Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-10 / 7. szám

L ÎO Válasz két „!Myg!atkQzai"-ra „A borbélyok álma" cimü mult heti vezér­cikkünkre vasárnap két szegedi újságban is nyilatkozat jelent meg. Röviden foglalkoznunk kell ezekkel a nyilatkozatokkal, nem azok szá­mára, akik a vezércikket olvasták, mert azok — velünk együtt, — bizonyára elképedve csu­dálkoznak azon, hogy arra a vezércikkre ilyen nyilatkozatok jelennek meg válaszul, hanem azok számára, akik a vezércikket nem olvas­ták. S ezek közé kell sorolnunk azokat is, akik a nyilatkozatokat irták s akik a nyilatkozat megjelenése érdekében interveniáltak. A két nyilatkozat ugy hangjában, mint tar­talmában, sőt méj* aláírásában is elüt egymás­tól, de mind a ket nyilatkozat azt a látszatot akarja kelteni, hogy a szegedi borbélyok és fodrászok szakosztályától származik. Nemcsak, hogy mi nem hisszük, de velünk együtt nem hiszi azt senki, hogy ha a szegedi ipartestület borbély- és fodrászszakosztálya a szegedi la­E okban nyilatkozni kiván, akkor lapok, szer­esztők és kiadók szerint módosítja közölniva­lóját, hangját és aláírását. Mind a két nyilatkozat azoknak a la­poknak szerkesztőségében készült, ame­lyek azt közreadták s ezt az egyik lap ellen megindítandó büntető eljárás, mert a nyilatkozat állításai miatt felje­lentést teszünk, a nyilvánosság előtt is fel fogja deríteni. Szól­nunk kell azonban azokhoz, akik a mi meg­támadott cikkünket nem olvasták s esetleg a nyilatkozatok hatása alatt arra gondolhatnak, hogy mi bármilyen támadásban részesitettünk iparosokat. Az egyik nyilatkozat maga bizonyítja, hogy nem olvasta a megtámadott cikket. Ez a nyi­latkozat az ellen tiltakozik, hogy mi a szegedi borbély- és fodrászszakosztálynak a forgalmi adóra vonatkozó határozatát kifogásoltuk. Aki a cikket olvasta, az tudja, hogy mi nem is a szegedi szakosztály határozatával s nem is for­galmi adóra vonatkozó határozatáról irtunk, mi a budapesti borbélyszakosztálynak egy, a lapokban nyilvánosságra került határozatával foglalkoztunk s vállalkoztunk annak kimutatá­sára, hogy ez a határozat nem szolgálja a bor­bélyok érdekét. Mindenki, aki a megtámadott cikket olvasta, tisztában van azzal, hogy mi nem a borbélyok érdeke ellen, ha­nem éppen a borbélyok érdekében emeltünk szót. Ha mi attól félünk, hogy az ipari szabadság el­len sürgetett rendelkezés káros lebet azokra is, akik azt sürgetik, akkor nekünk éppen az ipa­rosság érdekében kötelességünk figyelmeztető szavunkat felemelni. Az iparosok érdekét nem akkor szolgáljuk, ha minden indítványt és ja­vaslatot, ami iparostól származik, kritika nél­kül támogatunk, hanem akkor, ha minden olyan indítványt támogatunk, ami az iparos­ság érdekét szolgálja. Ezt a kötelességünket elvégeztük hiven és becsülettel a múltban s el fogjuk végezni hiven és becsülettel a jövőben is. Nekünk nem kell bizonyítékokra hivatkozni, amikor azt állít­juk, hogy mindig az iparosság érdekeiért har­coltunk: bizonyíték erre egész multunk. S ha most egy-két iparos, aki a cikkünket nem ol­vasta, elégedetlenségének ad kifejezést, akkor sem tudunk mást tenni, mint amit eddig min­dig tettünk: hiven és becsülettel szolgáljuk a közt s hiven és becsülettel szolgálunk min­den olyan törekvést, amelyik a meg­sulyosodott életű iparosság