Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-06 / 5. szám

SZEGED. SzerkeszlA*«g: Somogyi ucea 22.1.em. Telefon: 23-33.^Kiadóhivatal, kölciönUHnyTlAr «9 Jegyiroda - Aradi ucca 8. Telefon : 13—OO. ^ Nyomda : I8w Lipót ucca ÍO. Telefon r 26-34. TAvIrnl! £• levélcím • Délmaayarország Szeged Péntek, 1933 Január 6 Ara 16 fillér IX. évfolyam, 5. sz. ELŐ FIZETÉS: Hnvonln helyben 3.20 vidéken 6* BudapeílenS'OO, kUllilldtln Q.40 pengd - Egye» »tóm Art* KélkBznnn ló. va««r. é» ünnepnap 24 1111. Hlrdeléiek fel-vétele tarifa izerlnl. Meglelen«i tctvételével r»«non»a reggel Merre haladunk, merre haladhatunk I Holnap kezdődik Genfben a Népszövetség pénzügyi bizottságának tanácskozása, amelyen Imrédy pénzügyminiszter megteszi az észrevételeit Tyler jelentésére és egyúttal ismerteti azokat az elveket, amelyek szerint a kormány szanálni akarja az állam háztartását. Hirtelenében nem is tudnánk megmondani, hogy Hegedűs Lóránttól kezdve, aki a megboldogult korona feltornászásával és a magyar közgazdasági életnek megcsökkent, de a mainál még mindig sokszorta nagyobb önerejével akarta kiegyensúlyozni az állam pénzügyeit, hanyadik már ez a szanálások sorozatában. Bizonyára nehéz feladat, különösen ha valóságos expozé formájában kell ismertetni az 1933-34. évi költségvetést is, amelynek számadatai tekintetében jóformán találgatásokra vagyunk utalva. Nincs ugyanis az a bölcse a világnak, aki most, január legelején, meg tudná mondani, hogy miiként fognak alakulni a viszonyok juliusig és hogy mennyiben lehet a most előirányzott tételeknek a megvalósulására számítani. A pénzügyminiszter előterjesztését nem ismerjük, de ismerjük azokat az adottságokat, amelyek szükségszerű alkatelemei minden elgondolásnak, amely Magyarország pénzügyi helyzetének orvoslását célozza. Azt tudjuk, még pedig nem a magunk fe'lsmei éséből, hanem sokszorosan megismételt és elhangzott pénzügyminiszteri kijelentésekből, hogy Magyarországon tovább adót emelni nem lehet. Minden adóemelések megvan a maximuma, melyen tul a terhek halmozása már nem járhat eredménnyel. Mi már eljutottunk oda, hogy az adók fokozása, vasúti, postai és telefon tarifák emelése visszafelé sül el. Lehet ugyan némi változtatást tenni az adók elosztása terén, igazságosabbá lehet tenni az adóztatást, ez azonban összegszerüleg aligha növelheti meg az állam jövedelmeit. Ezzel szemben a másik oldalon, — dőreség volna ezt tagadni, — szintén oda jutottunk, hogy lényeges költségapasztásra alig számíthatunk. Talán a dologi kiadásoknál meg lehet még takaritani egy-két milliót, de a személyi kiadásoknál már alig van meg a spórolás lehetősége. Az elküldés ugyanis az államnál nyugdíjat jelent és a nyugdijat az el élésig fizetni kell. Odáig ugyanis még nem jutottunk, hogy a nyugdíjazott közalkalmazottakat egyszerűen főbelőjjék. De ha ez a helyzet, akkor merre van a kivezető ut? Mert ha igaz is, hogy világválságban vagyunk és a mi külön nyomorúságunk csak függvénye a világ nyomorúságának, mégse nézhetünk ölbetett kézzel elébe a dolgoknak és nem várhatjuk pusztán az időtől sorsunk jobbrafordulását. Ha pedig ez így van, akkor három szempont merülhet fel, amely talán alkalmas lehet arra, hogy segítsen rajtunk. Az első külső adósságaink kamatterhére vonatkozik Kerekszámban nyolcszáz milliós költségvetésünkben ez másfélszáz millióra rug. Akár tetszik külföldi hitelezőinknek, akár nem, meg kell mondanuk, hogy ezt a kamatterhet viselni nem bírjuk. Itt nem segít se Stillhalte, se moratórium, itt a tételek jelentős részét törölni kell, ha azt akarják, hogy a megmaradó részhez hozzájussanak. A másik segítő tínyező volna az abnormisan magas, politikai jellegű nyugdijterheknek a rendezése, abban a formában, hogy a kormány a nyugdíjügy egász komplexumát adja át annak a biztosi iái érTimwiiii ni mi mm— mim n 111 'iiii n mi dekeltségnek, amely erre még a Bethlen-kormány idejében ajánlatot tett és ezzel a biztositói érdekeltséggel szemben vállalja ejy hosszabb, mondjuk negyvenéves periódusra ter'edő annuitás fizetését. Csak itt, ennél a két tételnél lehet olyan megtakarítást elérni, amely számottevő módon apaszthatja a költségvetés kiadási oldalát. A harmadik szempont nem a kormányt, hanem a közvéleményt illeti, amely még mindig nem tanulta meg, hogy nem lehet egyik oldalon takarékosságot követelni a másik oldalon pedig az államtól várni olyan feladatok teljesítését, amelyek megint csak pénzbe kerülnek. Nem lehet követelni a tíszí : <e'" létszám apasztását, de