Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-12 / 35. szám

SZEGED. SzerhesziOség: Somogyi ucca 22.1. cm. Teleion: 23-33.^Kiadóhivatal, KOlctOnkDnyvMr é» tegylroda - Aradi ucca S. Telefon - H-OO. — Nyomda : Líiw Linót ucca 1». Telefon: 26-14. TAvlratl ét ICTélelm : Délmaoyarorsz&g Szeged Vasárnap, 1933 február 12 Ara 24 fillér IX. évfolyam, 35. sz. A Halál Genfben A genfi Szent József templom a gyászszertartás idejére szinültig megtelt gyászoló közönséggel. Ott volt mindenki, nemcsak Genf előkelő polgársága, akik egy évtized óta közvetlen szemlélői mindannak, ami a nemzetközi politika színpadán végbemegy, — a világaréna nézőterének zsöllyéiben a genfi polgárok ülnek, — hanem azok is, akik nem szemlélői, de cselekvői a világpolitikának, akik nem nézői, de aktorai az emberiség drámájának. S ez a dráma is az aristotelesi szabályok szerint épült fel, a hős összeütközésbe kerül az erkölcsi világrenddel, mert az erkölcsi világrend háborút követel — „örök a bestia", — a hős pedig a béke papja szeretne lenni. Az erkölcsi világrend a genfi színpadon is erősebb, mint a békéről álmodó hős, — az összeomlás s az elbukás kikerülhetetlen. S amikor a gyászolók már megtöltötték a templomot, hogy résztvegyenek azon a szertartáson, amelyen a magyar történelem uj glóriásat kellett elbúcsúztatni a földi életétől, a templom bejárata előtt megjelent egy előkelő ur. Láttára a tömeg ösztönszerűen utat engedett s a gyászolók sora között jutott előre Apponyi Albert holttestéhez Franciaország külügyminisztere. S amikor odaért a ravatalhoz: a francia köztársaság külügyminisztere térdre ereszkedett a magyar politikus holtteste előtt. A politika, ahogy Kossuth Lajos mondotta, lehet az exigenciák tudománya, a politika lehet a realitások művészete, a politika lehet harctere a materiális érdekek összeütközésének, de a stilus, a szimbólum, a szavaknak és gesztusoknak transcendentális jelentősége sehol nem jut olyan szerephez, mint a politikai életben. Talán a megindultság fátylat sző a tények, a valóságok és az Ítélőképességünk közé, talán a könny nem súlymérték az igazság serpenyőjében, de nekünk az az érzésünk, hogy az a szent öreg, aki tegnap még fiatal harcosa volt a magyar ügynek, aki mindnyájunknál szebben tudott álmodni és jobban tudott harcolni, aki tegnap még hőse volt s mára már ereklyéje lett a nemzeti történelemnek, nemzete számára alig érhetett el a munkának és érdemeknek kifogyhatatlan bőségével dus életében többet, mint amit elért halálával. A magyar sors akarta ugy, hogy Apponyi Albertre ne Budapesten s ne a magyar határokon belül találjon rá a halál, hanem Genfben. Apponyi küldetéséhez tartozott hozzá a genfi halál. A Halál Velencében — lehet költő számára téma s lehet hatásos, sőt megkapó beállítás, de a helál Genfben: — ez már stilus, ez már szimbólum s több stílusnál és több szimbólumnál, ez már történelem. Apponyi küldetése a genfi halállal lett teljes és bevégzett: ha keresztény lelkében lehetett volna valami pogányság, azt mondhatnánk, kegyelmesek voltak hozzá az istenek. Ha Apponyi Albert Budapesten hal meg, a világ könnyes érdeklődése akkor s odaállott volna koporsója mellé, de a genfi ravatal mellé nem a világ közönségének érdeklődése, hanem a világ szereplőinek részvéte állott oda s odaállott nemcsak jelképesen és nemcsak a gyász konvenciójával, hanem testi valóságában állott oda s a francia köztársaság külügyminisztere letérdelt Apponyi holtteste előtt. Ha nem tudnánk: ez a részvét mértéke Apponyf nagyságának s nekünE, akikben ámult emlékei tartják melegen a hitet a jobb jövő iránt, ezerszeres kötelességünk, hogy igaz és tiszta mértékkel leltározzunk az emlékezés kincsesházában. A genfi halál ad biztos Ítéletet nekünk arról, hogy nem sovinizmus és nem elfogultság túlozza fel azt a mértéket, amivel mi Apponyi Albert nagyságát ünnepeltük. De a genfi halál még többet is tett: a világ részvétét nemcsak az elhalt személye, hanem az elhalt tündöklő képességekkel szolgált törekvései iránt is felkeltette. A világ részvéte nemcsak a lehanyatlott hős, hanem a lehanyatlott hős soha le nem hanyatló harca, célja, missziója, szent szándéka felé is fordul. Akikre eddig hatással volt az élete, azokra most hatással van a halála. Az élet elmúlik, de a hatás megmarad s élni fog az emlékezésben tovább. Élni és hatni fog. S eljön majd az az idő, amikor a francia EIÖFIZETÉS! Havonta helybea 3.20 vidéken és Budapesten 3-ÖO, KUlttfldUn B-40 pengő — finye» tzAm Ara hélkllznap 1A. vat&r« é* Ünnepnap 24 flll. Hirdetéseit felvétele torl'a szerint. Meglelem hétfO kivételével naponta reggel köztársaság külügyminisztere nemcsak a halott