számára könnyebbséget jelenthet Belváros! Mozi Kedden és szerdán 4 szezon legszebb filmje Vén gazember Ez a munkálkodásunk s ezek a kipróbált szol­gálataink — büszkén mondjuk ezt, — szinte politikai pártállásra való tekintet nélkül állí­totta mellénk a szegedi iparosságot. Mi nem tudunk mást mondani, mint amit cikkünk meg akart értetni: az iparosság elpusztulna abba, ha egy­más ellen fordulna büntető jellegű in­tézkedések sürgetésével. Nem ilyen büntető rendszabályok segítenének az iparosságon — s most természetesen nem a szegedi szakosztály határozatára gondolunk, amit feltétlenül helyesnek tartunk, hanem a budapesti szakosztály egy állásfoglalására, — hanem a közterhek könnyítése, az életszín­vonal s vele az igényesség emelése, demokrati­kusabb gazdasági politika, amelyik nem bün­tetné, hanem jutalmazná a termelő munkát. Az egyik nyilatkozat azt mondja, hogy ke­veset foglalkoztunk eddig a borbélyok ügyé­vel. Téved a nyilatkozó, mert amikor mi poli­Faragó Lajost választották meg a szegedi Szentegylet elnökének (A Délmagyarország munkatársától.) Szokatla­nul nagy érdeklődés nyilvánult meg a szegedi Szentegylet vasárnapi elnökválasztó közgyűlése iránt, amelyen Bokor Adolfnak, a néhai elnöknek örökét töltötték be. Dr. Biedl Samu, a hitközség elnöke nyitotta meg a tisztújító közgyűlést, vázolva a Szentegylet emberbaráti tevékenységét, amelye* a mai időkben még fokozni kell. Sz azonban csak ugy érhető el, ha a tagok is teljesitik kötelességüket. Fuchs Vilmos titkár terjeszlette be ezután a Szentegylet ezévi költségvetését, amely szerint 58 ezer pengőt fordit jótékony célokra. A költségve­tést a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A közgyűlés tárgysorozatának utolsó pontja volt a tisztújítás. A közgyűlés egyhangúlag Fa­ragó Lajos kendergyári igazgatót válasz­totta meg a Bokor Adolf halálával meg­üresedett elnöki székbe. Dr. Biedl Samu meleg tflcal és gazdasági demokráciáért küzdünk, akkor foglalkozunk az iparosság, tehát a bor­bélyok ügyével és érdekeivel is. A jóhiszemű tájékozottak számára nem kel­lett ennyit sem mondanunk. Akik a cikket ol­vasták, azok előtt a cikket nem kell menteni. Amit most mondottunk, azt el kellett monda­nunk azok számára, akik a cikket nem olvas­ták, de jóhiszeműek. Az ő számukra idéznün1 kellett a cikk szándékát. Akik a cikket nem olvasták s nem is akarják megtudni, hogy a cikkben mi volt, azok számára nem lehet más mondanivalónk, mint az a büntető feljelen amit rágalmazás címén az egyik nyilatkozat ismeretlen tettese ellen megteszünk. Haladunk a magunk utján bátran és meg­félemlítés nélkül, mert csak ezen az uton le) a közérdeket szolgálni s csak ezen az uton szol­gálhatjuk azokat is, akik a közérdek érvénye­sülésével akarják a maguk osztályának, vagy foglalkozási ágának jogos kívánságait teljesü­léshez segíteni. szavakkal köszöntötte az nj etnököt, aki válaszá­ban hangsúlyozta, hogy most még nagyobb szűk­ség van a szeretetre, mint eddig vott. Segíteni min­denkin, akin osak lehet, a szemérmes szegénye­ken is, ez a programja, amit állni is fog. Az elnöki székfoglaló után folytatták a válasz­tást, amelynek eredménye a következő: Gondnokok: Au esterweil Miksa, Beck Jenő, Déry Sándor, Färber Jakab, Hirschfeld Lipót, Rosmann Dávid, Varga