Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-15 / 12. szám

1. IS IntiQcnVásárolliat. 21 ^ JUT SÄS! Majdnem Tájékoztató áraink : Teveszőr házicipő kihajtós 3"40 P II Krepdesin estélyi cipő Női gumi hócipő 4'90 P II Női lack cipő Okvetlen győződjön meg erről. 8-90 9a50 P P 2*4 „Nem valószínű, hogy rövidesen felépilik az 0TI szegedi székházai" Peyer Károly nyilatkozata (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország több izben foglalkozott az OTI szegedi székházának ügyével. A közelmúlt naÍ

okban az OTI elnöksége a Szegedre érkezett irek szerint elhatározta volna, hogy a szegedi székházat 300 ezer pengős költséggel felépiti. Közölték, hogy az épitkezés ügyében Szegedre jön az OTI vezérigazgatója és két elnökségi tagja, hogy a helyszínen tárgyalja le a kérdést. Szombaton este Szegedre érkezett Kéthly Anna, Györki Imre és Malasits Géza társaságában Peyer Károly országgyűlési képviselő, aki szintén tagja az OTI elnökségének. Peyer ebben az ügyben a következőket mondotta a Délmagyarország munkatársának: — Nem hinném, hogy az OTI szegedi székházának felépítésére — legalább is egyelőre — sor kerülne. Az OTI-nak nincsen pénze és ha még el is határoznák a szegedi székház felépítését, a miniszter a jelenlegi helyzetben aligha hagyná jóvá. Az azonban tény, hogy a szegedi székház felépítésének ügyében a közeli napokban bizottság érkezik Szegedre. Alsótanya uf plébánosa: dr. Balogh István (A Délmagyarország munkatársától.) A kegyúri bizottság szombaton választotta meg Alsótanya uj plébánosát. A plébániára három lelkész pályázott, dr. Balogh István belvárosi, Gönczi Károly rókusi és Karácsonyi Guidó ujszegedi lelkész. Glattfelder püspök a pályázókat a következő sorrendben jelölte: Karácsonyi, Gönczi és Balogh. Gönczi Károly két nappal a választás előtt bejelentette, hogy a pályázattól visszalép, igy a választás Balogh István és Karácsonyi Guidó között dőlt el. A kegyúri bizottság ülésén dr. Pálfy József polgármesterhelyettes elnökölt. A névszerinti titkos választás eredményeképpen dr. Balogh István 12, Karácsonyi Guidó 11 szavazatot kapott és igy Alsótanya megválasztott plébánosa dr. Balogh István. Dr. Balogh István 1925 szeptemberében került Szegedre, Várhelyi József pápai prelátus plébániájára segédlelkésznek. Azóta állandóan a belvárosi plébánia lelkésze, hosszú időn keresztül vezette a plébánia ügyeit a betegeskedő Várhelyi prelátus helyett. 1894-ben született a krassószörénymegyei Stájerlakon,1918-ban szentelte Glattfeíder püspök pappá, két évig Csákon, Temesmegyeben, egy félévig Aradmegyében, Égszenten volt káplán, a románok kiutasították és 1921-ben Budapestre került bitoktatónak. Innen került 1925-ben Szegedre. Sajtóreferense lett az egyházmegyének, tevékeny része volt a templomépítés és az orgonaépítés körül, részt vett az 1930. októberi ünnepségek megrendezésében és rendszeresítette az orgonahangversenyeket a fogadalmi templomban. Eredményes munkát fejtett ki az inségenvhités megszervezése terén, ezen a télen a szellemi munkanélküliek foglalkoztatása érdekében indított mozgalmat. Balogh István megválasztásának hírét nagv örömmel fogadták. Kubelik autóbalesete (Budapesti tudósítónk telefonj ele f ST) Prágából jelentik: Jan Kubeliket, a világhírű hegedümüvészt szombaton autóbaleset érte. Kubelik autótaxin próbára ment, az egyik forgalmas útvonalon kocsija össz?"tközött eny teher, autóval és teljesen összetörött. Kubeliknek volt annyi ereje, hogy az összetört autótaxi *etoién kimászott. Első dolga