Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-02 / 27. szám

-¿LA»» tdw öímch 1$ fői an... isgy tiszla gyapjú nigg női divatmiüover v 3O I Leltári Vásárunkon. BOROS MIKSa cégtáblds Széchenyi tér IS. cég flz ipartestület és a városi mérnöki hivatal (A Dúlmagyarország munkatársától.) Az ipartestület, >mint elsőfokú iparhatóság« két érdekes átiratot intézett a város hatóságához. Mindkét átiratot az építészeti szakosztály érdekében küldte. Az első arról szól, hogy az utóbbi időben igen elszaporodott a város területén az engedélynélküli épületátalakilási munka. Ennek az oka az ipartestület megállapítása szerint az, hogy a mérnöki hivatal nem ellenőrzi kellőképen a munkálatokat, rem állapítja meg, hol végeznek engedély nélkül ilyen nagvabbarányu átalakítást, következmény viszont az, hogy ezeket a nagy műszaki tudást igénylő munkákat rendszerint olyanok végzik, akiknek sem megfelelő képességük, se~n •'cosultságuk nincsen. Az építési szakosztály mácik panasza szintén a mérnöki hivatal ellen irányul. Lényege az, hogv a város egyik-másik tisztviselő-rré-nöke az érvényben lévő szigorú rendelkezések ellenére is vállal magánmunkát, ami sérti a magánmérnökök és építőmesterek érdekeit. A szakosztály kéri a polgármestert, hogy a vc'rnsl mérnököket szigorúan tiltsa el mtrdrn magán, munkától, mert a kormányrendelet értelmiben ilvent csak a felsőbb hatóságok elVe'e- n're délvével vállalhatnak. Berzenczey Domokos műszaki főtanásost, akit jelentéstételre hivott fel a polgármester, bejelentette, hogy tudomása szerint a mérnöki hivatal minden tagja betartja a köztudomásu rendelkezéseket. Hitelezési csalási per 6S1 dollár körül (A Délmagyarország munkatársától.) Stein Mór szegedi kereskedő és anyósa, ózv. Spitzer Miksáné ellen csalás miatt feljelentést tett a bécsi Konetschny & Shobers Naehtfolger cég. A feljelentésben a cég előadta, hogy utazója rendelést vett fel Stein Mórtól nagymennyiségű fonálra. Levélben arról értesítették a szegedi kereskedőt, aki váltókkal akart fizetni hogy csak ugy fogaJák el a rendelést, ha a váltókat anyósa, özv. Spitzer Miksáné is aláirja. Stein megsértődött ezért és azt válaszolta, hogy a váltókat ő egyedül szokta aláírni, amióta fennáll és ilyen körülmények között nem is hajlandó még csak levelezni sem a céggel. A bécsiek erre megenyhültek és arról értesítették Steint, hogy rendelését 500 kilogram fonálra elfogadják, de kijelentették, hogy függő tartozása 200 dollárt nem haladhatja meg. Azonnal küldtek is 65 kilogram fonalat, amiért Stein küldött egy 106 dollárról szóló váltót. Később Stein azt irta, hogy kevesli a részére megállapított 200 dolláros keretet és azt az ajánlatot tette, hogy hajlandó 500 kilogram fonálra snvósával garancialevelet aláíratni. Az üzlet létrejött, Spitzerné elküldötte a készfizetői kezességet vállaló levelet és a cég 1930 juliusától szeptemberig összesen 681 dollár értékű fonalat küldött Szegedre. Azonban — irja feljelentésében a cég — Stein már az első, szeptember 28-án lejáró váltóját sem fizette ki. Fizetésképtelenséget jelentett és kényszeregyességet kért. Hitelezőinek 50 százalékos kvótát ajánlott fel és e^en az alapon létre is jött a hitelezőkkel az egyesség. A bécsiek a fizetésképtelenség bejelentésekor felszólították a garanciát vállaló Spitzernét a fizetésre, aki azt vá'aszolta, hogy fizetni nem tud, mert pénze nincs, a háza tul van terhelve. A cég abban látta a csalást fennforogni, hogv Stein tudva anyagi helyzetét, ujabb adósságot csinált, Spitzerné pedig garanciát vállalt, holott anyagi helyzete erre nem nyújtott módot. A feljelentést az ügyészség áttette a járásbírósághoz, amely először büníe'.őparanccsal 50-50 pengőre i'élte a vádlottakat, ök azonban ellene mondottak a büntetőparancsnak és tárgyalást kértek. Szerdán tartott az ügyben tárgyalást dr. Gaál járásbiró. A vádlottak tagadták bűnösségüket. Stein Mór kijelentette, hogy nem akarta a céget fondorlattal tévedésbe ejteni. Szeptemberig aktív volt. Spitzerné azzal védekezett, hogy Steinről azt hi'te, hogy kiMzeti majd tartozá'á1. bá á' pedi-' i' ásnn értékelte és rsak az árverésen derült ki, hogy felét éri annak, amenynyit ő gondolt. A bíróság Stein Mórt egyhónapi, Spitzer Mlksánét 14 napi jogházra itélte hitelezési csalás vétsége miatt. Az elitéltek fellebbeztek, ¡Megint olcsóbb lettj Pollák Testvéreknél. | Sálakra, összejövetelekre j\ dlüafanul bocsMlía rendelkezésre külön helyiségeit 76 Hági-étterem! J ElsőrendU kiszolgálás, olcsó árok! _ %.y.M*mm*mmmmmmmmiwm wwiiMif Alkalmi költészet Irta Berezeli Anzelm Károly. A reneszánsz-kori ember szerette a verset. Annyira szerette, hogy a versfaragást szinte kötelezővé tette minden müveit ember számára. Aki nem tudott szonettet irni, az meg se jelenhetett kulturált társaságban, mert a vendégnek versben illett a háziasszony szépségét körülrajongania. a házigazdának pedig ugyancsak szonettben kellett kidomborítania vendégei kiválóságát. A sapiens alque eloquens pietas elve átitatta a társadalmat s minden if.iti arra törekedett, hogy vitában sem feledkezzék meg a cicerói mondatok szépségéről, mert a döntő érvek is csak akkor hatottak, ha megfelelő köntösbe öltöztette őket az illető. Janus Pannonius is, a legnagyobb magyar humoristák egyike, lelkesen kommentál minden nevezetesebb eseményt s bőségesen ontja epigrammáít, hogy — cárpe occasionem — egyetlen alkalmat sem szalasszon el, mely méltó a fölicgyzésre. E téren természetesen reneszánszkori erkölcsök szabályozzák ízlését, mert Silvia pajzánkodásaitól Hunyadi János hősiességéig minden alkalom számára, hogy eleget tegyen a kor versimádó kívánalmainak. A mi korunk, sajnos, már nem ilyen esztétikai beállítottságú, az „uj tárgyilagosság" szelleme határozott és rövid tartalmakat követel, melyek elokvencia és stilisztikai bravúrok nélkül fejezik ki a közlendő mondanivalókat. Az erkölcsök is megváltoztak s rfla már kockázatos lenne a vendéglátó háziasszony felületi vagy anatómiai szépségeit részletezni (a férj jelenlétében!), mert bármily inségmunkás lenne is a poéta, alig kerülhetné el a házasság révét, mely a gvors és botrányos válás után menthetetlenül kitárulna előtte. Ha meg (föltéve, hogv ez is előfordulhat") a férj nem kíván elválni a feleségétől, néhány elkeseredett kardcsapás zökkentené ki esztétikai révületéhői a szépség szolgáját. De a jó könyvek megjelenését sem lehetne a kiadóhoz intézett szonettekkel méltatni, mert a meggyötört üzletember jobban örül egyetlen mejp-endelésnek, mint ezer rimnek s a nagy buzgalmat is inkább ajánlkozásnak, mint őszinte elismerésnek minősítené. A