Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-04 / 277. szám

%n- * SZENZÁCIÓSAK MIKULÁSRA AZ ARAK A KIRAKATOK 'T A vásárcsarnok kérdése \ vásárcsarnok épi'éMÍnck kérdését aktualissá frite a Mabi-tól me^szererhetönek jelzett kölcsön kérdése Bár ez a probléma nem mai keletű, mégis a megváltozott idők és roppant súlyos gaz­fiasági helyzetünk megköveteli, hogv vegyük újra fontolóra: szüksé<.«es.e annak megépítése és fca ijjen, milyen mér! ékben. ha p«'!'1? nem. uflv mi volna a leendő, ho'»y a megszerezhető kölcsönt más, gyümölcsöző és nénegeszséget szolgáló Ic. tístiménvbe fektessük. A vásárcsarnoknak mnit olyannak a tanyai kflcsiplac kivételével magiban kellene fogatnia az fasies többi hivatásosan foglalkozó árusokat és részben termelöket i* Egy ilven csarnok fe'épi­tésénél figyeleml>e kell venni, hogv ez-el tulaj­konképen a piacok összpo^losittatnak é; igy nagv sulival esik a mérlegbe, a hely kérdése, melynek ns^zul megválasztása az egész intézményre nagv kihatással volna Itt feltételeztem, ho!*y a csarnok oak a helyi forgalom lebonyolítására épülne, te­hát exportkereskedelmet nem bonyolítanának le benne. Véleményem szerint a mai időben egy ilven Mgy csarnok megépítése nem szolgálná %ym az árut, sem a vevő, nem pedig az egész mkosság érdekéi. Az árusokét nem, mert egyes cikkek, mint paprika, gyümölcs, zöldsée, vuá* stb. központo­sabban jobban a szem előtt van jelenleg és ol­csóbban; — a ve»fikét, mivel « megosztott piacok könnyebben hozzáférhetőek és a város egész kö­zönségéét, mivel az előreláthatólag nem jővedeb mező létesítmény kamat és tőketörlesztéséről más oton kellene gondoskodni Mégis azontan ugy érzem, hogy kutfurvárns ma már nem fog. kihat *< objan é]lásj>ontot, miszerint megtűri hogy bizonyos élelmicikkek a higiénia tel­j«s megcsúfolásával balkáni módon juttassanak • közönség rendelkezésére. így a hus, a vágott ha. romfi, a tej, összes termékei é? a kenyér. Ezen clk heknék halósági ellenőrzése és higénikus kezelése megköveteli, hogy azok zárt épületben, egy ugv­neve'he'ő élelmit'er.pavilonban árusittassanak Egy Ilyen épület egészségügyileg a fegtőkéletesebben berendezve sem kerülne többe egy vásárcsarnok talán harmad, vagy negyed áránál. Feltételezve, hogy a megszerezhető kölcsön 800.000 pengő, amennyibe egy vásárcsarnok ke­rülne, ugy ezen célra elkölteni «-»ndil« pengőn felül ">00000 pengő volna az az ősszeg, •melyet, ha a város » munkalehetőségek «ze«j. pontjából is Invesztálni ak&r jövedelmező és né> «Részlet szolgáló célra, ugy talán a strandfürdő, nérlür<M, néptrálló, vagy egyéb intézmény léte­inkké?' SzolS61hatnAnlc helyesebben a lakosság Fenyő Lajos, műszaki tanácsos. > NBGYSZflCflSU KARÁCSONYI VÁSÁRT december hó t-én kezdem meg. Eladásra kerülnek hasznos, praktikus ajándék­tárgyak, harisnyák, kötöttáruk gyermekek ** felnőttek részére ol<*<5 árban, hogy öröme legven aki kapja, de az is örüljön, aki adja. luszíig Imre Széchenyi tér 2. 