Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-05 / 29. szám

II. 3 . vetekszik a 6900 kalőriás kOHSZOSQllA Pécsi Toiáfbrikett r Oívl* lA^Sil ES 'îlw'-mf A-szal Kapható: Pécsi Kflszén telepén, Zrinyi ucca 4-6. sz. Telefon 28—02. csületes. A szabad kereskedelem lehe* éles és kíméletlen, de az alapelve, hogy a verseny szabja meg az árakat, szintén lehet becsülete®. A üxjtött forgalom soi». ixugy a hipokrita tilalmak milyen eredméírvekre vezetnek, arra a mult év végén az amerikai elnökválasztás szolgáltatta a legszebb példát. Roosevelt és a demokrata párt többek között az alkoholtilalom megszüntetésének jelszavaval menlt a választási küzdelembe. És mit méltóztatnak gondolni, kik pénzelték a proMbiciós párt választási knssráját? Az alkohol csempészek, a gangszterek, akikhek érdeklik, hogy a mai rendszer fennmaradjon. Ahol szabadon, becsületesen lehet borhoz és sörhöz hozzájutni, számukra nem terem babér, de dollár még kevésbé. A háború előtt az angol és a német üzleti élet hires volt példás becsületességéről. Az angol és német kereskedő, vagy iparos szavában meg lehetett bizmi. Azt szállított, am.it igért, a szabott ár nála csakugyan szabott ár volt és ha vásárolt, utólapos kifogásokkal nem akarta megrövidíteni a jóhiszemű és becsületes eladót. A világért sem akarok áttalánositani, elismerem, hogy az angol és német kereskedelem színvonala ma is példásam magas. Tagadhatatlan ellenben, hogy oda is furakodtak lie oda nem való elemek, amelyeiket a tisztességes gazdasági. élet magából legszívesebbem, kiközösítene. Ez is a válság, a gazdasági nyomorúság köveiKezése. Ez is az erkölcs megromlása. i evednek azok is, akik a munkanélküliséget kizárólag gazdasági kérdésnek fogják fel. A munkainálküliség a legsúlyosabb erkölcsi problémák egyike mert demoralizál két irányban is. Efvik oldalon elszoktartja az embereket a munkától, a másik oldalon kitenyészti azt a tudatot, hogy a társadalom tartozik gondoskodni aziokról, akiknek nincs munkájuk. Tudom, nogv erről legkevésbé a munkaJnélküli tehet és mégis azt kell mondanom, hogy aki éveken Ait megszokta a munkanélküli segélyt, a köinfyöradományt, az ingyenes népkonyhát, az már nem lesz az a munkás, miínt aki volt régente. Ugyanez áll az intelligens proletáriátusra, az elhelyezkedni nem tudó diplomásokra is. Morális szempontból hihetetlen romboló hatása van. ha valaki tizenhat-tizenhét esztendei iskola után, papírforma szerinti bizonyitványnyal és teljes felkészültséggel a birtokában bezárva találja maga előtt az élet kapuját. Nem lehet csodálni, ha az elkeseredés, a társadalom elleni harag halmozódik fel bennük. Jön azonban a másik kérdés. Ha ezek esetleg évek multával, nagy keservesen el is helyezkednek, meglesz-e bennük az a munkára való készség és a munkának az az akarása, amely minden igazi eredménynek nélkülözhetetlen előfeltétele? Mert nem szabad elfelejteni, nemcsak a könyvek bölcseségét kell megtanulni az iskola padjain, hanem az iskolaután megkell tanulni a dolgozást és el kell sajátítani a munka figyelmét is. Ez az, ami ma hiányzik és B. B. Ez a három jel már átment a köztudatba. Bristol Budapest 12 P-ért !ad naponta nagyon jó szobát első|rangú ellátással. A vendég minden kényelmét megtalálja. Délután és este tánc. 6 A bárban intim hangulatos esték. ami már a morál fejezetéhez tartozik. Ezért mondom én, hogy a morál válságát tertom az általános válság legsúlyosabb jelenségének. Ebben a meggyőződésemben pedig nem valami hipokrita álszenteskedés vezet, hanem a szomorú tapasztalatok egész sorozata. És ezért a konjunktura jobbrafordulását nemcsak önmagáért kívánom, hanem azért is, hogy a morális megújhodás útjára ráléphessünk. pT Influenzás Időben IkAUMENT cukorka nélkül ne menien gyermeked ax iskolába! m Aki megtanította a törököket a cukorgyártásra Gutherz Hermann utja a mezőhegyes! cukorgyártól a thráclal Alpulluíg Baden bel Wien, február elején. A thráclai Alpulluból — ez a község hatvan kilóméternyire van Drínápolytól a Konstantinápoly felé vezető ütőn — minden esztendő elején megérkezik egykori szűkebb patriájába Guthers Hermann, a törökországi cukorgyárak központi igazgatója, az uj Törökország közgazdasági életének egyik jelentős faktora. Hat esztendő alatt sikerült elérnie azt, hogy Törökország cukorszükségletének felét már odahaza termelheti és további három esztendő alatt megvalósítja Kemál elnök óhajtását: az nj Törökország egyetlen deka cukrot sem lesz kénytelen a külföldről exportálni. Régi barátság füz Gutherz Hermannhoz még abból az időből, mikor pár hónapra bucsut mondtam az újságírásnak és mint Magyar-Lengyel Kereskedelmi Kamara ügyvezető igazgatója kereskedelmi téren óhajtottam szolgálni a két ország gazdasági érdekeit. Azóta minden évben összetalálkozunk, a Récs melletti Radetiben. Uj