Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

1.1 A szegedi parlament Irta: dr. Szivessy Lehel. A karácsonyi számban dr. Dettre János igen érdekes cikket irt a közgyűlésről és megállapí­totta, hogy a közgyűlés szervezetlen. Ellenvélemény címén akarok a kérdéshez szólni. Én egyáltalában nem látom hibának, hogy a szegedi közgyűlésen az egyéni vélemény és meggyőződés érvényesül. A szervezettségnek olyan foka, amelyről az illusztris cikkiró budapesti vonatkozásban ir, megítélésem szerint nem is kívánatos. A párt­vezetők, ha megegyeztek és ha meggyőződtek arról, hogy az előterjesztés helyes, a város jö­vője, gazdasági vagy kulturális érdeke szem­pontjából kívánatos, mindig megtudták győzni híveiket arról, hogy szavazatukkal biztosítsák a közérdekű többségi akarat kialakulását. Meggyőződésünk és az autonómia tisztelete sürgette azt az álláspontot, hogy egyszerű ma­jorizálást nem kívánhattunk soha, mert ép a többségi pártban, a Nagyszeged Pártban min­dig az volt az álláspont, hogy csak politikai kérdésekben kívánunk absolut pártfegyelmet. Más közérdekű kérdésekben lehetőleg mellőz­tük a pártkérdés felvetését és súlyt csak a köz­érdekre és az abból folyó meggyőződés kiala­kulására fektettünk. Ez a dolgok természetéből is folyik. Abban a kérdésben, hogy melyik uccát csatornázzuk, vagy melyik uccában állítson uj villamos lám­pát a város, vagy melyik baktói 200 négyszög­öles ingatlant adjuk el — a pártkérdést fel­vetni nem lehet és nem is volna ildomos olyan férfiakkal szemben, akik a közérdeket legjobb meggyőződésük és belátásuk szerint óhajtják szolgálni. A többség! pártfrakciók. Erre a kérdésre is van némi megjegyzésem. A Nagyszeged Párt a város nagyrafejlődésének gondolatában és egy fellendülési időszakban, nagy alkotások jegyében alakult meg. A párt alakulásában a választás alkalmával külön­böző pártok vettek részt. A liberális párt a választás után a saját elha­tározásából Különállást óhajtott magának a kőztörvényhatóságban biztositani. Ehhez ter­mészetesen joga volt, de hangsúlyoznom kell, hogy az évek folyamán igen sok kérdésben, amelyek nem voltak politikai kérdések, hanem tisztán közigazgatási problémák, a legszívesebb közreműködés és együttműködés alakúit ki. A Nagyszeged Párt a választások időpontjá­ban tényleg keretet óhajtott csak biztositani; olyan keretet, amelyben politikai pártállásra való tekintet nélkül részt vehettek a jelöllek. Téves azonban az a beállítás, mintha a most működő többségi pártnak számtalan frakciója volna. Természetes, az, hogy egy ilyen nagy pártban különböző gondolkozású törvényható­sági bizottsági tagok vannak, összeköti azon­ban ezeket a bizottsági tagokat az országos po­litikában vallott nézeteknek egysége és a városi politikában a főbb kérdésekben soha nem mu­tatkoztak elháríthatatlan, vagy áthidalhatatlan ellentétek. Nem is tudom osztani azt a véleményt — bár nagyon hivatott férfiú beszédében is el­hangzott, hogy a többségi párt szervezetlen vol­na, mert ép a fentikeből tűnik ki az, hogy a párt egysége és szervezettsége minden kérdésben ér­vényesült. Hiszen a polgármester előterjeszté­seit az uj törvényhatósági bizottság működése óta kivétel nélkül mindenkor megszavazta. Megszavazta pedig azért, mert meg volt arról győződve, hogy a polgármesteri előterjesztések a város érdekében bölcs megfontolás és a kér­déseknek beható tanulmányozása ufán terjesz­tettek elő. Dettre János azt írja cikkében, hogy titkos szavazás esetén nem szavazott egyformán a közgyűlés többségi pártjának minden frakció­ja. Itt bizonyára személyi kérdésekről szól a cikkiró ur. Ebben tényleg igaza van, de nem általánosságban, mert a legtöbb bizottsági tag­választás alkalmával biztositható volt a több­ség. Egyes elvétett esetekben előfordult az ré­gebben, hogy a pártvezetőség, illetve a kisgyű­lés jelöltjeivel szemben egyes bizottságokba más jelöltet választottak meg. Aki azonban figyelemmel kiséri a törvényhatósági bizottság életét, az láthatta, hogy ezek a jelentéktelen, bár zavaró mimentumok az uj törvényhatósági bizottság életének első periódusában fordultak csupán elő. Amióta a párt összeszokott, amióta a párt egyes tagjai a közéleti működés során megismerték, megbecsülték egymást — soha ilyen zavaró incidens nem fordult elő. A Nagyszeged Párt törvényhatósági frakció­jában nincsenek eltérő nézetek és irányok és a párt minden tagja csak a város fejlődesét és a mai nehéz válságban gazdasági életének biz­tosítását óhajtja szolgálni. Ebben a munkában természetesen készséggel működik együtt a törvényhatósági bizottság minden tagja pártkülönbségre való tekintet nélkül. A helyes