Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-13 / 10. szám

1. u ellenére került bele a dologba. Pipás démo­nikus hatalma, szuggesztív ere;.ü tekin'e'e, nagy akaratereje vitte Vecsernyést a bün útjára. Dr. Reich Zoltán Horválh-Bende János védelmében azt adta elő, hogy védettje, Hor­váth János, az orvosszakértői vélemény elle­nére sem mutatta azt az embert, aki képes volna az előre megfontoltság kri'ériumának megfelelni, egy ilyen bűncselekményt hidegei, megfontoltan, a következn-én veket előre kiszá­mítva véghezvinni. Az orvosi vizsgálat nem volt olyan alapos, amely megnyugvást kelt­hetne. Hiába mondják az orvosok, hogy Hor­váth a bűncselekmény elkövetésekor teljesen beszámítható volt, mert tény aj, hogy mások szuggesztív behatása alatt állott, éhezett, kop. lalt és igy nem lehetett abban a fizikai és pszihikai állapotban, hogy csekkménvét terv­szerűen kövesse el. Dr. fföckl Antal védte Dobák Anfalnéf. — Dobák Antalné — mondotta - olyan súlyos bűncselekménnyel áll itt, amelynek büntetése a halál... Ezután azzal foglalkozott, hogy Do­bákné felbujtó ja \olt-e Fi -ásnak Rábírásról rem lehet szó, mert lehet, hogy feldúlt lelki álla­potban tett valami ilyen emlitést Pipásnak, de kétséges, hogy komolyan akarta-e a gyil­kosságot. Nem is tudta, hogy kivel áll szem­ben, amikor . Pipásnak panaszkodott, nem tudta, hogy olyannal, aki ezt komolyan veszi, aki­nek a gyilkolás mestersége. Pipás nem Dobák­né felbujtására követte el tettét, Pipás olyan valaki, aki egy szemrebbenésre öl, aki készen áll arra mindig, hogy kioltsa bárki életét. Do­bákné ellen egyedül Pipás Pista vallomása szól, de ez a vallomás nem megnyugtató Végül dr. Fekete László, Pipás Pisla védőié mondotta el beszédét. — Súlyos feladatra vállalkoztam — kezdte —, amikor Pipás Pista védelmét elvállaltam. Itt ül a vádlottak padján a hét gonosz, a tanya­világ rémségei, akik egész külön világból ke­rültek ide, olyan világból, ahol más az er­kölcs, más a világszemlélet. Ezt a világot mi nem ismerjük, tehát az ő helyzetükbe nem tudjuk magunkat beleképzelni. A védő ezután Pipás Pista életéről beszélt. — Pipás Pista, aki már 25 éve férfiruhában járt, valamikor békés, toldom, megelégedett asszopy volt, aki hat gyermeket szült és táp­lált, akinek dolgos férje mellett meghitt családi fészke volt. Innen indult egy napon a bün útjára. Semmi oka nem volt arra, hogy el­hagyja házát, gyermekeit, azután egyedül, társ. talanul bolyongjon az országutakon, férfiruhá­ban. Ha keressük az okát sn iak. ho^y. Pipás egy napon átöltözött és mint férfi bolyongani kezdett, magyarázatot adni alig lehet Miért történt a hirtelen átváltozás, miért állt el cse­'édnek, béresnek, miért végzett nehéz férfi­munkát, nő létére? Itt valami patalogikus eset, valami abberáció történt, csakis ezzel lehet megmagyarázni a változást. Bolyon?ás"i során — vesztére — összeköttetésbe került eiy rossz asszonnyal, Börcsökr.