Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-08 / 280. szám

TDBL S SVÉD ACÉL - HENTES ÉS PÉKIPARI KÉSEK Gyártja: Kecskeméti AntaMéle acélárugyár, Szeged. BANIÍETTA Kft SZARVASBAN M a K N V 34 — Halljuk! — rikoltozott a segéd jegyző — halljuk l — és Bőhm patikus finoman felemelte Aesculap gyűrűs mutatóujját — Silencium. — Harminc esztendővel ennek előtte — foly­tatta Kessel felügyelő és mélyítette a hangját — harminc esztendővel ennek előtte egy sze­rény és szorgalmas tisztviselő vette át az önök állomásának vezetését. Átvette és a szolgá­lat szeretetétől áthatva, a szolgálat fontossá­gának, mondhatnám horderejének tudatától át­itatva végezte el, illetve látta el felelősség« teljes munkáját, amellyel kiérdemelte egyrészt feletteseinek elismerését, másrészt az önök ba­rátságát és becsülését. — Ugy van! Igaz! Helyes! Éljen! — Mert — folytatta Kessel felügyelő kicsit emelve a hangját és szabad baljával a leve­gőbe vágott — polgár a polgárt bee:.-!,.! Ezen áll, vagy bukik az állam — és a jegyzeteibe nézett, mert ez nem volt benne, ez most ju­tott eszébe ebben a pillanatban és kizökken­tette — hölgyeim és uram! A meghatottságtól elakad a hangom, %mikor most önök előtt ennek az érdemes embernek munkásságát ecse­telnem kell. Az idő vasfoga szünetlenül rág, rág... rág... eee... szünetlenül rág ugyebár és megemészt mindent, ami... ami nem rendelke­zik a kellő ellenálló erővel, illetve képesség­gel... képességgel, igen. A mi igen tisztelt Bergen barátunk azonban rendelkezett a kellő ellentálló képességgel és az idő vasfoga... — "Nem rágta meg, éljen! — vágott közbe a segédjegyző s kiitta a borát és töltött — Éljen, éljen! — mondták rá valamennyien és Zinder határrendőrkapitány elrévedezve nezett maga elé — gyönyörű... csodaszép! Kessel felügyelő hatalmas lendülettel foly­tatta. — Az idő vasfoga elröpült felettünk uraim! Eeee... igen. Az idő vasfoga, amely Damokles kardjaként lebeg felettünk, megtorpant ennek az embernek a munkaszerelete, a hűsége, a becsülete előtt. Holott, kérdem önöktől, íio­tott mi az, harminc esztendő, az örökkévaló­ság szempont]::' "ü — Mi az, — kiáltott a segédjegyző — semmi! — és kiitta borát s Zulen jegyző szemöldökével intett neki, hogy elég lesz. — Tarminc esztendő igenis lényegbe nem vágó horderővel nem biró alkatrésze az örök­kévalóság nagy óráján lepergő időnek. — "Ez a gondolatmenet... ez a gondolatmenet! — súgta Zinder hatá/rendőrkapitány. — 'Azonban igenis nagy idő harminc esz­tendő, hölgyeim és uraim, amit nehéz és fe­lelősségteljes munkában tölt el valaki, általá­nos megelégedésre, nagy idő harminc esztendő a véges emberi élet prizmáján át nézve a dol­gokat. a dolgok mibenlétének hogyan és mi­kéntjét. — Micsoda hasonlat! — Zinder határrendőr­kapitány intett Mcl'ingen orvosnak. — Micsoda hasonlat — s az orvos kiköpte a megrágott fogpiszkálót és azt mondta — Aranyszája van. — Hölgyeim és uram, ez az ember, akiről t>eszélni van szerencsém, akit odaáilithatok méltán az ifjú nemzedék elé követendő minta­képül, ez az ember itt áll önök előtt. — Éljen, eljen, éljen! Kessel felügyelő most magasabbra emelte po­harát és megfordult féltesttel Bergen felé. — Tehozzád szólok most, tehozzád, aki fe­letteseid méltányos és szakszerű megállapítása szerint prototípusa vagy a becsületes, pontos hivatalnoknak, tehozzád, akiről meg lehetne mintázni a szolgálati hőség szobrát. Fáradhatat­lan munkásságod, tudásod, becsületességed