Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-25 / 294. szám

XXL 23 Karácsonyi idényre ajánljuk dúsan felszerelt raktárunkat az összes textilcikkekből, divatflanelokból, cordbársonyokból, férfi és női gyapjúszövetekből, selyem- és mUselyemárukból, az Ssszes bélétárukból, szőrmékből, Gyukfís kalapokból, mely cikkeket rendkivfll mérsékelt árban árusítjuk. Holtzer S. és Fiai detail üzlete és Merlnó Posztókereskedelmi rt. szegedi nókja KAllay Alberl-ucca és Kelemen-ucca sarok. m mmtnai«Hí szarvasban 36 — Hívd a csendőröket. Ha érdemeket akarsz. Azt akarsz, nem? Talán kapsz még egy szallagot a gomblukadba. De ha egyebet nem, egykét elismerő szót. Hívd a csendőröket, tessék. De mondom, fölösleges. Ha nem teszed meg, amire kértelek, holnap már úgyis hűvösön vagyok. Nem hiszed? Nézd — és a belső zsebéből irást húzott elé — köröznek. Itt a körözés, személyleírás, fénykép, ami összeköttetéseink elég szélesek, a zsebemben van a saját körözésem. Tessék. Még szeretnék beszélgetni veled egy kicsit. Odaadom, amelyik pillanat* ban akarod előveszed. Fegyver. Egyet fütytyentesz és elintéztél. Fogd. Bergen nagyon lassan és akarva is, nem h, nyúlt az írás után a a szemébe nézett mig elvette. — A vendégem vagy — mondta tétován — és nem szeretném, ha — belenézegetett és visszaadta az Írást — nem szeretném, hogy... — Hogy a vendégedet csendőrkézre add. Szép, házam, a házad, satöbbi. De ha akarod, tessék. Ha nem, és, ha nem sikerül a dolog, megtörténhetik nélküled ls. De sikerülni fog. Kell! — Nem sikerülbet! — erősen, szinte hipnotizálva meredtek már egymásra, féloldalt állva, mozdulatlanul, leeresztett kézrel s valahogy mintha birokra kelnének — nem sikerülhet! A kakukos óra most megzörrent és kicsit rekedten hetet ütött. A pondusok megindultak és a két lánc egymáshoz zizzent. Bergen odapillantott és egy automatikus, kerek mozdulattal nyúlt az órája után, a nagy ezüst va-.utas óra után, amelyet szarvasbőr tokban hordott. Elővette és megnézte. Hét óra négy — mondta maga elé, az órához lépett és mutatóujjának valami önkéntelen mozdulatával a nagy mánust előretolta. XVI. Haléziusz mosolyogva követte a mozdulatalt és az órára, majd reá pillantott, elnevette magát, de nevetése nem volt többé bántó és az arca hnmar visszakomolyodott. — Mit törődsz vele? — és kapcsolta, terelte befele ezt is a maga útjaiba, pillanatok alatt változtatva hangját és apró, közbejövő dolgokat felhasználva, belevagdalva — mit törődsz vele? Négy percnyi késés a perlgordi Kék Szarvas óráján. Négy perci Négy mihaszna perc egy öreg kakukos masinán, mikor a világtörténelem óráját tartod a kezedben és száz évvel tolhatod előre egyszerre egyetlen mozdulattal. Bergen megfordult és a szeme szokatlanul kitágult most. — De miért? — súgta eszelősen, sziszegve eregette a szavakat és egész teste előredűlt — miért toljam előre, miért, miért, miért? — Mert megállott! — Haléziusz egy Lpést tett feléje és az ő hangján súgta vissza, a szájába súgta \1ss..a, egyenkint fúrva bele ;i hangokat — éried? Mert megállott! Mert olyan. Lassan megy... lassan, lassan... percről, percre, aztán akadozik... aztán egyszerre megáll. Mert érzékenyek a kerekei és, ha sürfl lesz a levegő, akkor megáll. És akkor egy kéz kell, amely meglökje. Ötven évvel ezelőtt megállott, most meg kell indítani, be kell hozni azt az ötvenet és ötvennel előre! Egy kéz kell hozzá — utána nyúlt és megragadta — a te kezedI