt le. Ezzel szemben ellenzéki ol­dalról olyan cselekményekről panaszkodnak, amelyek befolyásolhatták a választások han­gulatát és eljárását. A pótválasztást a jővő vasárnap tartják meg Szabó-Papp Károly és Tildy Zoltán kőzött. A felsőház gyá^ülé^e Glattfelder püspök gyászbeszéde Apponylról

Next

/
Thumbnails
Contents