hazájáról ós régi emlékeiről érdekesein nyilatkozik ez a hatvan év körüli de még mindig fiatal és ma már európai hírnevű szakember. — Pályámat mint vegyész — kezdte — a szerencsi cukorgyárban kezdtem. Itt két évig voltam, majd a mezőhegyes! cukorgyárba kerültem. Gyakran fordultam meg Szegeden, ebez a városhoz fiatalságom legszebb emlékei fűznek. Mezőhegyesről kerültem Selypre, ahol tizennégy évig igazgatója voltam a cukorgyárnak. Hét évvel ezelőtt épült fel Törökországban az első cukorgyár, amely igazgatót keresett. Nyilvános pályázatot hirdettek az állásra, én is elküldöttem az ajánlatomat és az ankarai Bnnque d'Affarle, a részvények többségének tulajdonosa, a negyven ajánlkozó közül engem hivott meg az állásra. Kimentem, körülnéztem, aláirtam a szerződést és aztán hazajötteim, hogy Magyarországon kiválogassam a munkatársaimat. — Tisztviselőket, r.nkorfőzftkot, de még munkásokat is Magyarországból vittem ki magammal. Nagy részük még mindig ott van és mindegyiknek jól megy a dolga. Ma, amikor már hét év óta van üzemben a gyár, a törökök is megtanulták a cukorgyártást, de a kampány idején még mindig Magva rországból hozatom ki régi magyar cukorfőzőimet. — Az uj Törökország megértő módon kezdte meg a maga ipari termelésének fokozását. Amikor én állásomat elfoglaltam, az ország évi hétezer vaggon eukorszfikségletét teljes egészében külföldön szerezte be. Főleg Csehszlovákiában. Mi napi ötven vagonnal kezdtük meg a termelést, de ezt a mennyiséget terveimmel felvittük napi száz vagonra és remélem jövőre már az alpullui gyár egymaga napi százötven vagon répát fog feldolgozni. Közben aztán a gyár tulajdonosa, az ankarai bank elhatározta, hogy a kisázsiai Eskischirben is épít egy gyárat, ez az ipartelep is teljesen az én terveim szerint épült fel és annak az igazgatnsát^is rám bizták. így lettem voltaképen a törökországi cukorgyárak központi igazgatója. — Kemál basa, az uj Törökország államfője, személyesen is meglátogatta az alpullui gyárat 1931 decemberében. Én fogadtam és üdvözöltem. Az államfő alaposan érdeklődött minden iráni és különös örömének adott kifejezést azon, hogy Törökország a cukorgyártást magyaroktól tanulta meg. — Az államfő ezt irta akkor a gyár emlékkönyvébe: „Ez a gyár bebizonyította, hogy Törökországban is lehet cukrot gyártani és hogy a cukorgyártás jelentős tényezője lehet a tőrök Iparnak. Kivánom, hogy az ipar annyira fejlődjék, hogy egész szükségletűinket Idehaza termeljük." Voltaképen az elnök eme megjegyzése késztette a gyár tulajdonosalt, hogy az uj gyárat megépítsék. A két gyár napi termelése már a kezdeti időben la együtt 250 vagon lesz és én meg is mondottam az elnök urnák: számítok arra, hogy a mai termelési rendszerünk tervszerű kiépítésével az 1935 —36 évi szeszónbam Tőrökország egész szükségletét már elő tudjuk állítani. — Munkám természetben nem csak a gyár vezetésében merült ki, hiszen a gyárnak répára van szüksége, a répateirmelés Törökországban ismeretlen volt és rám hárult az a feladat, hogy a török földművelők között a réipatermélést rendszeresítsem. Hogy ezit sikeiült elérnem, abban 1« nagy részük van azoknak a magyar földműveseknek, akiket főleg Heves, Csongrád és Vasmegyékből hozattam ki és akiknek ma odakint nagyon jó dolguk van. PaAI Jób. A gazda és a béres (A Délmagyarország munkatársától.) A Szentes melletti KistSke 87. számú tanván tegnap este halálos végű verekedés játszódott le a tanya gazdája és a béres között. R. Nagy Adolf gazdálkodó összeszólalkozott a béressel. Rucs Molnár Lajossal azért, mert a béres hanyagul végezte munkáját. Tegnap este is elfelejtette megilatnl a jószágokat és amikor a gazda emiatt szót emelt, visszafeleselt. Először is csak szóvita folvt a két ember között, majd a gazda ököllel a bérese felé csapott. Rucs Molnár kést rántott és azzal támadt az öreg gazdára. R. Nagy Adolf is előrántotta a kését és formális párbaj keletkezett, amelynek során mindketten több sebet kaptak. Végül is a béres, akit az egyik szúrás szíven talált, holtan esett össze. A gazdálkodó önként jelentkezett a csendőrségen és előadta, hogy jogos önvédelemben szúrta agyon a bérest, aki rabiátus, erőszakos természetű ember volt. R. Nagv Adolfot őrizetbe vették és szombaton beszállították a szegedi ügvés^ség fogházába. ¡Ci«» JKIJt modell ntán 5 penojStfll, haektttSk orvon! rendeli 5i8 7« Vvy'v létre le(ro!oe<tbban, minden e >n»km4ba rá g6 KSloeey nooa 12. siám (Gázgyár Irodával szemben). c*P--»Ít»—r«-tnAi KBloeev nooa 12. siám jutányosán dlcl n^Sl (113 Rossz rádióját mellett javitom, szelektiwó teszem, szuperré alakítom, villanyszerelést olcsön vállalok. P O L L Á K, Tábor ucca 8. sz. 52 Filléres talpalás! Tiszta szintalpból cnrnhnSI '30 &«tnm férfi --70 Autóbusz állomS». 7s talp SX „llnlo* cipőttzem.