ével, aki gyilkosságra bé­relte fel. A felkérést jó helyen intézte, mert Pipás Pista, mint egy patalogikus valaki, hálás talajnak mutatkozott. Ki volt itt a rossz? Két­ségtelenül Börcsökné. aki mégis csak hites urát akarta elpusztítani és nem Pipás rtki számára Idegen ember é eiére kötött alkut. Börcsökné jómódú is volt, mig Pipás szegény, aki sokszor éhezett, sokszor szenvedett és amit telt, azt a vérdifért telte... Pipás Pista a védő szavai alatt slrvafakad és sokáig törölgeti a szemét. A védő ezután azt fejtegette, hogy Pipás cinizmusa is nemi abberáiója terhére irható, majd azzal foglalkozott, hogy Pipás Pista sze­mélyét legendák övezik. Gonosznak és elvete­mültnek tartják és jelenleg is töb'i gyilkossági ügyben nyomoznak, mert azt h's ik, hogy Pipás mindenre képes, mindenre kapható. Az orvos­szakértők szerint Is tény az, hogy Pipásnak a nőkhöz nagyobb gusztusa Van, mint a fér. fiakhoz. Külső elváltozások nélkül Is elismeri a modern orvostudomány az átváltozás lehető, ségét. Erre mutat Pipás Pista minden férfias passziója is. Mindezek a dolgok oly értelem­ben változtatták meg Pipás helyzetét. Az or­vosszakértőknek alaposabban kellett volna megvizsgálniok Pipást. A védő enyhitő körülményekként büntetlen előéletét, beteges hajlamát, nagy nyomorát, az erkölcsi nevelés teljes hiányát, a bűncselek­mények beismerését sorolta fel és a halálbün­tetés kiszabásának mellőzését kérte. (A Délmagyarorsüág munkatársától.) A rösz­kei határőrség laktanyájában tragikus szeren­csétlenség játszódott le. Egy Manlicher.fegyver golyója megölt egy 20 éves cselédleányt, aki­nek a golyó szemén keresztül az agyába hatolt és azonnali halált okozott. Szerdán a késő délutáni órákban több fiatal­korú legény bement a határőrség laktanyájába és ott a fegyvereket nézegette. Az egyik fiu kezébe vett egy Manlichert, vállához emelte, Az elnök ezután a vádlottakhoz a következő felszólítást Intézte: — Hallották, hogy a védőik mindent elmon­dottak, amit a maguk védelmére előadhattak. Azokon kívül akarnak-e valamit előadni? — En akarok! - jelentkezik Dobákné. Pipásjette a kötelet az uram nyakába.. . A többi vádlott nem kívánt semmit sem mondani. ítéletet pénteken hirdetnek. majd kifelé célzott vele. A fegyver hirtelen elsült, a golyó átütötte a szoba ablakát é* az éppen ott elhaladó Opletán Etel cseléd, leány szemébe fúródott. Opletán Etelt egy is­merőse hivta a kaszárnyához, a szerencsétlen leány abban a pillanatban ért oda, amikor a fegyver eldördült. Most azt igyekeznek a ható­ságok megállapítani, hogyan kerül ek a fiatal, korúak a határőrség laktanyájába cserélhet havi egy pengőért a DÉLMAGYARORSZÁG leölt sönkBnyvtárában Jegyzetek ! a szegedi kútfúróról Nem rendszeres anyag az, amit a Szegedi szek Klub kiállítása gyűjteményemből beír erre elegendő hely sincs és igy csupán arra ritkoztam, hogy a közönség figyelmét egyes gokra felhívjam. Vagyis anyagom afóle szél. zet, amely mindenkit figyelmeztet arra, hog; zonyos lim-lomokat ne dobáljon el, hanem őrizzen meg az utókor számára, mert valamikor ezek a holmik lesznek a mai kultnra bizonyítékai. Nem szabad egyes tárgyaknak túlságos jelentő­séget adni és magas értéket tulajdonítani, de mégis meg kell őrizni azokat, — mert igen gyak­ran éppen a pusztulásra szánt papirnemü az, ami ha egvmagába marad, pótolhatatlan. Mintegy há­rom évtizede annak, hogy minden szegedi vonat­kozású, kezemügyébe kerülő képeit, nyomtatványt, kéziratot és más tárgyat elraktároztam s ime, ma gyűjteményemmel ott tartok, hogy az a 250 darab, amit kiállítottam, gyűjteményemnek csak egy kis töredéke. Amellett nem egyszer — nem dicsek­vésül mondom, — most kötelességemnek tar­tom — a Somogyi-könyvtár részére két izben, összesen mintegy 300 Szegeden kiadott olyan könyvet és füzetet ajándékoztam, amelyek a könyvtár hatalmas anyagából hiányoztak. Az, akinek könyvei már könyvtárrá szaporod­tak, nem szívesen veszi kezébe az 1—2 ives fü­zetet, bajos ezeket kezelni és fáradtságos dolog rendben tartani, — az antikvárus sem ad pénzt ér­te, — minél fogva az ilyenek rendesen a tűzbe kerülnek. Egy-egy ilyen nyomtatványunk, régi színlapnak, kottának, levélnek, fényképnek, — ad­dig tart az élete, amig birtokosának élete ahhoz emlékeket tud hozzáfűzni. Egy alkalommal jóisme­rősöm bevezetett éléskamrájába s dicsékedve mu­tatta a sok szép befőttes üvegei, a madzagon lógó sonkákat, — nekem felitünt, hogy egv halom élel­miszer alatt kottalapok vannak. Kéréseimre elő­húzta s ime elém került a hires vásárhelyi dal­szerzőnek. Vizsnyay Gusztávnak Szegeden kiadott, szegedi nyomdában készült nótagyűjteménye, melv ma már óriási ritkasá*. Elkértem a füzeteit ismerő­sömtől. aki nem is tudta, hogy milyen örömetoko­zott szívességével s csak azon röstelkedett, hogy a füzet első oldalait már átitaíta a zsír. Nevetve mondta, hogy ugy lőcsölték azt a megjelenés ide­jében az édesanyjára, akit minduntalan zaklattak a szegedi szerzők azzal, hogy kiadmányaikat ve­gye meg. Ismerősöm azonban, — bár liiterátus ember volt, — ha csak lehetett, kályhagyujtásra használta a régi Szeged legbecsesebb nyomtatott emlékeit. Nem szórványos jelenség az ilyen történet, csak az a baj, hogy senki sem tanul belőle. De nemcsak Szegeden van ez igy, hanem másutt is. Azért te­szi jól mindenki, hogy ha van valami megsemmi­sítésre itélt dolga, inkább adja oda nemeslelküen a városi gyűjteménynek, vagy valamelyik gyűjtő­nek. aki azt nemcsák megbecsüli és megőrzi, ha­nem megvédi az enyészettől. r* ,„-.:Í —^ .— tu, ~ ~ —L.I * ' Ö tárgyak­sutt megjelent hangjegyeit mutatja be. Anyagom­ban sok kép is található, — s ezeket tekintse mindenki illusztrációknak Szeged kuJturtörténeíé­hez. Gyűjteményem szellemi tartalmát egészíti ki Hont Ferenc néhány általa kiállított színpadi ter­ve és a „Harmónia" hangversenyrendez^ iroda ta­nulságos gyűjteménye az általa Szegeden féllépte­tett zeneművészek aroképével. Lngosi Döme. * A Szegedi Fészek Klub „Szeged 60 éve« kiál­lításának keretében rendezett előadássorozat szombaton este 6 órakor az iparostanonciskola el­sőemeleti fizikai előadótermében, dr. Lngosi Döme érdekes előadásával zárul. „Van-e Szeged­nek kulturális múltja" címem fog érdekes dolgo­kat elmondani. Belépődíj az előadásra nincs. P szeletül kih8vStése és a kecskeméti törvényszék Kecskeméti küldöttség az Igazságügy­miniszternél Kecskemét, január 12. Ismeretes, Lázár An­dor Igazságűgyminiszt?rnek az a szándéki, hogy a szegedi Ítélőtábla területét klbővitt és ahoz csatolja a kecskeméti törvényszéket is. Tegnap délelőtt dr. Zs'dvay Tibor volt Igaz­ságügyminiszter veze'ésével küldöttség jelent meg Lázár igazságügyminiszter előtt, akit arra kért, hogy mielőtt a kérdés törvényjavaslat formájában a parlament elé keri'lne, adjon mó­dot arra. hogy az érdekelt területek képviselőt szükebbkörü megbeszélés keretében vitathas. sák meg a kérdést. Lázár Andor igazságügyminiszter a kérelem teljesítését megígérte. Halálos szerencsétlenség a röszkei határőrség laktanyáiéban

Next

/
Thumbnails
Contents