Dezső, Wiesner Salamon. Pénztárnok: Domán Mátyás Ügyész: dr. Bäsch Ferenc. Menházgondnok: dr. Tóth Jenő. Komasá­gi gondnok: Varga Mihály. Választmányi tagok: Bauer József, dr. Biedl Samu, Buchwald Tivadar, dr. Deutsch Mátyás, dr. Fenyves Kornél, dr. Frenkel Jenő, Gergely Je­nő, Gottlieb Dávid, Grüner Géza, dr. Katona Dá­vid, Kolozs Lajos, dr. László Adolf, dr. Lőw Im­mánuel, Müller Mór, dr. Pap Róbert, Patzauer Sándor, Pick Jenő, Politzer Jónás, Reich Manó, Reitzer Lipót, Schwarz Kálmán, Sandberg Hen­rik. Schwarz Béla, Schwarz Jenő, Schwarz Ma­nó, Sebestyén József, Szécsi Ede, Taussig Armin, Vermes Izsó, Vertes Miksa, Wimmer Fülöp. Rövidzárlat okozta „Atiantique" katasztrófáiát Kifavlífák a leégeti öceónfárót (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Pá­risból jeientik: Az Atlantique katasztrófájának megvizsgálására és a tűz okának kiderítésére a francia tengerészeti minisztérium szakértők­ből bizottságot állított össze, amely már tegnap megkezdte munkáját a cherbourgi kikötőbe bevontatott, még mindig füstölgő hajóroncson. A bizottság azt igyekezett megállapítani, hogy miért harapódzott el a tűz olyan gyorsan és hogy egyes anyagok, amelyeket a hajó építésé­nél használtak, milyen mértékű ellenállást mu­tattak a tűzzel szemben. Megállapították, hogy a hajó gépterme, amelyet a menekülő személy­zet légmentesen elzárt, sértetlen maradt, mert az önműködő tüzoltókészülékek megakadá­lyozták, hogy a lángok a gépterembe is beha­toljanak. Általában n vízvonal alatt az Atlan­tique keveset szenvedett A cherbourgi tűzoltó­ság segítségével a hajóba behatolt vizet eltávo­lították, az Atlantiaue visszanyerte egyensú­lyát A fűtőhelyiségben a roncsok átkutatása al­kalmával két ujabb holttestet találtak. Minda­kettő annyira el volt szenesedve, hogy a sze­mélyazonosságot nem lehetett megállapítani. A hajó mélyében lappangó tűzfészekhez a tűz­oltóságnak ma mindenütt sikerült hozzáfér­kőznie és a tüzet most már végkép eloltották. A párisi lapok hírei szerint a tüzet a fedélzet egyik kabinjában támadt rövidzárlat okozta. Tengerészeti körökben bizonyosra veszik, hogy az Atlantique-t kijavítják és újból szol­gálatba helyezik. Hétfőn este végleg eloltották a tüzet a ha jón és utasítást adtalc a gőzös ja­vítási munkálatainak megkezdésére. Csanádmegye közgyűlése az Érdekképviseleti rendszer helyett a vármegyék követküldési jogát afánlia Makóról jelentik: Csanád vármegye törvény­hatósági bizottsága hétfőn reggel 8 órától esti 10 óráig tartó közgyűlésen tárgyalta többek kö­zött a közigazgatás racionalizálására vonatkozó tervezetet. A tervezetben Csanád, Arad és To­rontál vármegyéknek Csanád vármegyébe való beolvasztásáról történik rendelkezés. Annak ellenére, hogy a főispán kijelentette, hogy ez a kérdés egyelőre nem aktuális, a tőrvényható­ság elhatározta, hogy felír a kormányhoz és arra kéri, hogy mielőtt ebben a kérdésben dön­tene, hallgassa meg a törvényhatóságok vélemé­nyét Ez a kérdés is nagy viharokat okozott, de még nagyobb viharok voltak a választójog kér­désénél. A törvényhatósági bizottság álláspont­ja szerint az érdekképviseleti rendszer helyett a vármegyék követküldési joga volna megfelelő „korrekció" a választójog kiterjesztésével szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents