Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-06 / 278. szám

JUi. O SVÉD ACÉL - HENTES ÉS PEKIPARI KESEK Gyártja: Kecskeméti Antal-f éle acélárugyár. Szeged. Mára Ferenc ünneplése az újságírók diszülésén (A DélmagyaronzAg munkatársától.) Móra Fe­rencet díszdoktorrá avatása alkalmából vasár­nap délelőtt az újságírók ünnepelték. A városhá­za közgyűlési termében gyűltek egybe az ünnep­lök. Móra Ferencet taps és éljenzés fogadta, ami­kor t terembe lépett; dr. Boron László üdvözölte az újságírók nevében. Móra Ferenc a követke­zőket mondotta: — Igen tisztelt közönség, az ujságirókollé­¿ák meg fogják bocsájtani, hogy a közönséghez fordulok előbb, hiszen azért vagyunk újságírók, hogy a közönséget szolgáljuk ki magunk előtt. Igen t közönség, egy alázatos kérésem lenne ODÖkhóz. Méltóztassék nekem megengedni, hogy néhány szót ugy intézhessek kollégáimhoz, mint­ha önök nem volnának itt Azt hiszem, nem mél­tóztatnak vele rosszul járni, hí>zen a közönség többet hallja ugyan az újságírókat beszélni, mint »zeretné, de ritkán ugy, hogy egymással beszél­getnének. Illetve az is megesik, hogy az újság­írók egymással beszélgetnek a nyilvánosság előtt, de hát akkor rendesen baj van. Nem a kö­zönség szempontjából, mert az rendcsen élvez olyankor, de mind a kilenc múzsa elfordítja a fejét. Nem tudom, melyik múzsa az újságírásé, azért mondom mind a kilencet. Hiszen ha van múzsája az ujságirásnak, akkor egy ngy se elég neki, kilencnek együtt is a sajtótörvényt kell se­gítségül hivni és akkor sc bir vele. — Nos, gyerekek, most már, hogy magunkra maradtunk, megmondhatom nektek, hogy harag­szom rátok. Természetesen kivévén elnök urunk őméltóságát, Roóz alelnök urat, Boros főtitkár urat és Szirmay titkár -irat. fik ártatlan, naiv em­berek, akiket ti furfangos vidéki skriblifexék le­csalogattatok, ide az én ünneplésemre. Ha rá tud­nók jönni arra, hogy más célotok volt, akkor nem haragudnék rátok. Ha például kiderülne, hogy rsupán csak ürügynek használtatok és tulajdon­képpen azt akartátok kifejezésre juttatni, hogy azért mégis csak van Szegeden újságírói szoli­daritás, akkor még tapsolnék is nektek. De kite­lik tőletek, hogy ti csakugyan engem akartatok ünnepelni. Akkor én azt mondom nektek, fiuk. hogy ne bolondozzatok, mert én akkor art hiszem, már nem éreztek magatok közé tartozónak. Elő­ször is azért, mert mi, ezt magunk közt megvall­hatjuk, általában nagyon rossz ünneplők vá­gyónk. hiszen az ünnepléshez illúziók kellenek s mi, újságírók tetszelgiink magunknak abban, hogy mirden illúzióból kifosztogatjuk magunkat Má­sodszor TWsffl szoktunk mi magunk közül való rmhert ünnepelni. En — a mi fajtánk elég hall­gatag — egész ujságirógenerác.iök elmúlását megértem Szegeden, de nem tudok rá példát, hogv itt az újságírók valaha újságírót ünnepel­lek volna, olyan szívbeli, nagyon őszinte lelke­sedéssel, amilyennel, nem tudom, az egy céhbe tartozó iparosok megszokták ünnepelni egymást. — De ha már ünnepelni akartok, fiuk, akkor ** induljatok a közönség után. A közönség ren­desen miránk s/.okta azt mondani, hogy nagyi­'unk. Az újságírói íulzás stereoíip mondás. Nos, én esetemben a közönsé'- túlzott és most nek­'pk fel kellene használni az alkalmat és rámutat­ni arra. hogv igen tisztelt közönség, most te ha­jítottad el a sulykot — ín a nem működő álhirlapiró vagyok. Tiz 'v óta nem voltam szegedi szerkesztőségben és Hrom év óta már nem" irok mást, mint tárcát. * vezéreikkiráss.il felhagytam, mert hiába vár­^m, hogy egy régi vágyam talán annak a révén telje.sedni. Unsz