Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-23 / 44. szám

II. £3 • v KI LEHET INTELLIGENS EMBER? Várkonyi professzor előadása az értelmiségvizsgálatokról (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Várkonyi Hildebrand egyetemi tanár szerdán délután nagy érdeklődés mellett szabadegyetemi előadást tartott »Az értelmiségvizsgálat keletkezése és jelen állása« cimmel. Előadása elején azt fejtegette, hogy az intelligencia fogalma pályák, társadalmi osztályok, sat korok, népek szerint változik, más és más lélektani tényezők összetevéséből alakul ki az a spontán meghatározás, amelynek alapján valakit Intelligensnek nevezünk. A tudomány is hozzálátott az intelligencia meghatározásához, van is egy sereg meghatározás, de ezek nem az igazi tudományos definícióját adják az emberi értelmességnek ezek többé-kevésbé homályosak, differenciálatlanok. A professzor ezután ismertette Binnie francia kutató vizsgálatait a gyermeki Intelligencia kőiében. A kutató a gyermekeknél szellemi és fizikát életkort állapított meg, próbák segítségével, anélkül, hogy ő maga definiálta volna az intelligencia fogalmát. Később az intelligencia fogalmi jegyeiként a kritikát, az invenciót, a problémák megoldásának képességét áliitotta fel, amelyek szerint intelligens ember az, aki kl tud jutni a csávából. A későbbi kutatás hozzátette, hogy a csávából való kijutás nem az ösztön segítségével, hanem a feltaláló képesség segítségével történik. A további lélekkutatások iránya az egyéniségnek a központi magva felé, az én felé törekedett. — Fontos volt e kutatásoknál a próbák kitalálása - folytatta előadását —, amely próbák nem azonosok a lélektani kutatásokkal, hanem egyszerűen a szelektivitás elvén állanak és a megállapított képesség létezését, vagy nem létezését kutatják. - Az intelligencia történetének nagy lökést adott — a világháború. Amerika a pszichológusok segítségével állította össze hadseregét, Amerika tehát racionalizálta a háborút. Ez volt az első milliós vizsgálat az egész világon. Eképen kezdik most racionalizálni a békét, illetve a békés foglalkozásokat A tehetségkutató intézetek azon igyekeznek, hogy bizonyos pályákra a legmegfelelőbb ember kerüljön. Az ilyen vizsgálatok sikere azonban csak ideális államban képzelhető el, ahol nem teng fut a profekctonaltzmus. E vizsgálatok célja: ember számára megfelelő pályát, pálya számára megfelelő embert találni. Ujabban kezdik a szellemi pályaválasztásnál is alkalmazni e módszereket. A kutatások nagy hatással voltak az iskolai, a tudományos életre. - Hogy ki az intelligens ember, arra nézve ahány léiekkutató, annyi féle felfogás és meghatározás van. Ezeket nagyjából két csoportra oszthatják. Az első nem az igazi értelmiségét határozza meg, a másik tisztán az értelmiséget igyekszik megragadni. Az ujabbi intelligencia-definició lehántolta az intelligens emberről: az alkalmazkodást, az alkalmazást, a fizikát, testi diszpozíciókat, a figyelmet, az érdeklődést, a beállítódást, a képzettséget, a meggyőződést, elfogultságot, hangulatot, a vérmérsékletet, az erkölcsi és feliembeit tényezőket. Mindezek befolyásoló tényezők csupán. A legújabb kutatás az intelligens emberrel szemben a kővetkező követelményeket állította fel: viszony-találást, viszony látást (amely az alapja mindennek), az általános értelmi világosságot és élességet, a differenciálás képességét, a hasonlítást, a gondolkodásban való mélységet, az egységbe foglalás képességét, a lényegmeglátást, lényeg-megtalálást. Az előadót az érdekes előadás után a zsúfolt terem sokáig tapsolta. Vizsgálat az inségmunkák ügyében Tisztázták a névtelen levélben megvádolt tisztviselőket — Befolyásolási kísérletek az inségmunkák Irányítására (A Délmagyarorsz&g munkatársától.) A téli inségmunkák