Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-05 / 29. szám

11.5 Tisztelettel meghívjuk önt és keivcs Ismerőseit a Sxege*I, Kdrd» ucca 6. sxám alatti fióUtíxleíünKben 1933. február §ó lO-én, pénteken tor­tan dó kővé' és ÍSM. február (jó 11-én, szombaton tar­taná6 tea• teell/öre. Személyzetünk a kávé- és teafőzést illetőleg minden felolligotttásail készséggel szolgál. MEIHC GYUCa r. t. kdDébeSozatol (Reggel 9 órától d. u. 6 óráig.) G'asworthy holttestét elhamvasztották London, február 4. Tegnap délután elham­vasztották a mult héten elhunyt nagy angol író, Galsworthy holttestét. Az elhunyt iró fe­leségének kívánságára a temetési szertartás Igen szerény keretek között folyt le. Az el­hamvasztás a Surrey-grófságbeli Woekin város krematóriumában történt, ahol a családtagokon kivül, a nagy Írónak csupán néhány barátja jelent meg. Ismert angol irók és művészek azt indítványozták, hogy Galsworthyt a westmi'-s terl apátság kriptájában helyezzék örök nyu­galomra, az apátság dékánja azonban nem adta hozzájárulását ehhez. A magyar kormány és a magyar Pen-klub szintén elhelyezték ko­szorúikat John Galsworthy ravatalán. A kor­mány koszorújának szalagján ez a felírás ál­lott: >A magyar nép nagy barátjának!« Bárányi főispán budapesti tárgyalásai Az Inségakclék, a hajai ul — Pénteken kihallgatáson jelent meg a kormányzó előtt (A Délmagyarország munkatársától.') Bárá­nyi Tibor főispán szombaton este étkezett vlsz­sxa Budapestről Szegedre. Budapesti tárgya­lásairól a következőket mondotta a Délmn­gyarország munkatársának: — ötvennégy elintézni valót jegyeztem föl magamnak és így bizony nem volt egyetlen szabad percem sem. A belügyminisztériumban az ínséges tanyai gyermekek felruházási ak­ciójához kértem kétezer pengős segélyt, mi­után a Szegeden összegyűjtött ezerötszáz r e g3 nem elegendő. A belügyminiszter kilátásba he­lyezte a kért összeg kiutalását. Ígéretet kap­tam arra is, hogy a Katolikus Nővéd5 Egyesü­let segélykérelmét kedvezően intézik el. El­jártam a MANSz ügyében ls, a belügyminisz­ter ugyanis törölte a város idei költségveté­séből a MANSz havi 300 pengős segélyét. Közbejárásomra megígérték, hogv ezt a segély­összeget meghagyják a költségvetésben. — A földmivelésügyi minisztériumban haza­segélyt kértem az ujszegedi Ínségesek szá­mára. A kérelmet nem közölhettem Ká^av földmivelésügyi miniszterrel, de megígérték, hogy felgyógyulása után tá'ékoztatják az uj­szegedi Ínségesek helyzetéről. Forster Gyula államtitkárral a szeged-bajai ut kelebiai ágá­nak kiépitése ügyében tárgyaltam. Az állam­titkár kijelentette hogy elv'leg hozzájárul en­nek az útnak a kiépítéséhez, mivel tisztában van azzal, hogy az útra Szegednek igen nagy szüksége van. Az útépítés jelenleg anyagi okok miatt nem kezdhető meg, azonban a leg­közelebbi utépités programjába feltétlenül föl­veszik. - Eljártam a Disco kötöttárugy ár (igyéVn i­A gyár arra kért engedélyt, hogy áruját kom penzációs szerződés alapján exportálhass Angliába. Ha az engedélyt megkapja, száz sze­gedi munkás kenyerét tudja bzitositaci. Pétery államtitkár megígérte, hogy az ügyet a kedden összeülő miniszterközi bizottság e'é terjeszti — Pénteken délelőtt a kormányzó ur fol­dott kihallgatáson. Főispánná történt kinevezé­semet köszöníem meg