2Íiá°Srnyi oeei,ppio decomber 1-től december « és cz idő alatt minden cikkből 5% engedményt adok. n AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Vasárnap) Az igiba görnyedt ember hat napon át dolgozik és közben mindig arra gondol, hogv soha nem érkezik el az a vasárnap. Minden részvétem azoké az intellektuelleké, akik a pihenés napjától fáz. nak a legjobban. Kizökkennek a rendes kerék­vágásukból, nem találják a helyüket Esetleg nincs állandó társaságuk, valahogy ugy vannak, mint a Mikszáth hivatalnoka, aki előbbre helyezte az ebédutáni alvást az éjszakainál. — Az éjszakait ugyanis az Isten adja, de « délutánit a vármegyétől lopja eí az ember Végigjárja a kávéházakat, bekukkant a vendég­lőkbe. semmi se tetszik, ami máskor kedves és megszokott, — vasárnap van. Az ünnepet csak a kisember tudja • maga teljességében kiélvezni Felporciózza apró szele, lekre a napot, ho^y mindegyikre jusson valami s este azzal tér pihenőre, hogy ez aztán szépen telt eL A délelőtti sörözés épp ugy, mint sógorék­kal az ebéd utáni kaláber, hogy milyen pompás | vicceket lehetett ott hallani, valami ritkaság az! A bora se a legutolsó, hát az már nem,! Jó ismerősöm a kis suszterinas, a születésétől fogva nyomorék, aki olyan keservesen döcög, hogy szánalom nézni Ha egészséges volna, ma már le­gény lehetne, fején kackiás sapkával nézdelődne a lányok után, — igy apró maradt, szinte törpe. Tiz lépésenktnt megáll, annyira fárasztja s Já. rás. Himbálnia kell a testét jobbra-balra, alacsony lábal nem is annyira görbék, mint immár négy­szögbe formálódottak, arcán azonban megmaradt a kisgyerek ijedt tekintete, mintha sokiat és han­gosat kiabáltak volna rá. Nem őri, hanem erre a típusra. (Mert a gazdája emberséges Jó lé­lek. Itt ülőfoglalkozáshoz jut, • szaladó munkát az épkézlábuak végzik el. Vasárnap délután együtt tndulunk el • házból, megyünk hát együtt — Mit csinálsz te ma, mert látom, készülsz valahova. Voltál már moziban? Szinte szemérmesen válaszolja, hogy nem — Nom kívánkozol? — Nincs rávaló időm. — Hát jő, hétköznap csakugyan nincs, este se maradhalsz ki, de a vasárnapod szabadi Az uccán mindenfélé hullámzó embertömeg ipa. rosok szivarral a szájukban, tarkán kiöltözött, tanyáról a városba került szolgálólányok • ka­tona-ismerőssel, faggatom a gyereket, amikor hi­hetetlen gyors, de groteszk mozdulattal fenterem a villamoson. Most irár kíváncsi vagyok, megyeik utána. — Ml az kis komám? Meg akartál szökni? — Nem akartam, de messzire megyek. Gyalog nem bírnám — Hol van az • messze! Mondja az irányt, az uccát, — néha magam se szánnám rá magam, hogy gyalog menjek odáig — Kihez mégy? — A testvéremhez. — Ki az? — Cseléd, szolgál. Vasárnap défufán mindig hozzá megyek — Artán együtt valamerre, igaz.e? — Nem, mert én akkor nála szoktam mosa­kodnl Szép, szagos szappana van. — Hát mit csináltok? — Felveszrm a szép ruhámat — Tán ott tartod? — Ott — Hál amikor felveszed? — Akkor leülök egy székrr é* beszélgetek a testvéremmel estig) mert akkor haza kell men­iwm Félnyolckor mondja a testvérem, most fél. nyolc van, nvgvek teríteni, akkor megint fel-* veszem ezt a ruhát, ar,ni rajtam van és eljövök. A szivem!»' '«Piog valami, szégyenkezem, hogy néha van az éltemnek elégedetlen pillanata is — Szereted a vasárnapokat? Sugárzik