Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-22 / 18. szám
1. Ha olcsó, hát legyen olcsó! Ameddig a készlet tart! Leltári vásár mese olcsó árakon! Egy tétel la szines Zefir, Puplin és fehér férfi Ing P 3*50 Legjobb bécsi gallér kevésbé divatosak minden számban — — — — — — — — — — P —"60 HamerlI és egyéb gyártmányú mosó, glasé és nappa bőrkezlyü férfi és női _____ p 3 Tiszta gyapjú kölöít kabátok, mellények, pulloverek legjobb gyártmány gyermek P 4'—, nöi P 6 -, férfi P 8'— Pécsi gyártmányú bélelt bőrkeztyiik női P 5m— férfi P 3-50 Minden egyéb téli alsónemüek, harisnyák, keztyük stb. nagyon olcsón készpénzfizetéssel. Nem selejtes áru! Pollák Testvéreknél. Csekonics u. és Széchenyi tér. /I Délmagyarország regénye HELEN GR4CE KARLISLE ANYA Fordította: D. GUTHI ERZSI 1 Mama azt akarta, hogy gépírást tanuljak, de az olyan nehéznek tünt és a gép is megfélemlített egy kicsit. Olyan nagy zajt csapott. Megkérdeztem ezért mamát, nem dolgozhatnék-e inkább a Landry áruházban. Éppen iszükség volt pénztárosnőkre és igy azonnal fölvettek. Mama nem nagyon örült, mert 6 a gépirónőséget magasabbrendünek Ítélte, mint a pénztároskisasszonyi állást, dehát én nem tehettem róla, a gép olyan bonyolultnak látszott és a lármája megijesztett. Biztosans tudtam, hogy sosem boldogulnának vele az ujjaim. Landryhoz való belépésem első napján már beszéltem mamának Williams úrról. A selyemosztályon dolgozott, az én szomszédságomban. A selyemosztályon csupa férfi szolgált ki és az nagyon furcsa volt, mert a többi osztályon meg úgyszólván csakis lányokat alkalmaztak. A selyemben egy sereg öreg ember dolgozott, de Williams ur nem volt olyan nagyon öreg. Gondolom, harmincöt éves volt, én meg tizennyolc éves voltam. Elmondta, hogy már az 6 apja is a Landry áruházban dolgozott és a Landry ur londoni üzletében is dolgozott, de odaát posztó-áruda volt a bolt neve, ezt olyan furcsának találtam. Aztán elmondtam mamának, hogyan beszélt velem Williams ur. Nem ám csak ugy, hogy egyszerűen átadta a fizetési szelvényt és kért, hogy siessek, hanem megkérdezte tőlem, hogy tetszik a munka, mondtam: tetszik, csak ugy félek, hogy hibázni fogok. Aztán mama tudni akarta, csinos-e a Williams ur, kedves-e, van-e bajusza, mondtam: igen, mama meg volt elégedve, azt mondta, most aztán igyekezz tetszeni neki és próbálj kedvében járni. És másnap reggel, mikor munkába indultam, két narancsot tett az uzsonnatáskámba és azt mondta, egyikkel kínáljam meg Williams urat. De ő aznap alig beszélt hozzám, hát az egyik narancsot viszszahoztam, mama azt mondta, az nem baj. De másnap Williams ur megállt az asztalomnál és megint megszólított. Azt mondta, milyen szép gallérja van. Landrynál fekete ruhát kellett viselnünk, fehér gallérral. Mondtam, igen, a himzést is, meg a pikóhorgolást is magam csináltam. Azt mondta, milyen gyönyörű munka. Ugy szégyeltem magam, mert éreztem, hogy elpirultam, mert olyan forró volt az arcom. Akkor jött egy vevő és ő elment. De hamarosan visszajött, akkor már nem voltak vevők és akkor tovább beszélgettünk. Williams ur mondta, milyen borzalmas dolgokat müveinek a spanyolok Kubában a mi katonáinkkal, na de azért mi is kitettünk magunkért egy kicsit ós hallottam-e már, hogyan éneklik legújabban a Jankee Doodle-t. Mondtam: nem. Erre ő elénekelte nekem, nagyon halkan, ugy, hogy senki más nem hallhatta, csak én. Aztán mondta, hogy ő szeretett volna bevonulni, dehát mostmár tulajdonképen vége is a háborúnak. Mikor elment, akkor Fanny Bensőn, aki ott dolgozott mellettem, elkezdett