az államfőnek és Szege' törvényhatóságának hódoló üdvözletét tolmá Azért?... mert... Báli virágokj cét is a loirsaebb modellek után készül­nek, hozott anyagból is fillérekért a cigtöbiás BOROS MIKSA művirág műhelyében Széchenyi,tér IS. Sáli harisnyák 1-90-iő' J. sz'mnla bAü qallér . . . -'58 ^zmokinf! nvakkendö . . . —'78 csoltam előtte. A kormányzó ur, akinél több mint 20 percig tartózkodtam, igen kegye re n fogadott és örömmel emlékezett vhsza arra az időre, amelyet Szegeden töltött. Megké t arra, hogy meleg üdvözletét tolmácsoljam S e ged polgárságának. Kijelentette a kormányzó ur, hogv mindig nagy örömmel jön Szegedre és szívesen jönne gyakrabban is, de az or­szágos ügyek annyira elfoglalják, hogy gyako­ribb látogatásokra nem marad ideje. Matskássy József halála. Budapestről jelen­tik: Idősb Matskássy József ny. tankerületi fő­igazgató 78 éves korában Budapestem meghalt. Az elhunythan néhai dr. Bottka Sándornak, a szege­di rendőrség volt vezetőjének özvegye édesapját gyászolja. Matskássy Szegeden a reáliskolának volt ismert tanára. — Déímnrrvarország kölcsönkönyvtár 90(10 ,rö'e!. Ró-*" és uj könyvek nnt»v választéka. Lapelőfizetőknek nagy kedvezmény. MÜTtbk kedveik és fogvászffdk a kitűnő ímú cukorkát Mmffkímétl magát mm rntdtimatotttil, ha maliili Rtakmaltot fcir rfl csak aredmtl csomagban fogadja mL isasxra Kit ünnepeljünk? Irta Móra Ferenc. Fekete István aláírással levelet kaptam, azzal a kéréssel, hogy a nyilvánosság előtt adjam meg rá a választ. Arról van benne szó, hogy a rekon­struált Szegeddel az Eiffel-hid is megérte az öt­venedik esztendejét, — értetődvén Eiffel hidja alatt a köznti hid. A hozzám intézett kérdés most már az, nem tartanára-e nemcsak illendőnek, ha­netn okosnak is, ha a város ebből az alkalomból Eiffel-ünnepet rendezne s arra meghívná a fran­ciákat? Azok ezt bizonyosan nagy tisztességnek vennék s az ország mai helyzetében mindent el kell követni, hogy a franciák jó sziwel legye­nek hozzánk. Szegedre külön is ráférne egy kis barátságos francia megszállás, a barátságtalan­ban elég soká volt részünk. Mindezt nagyon szé­pen be ktietne illeszteni a szeptember elejére ter­vezett Szegedi Hét keretébe. Az országos érdek­lődést is fokozná, ha műsorra lehetne tűzni a ma­gyar-francia össreölclkezést a hídépítő zseni tisz­teletére. Ez a lényege a levélnek, aminek a gyakorlati elintézése az volná, ha tisztelettel áttenném oda, «hová csakugyan tartozik: a szegedi mérnök­«sgyesülethez, amely mostanában kulturális egye­sületeink élvonalába került agilitásával és ko­moly munkájával. A dolog annyival is inkább ez elé a fórum elé tartozik, mert ugy tudom, a hidunk ötvenedik szülelése napját a mérnökegye­sület is meg akarja ünnepelni. A szándék ellen nem is lehet kifogása senki­nek, nekem sincs. Sőt én még tóditom is a szán­dékot: nemcsak Eiffelt kell ünnepelni, hanem raj­ta kivül njég valakit, akinek legalább annyi köze van a szegedi hídhoz, mint neki. A mi nagyszerű hidunk, amely nemcsak a re­konstrukciónak vált dicsőségére, hanem általában is a hidépitő technikának, a szegedi köztudatban állandóan mint „Eiffel remeke" szerepel. Az ide­geneknek is mindig ngy mutatjuk be, különösen, ha franciákhoz van szerencsénk. Magam is több­ször vettem már észre, milyen