vezér, hanem a halott ország előtt is térdre borul. A részvét az igazság felismerésében első követe. A részvét a jogtalanság jóvátételének első Ígérete. Amikor az értelem még nem vesz róla tudomást, amikor az ész talán még tiltakozni is szeretne, a részvét már a sziv együttérzésének ajándéka. A béke müve nem akkor kezdődik, amikor a diplomaták — bár soha ne tennék, — leülnek a zöld asztal mellé, hanem akkor, amikor a harcoló felek megadják az ellenséges hősöknek is a tiszteletet. A francia külügyminiszter térdhajtásában lássunk többet, mint a mi nagy halottunkkal szemben a kegyelet jólnevelt kötelezettségének teljesítését, ez a térdhajtás nemcsak a nagy halott, hanem a nagy halott élő törekvései, élő szándékai s halálával is élesztett, halálával megszentelt őrök céljai előtt is tisztelgett. Apponyi holtteste szombaton este hazaérkezett Ünnepélyes gyászpompa Bécstől Budapestig Budapest, február 11. Az Appomvi holttestét hozó genfi gyorsvonat délután fél 4 órakor étkezett meg Bécsbe. Az előcsarnokban a Pázimáneum és a karlsburgi kollégium küldöttségei, a Theresianum magyar növendékei, a Collegium Hungaricum, a Magyar Történelmi Intézet küldöttségei, az osztrák állami levéltár magyar kormánybiztosa, a bécsi magyar követség és a bécsi magyar egyesület küldöttségei, valamint az elhunyt rokonai jeleintek meg. Megjelent Nelki] Jenő magyar követ a követség személyzetével és nemzeti szalagos koszorút hozott. Kis idő múlva megérkezett Dollfuss szövetségi kancellár is. A szövetségi kancellár a magyar követ előtt még egyszer kifejezésre juttatta maga és a kormány szívből jövő részvétét. Amikor a vonat befutott a pályaudvarra, a halottszállító kocsit mellékvágányra tolták, ahol a gyászoló közönség hosszú sorban vonult el koszorúkat helyezve a koporsóra. A gyá szóló közönséget gróf Apponyi György fogadta, akit Nelky követ mutatott be Dollfuss kancellárnak. A kocsi ajtaját ezután lezárták. Rövid idő múlva a Budapest felé induló vonathoz kapcsolták, hogy folytassa utiáit Magyarország fele. A magyar határon , gyászpompával várták a nagy halottat. A'z Illomás épülete fekete drapériával volt borítva, a személyzet fekete karszalagot viselt. Mikor a vonat megérkezett, a hegyeshalmi dalárda elénekelte a Himnuszt, majd Nagy Pál főispán és Szomtagh Jenő felsőházi tag köszöntötte a hamvakat. A votnat a közönség néma tisztelgése közben gördült ki az állomásról. Győrbe fél 8 órakor futott be a vonat. A város közönsége nevében Höfer Vilmos helyettespolgármester mondott beszédet, majd elhelyezte a város babérkoszorúját. Ezután az iparos daloskör elénekelte a Himnuszt, amelynek hangjai közben a vcmat megindult Budapest felé. A koporsó Budapesten Mély részvéttel várta Budapest népe Apponyi holttestét. Á házakról fekete lobogók lengenék, az uccai lámpások gvászfátyollal varinak övezve. A keleti pályaudvar előtt nagyobb rendőri kirendeltség tartotta fenn a rendet A votnat menetrendszerű pontossággal érkezett meg a csarnokba. A halottas kocsi közvetlenül a mozdony után következett, kívülről babérágból font keret jelezte a gyászkocsit. A- közvetlenül utána következő kocsiból leszállt Apponyi György és Apponyi Mária, továbbá Dietrichsteín hercegné és gróf Pálffy Ferenc. Leemelték az egyszerű fakoporsót, amelyet nemzetiszínű lepel borított. A koporsó tetején három koszom volt. Zitáé és Ottóé, az özvegy és a gyermekek koszorúja. A koporsót bevitték a várócsarnokba s elhelyezték a ravatalon. A gyászszertartás után Huszár Aladár főpolgármester többek között ezeket mondotta: — Téged lehetetlen volt észre nem venni, mert ugy emelkedtél ki lelked fenségével, mint a legmagasabb hegyek gránitmasszivája, amely az egek igazságai felé tör és nem érdekli az emberi szenvedély nyüzsgő kicsinyessége. Köszöntelek gróf Apponyi Albert annak a városnak nevében, amely solemnis lélekkel emelt díszpolgárává. A szertartás befejezése után Apponyi koporsóját kivitték a halottas kocsira. Ezután felfejlődött a gyászmenet. Az első autón Ferenczy Tibor rendőrkapitány ment, utána a papság autója. A gyászkocsi után a gyászoló család autója haladt. A menet negyed 11-kor indult el a pályaudvarról. Az uccákon mindenütt óriási tömeg helyezkedett el. Igen sok ablakban gvertyák égtek. A Nemzeti Színháznál és az Oktogon-téren kandeláber égett. A parlament főbejáratánál a parlamenti őrség díszszázada állt sorfalat. A kénviselőház és a felsőház háznagya fogadták a halottat. A papság, a kormány képviselője és a cwlád tagjai kisérték fel a halottat. A dalárdák éneke közben elhelyezték Apponyi koporsóját a kupolacsarnok katafalkjára. Ezután lezárták az Országház kapuját, a tömeg csendben szétoszlott.