versről tehát leszoktak az emberek, még maguk a költők is s néha szinte elkeseredetten harcolnak a versszerüség ellen. De jó polgári körökben, ahol a költő még mindig valami különleges ásatag lény, jó néven veszik, ha érkező idegenek jelenlétében ügyesen „produkálja" magát. Ez azt jelenti, hogy rimes sorokkal kiséri a feketekávé szürcsölését vagy a házigazda üzleti manipulációit. Ha a poétának polgári állása is van s igy „szó lehet róla", akkor megengedik, hogv a házikisaszszonyt is rímekben dicsérje, különös tekintettel konyhamüveszeti képzettségére. Szóval nem egészen ugv, mint a boldog reneszánszban. Valamivel hrutálisabban, kicsit reklámszerübben. (A házikisasszonynak sem árt, ha versben válik szállóigévé, hogv ami a leendő fériek gyomrát illeti, már fölkészült a házasságra.) Ma tehát praktikus célt szolgál a vers s ha kitudódik valakiről, hogy bolondja a rövid soroknak, akkor ritkán mulasztják el az alkalmat, bogy be ne avassák az üzlet ügveibe s valami honorárium ellenében meg ne ihlessék benne az elárvult költőt. A pucerájban a tisztaság döntő szerepét kell megdalolnia, persze, a szerelem vonzó kulisszáival. Például: Aki piszkos, nem Ravallér, hóditó a tiszta gallér, könnyen dúl a lenge nő, hogyha szép a kézelő. (A cég szerény neve.) A szabó is büszke művészetére, de neki se árt egy kis reklám: Gyorsan, gyorsan, itt a nadrág akkor jó, ha én szabom rád. testhez álló, sose reped; ne féltsd ezután a feneked De vannak önvédelmi alkalmak is, amikor a költő létérdeke néhány tetszetős sor kifaragása. Ezek a strófák természetesen a hitelezők narkotizálását célozzák, legalább is arra az időre, amig a tartozást követelik. Ezek már a remélt dicsőség jegyében fogannak meg: Plató, Szólom és Szofoklesz, adok én pénzt, hogyha sok lesz. Költő vagyok s ön a hívem; munkáimban megemlítem. (Megjegyzendő, a hitelezőket ez nem mindig elégíti ki.) Végül álljon itt még egy példa a modern alkafmi, illetve reklámköltészetre, mely szintén elég emelkedett hangulatu ahoz,_hogy följegyzésre méltassuk. Arról a töpörtőről szól, mely a költő gyomrába vándorolt több bohém s egy disznótoros házigazda jelenlétében. Természetesen csak ez utóbbi érezte szükségét annak, hogy kocájának maradványai megkísértsék a halhatatlanságot. A magasztos alkalmi vers igy szól: TÖPÖRTft - DAL A költ« néiha szomjas, ámde nem riad meg, mert őt hívják mindenfelé ilyenkor, s mig homlokán a lángész glóriája, előtte butykosokban végtelen bor. Kigyújtja lelke taplóját az alkohol s mert életében sokszor összetört fl, s mert gyomra mélyét éhség láza marja, vadul görög le torkán a tőpörtő. ~~Ó roppanó, zsirt izzadó keménység, dalos szivem kigyújtom im neked s áldalak te összesült, dühös falat, bár jó fogam is majd beléd reped. Ó hidd el bús, kisajtolt hájdarab, a költők engem is megesznek — ámde nyersen s mig én téged morzsolgatlak csöndesen, ők undorodva falják föl e versem. Most még csak az van hátra, hogv valamelyik temetkezési vállalkozó is föllelkesüljön s rímekben ecseteltesse a halál praktikus jelentőségét. Erre még nem kaptam megbizatást, de el tudom képzelni. Mondjuk igy: Minden ember boldogtalan, koplal, szenved, sok baja van, halj meg, testvér, jót akarok, koporsót is olcsón adok. S ki tud ellentállni ennyire korszerű csábitásnak? ...