áhítattal tudja azt mondani p.z idegent kalauzoló szegedi ember, hogy „ezt Eiffel építette" A nagy francia láto­gatáskor azonban az áhítatba kevélység is ke­veredett. Hadd lássák az előkelő jöttmentek, hogy mi már 1883-ban is tndtuk, mi a szép s francia mesterrel szerkesztettük o hidunkat. Mink már akkor kinéztük az Eiffelből, hogy ügyes em­ber az, a franciák meg osak 1884-ben jöttek rá, mikor a babiloni tornyot építtette nekik. Hát jó lesz revideálni a magyar barbárságról való le­gendát! Hát ez a franciák kötelessége, csak nem na­gyon sietnek vele, ördög vigye a dolgukat. A mi kötelességünk pedig az, hogy revideáljuk már egyszer a szegedi Eiffel-legendái is. Mert csak legenda az, hogy a mi gvönyörü hi­dunk Eiffel remeke. (Olyan, mint az, hogy a Ste­fánia kioszkja a régi török vár maradványa. So­hase látott az egyéb „törököt", mint azt a bos­nyákot, aki nyáron alvé-t szokott árulni a tö­vében.) Igaz, hogy igv van megírva a Reizner— Kulinyi-féle monojirnfiában is, a lexikonokban is, sőt a hidon elhelyezeti emléktáblán is ez van be­vésve. de azért a dolog még sem igaz. A már­vány csak ugy hazudik, mint a papiros, amint­hogv azt a márvány sokszor megcselekszi. Való igaz, hogy a szegedi hidat a párisi Eif­fel-cérí épitette. de az Eiffel neve alatt benyúj­tott terveket Feketcliázy János magyar mérnök készítette. A szegedi hid nem a francia, hanem a mnjrvar géniusz alkotása. Ez az állitás, noha én már nem először ái­i litom, talán még a régi szegedieket is meglepi, azért szükségesnek látom hiteles bizonyságra hi­vatkozni. A kultúrpalotában őrizzük azt a kiad­ványt, amelyben benne vannak mindazok a ter­vek, amelyek a szegedi hidpályázatra beérkez­tek. Van köztük német, olasz, osztrák, holland tervezet. Valamennyinek a fölirása, magyarázó szövege idegen nyelvű, a tervet készítő mérnök nyelve. Csak az Eiffel-cég terveinek a szövege magyar. Azokat aligha irta az az A. G. Eiffel, aki a tervéket szignálta. Mert azt nem lehet lelagad­ni, hogy a tervek alatt valóban a francia építész neve van. Aminthogy a párisi épitőirodából ki­került terveket nem is szignálhatta más, mint a cégfőnök. De a tervezőjük lehetett más, aminthogy más is volt. Idézhetem az egykori bizonyságot. A Ma­gyar Mérnök- és Építész Egylet akkori hivatalos lapja, az Építési Ipar 1883 végén hosszú cikkso­rozatban számol be Szeged rekonstrukciójáról. A városépítés legkiválóbb alkotásának a közúti hi­dat mondja s ezt irja róla. — A hidnak tervei pályázat utján szerez­tettek be, amelynek feltételei közé tartozott, hogy a pályanyertes mű szerzője egyúttal meg fog bízatni' az építéssel is. Ezen a pályáza­ton a külföld is részt vett, s büszkék lehetünk rá, hogy habár idegen név alatt is, hazai erő maradt a győztes. Az Eiffel párisi cég által benyújtott s legjobbnak talált tervet ugyanis Feketehézy szaktársunk készítette s az Eif­fel-cég azt tőle megvette és benyújtotta. Gondolom, az a tanúságtétel elég világos és elég hiteles, vitának itt semmi helye nincs. Eif­fel ez esetben azt csinálta, amit az öreg Dumas, aki olcsó pénzen megvette tehetséges névtelenek szellemi szülötteit s kiadván őket a maga világ­hírű neve alatt, nagy kincsket szerzett ezekkel az adoptált regényekkel. A Monte-Christo folytatá-

Next

/
Thumbnails
Contents