bne a legmagasabb körök figyelmét Is magára vonta és most gomblukadba tűzöm harminc esztendei szolgálatod jutalmát, a polgári ér­demek kiskeresztjét a szalaggal. — Éljen, éljen, éljen! - és Kessel felügyelő megállott, mert bal mellényzsebében volt az érdemrend, viszont jobbkezében a pohár és nem tudta hirtelen: igya ki a poharat, vagy tegye le és tűzze fel a medáliát. Zavartan körülnézett, mindenki fogta a poharát. Le­tette és elővette az érdemrendet, Bergenhez hajolt és feltűzte. Bergen Antal nagyon igaz és őszinte meg­hatottsággal állott előtte, fejét kissé lehajtva és valami félszeg, gyermeki mosolv futkáro­zott az ajaka körül. — Viseld ezt az érdemrendet büszkén, — fe­jezte be Kessel fe!ügyelő — büszkén és emelt fővel még számos éven át, mint az állam­hatalom és a társadalmi rend elismerésének szimbólumát és ne felejtsd el a költő mondását: ki mint vet, ugy arat! — Brávó! Ez az! Éljen, éljen! Kessel felügyelő Ismét felvette poharát. — űritem poharam — kiáltotta — az ünne­pelt Bergen Antal állomásfőnők ur tiszteletére. Éljen, éljen, éljen! — Éljen, éljen, éljen! — Tuss! — kiáltott ki a segédjegyző a lugas felé és kézzel lábbal integetett — tuss, tuss! — a banda ráhúzta a tusst és ittak felállva lés a segéd jegyző vidáman rikoltozta: a zflnnepelt a zünnepelt! — és mind sorra járultak Bergen elé, kezet ráztak vele s megölelgették — az asszonyok felé ő tett egy-két lépést udvariasan — Haléziusz baljával átölelte, mig jobbját fogta a a szemében ott bujkált az a gunyos­kodó, cinikus kis mosoly, de Bergen nem látta. Gusztáv komolyan lépett oda és férfiasan ke­zet nyújtott, Bergen Antal magához ölelte, két­felől arconcsókolta és azt mondta — te... te! Gusztáv elmelegedett és visszacsókolta, de nem mint az apját, inkább, mint valami gye­reket és ahogy felnézett, Haléziusz pillantása­val találkozott a szeme. Haléziusz lesunyt fej­jel f.lt az asztal mellett és figyelte őket. Amint a zaj csillapodott, Bergen Antal is­mét felállott, hogy köszönetet mondjon. Meg­hatottsága komoly és őszinte volt és félt, hogy sírva fakad, ha beszélni kezd. — Méltóságos fel'igyelő ur, szeretett bará­taim, én... én nagyon meg vagyok hatva, én nem vagyok szónok és nem tudom, megérdem­lem-e az elismerésnek, & szeretetnek, amely felém sugárzik, ilyen... ilyen... ekkora fokát. Én csak a kötelességemet teljesítettem. Csak azt cselekedtem,1 amire esküm kötelez. Végtelen nagy örömmel és hálával köszönöm a magas kitüntetést és igyekezni fogok azt megszolgálni. És igérem és fogadom. Nektek, kedves jó­barátaim, hálás szívvel köszönöm, hogy az én örömnapomat megjelenésetekkel ünneppé avat­tátok. (FoTyt. íftv.) Felelte mrtenIS: PÁSZTOR JÓZSEF NyocMlott a kiadótulajdonos Débnagyarorfrág Hírlap, és Nvomdavéllalat Rt könyvnyomdájában Felelte özem vezető; KMn Sándor. \ Zsidó LeáníJCgQlet táncmulatságára ICgQClí horlátoll szambán o DflmagQororszóghiodOhtvMoiAbon A legszebb kerácsonyl ajándék egy valódi perztaszőnyeg Mélyen leszállított árak! Régi vevőinknek fizetési összes cikkeinkben kedvezmény i 193 nagy árengedmény í Domán Mihály és Fia kW«"«.«. Nagy Karácsönyí Vásár a KÉK CSILLAGBAN! Olcsó szaboli árak! KiiUnö minőség és dus választék: divatkelmékben, selymekben és szőnyegekben. Maradékvásár mélyen leszállított árakon. Ismeri, figyelmes Kiszolgálás! Kis ér/e t*oy elemmel MraKatainkaí i Divatáruház a „Kék Csillaghoz" Széchenyl-íér és Kárász-ucca sarok. « I

Next

/
Thumbnails
Contents