felhördülni, ha a sógorunkat, vagy kománkat nyugdíjazzák. Nem lehet egyszerre tiltakozni a Társadalombiztosító költségei ellen és kifogásolni a bete?nk ' r-vosok járandóságának leszállítását. Nem lehet támadni a feleslegesnek tartott intézményeket, de jajveszékelni, ha az Intézményeket megszűnte lik. Nem lehet köve lelni az állami vasgyárak leállítását és ugyanakkor tiltakozni, hogy az állam a munkásokat ne tegye ki az " - ' lehet egyszerre egy szájból hideget fújni és meleget. Nem lehet azt várni é"; hinni, hogy gazdasági nyomorúságunkat kizárólag az állami költségvetés eszközeivel meg tudjuk szüntetni. Az egyetlen lehetséges megoldás, talán nem is megoldás, hanem inkább csak segítés gyanánt az mutatkozik, ha a külföldi adósságteher megkönnyítése és a nyugdijteher hosszabb időre elosztása révén felszabaduló összeg jelentős részét a kormány beleveti a magángazdaságba és ott igyekszik életet teremteni. Az örökös lefaragások defetista hangulata után egy kis teremtő elgondolás. Aufkurbelung d>r Wirtschaft, - ahogy a németek mondják. Fordítottja annak, ami eddig történt. A közteher ugyanis sohasem sok, ha van, amiből viselhetjük. Ma már ez az egyetlen ut, ez az egyetlen irány, amerre még hídadhatunk. Hitler és Papén szövetkezése Schleicher kancellár megbuktatáséra Kölnben találkozol* és szövetkeze« a volt kancellár a náci-vezérrel — Hitler elvesztette a Iába alól a talajt (Budapesti tudósitőnk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: A német belpolitikának ujabb szenzációja van. Hitler és Papén volt kancellár az utóbbi napokban együtt tartózkodott Kölnben és a két politikus arról tárgyalt, hogyan lehetne megbuktatni Schleicher kancellárt A szenzációs tanácskozást a T&glische Kundschau íeplezte le és a lap megírta azt is, hogy „ Papén Hitler kancellári kinevezését, akarja tanácsolni Hindenburgnak, aki köztudomásúlag az összes német politikus közül Papenre hallgat a legjobban. Állítólag Hitler rendezte ezt a találkozást néhány Rajnavidéki iparmágnás segítségével. A Berliner Tageblatt azt írja, hogy kétségtelenül Schleicher megbuktatásáról tárgyalt Hitler és Papcn, miután Hitler csak Schleicher bukása esetén vehetné át a birodalmi kancellárságot. A lap szerint szinte érthetetlen, hogy ez a két, nemrég még ádáz ellenségként szembenálló ember igy összetalálkozhatott és most együtt konspirál Schleicher ellen. És ha ez mégis megtörtént, ezt csak azzal a nagyfokú gyűlölettel lehet magyarázni, amely mindkettőjüket eltölti Schleicher iránt. A Berliner Tageblatt annak a reményének ad kifejezést, hogy az elnök nem engedi magát Papentől befolyásolni. A Vossische Zeitung szerint Papén és Hitler találkozását a Sfnlhelm Szövetség hozta létre azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék egy egységes jobboldali front megalakulását. Egyelőre nem lehet tudni — írja a lap Papén vállalkozott-e arra, hogy Hitler szálláscsinálója legyen, tény azonban az, hogy Hitler elvesztette a lába alól a talajt és ide-oda kapkod, hogy pozícióját megtarthassa. » Papenn yiiatkozik Düsseldorf, január 5. Papén volt birodalmi kancellár a hírlapírók előtt a következőket mondta: — Amikor édesanyámhoz utaztam Düsseldorfba, Kölnben Hitlerrel politikai beszélgetést folytattunk. Kizárólag annak a kérdésnek megoldása körül forgott a tanácskozás, hogy miként lehetne a nemzeti szocialista pártot egy nemzeti tömörülésbe bekapcsolni. Kína fiadat üzen Japánnak, ha a Népszövetség tovább is kertel A fapánok az asszonyok és a gyermekek százait mészárolták le London, január 5. Az észak-kínai japán főparancsnok, Nakumura tábornok, táviratban jelentette haza Araki japán hadügyminiszternek, hogy január 4-én éjféli tizenkét órakor beszüntette a hadműveleteket Sang-Hai-Kvan körül a kínai csapatok ellen. Csing-Van-Tao kikötőváros tegnapi elfoglalásának híre nem bizonyult valónak. A japán főparancsnok hivatalosan közölte, hogy az ujabb harcok folyamán hat japán tiszt elesett és 55 tiszt megsebesült. A legénységi veszteségekről hallgat a jelentés. Kínaiak szerint a harcoknak 1700 kínai halottja és sebesültje van. Pekingbe érkező menekültek borzalma« dolgokat beszélnek élményeikről. A japán támadást valóban pokolinak minősitik. A japánok asszonyok és gyermekek százait mészárolták le és számos történelmi értékű kínai épületet elpusztítottak. Moszkvai hír szerint a japán csapatok szerdán ujabb támadást intéztek a Jehol tartomány északkeleti részében levő Kailu város ellen. Tizennégy japán bombavető repülőgép