éves aktív ujságiráskodásom nem volt egyetlen sajtóperem és tiz éves nnPvon aktiv szerkeszt/iségem alatt a lapomnak s('m volt egyetlen sajtópere. A vezércikk írástól Belvárosi Mozi Kedden, szerdán I TITÁNOK a légi csodák filmje. Főszereplők. WllllCEBEERY. CLARK GBBLE Liőadások ö, 7, !t órakor. vártam ennek a fogyatékosságomnak a Jóvátéte­lét. Egyszer volt is rá remény, de az se sikerült Megindították ugyan ellenem a sajtópert egy ve­réreikk miatt, de az akkori Igazságfigyminiszter ur pertőrléssel vetett neki véget és azt üzen*?, sajnálja, hogy előbb nem voP tudomása erről a csacsiságról, mert akkor előbb megszüntette vol­na, de viszont az illető urnák azt ajánlja, ne fog­lalkozzék politikával. Nem volt módom megmon­dani neki, hogy nem is én foglalkoztam a poli­tikával, hanem a politika én velem. Pár évig kel­lett várnom a válasszal. Talán az idei tavaszig, amikor a kegyelmes ur sok politikus társával lent járt Szegődén és engem ic megtiszteltek azzal, hogy egy félórát elbeszélgettek velem, mielőtt a gyűlésüket megkezdték volna. Akkor engem is invitáltak a gyűlésre és akkor jött meg az idei­je annak, hogy megadhattam a választ egykori pertőrlőmnek. — Kegyelmes uram. te egyszer azt üzented nekem, hogy nc politizáljak és én olyan engedel­mes természetű ember vagyok, hogy még teveled se politizálok. — Kicsit eltértem a tárgyiéi, gyerekek. De örüljetek neki, mert ha tovább mondtam volna, amit kezdtem, akkor tovább mostam volna a fe­jeteket. Akkor azt mondtam volna: — A világon a legnagyobb ajándék a szere­tet, az egyetlen, ami elviselhetővé teszi az életet. Nincs szomorúbb emberi sors, mint azt érezni, hogy egyedül vagyunk a csillagok alatt egyedül a világ Robinzon-szigetén és nincs egy fehér vi­torla a látóhatáron, amely azt integené: ne félj, nem távolodom, hanem közeledem, nem leszel ma­gad, érted jövök. És nincs oktalanabb ember, mint aki elhárítja magától a szeretetnek bármilyen jelentkező formáját Talán volt idő, mikor én Is éltem Robinzon-szigeten és én is éreztem magam egyedül a csillagok alatt és nem nyújtotta fe­lém kezét semkl. Ezeken az időkön okulva, azt mondanám nektek: gyerekek, hallgassatok rám, aki sok próbáján átestem az életnek és szeressé­tek egymást jobban, mintahogy szeretni szoktá­i tok, mert ha viharok jönnek, egymáson kivül senkibe se tudtok fogódzni és csak addig vagy­tok hatalom, míg egymás kezét fogjátok. Amit régebben ngy mondtak, ujságirók, szeressétek egymást mert »z ördög se szeret benneteket, ezt én igy mondanám: ujságirók, egymé«*! ne le­gyen több bajotok, mint amennyi az embereknek: van veletek! — És ha én ilyent mondanék akkor, amikor; az én ünneplésemre jöttetek össze, azon nektek nem szabad megütköznötök, mert ezt már néni az álhirlapiró mondja, hanem a legöregebb há­rom ujságiró közül az egyik, akit ugyan ti rit­kán láttok, csak az uccán találkoztok vele néha, de aki itt megvallja nektek, hogy bér élete ős­vényei elvezették a reidakcióktól, sokszor visz­szaábnodja magát a szerkesztői asztal mellé és nagyon szerei benneteket mint a maga munkája folytatását és nem kérdezi, hogy ünnepelitek-e. vagy nem, szeretitek-e, vagy nem, fl szeret ben­neteket, mint egy öreg kotlós a csibéit és mind­nyájatokat a szárnya alá szied és mindnyájatokat félt a rossz időktől. Szegeden a polgári józan­ság mintavárosában, amelyet soha semmi szélső­ség nem tudott színeiből kifordítani, soha se volt sajtógyülöleit. Itt nem történt semmiféle ürügy alatt semmi atrocitás a sajtóval, itt minden újság és minden újságíró