Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

1.1 NEVMAGIA Irta BERCZELI ANZELM KAROLY IL AJ ir5 csak" félföllél fftldl a ny^Tvesz dükdíijára mert egész valójával belesüppedt a fiatal Tabódy arcába. A jellemét, a lelkét szerette volna kiköveztetni belőle Előtte állt egy ember, akiit soha nem ismert, akit ma látott először, de akiiVSÍ csak az imént tudta meg, hogy éppen ugy h ivják, mint azt a legjobb isimerősét, barátját, akivel hóaapokon keresztül foglalkozott. — Kérem, — szólt idegesen —> az &n apja, bocsásson mefi a kérdésért, de tényleg olyan különös •életlen.., — Csak tessék — szólt amaz nyugodtan — semmi titok ninos benne, hiszen az újságok is irtak róla. — Az ujságok is? — csodálkozott az iró még jobban. — Valószínűleg akkor éppen külföldön tartózkodtam. Szóval, az ön édesapja kártyás volt? — Igen —bólintott amaz s mintha sötét gond terpeszkedett volna ki benne, egy pillanatra elkomorult. — Igen, kártyázott és inni is szeretett S ennek köszönhette a sorsát. — Akkor mindent tudok már! — kiáltotta e! magát az iró magánkívül, de ebben a kiáltásban valami őrületes is keveredett. — Ugye az operációnál járta meg és szeretője is volt? Mi? Mindent tudok róla, hiszen végeredményben... — a zavartan nézett körül — én csináltam az egszet... Tabődy rámeresztette szemeit, aztán a többire pillantott ijedten, hátha azok adnak valami fölvilágosítást az iró részegségi fokáról. Mindenki komolyan viselkedett s inkább félelem, mint meghocsájtás sugárzott arcukról. — Ugy látszik — gondolta — ez bolond! Igyekezett tehát nem nagyon csodálkozni többé. — Kérem. — fordult újra Tabódyhoz az iró — meg tudná mondani, hogy mikor történt a szerencsétlenség? — Hogyne — válaszolt amaz — december 11.én lett öngyilkos szegény... Az iró elővette naptárját, mely tele volt Jegyzetekkel, idegesen lapozgatta, aztán majdnem döbbenten jelentette ki: Igenl 'Akkor ugy KPfszik.é, >— Micsoda? — kivámosiiskodott a tanár. — Megegyezik a dátum ? — Pontosan 1 — MeJt az Író. — Nem Atem! Sósam gondoltam volna, hogy velemu. — Mondja uram, — ugrott fel a tanár s a® íróra meredt — nem gondolt arra, hogy ezek szerint az ön irói tevékenységének is volt valgmi misztikus szerepe Tabődy halálában'? — Hiszen éppen erről van sző! Nem értem... — csapott az asztalra az iró. — Ugy érzem, mintha én gyilkoltam volne meg... — Kérem uraim, — pattant föl Tabódv — beszéljenek világosabban! Végeredményben az apámról van szó. Nem tudom mit ért azon, hog^ ön gyilkolta meg. Tréfa ez, vagy komoly? — Magam sem tudom — dadogott az lrő — én ép oly érthetetlenül állok a dolog előtt, mint ön. Azt tudom csak, hogy volt egy emberem, akit dr. Tabódy Gábornak hivtak s aki ugy élt, olyan dolgokat müveit, hogy kénytelen voltam megölni. Még pedig a saját keze által, mert annál többre becsültem, hogy a rendőrség kezére juttassam. Kérem, ez a Tabódy már-már sikkasztásra vetemedett ... — Kikérem magamnak — dobbantott a fiatalember — hogy az apám nevét meghurcolja.. i. — Ne kérje ki magának, fiam, — ordított az icő —, hanem arra fejeljen, hogy igaz-e vagy sem? Tabódy, mintha megtántorodott volna az lrő energikus hangjától, néhány másodpercig zavartan nézett maga elé, aztán majdnem elpirulva, egészen haTkan válaszolt: — Igaz! Az Írót ez végleg megkomolvitotta. Tabódy regényének Jelenetei összekuszálódtak előtte. A szereplők, a házak, minden-minden elhomályosult benne, csak a revolver rettenetes csöve meredt ki a romokból, mint valami szörnyű, figyelmeztető ujj. Érezte, hogy minden megváltozott körülötte. Kegyetlennek és gonosznak tünt fel önmaga előtt. Mint valami kísértetre, ugy nézett COLUMBIA CIPŐI! OaranMlt mtnfleéfffl kéztamnk»I I ClpCk, hó- é. .irdpflk jaTit&e» p Hz&knzerflen ás olnwta. ElegAnctAban a leqszebb ? Minőségben a legfőbb! Árban a leflolcsóbb! Gyári lerakat: ARADI DCCA SZÁM, ALTH KAROLY a Délmagyarorszásf lapkiadón tu' 28 Hz Alföld legnagyobb url, ü6i divat- ás rövidáru üzlete. Alapitva 1905. évben. Legnagyobb választék férfi, női és gyermek fellérnemiiekben, harisnyák, kesztyűk, nyakkendők, férfi kalapok és sapkák, kötöttáru különlegességek stb. olcsó szabott árakon. A világhírű GFB harisnyák gyári lerakata. Külön kelengyeosztály. Ernyők gyári árakon. 