megindítása óta valósággal elárasztják a város vezető tisztviselőit a feljelentések és a panaszok özönével. Sokszor megtörtént az is, hogy valami visszaélésre az ilyen feljelentések terelték az illetékesek figyelmét. Névtelen följelentés érkezett a napokban Bárányi Tibor főispánhoz „Több nyomorgó diplomás" aláírással. A főispán a súlyos vádak at tartalmazó följelentést kivizsgálás és jelentéstétel végett kiadta dr. Somogyi Szilveszter polgármesternek. A polgármester azonnal elrendelte a vizsgálatot, igazoló jelentésre hívta fel a megvádolt tisztviselőket. A vizsgálat eredményéről dr. Pálfv József polgármesterhelvpttes most külön jelentésben tájékoztatta a főispánt, aki ugy határozott, hogy a névtelen följelentés tartalmát és a vizsgálat eredményét közli a nyilvánossággal. A följelentés elsősorban a Hatásági Munkaközvetítőt vádolta meg súlyos szabálytalanságokkal. Megvádolta azzal, hogy a szellemi inségmunkáknál a rászoruló családapákat mellőzik, helyettük inkább „csinos fiatal nők beosztását szorgalmazzák". Megvádolták a névtelen följelentők azt a tőrvényhatósági bizottsági tagot is, aki vállalta az inségmunkák irányitását. A feljelentés szerint a szükségmunkák parancsnoka szakaszvezetőkké igen jól szituált, vagyonos „munkanélkülieket" nevez ki, ezeket az_ inségmunka egész ideje alatt megtartja, mig többieket, a jobban rászorulókat csak rö\id ideig foglalkoztat ja. Vannak olyan munkafelügyelők is a névtelen feljelentés szerint, akik a hozzájuk beosztott szükségmunkásokat korán reggel elbocsáitják, hogy a munkahelyüktől távol más foglalkozást űzhessenek, de lehetővé teszik, hogy a szükségmunkadi jukat felvegyék és ezen a pénzen azután megosztoznak. A polgármester elsősorban Lung Müiálytól. a Hatósági Munkaközvetitőhivatal vezetőjétől kért jelentést a följelentésben foglalt vádakra. Lung Mihály terjedelmes jelentést dolgozott Já, Jelentésében tiltakozik a vádak ellen és felhatalmazást kér a polgármestertől, hogy az ismeretlen rágalmazók ellen eljárást indíthasson. Elmondja, hogy mindazoknak, akiknek részük van az inségmunkák irányításában, a legkeményebb ellentállást kell kifejteniőka társadalom minden rétegéből előtörő és megnyilvánuló befolyásolási kísérletek ellen. Mindenkinek van protezsáltja, protezsálnak magas állású notabilitások és a törvényhatósági bizottság egész sereg tagja. A feljelentésben foglalt konkrét vádakat alaptalan kvtmérgezésf kísérletnek minősiti a hatósági munkaközvetítő vezetője. Bejelenti, hogy a szellemi inségmunkások hetven százalékát a belvárosi plébániában működő szervezet kijelölése alapián! osztották be a munkára,K a többieket a népjóléti ügvosztállval történt megállapodás alap-*! ján osztották be. Szellemi szükségmunkára egyetlen női munkaerő alkalmazását sem javasolta a hivatalvezető. Dr. Pálfy Jázset polgármester» helyettes Lung Mihály jelentését bemutatta a főispánnak azzal, hogy a jelentésben foglalt állitások helyességéről a megejtett vizsgálat során meggyőződött a város hatósága, de meggyőződött anról is, hogy a névtelen főije-« lentésben felsorolt többi vád is alaptalan. Ha Kultura és fiatalság A kultúra kibontakozása mindig kétirányú. Egyrészt progresszív, merész s szinte talaj talan magasságokba tör, másrészt kishitű, apróléko« s szinte kétségbeesetten rekonstruálja azt a multat, mely régen leimaradt mögötte. Egyrészt elszánt és nagyvonalú, másrészt pedig gyámoltalanul és ijedten igyekszik alapot teremteni előbbi lendületei számára. A kultura stabilitását mindig e kétféle tendencia egyensúlya jelenti s a szellemiség forradalma akkor válik szükségessé, ha valamelyik túlsúlyra jut a másik rovására. Ezért lehetnek progresszív és retrográd mozgalmak s ezért indokolt, ha a kultura mérlege hol jobbra, hol balra billen. Mondanunk sem