arcJ — Nagyon szerelem, meg a testvéremet, meg a szép ri'himet is. (Az uccaseprő segit magán) Szeretem nézni az uccasrprőket, mz élet ezen elesettjeit A pálya azok közé tartozik, «mikre nem lehet készülni, ide leérkezik az ember. Azt se tudom, miért kaptak muszkaszabásu sapkát, da tapasztaltam már, hogy ez kibékíti őket sz élet­tel, mert uniformisuk van « arra sok ember büszke. Aki tehát kitalálta « sapkát, jól találta ki, pezihológus volt Az ablakomból elnézem * munkarendszerüket, hogyan hajlítják, milyen szögben a seorőt mi­lyen a hozzávaló mozdulatuk­Hát amikor ezen a szelíd őszi délutánon Iát tam az emberemet, egészen tiszta volt az ncea Locsolólajtok nem robogtak végig az uton, kocsi se került, hogy alkalmat adjon s beavatkozásra Az emberem valósággal zavarban volt s esdeklő szemmel nézett maga körül — Munkát, munkát, mondta a tekintet» Akár­milyen kis papirszeméttel is megelégszem­Autó vágtat cl előtte, csontot hasogat Sz ot­romba tülkölése — ez nem az ixttzí Ciak büdőait, de nem szemetel. Parasztkocsi közeledik, az öreg felfigyel De­rék kis lovacskák', azok az 6 legdrágább forrásai Az illetlen tanyai íovak nem tudnak modort és zavarba jönnek a városi müliőben, mert a porhoz, meg a homokhoz vannak szokva, az pedig még a gúlákat is betemeti. De mondom, a városban kijönnek a sodrukból, izgatottak 'esznek Az uccaseprő kezébe fogta szolgálati seprőjét, megvan a készenlét, most, most... aztán elrobog a kocsi, csak az ő csalódása gyarapodik Hát ugyanoda verte ki a pipiját is. Szórta, haji. gálta, fújta, hogy minél nagyobb körzetbe Jusson. Utána szép komótosan megtömte, rágyújtott 4« először is hatalmasat sercíntett a kövezetre, aztán itt már muszáj lesz pihenni egy sort, ha tetszik, ha nem Még egyszer körülnéz « mivel tiszta a láthatár, meg az aszfalt, ráül a szemete« kor. délya rudjára, előszedi a pipáját. Legelőszőr is « régi elégett hamuját vert YL Azt hihetnék, hogy ott a kocsija, abba teszi « piszkot. Hát tetszik látni, Jtt • tévedés. A bácsi bámult maga elé. Végigélvezte az utolsó füstfelhőtg, akkor a legizesebb azt amikor marja a torkot, aztán ezt a hamut b kipiszkálta belőla, szí», tén az útra Mikor pedig még mindig nem érkezett kőnyörtt­rületes ló, leszállt rud-trönusáról, kezébe kapta a hatalmas seprőt s széles mozdulatokkaf, a nagy körivek pontos és lendületes betartásával, össze, seperte a pipahamut, lapátra rakta és elhelyezte a ládában. Végtére rendes ember megszolgál a fizetésért • keres magának elfoglaltságot^ ha amúgy nem adódik. . Bob. Egyes egyének visszaélnek világhírű márkánk, a mindenki által használt és előnveiröl ismert SIDOL fémtisztitó nevével és egy silány minőségű anya­got kimérve és a Sidolltoz hasonló dobozokban, „SIDOL* név alatt áru­sítanak. A „SIDOL" csakis védjegyünkkel zOld mezőben piros korong a „SIDOL" szóval valódi, utasítson tehát safáf Érdekében minden ufánzalo! vissza! A „SIDOL" a használatban rend­kívül gazdaságos, tehát olcsó, a fémek­nek ragyogó, tartós fényt ad, s az ufjalí nem marfa ki! Götxl apói „SFDOC" •egyitermékek gyára rt Budapest, VIL, 14.

Next

/
Thumbnails
Contents