munkaterv pedig, amelyet vá­runk, a legjobb szervező ero, amely minden lelkes polgárt egy táborba csoportosít városa érdekében. Boldog uj ével Livanolr kedves vevőimnek. Ünnep után is vásároljon bizalommal. I IBC^Hfl Impa harisnya, kötöttáru szak­LUSZlig Imre üzlete, Széchenyi-tér 2. A hágai irodalmi klubtól Irta TONELLI SÁNDOR C* Két éve, mikor Hollandiában jártam, a há­gai kollégáim, akinek ma is hálával tartozom, mert mindenben a kezemre járt, hogy az or­szágukat minél jobban megismerhessem, egy délután fekete kávéra meghívott a hágai iro­dalmi klub nyári helyiségébe. Se azelőtt, se azután nem jártam olyan írói klubhelyiségben. Az épület Hága tengeri fürdőjének, Scheve­ningenek a töltésén ¿11, szemben a tengerrel. A berendezése fejedelmi, aimit meg lehet ér­teni abból, hogy a királyi család tulajdona volt. Azt mondják, hogy a "derék hollandusok ne­hezteltek is érte és kegyeletsértésnek vették, mikor a mostani királynőnek a férje áruba bocsájtotta. Szerencsére az épület jó kezekbe került. Az irodalmi klub vette meg, még pedig olyan előnyösen, hogy az épületekhez tartozó nagy telek parcellázása és értékesítése után majdnem ingyenben maradt neki a villa egész berendezésével egyetembenu A berendezést a hálószobák kivételével eredeti állapotában tartották meg. Ezért van most tele ez az iro­dalmi klub a királyi család régebbi tagjainak képeivel, hadgyakorlati képekkel és a hátsó­indiai koloniákról való muzeális jellegű tár­gyakkal. Azoknak az uraknak némelyikével, akikkel akkor együtt ültem a klub üvegkalitkájában, ma is levelezésben állok. (Mellékesen megje­gyezve az üvegkalitka egy vasból és üvegből épült kis ház a töltés koronáján, ahol eső és rossz idő esetén nagyszerűen lehet elüldögél­ni. Csodálatosan szép látvány, amit ilyenkor az olmósan szürke tenger fehér habrongyai nekicsapódnak a partoknak.) Kapok tőlük le­veleket, fényképeket, könyveket, röpiratokat, amelyeket én is hasonlókkal szítam viszo­nozni. Most karácsony előtt egy-két nappal az egyik ur, akivel megismerkedtem, azt közölte velem, hogy a holland kormány igw, szép is­mertető filmsorozatot készíttetett, amelyet kész­séggel a rendelkezésemre bocsájtanak, ha ked­vem van a képek alapján ismertető előadást tartani Hollandiáról. Azért gondoltak rám, mert a képek e pillanatban egy európai körúton Bécsben vannak, ahonnét nagyon szívesen át­küldik Magyarországra is. Abban a feltevés­bein, hogy vállalom az előadást, a levéllel együtt két egészen uj kiadású Hollandiát is­mertető könyvet is kaptam, áttanulmányozás céljára. Olvasóim között vannak talán egyesek, akik emlékeznek még rá, hogy a mult télen tartot­tam már egy előadást Hollandiáról, természe­tesen képek nélkül, csupán egy térkép bemu­tatása mellett. Ebben az előadásomban megle­hetős részletességgel ismertettem a Zinder-tó kiszárítását, amelyet magam is láttam 8 ame­lyet a jelenkor egyik legnagyobb technikai munkájának kell tekintenem. A most megkül­di u könyvek erről a munkáról néhány rend­kívül érdekes adatot és képet tartalmaznak. Hogy mi köze van ennek a munkának a világ­válsághoz, az kitűnik az alábbiakból. Ha elővesszük a térképet, akkor azt látjuk, hogy a Zinder-tó az Északi tengernek sgyik nagy öble, mely északnyugatról délkeletnek nyúlik bele Hollandia szivébe. A kiterjedése 4500 négyszögkilom., tehát majdnem egy har­maddal nagyobb, mint Csongrád vármegye területe. Ebből most 2250 nésgyszőgkilométert kiszárítanak. Az öböl száját egy 29 kilométer és 30 méter széles gát zár ja el a tengertől, ame ­lyen belül marad egy nagy medence a tóba torkolló folyók vizének felfogására és raktáro­zására. A többiből rét lesz és legelő, esetleg szántóföld, 5—8 méternyire a tenger színe alatt. Mikor én ott jártam, már majdnem kész volt a nagy gát; a még el nem zárt részen apálykor es dagálykor szinte folyóvíz gyanánt hömpölygött kifelé és befelé a tenger vize. Hollandia 1918-ban, a háború utolsó esztendejében szánta rá magát erre a giganti­kus munkára, melynek befejezését 1952-re irá­nyozták elő. Ehhez a távoli időponthoz tudni kell, hogy a gát megépitése, amely különben már készen is van, csak a legkisebb része a munkának. Utána az egész területet édesvízzel többször át kell mosni, magyarán mondva, ki kell lúgozni, hogy az évszázadokon át leüle­pedett sótól megszabadítsák. Azután következ­nék ezen a megyényi területen a berendezk ?­dés, a telepítés, városok, falvak, vasutak, or­szágutak, csatornák építése. Még elképzelni is szép: egy egész megye berendezése, ahol ed­dig nem volt semmi, a modern technika leg­újabb vívmányainak, a racionális közigazgatás

Next

/
Thumbnails
Contents