kell, hogy e kulturális „jólét" a társadalomban gyökerezik s egészséges feszültségét és vérkeringését az öregeknek és fiataloknak szabályszerű együttműködése biztosítja. A kultura kettőssége, törekvéseinek különbözősége igy mozgást, életet jelent, aminthogy a társadalom is elveszti rugékonvságát és folytonosságát, ha az öregek elszigetelődnek s száműzik a társadalmi fölszívódásból a fiatalságot. A szociális egyenlőtlenség átragad a kulturára is, megbontja harmóniáját, sutává, félszeggé, egyoldalúvá csonkítja s csirájában fojtja el azokat a mozgalmakat, melyek e kettős hegemónia visszaszerzésére Irányulnak. Pedig e jogos és szükséges szembenállás nélkül megszűnik a szellemi termelés és fogyasztás folyamata, a fiatalok eltávolodnak önmaguktól, leszorulnak a pódiumról • idegenül mennek el olyan jelenségek mellett, melyek kizárólag rájuk s a jövemdöre vonatkoznak. A fiatalság nem érti önmagát, mert arra kényszerült, hogy kikapcsolódjék a harcból, de ugyanakkor nem érti az öregeket sem, mert vagy eröaaaakos zsarnokot, vagy kegyes ellenséget sejt bennük. A mai fiatalság tétlenül és nincstelenül elvesztette feulturbázlsát, nem érzi ősi, progresszív jelentőségét • Így természetszerű, hogy a kultura örök egyensúlyáért folytatott küzdelemben sem vehet részt. Nincs jellege, karaktere és súlya, céltalan ámolygó valamennyi s vagy anarchikus törekvésekkel mentesiti magát az alól a kötelesség alól, hogy hozzájáruljon a társadalom megmentéséhez, vagy uszályhordozójává válik az öregek csapatának s hozzájuk simulva, velük azonosulva, nem kívánja kihangsúlyozni eredetileg és hagyományosan merész, haladó tendenciáit. A mai fiatalság megtorpant önmaga hivatása előtt, nem meri vállalni egyensúlyozó szerepét s ebben a megjuhászulásban, ebben a közömbösségben az a szomorú tény válik nyilvánvalóvá, hogy a fiatalság megöregedett, mielőtt egyáltalán betölthette volna társadalmi és kulturális misszióját. A mai helyzet tehát az, hogy a társadalom két lókusza egybeesett s akikben itt-ott mégis föls! jog a vágy, hogy antipólusai legyenek a megmerevedett tendenciáknak, kiszorulnak a körbő! s legjobb esetben is csak lázító, periferikus kívánalmaknak tehetnek eleget. Nyilvánvaló, hogy a kultura ilyetén megbillenése kerékkötője uj dolgok előretörésének, hiszen a társadalmi faktorok közül. éppen az ju/ tett százszázalékos uralomra, mely az aggodalmas körültekintést, a Jneggondoltságot és a történelmi analógiák támogatását hivja segítségül, valahányszor értetlen jelenséggel találkozik. A tudomány rohanása nem tud megfelelő utócsapatokról gondoskodni, szédült sebességgel, fiatal lendülettel vág előre s ugyanakkor zavart, megbolygatott embermilMók kárhoztatják nagyszerű vívmányait, egyszerűen azért, mert fiatalság nincs, az öregek pedig nem minden esetiben elég rugékonyak ahhoz, hogy befogadhassák » szellem friss, töretlen produkcióit. E társadalmi cézura a művészetet sem kímélheti meg s ma már szinte természetes, hogy azok a művészek, akik korszerűd produkálnak lerongyolódva álljanak az elfitt a közvélemény előtt, mely végeredményben nem jelenti a kort. Nem jelentheti, mert a másik fele szétmorzsolódott, leolvadt s elkallódott a kenyérharcban. De az egyensúlyra való törekvés, a lelki Igények kielégítése, néha fölér a gyomor problémáival. A mai ember bolygó, céltalan s legtöbb esetben csak muszájból hivő. Kérdés, hogy a létezéshez szükséges önbecslés és harmónia megteremtése, a fiatalság öntudatra ébredése nem billenti-e a mérleget túlságosan a másik oldalra? S akkor a lefojtott és bujkáló progresszivitás nem robbantja-e föl azt a réteget, mely, bármilyen tiszteletreméltó is a konzervatív öregség, betemette a fiatal erőket s mi is bevallhatjuk, nem minden panama és visszaélés nélküL Berezeli 'JL Károly.