végezhette • köteles­ségét ha becsülettel végezte. Ebben a városban, amely annyi hírességét adta a magyar irásnnK és újságírásnak, nem tették semmivé a régi tra­diciókat a legszomorúbb idők se. És éppen azért ebben a városban elsősorban a sajtó belső békessége, tehát tőlünk függő tényező a főfel­tétele a sajtó tekintélyének. Gyerekek, boldog volnék, ha ennek az ünnepnek a békességé* át­vinnéték a hétköznapokra is és ha abból a szeretet­ből, amellyei az én szentjánosbogár mécsesemet megtettétek csillagnak, egymásnak is juttatnátok! az enyémen fölül, aki most mint alázatos öreg szolgátok mond hálát nektek. Móra Ferencet beszéde végén hosszasan ün­nepelte a hallgatóság. Márkus Miksa zárószavai­val ért végeit a bensőséges, meletfiangulate ün­nepség Holländer Manó öngyilkossága Vasárnap délben lakásán felakasztotta magát (A Délmagyarország munkatársától.) Régi, érdemes szegedi kereskedő vetett véget éle­tének anyagi nehézségei miatt. Holländer Manó, akit valamikor jómódú embernek Ismertek, va­sárnap felakasztotta magát. Mire rátaláltak, meghalt. Egyetlen búcsúlevelet hagyott hátra, dr. Szlvessy Lehelnek címezve. Megírta, hogy nem panaszkodik senkire, nem okol senkit; azért hal meg, mert kifáradt a küzdelemben. Intézkedett a temetéséről; vagyonának ron­csait feleségére hagyta. Holländer Manó sehogysem tudott beleillesz­kedni a háborús és a háború utáni időkbe. A békevilágban a »Singer és Holländer« posztó­kereskedő cég társtulajdonosa volt. A cég még a háború előtt megszűnt és ekkor Holländer Manó kiment Dorozsmára. Ott is üzletet nyi­tott és rövidesen vagyonra tett szert. Sokat dolgozott még ezután is, majd bejött Szeged­re. Pénze napról-napra fogyott, ami vétlenül elkeserítette. Amikor azután néhány évvel ez­előtt felesége elhunyt, meghasonlott ember kí­sérte utolsó útjára a koporsót. Később újból megnősült, mert nem birta a társtalan életet, feleségül vett egy amerikai asszonyt Ez a házasság azonban nem volt teljesen zavartalan. Az asszony nemrégiben válópert indított Hol­länder ellen. A válóper azután végleg elkeserítette. De a lelki bajokon kivül sokban hozzájárult vég­zetes elhatározásához az anyagi romlás fenye­gető veszélye. Ismerőseinek arról panaszkodott, bogy nemsokára mások könyörületére kény­szerül. Vasárnap reggel Idegesen járt-kelt szobájá­ban. A házbeliek látták, hogy valamiben töri a tejét, de nem sejthették, hogy az öregúr a halálba készül. Félkettőkor bezörgettek a szobá­jába, vá'asz már rt£m érkezett. Rendőrt hív­tak, feltörték az ajtót és megtaláltak az ablak­fára akasztva, holtan. A helyszínre kiszállott rendőri bízottság már csak a beállott halált konstatálhatta. Az ügyész­ség, mivel az öngyilkosság ténye kétségtelenül beigazolódott, a temetési engedélyt megadta. Halókatasztrófa a tajfunban 69 halott (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) To­klóból jelentik: A fucsai partvidéken hétfőn borzalmas hajószei encsétlenség történt. A ja­pán hajóraj egyik egysége a dühöngő tajfunban felborult és elsülyedt. Hatvankilenc ember * hullámokban lelte halálát Megbízásból eladó BrflIlAn* lUpfjö «On^nprM«! 4Wif. BrflllAn* oyUrll 18 P tai «00-1?. Oy«mánl qyUrU «• (UggA » P-lölTn-lp. 6 »zfmtívfi alpakka e-*-oe»zictfz 50. Columbia gramofon !50. Tatknqrnmolon 14 p*ngrit4' «th. TóTH órásnál, Kölcsey ucca 7. az. Fűző, erayő'fó^'S» Kárász ucca 6. sz. « K á 1 d or (volt Roytl) Esténként az url közönség kedvence,' Béla dobos lazz-bandja muzsikál. Itt- Horváth Ferenc kávés ; VI vezet«* t (I) tcdleml

Next

/
Thumbnails
Contents