130 POLLIIK TESTVEREK Csekonics ucca és Széchenyi tér. Mindkét üzlet telefon száma 18-55. Kedves vevőinknek Boldog Újévet kívánunk. a fiatal Tabódyra, aki most megjelent előtte, hogy számon kérje tőle apja halálát. S egyszer talán minden teremtménye elébe áll, hogy megbosszulja magát ai teremtés isteni passziójáért... Mindannyian hallgattak. Tabódy még mindig alig értett az egészből valamit s titkos gyűlölködéssel pillantott az íróra. Mintha tényleg az apja hóhérjával állt volna szemben. Aztán, mintha eszébe jutott volna valami fontos dolog, kivette a tárcáját s egy kis cédulát tólit az iró elé. — Az apám bucsusorai — szólt s várta a hatást. Az lrő habzsolva futotta át a sorokat: — „Talán még lett volna más utam is... Nem tudom... Ugy érzem, hogy valami kényszerítő erő adja kezembe a revolvert. Talán, ha akarnék, sem tudnék ellentállni. Meg kell történnie..." Ez több volt, amit a ronos ember idegrendszere elviselhetett. Becsapta az Írást és lgjatottan ugrott fel. — Megyek uraim! Bocsássanak meg! — s anélkül, hogy mindenkivel végigkezelt volna, egy mindenkinek szóló meghajlással kinntermett a szobából. Elment. Akik ottmaradtak még a háziak bosszúságára, érthetetlenül néztek utána. A tanár meg volt győződve róla, hogy tudatalatti gyilkossággal áll szemben s a primitívek történetében keresett analógiát. Tabódy még mindég bámult s önkéntelenül is a kiürített borosüvegeket számolgatta. ö még most is inkább részegségre gondolt. A nyultarcu, szakállas patikus, aki szívesebben hallgatott, mint beszélt, mert egy szavát sem lehetett érteni, annyira hadart, csak bámult s azt hajtogatta magában. Az iró gyilkos! vagy fordítva: a gyilkos iró! De ő maga sem értékelte ki nem ejtett szavait. A zongoránál még mindig vihongtak a lányok. A monoklis a házikisasszonyt nevettette s újra elkiáltotta magát, hogy most már reggelnél előbb nem megy haza. Mire a házigazda ép ugy összerándult, idegesein pillantva az órára, mint egy órával azelőtt. Csak a háizasszony változott meg. Addig udvarolt neki az álom, mig végtére is bedűlt. Kisompolygott észrevétlenül a szobából s ugy, ahogy volt, szédülten omlott az ágy karjaiba. * Másnap egy borzalmas szenzáció foglalkozkoztatta a helyi lapokat. Nemes Ferencet, a jónevü iró/t meggyilkolva találták lakásán. A rendőrség teljesen tanácstalanul állt az eset előtt s a tanúkihallgatások folyamán még jobban összekuszálódott az amúgy is bonyolult ügy. Ifjú Tabódy Gábor még mielőtt letartóztathatták volna, önként jelentkezett s bevallotta, hogy ő gyilkolta meg bosszúból az írót, aki — bizonyos benne — édesapját ölte meg. Vallomásában hangsúlyozta, hogy édesapja ezek szerint nem is leheíett öngyilkos, mint ahogy a fölületes vizsgálat megállapította, hanem bűncselekmény áldozata. Erősködve kérte a holttest exhumálását, amit a legnagyobb jóhiszeműséggel végre is hajtottak, de eredménytelenül. A dolog sosem tisztázódott. Ifjú Tabódyt nyolc esztendőre ítélték. A közvélemény s a jogi kar néhány tekintélyes tagja ugyan sürgette a nyomozás folytatását az iró bűnösségének megállapítása érdekében, de a rendőrség hasztalanul fáradozott. Egy tanú hangoztatta csak teljes határozottsággal az iró ártatlanságát s ez dr. Pongrácz Antal volt, a nyelvészet professzora. Valami névmágiáról beszélt a dologgal kapcs<v latban, ezt a vallomását aisonban eenki sem vette komolyan.