volt megnézni bog" kezeinek nem történt-e baja. Sze-encsére Kubelik nem sérült meg jelentékenyen és sértetlen maradt nagy értékű Stradiváriusa. Asz olvasó rovata Tekintetes Szerkesztőségi Szelvénybérletet váltottam a színházba. A szelvényt a mult heti filléres előadásokon akartam igénybe venni, de a pénztár elutasított azzal, hogy szelvényre nem adhat ki jegyet. A Lázár—Törzs vendégjátékra is szerettem volna érvényesíteni a szelvénybérletet, de most is elutasítottak azzal, hogy ezek felemelt helyáru előadások, amelyekre a szelvény nem érvényes. Tisztelettel kérdem: miért adnak ki akkor szelvénybérletet ? Tisztelettel (aláirás). Görög Sándor igazgató az ügyben a következőket mondotta: — A szelvénybérletek rendes előadásokra érvényesek. Filléres előadásokra azért nem válthatom be a szelvényt, mert a szelvények miatt nem lehetne ellenőrizni a pénztárt; a felemelt helyáru előadásokra pedig azért nem, mert például a jövő héten szereplő művészekkel is percentuálls megállapodásom van és nem tudnék velük elszámolni. A városban egyébként rengeteg szabálytalanság történik a szelvények körül, ezért az a tervem, hogy ezt a rendszert megszüntetem. A bérlők jogos igényeit, ha hozzám fordulnak, mindenkor teliesitem. Deszkát,épületfát,tűzifát, szenet l/nl/cint letjelAnvUtebben <6 KUn$/,UI Alinl. házhra MilUtr» li STERNBERG ZOLTÁN épülotfa ói tflzelSanyaffkareakedfi RAkAcit (ír, (Mírey és Törflk neoa sarok. Telefon 82—57 Kis Kampó nagy karriérje Irta Móra Ferenc. Mindenki tudja a történetet az iskolás gyerekről, akiben megállt az ütő, mikor azt kérdezte tőle a tanítója, ki volt Attila. — Hun király, — súgták neki a mögött« ülők. Erre aztán kivágta az ismert feleletet. — Attila hun király volt, hun nem. Kis Kampóval is igy van a szegedi történelem. Hun történeti hős ez a Kis Kampó, hol nem az. összebogarásztam róla minden adatot, de az mind se sok s ami kevés van is, bizonytalan. Dugonics csakugyan hun leventének mondja, de hát Dugonics költő volt s Árpád apánkkal is hattvukat etetett a Hattyas-soron. Reizner, a történetíró, egyátalán nem vesz róla tudomást. Kovács János, az etnográfus csak annyit tud róla, mint Ipolyi, a mitológus. Ipolyi pedig azt tudja róla a Magyar Mitológiában, hogy Kis Kampó mondai alak a szegedi népnél, valami táltos-féle, de nagy vitéz is, van neki egy hódas lova s hipp-hopp, azzal ott terem, ahol akar. » Engem mindig Izgatott ez a misztikus ember, aki olyan karriert csinált, amilyent azóta se senki szegedi, de gondolom, nem Is fog. Mert hiszen nem mondom én, az is valami, ha valakinek ugy fölviszi az Isten a dolgát, hogy fö-tanácsot adhat a kormánynak — ugyan még eddig nem igen éreztem ki szegedd észt az elmúlt kormányok tettevettéből — de mi ez ahhoz képest, ha valaki bekerül a turáni Olimpusra, a manók, a lelék, a bűbájosok. a lidércek, meg a többi pogány szentek közé! Már pedig Kis Kampó ott van. Hogy hogy került oda? Kálmány Lajos, a nagy magyar folklorista, akinek minden jussa meg volna ahhoz, hogy a képe Ipolyi Arnold mellé kerüljön a szegedi Pantheonban, — az az egykori rókusi káplán azt mondta, hogy ő is csak annyit tud, amennyit Ipolyiban olvasott. Az élő szegedi néphagyományból csak egy van Kálmánynak, de az nem hunnak mondja Kis Kampóit, hanem törökverő magyar vitéznek, aki Mátyás király idejében jeleskedett virtusos cselekedetekkel. Ezek közt van az Is — ezt még mind Kálmányból tudom —, hogy ez a különös földink hódas lovával át-átuszta a Tiszát, meg az is, hogy nagy tiszteletben tartotta az apját, aki pedig csak olyan szegény kuttyogató halász-mester volt. Hát bizony ez nem sok s ha Kis Kampó politikus volna, bizonyosan megbubozná azt a skriblifexet, aki csak ennyit tudna róla beszerkeszteni az országgyűlési almanachba. De ahhoz elég, hogy a magamfajta Íródeák elképzelje belőle a Kislatrán-uccát, amely Mátyás Idejében valahol a felsőtiszaparton tekergett s olyan keskeny volt, hogy csak libasorban lovagolhattak benne végig Mátyás katonái, akik Sajcára tartottak törököt verni, de nem nagyon siettek. (Mert akkor nem volt kikötve, hogy a király nevenapjára okvetlen Sajca elestének kell a névnapi ajándéknak lenni a Magyar Balázs-ban, mert akkor ez az érdemes hadvezér lett volna a Höfer, ha irni tudott volna. (Amivel nem art akarom mondani, hogy Hőfer tudort irni, de az bizonyos, hogy stilizálni tudott.) Elég az hozzá, hogy ráértek a vitézek egy kicsit szétnézni Szegeden, lovaikat megabrakoltatni s a magukékét is elverni egy kis borsos hallal. (Mert a paprikáért még csak akkor készült Kolumbus kimenni Amerikába, csakhogy szegénynek nagyon sokat kellett szaladgálni a vízumért.) A huszárok hadnagya hatalmas szál ember volt, híres az erejéről s az azzal járó szilajságról. Az örökös hadléletben bizony akkor se nagv kelete volt a flnomkodásnak. Ahogy a hadnagy a Latrán-uccába leszállt egy halászviskó előtt a lováról, bekiáltott a sövényen. — Bujj ki hé, valaki 1 ökölnyi legényke kötözgetett az udvarban valami szakadt hálót, de még csak füle botját se billentette a kurjongatásra. A katona dühbe jött s kantárszáron vezetve a lovát, bekerült az udvarra nagy kardcsörtetéssel. — No, egy kutya sincs Itthon ebben az ólban? A legényke hidegvérrel nézett fel a munkájáról. — Eb kérd!, de nem attól! A hadnagy nagyot sodort a kajla bajuszán. — A vonyitást hallom, de az ebet nem látom. Szerencséje, mert mindjárt lenyelném, ha látnám, hol bujkál. A suhanc fölugrott a háló mellől s odapattant a katona elé. Alig ért neki a mentegombjáig. — Hát nézzön mög kend, de siessen vele! Ezzel se szó, se beszél, derékon kapta az óriást s mire az észbe kapott, már lent is volt a pernyésgödőrben. Azt se tudta, hogy a szájából kőpkődje-e ki a halpénzes hamut, vagy a meghibbant derekát tapogassa, de utóljára legjobbnak látta elnevetni magát. Kikecmergett a gödörből, letappogta magáról a hamut, kisomfordált az uccára s illedelmes köszönéssel dobogott be újra. — Szép jónapot adjon az Úristen, öcsém I — Fogadjlsten, bátyám-uram! — A becsületes neved tudakolnám. — Kis Kampónak hivnak. Miben lőhetők szolgálatjára? — Tisztelem az öklöd, öcsém, nem hálókőtésre termett az. Állj be hozzám katonának, mert ha nem jössz, viszlek. Egy hetem van. de fogadok felébe, hogy mához esztendfíre kapitány lesz belőled. A legénynek égett a szeme, mint az eleven parázs s olyan parolát adott, hogy szinte szikrát ütött a tenyere. — Ha édösap'ám elereszt, mög se állok addig, még a török császárnak fejébe nem szorítom a koronáját. Az öreg halász vállra vetett hálóval éppen akkor ért haza, rá is adta a gyereke szándékára v áldást. — Én tőlem möhetsz, fiam, de annyit mondok, akármire viszöd, mög ne felejtközz az édesapádról. Ha én azt mondom, haza gyere, akkor nekőm szót fogadj, akármilyen nagy urakkal eserösznyézöl egy tálból. Igy lett Kis Kampóból katona, magyarok büszkesége, törökök ijedelme. Mindjárt Jajcánál ugy lenyisszantotta valami janicsár-aga koponyáját hogy a feje is vele szakadt. Csodákat beszéltek róla s esztendő se telt bele, miire csakugyan kapitány lett.