Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-28 / 48. szám

II. 28 Megkönnylífiik a ruházkodás gondját, mert leszállítottuk CIPÓ árainkat. Kirakataink minden továbbit megmondanak. GRACIA CIPOUZLET Kárász tu. 3. Telefon : 82-76. Lilike »Ruttkav Gábori nem a vádlott ölte meg« — Nincs bizonyíték Littkéné bűnösségére Budapest, február 27. Egy hétig tartó izgalmakban bővelkedő főtárgyalás ultán a törvényszék hétfőn hirdette ki Ítéletét Littke Kálmánné bünpercben. A vádlott Littkéné nem kivánt élni az utolsó szó jogával. Szemák elnök feszült csendben, óriási érdeklődés közepette hirdette ki az ítéletét, amely a következő: — A jumius 30-tól julius 15-éig előzetes letartóztatásban lévő Littke Kálmánnét, 38 éves kistornyai születésű, takarékpénztári igazgató törvényesen elvált felesége a szándékos emberölés bűntettének vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette. Az izgalom ekkor egy felkiáltásban tört ki: Hurrá! — Csendet kérek, kiüríttetem a termeti — csattant fel az elnök hangja. Az ítélet lényeges indokolása a következő: A törvényszék szerint a következő téhyállás. A színhelyen egyedül a vádlott tartózkodott. Előzőleg kettesben volt a sértettől a hálószobában, az ablakredőny le volt eresztve, félhomály ülte m3g a szobit, vádlotht h"n?fi szerelmi viszony fűzte a sértetthez... Csendben figyeli a közönség az előadásit, amely áttér az adósságok kérdésére, azután arra, hogy hogyan érkezett a Szent János-téri lakásba az orvos. Újra leperegnek az ismert jeleinetek, Főmotor alezredes elhívása, az első orvosi segély, ez incidens a telefonkészülék előtt az orvos és az asszony közt, a többi szereplők, akik a tanuk sorában mind felvonultak. — A tőrvényszék megállapítja, hogy a cselekmény elkövetése idején a szerelmi kapcsolat semmit sem vesztett szenvedélyességéböl. SzándeKos emberölés volt a vád. Az ügyész azt vitatta, hogy a vádlót lőtte le a sértettet. A vádlott nem ismerte be bűnösségét. A főtárgyalás, de a nyomozás során is arra hivatkozott, hogy családi és anyagi okok miatt történt az öngyilkosság. Szerinte a sértett az elviselhetetlennek hitt élet elől menekült a halálba. — A törvényszék megállapítása az, hogy bár bizony'** eszközök közt különbséget nem tesz. Baé&is-«i«» bizonyos bizonyító eszközök, „lyek különösem. mAlyrehntóak. Az ellentétes VICKI BAUM világhírű színmüve filmen Szeged legközelebbi nagy szenzációja • <fÁ i > J-T ÍJ 'i* . inra ÍTOM ^ érdekkörben mozgó személyeket ugyanis tudatalatti dolgok akadályoztat ják a tények elmondásában. A tanuvalotmási kényszer és a lelki elfogódottság közt hányódó tanú megoldhatatlan probléma előtt áll. Ezért a törvényszék csak azokat a tanúvallomásokat fogadta el, amelyeket tényekkel sikerült alátámasztani. A vád érvelését és a levont következtetéseket a törvényszék nem fogadta el. — Az volt a vád, hogy pisztolyt szerzett a vádlott, hogy célba lőtt, hogy az orvost kérte, hogy ne hívjon mentőket öngyilkosság esetén, hogy a takarítónőt elküldte a sértett egy barátjáért, ahelyett, hogy orvost hivatott voáfna, hogy a sértett felöltözve feküdt a földön, hogy nyomasztó adósságai nem voltak, hogy családjával nem akart szakítani. A törvényszék meggyőződése szerint a vád állításait a főtárgyalás adatai nem igazolták. Az egyes tanúvallomásokat boncolgatta ezután. Vannak ellentétes vallomások, sőt olyanok is, aimelyek nem érdemelnek bizonyító erőt. A vádlott védekezését valósziinüsiti az, hogy pénzzel segítette a sértettet. Ezt tanúsítja az azóta elveszett nyugtárói szóló vallomás is. A vádlott mellett szól az Is, hogy a sértett öngyilkossággal nemcsak a vádlott és barátai, hanem idegenek előtt is többször fenyegetődzött. de ez magyarázza meg azt is, hogy megkérdezte az orvosi, mit tegyen, ha nála öngyilkosság történne. — Ruttkay Gáboménak az a vallomása, hogy a sértett nem engedte őt elválni, hogy megígérte a szakítást, a törvényszék megállapításai szerint nem fedi a tényleges helyzetet A törvényszéknek legkevesebb oka sincs arra, hogy kételkedjék ennek a tanúvallomásnak jóhiszeműségében, csak azt állapítja meg, hogy a sértett megtévesztette feleségét. A sértett mindenkinek beszélt adósságairól, csak éppen fejeségének nem, a vádlott ölési szándékát viszont senkivel sem közölte. Nincsen megcáfolva az a vallomás, hogy a vádlott önvédelemből szerezte volna be a pisztolyt. Próbalövést mindig az elképzelt cselekmény előtt szoktak tenni. Az pedig, hogy a lakásban törtéint próbalövés, az lehet gondatlan és elitélendő eljárás, de nem tekinthető