nevetni és azt mondta, hogy Williams ur az én udvarlóm, de én mondtam, hogy túlságosan fiatal vagyok ahhoz, hogy udvarlóm legyen, de az igaz, hogy Williams ur nagyon tetszik nekem. Mondtam, hogy ő az én ideálom, mert olyan szép és olyan kedves és hogy milyen gyönyörű abban a fekete kabátjában és csikós nadrágjában. Fanny megint csak nevetett, azt mondta, hogy én romantikus vagyok, de én azt mondtam, nem vagyok romantikus, de az szép dolog, ha az embernek ¡ideálja van. Másnap mama süteményt csomagolt be nekem, ő sütötte és azt mondta, megkínálhatom Williams urat is. Hát mikor lent, az étkezőben, a lányok asztalánál kicsomagoltam az ebédemet, kivettem egy darab süteményt, átmentem oda, ahol Williams ur ült és megkérdeztem, nem kóstolná-e meg, mert a mamám sütötte és arra azt mondta, de igen. Aztán gyorsan visszafutottam a mi asztalunkhoz, mert hirtelen ugy éreztem, hogy nagyon merész voltam és megijedtem. Most nagyon furcsának találom, hogy ilyen jelentéktelen apróság miatt annyira megrémültem, különösen, ha arra gondolok, hogy mikor Danny a villamosszékbe került, úgyszólván alig éreztem rémületet. Akkor nem is tudtam semmiről. Talán most sem tudok sokkal többet. Nem értek semmit. Akkor egy darab süteményt adtam Franknek az uzsonnámból, most pedig Danny meghalt a villamos széken. Ezután Williams in* a fizetési szelvényekkel együtt kis cukor-sziveket kezdett küldözgetni. Ezt nagyon érdekesnek és mulatságosnak találtam, de azért azt gondoltam, nem egészen helyes, amit csinál, mert a cukorsziveken mindenféle felirások voltak, például: Drága Kis Szivem, meg Szivem Mélyéből Szeretlek. Én szopogattam egy kicsit, amig az irás lejött, aztán a sziveket az asztalomon hagytam, igy aztán láthatta, hogy az irás már nincs rajtuk és abból megtudhatta, hogy merésznek tartottam. Egyszer éppen távozni készültünk az üzletből és Williams ur hozzámlépett és azt kérdezte, elkisérhet-e a lifthez és én azt mondtam, igen és ő el is kísért és megkérdezte, eljöhet-e egyszer hozzánk látogatóba: Azt mondtam, majd megkérdezem a mamámat. Meg is kérdeztem és ő azt felelte, hát persze, hogyne, és talán nem is volt olyan butaság pénztároskisasszonynak menni, egy lánynak néha nagyobb szerencséje akadhat egy üzletben, mint egy hivatalban. Megmondtam Williams urnák, hogy eljöhet hozzánk szerdán este vacsorára. Elmeséltem Fanny Bensonnak is, de aztán megbántam, mert egész nap csúfolódott és vihogott. Szerdán este kicsit korábban mentem haza és mama azt mondta, vegyem fel a világoskék ruhámat. Annak szép, nagy, puttos ujja volt és kis rózsák a nyak körül. Ez az estélyi ruhám volt, csakhát én nemigen jártam estélyekre, mert nem. volt sok ismerősöm.' Mama nagyszerű vacsorát készitett a pástétom tésztáját én sütöttem, mert mama azt mondta, hogy én azt jobban tudom csinálni, mint ő, meg aztán milyen kellemes lesz majd megmondani később Williams urnák, hogy azt én sütöttem. Jamey a fagylaltot keverte. De ő korábban kapta a vacsoráját, mert sosem tudhattuk, micsoda borzasztó dolgokat fog beszélni az asztalnál, mert ő csak tizenhárom éves volt. A hajamat Williams ur érkezése előtt göndörítettem, hogy friss és szép legyen és megkértem papát, hogy legven szives, ne vesse le a kabátját. (Folyt, köv.) Butorhitel válté és kamat nélkül! Mindenkinek készítek olcsón 15—20—30 pengós havi részletre elsőrendű bútorokat. Kakuszi miiasztalos, í™»5;"™' Több fényi kellemes otthoni biztosiiunk önnek is, ha részivesz 348 világítási akciónkban Minden szerelő cégnél ílATfii/Ai4 vásárolhat olcsó részletre