a szándékos emberölés főpróbájának. Ha az ügyészség mindebből ölési szándékot Tátott, ngy mindezeket mérlegelve, nem szándékos emberölés büntette, hanem gyilkosság büntette címén kellett volna vádat emelni. Felsorolta most az elnök mindazokéit a körülményeket, amelyek a vádlott ellen szólnak. Elsősorban az szól ellene, hogy kettesben volt a sértettel, hogy az ő pisztolyából tőrtént a lövés, hogy elmenőben, távozás közben játszódott le az eset, hogy a takarítónőt nem orvoshoz küldte először, hogv az érkező orvos előtt érthetetlenül viselkedett, azt kötelességleljesitésben —cgakadályozta, horv cselédje előtt nyugodtan viselkedett és hogy a lövést nem hallotta. Ezek a körülmények és más tanúvallomások elegendő alapot nyújtanak a vád emeléséhez, de a törvényszék megállapítása szerint a bűnösség megállapításához nem voltak elegendők. A vádnak azt az állítását, hogy szemtörlés ürügye alatt kendőbe burkolt pisztollyal lőtte le a vádlott a sértettet, megdől a fegyverszakértők vallomása és a vizsga lóbiró helyszirná szemléjének eredménye alapján. Az adatokból a törvényszék azt a végső következtetést vonta le, hogy Ruttkay Gábort nem a vádlott ölte meg. Ruttkay volt az, aki önmagát megölte. Littkéné kifogás alá eső cselekményeivel az erkölcsi világrenddel jutott összeütközésbe és nem ax állam büntető hatalmával. Cselekményei által egyik okoziSja, hajtóereje lelt annak a romboló szélvésznek, amely Ruttkayt az életből kisodorta. A biróság elrendelte, hogy a bűnjelként lefoglalt fegyvert, golyókat, az államrendőrségnek küldjék át, hogy Littkéné ellen megindulhasson az eljárás jogosulatlan fegyvertartás miatt„ Az Ítélethirdetés után felállott Boronkay ügyészségi alelnök: - Az itélet ellen fellebbezést jelentek be. Szemák tanácselnök most Littkénéhez fordul: - Megértette az ítéletet? - Igen, megértettem... Köszönöm... — válaszolja Littkéné. - Ne köszönjön semmit! — szól rá az elnök. Littkéné alig várta meg. hogy a tanácselnök felálljon, már is siet kifelé a teremből. Mire a kíváncsi tömeg a lépcsőházba érkezik, Littkéné már a kapu előtt várakozó taxiban ül és elrobog. A sikkasztó bankszolga (A Délmagyarország munkatársától.) Valérián Károly ügynök nemrégibem a SzegedCsongrádi Takarékpénztár altisztje volt. Egy házban lakott Dékány János kőművesmesterrel, akinek váltói voltak a takarékpénztárnál. Dékány többizben megkérte Valériánit arra a szívességre, hogy helyette rendezz« váltóit, mert neki kényelmetlen volt bejárni az intézetbe. Valérián készséggel vállalkozott a szívességre, átvette a pénzt és Dékánymak azt mondotta, hogy elintézte a dolgot. Rövidesen aztán kiderült, hogy Valérián a Dékánytól átvett pénzből 550 pengőt elsikkasztott. Ezt az összeget ugy számolta el Dékánynak, hogy hivatalos blankettát lopott és azon nyugtatta az elsikkasztott összeget. A blankettákra pecsétet is tett, aláírást is hamisított rá. Valérián Károly ellen sikkasztás és kétrend-< beli okirathamisitás büntette miatt ikidult bűnvádi eljárás. A volt bankaltisztet hétfőn vonta felelősségre a szegedi törvényszék Vi?d-tanácsa. Valérián Károly bevallotta a bűncselekmények elkövetését. A biróság ez enyhítő körülményekre vaJó tekintettel Valériánt néavhónapi fogházra ítélte .Az itéleit jogerős. 1800-tól napjainkig korhű jelmezek és táncokkal a Városi Színházban 1933 márc. hó 6-án, este 8 órai kezdettel. Rendezi a Magyar Nők Szent Korona Szövetsége szegedi szervezete, a szegedi iparosok és kereskedők bevonásával. Bemutatják a szegedi társadalom 240 tagja. Közreműködik a 9-ik honvédgyalogezred zenekara. Műsor: zenekara, tanárnő. 1800-ban 1520 ban 1840-ben 1850-ben 1860-ban 1870-ben 1880-ban 1899-ben Nyitány. Előadja a 9. honvéd gy. ezred A képeikhez konferál Hajtay Etelka 1. kép. Tavasz. Tánc a ligetben 2. kép. Leánykérés 3. kép. Lakodalmas (gyertyás) tánc 4 kép. Házikoncert 5. kép. Nagymama születés napja 6. kép. Készülődés a bálra 7. kép. Farsangi bál 8. kép. Térzene SZÜNBT. Csevegés a divatról. Tartja őrgróf Maremrf Károlyné. 9 kép. Sportkép (régmúlt s jelen) 1900 és 1«33. 10. kép. Családi kör régen és most 1910 és 1933. 11. kép. Nemzeti újraéledés Díszmagyar és népviselet 1920—1933. 12. kép. Modern dlvatrevü 4 képben: Tavasz 1933. 13. kép. Modern dlvatrevü Nyár 1933. 19. kép. Modern divatrevfl Ősz 1933. 15. kép. Modern dlvatrevü Téi 1933. 16. kép. Nagyamagyarország reménysége, csoportkép. A táncokat rendezte és betanít)« Klimké Józsa tanárnő. Jegyek előfegyezheíők a Várost Színház pénztáránál. Rendes esti helyárak. íti