Bergen visszahúzódott. A szeme tisztult és nyelve hegyével megnedvesítette az ajakát. Hátra ls lépett egy csosszanással és a kezét — nem durván, nem kiszakítva — lassan elhúzta. — Az én kezein becsületes és Józan kéz. — A te kezed — és utánalépett és nem hagyta, erős és nehéz pillanatot érzett — a te kezed, most tétova és gyenge kéz — mondta tisztán tagolva — nézdl — hirtelen elkapta s egy gyors mozdulattal szembefordlditotta a tükörrel — nézd, nézz a tükörbe 1 Nézd, egyidősek vagyunk. Nézz mep engem és nézd meg magadat. Bergen a tükörbe meredt és a bajuszához nyúlt lassan. — Pödörheted — s nevetett könnyen és szinte társalgási módon s aztán valamelyes öregesen emlékező modorba vágott át — birsalmaszaga van a bajuszodnak Antal, birsalmaszaga. Ezelőtt harminc esztendővel egyformák voltunk Antal. Bergen elfordult a tükörtőL — Én egészséges vagyok — mondta parasztosan, zsírosan, azoknak a vénembereknek csontos büszkeségével, akik jól alusznak, nem köhögnek a dohánytól és kora reggel hust esznek — én egészséges vagyok. — Tudom. — Nézd — és a muszkllját odatartotta gyerekesen — nézd. — Hűha — és Haléziusz tréfásan belecsípett — de nézd — és visszafordította a tükörhöz — és én nem vagyok ám valami kikent, kifent gigerll. öreg gavallér, nem. Nekem a lelkem maradt fiatal és főként nem csukódott be. Nekem a fejem maradt fiatal, én együtt masíroztam az utánam következő generációval és a testem alkalmazkodott. Én még ugyancsak... — és kacsintott s a vállára csapva, elnevette magát — Igen, hehehe, bizony "hehehe. Bergen élénken kapta fel a fejét és mosolygott. — Igazán? Hehehe, hehehe — és visszacsapta vállon— te! — és elkapta a kezét s megrezzent. — De mennyire — folytatta a másik — tfe mennyire! Hát te? — Ééén... nem Is tudom. Csend lett, de valami meleg, Jó kis csend. — Antal — mondta a~tán Haléziusz komolyan — most valamennyire közel vagy hozzám — C;r~cn eliiuzódott és félkézzel a szekrény sarkának támaszkodott várakozva — az imént... mikor a vállamra csaptál, közel voltál. Az Idő múlik — az órára pillantott nézd EZ érveim kifogytak. Ha harminc évig mentél jobbra, én most nem tudlak balra téríteni. Nem tudom megmagyarázni neked, hogy erre jobb az ut, közelebb a cél, vagy mit tudom én. Nem lehet Karriert mutattam neked, most harminc év után, szédületes karriert A szobrodat mutattam meg neked — hangja kissé gúnyosan csengett — a szobrodat Antall Pénzt mutathatnék, de az durva volna. Bergen kezét valami kis elhárító mozdulattal lecsúsztatta a szekrény lapjáról, Haléziusz a mozdulatot félreértette. — Kaphatsz pénzt! — csapott le rá — kaphatsz pénzt amennyit akarsz és félrevonulhatsz vele, külföldre mehetsz — Bergen szája körül, most észrevette, hogy tévedett — de neked nem kell pénzt Tedd meg a fiadért Hogy a fiad ne menjen Uruguyba parkéttáncosnak. Szerepet kap a fiad. Tedd meg a fiadért és a fiadban az egész mai fiatalságért, a Jövőért az unokádért a lányod gyermekéért és a fiad fiáért. Csak az elhatározás nehéz, Antal. Ma este átveszed a szolgál*tot... szabad járásod van... tlz lépés és egy mozdulat! — Egy olyan testületnek vagyok tagja — kezdte Bergen állomásfőnök, de a mondanivalója nem íllott tisztán előtte és büszkén mondta a maga megnyugtatására — egy olyan testületnek vagyok tagja, amely hivatja magaslatán áll. — Eh, ne szőroltolf. És hivatása ma<ras'itárt nem áll senki. Ez vezércikk a hivatalos lapban, Ismerem. Hivatása magaslatán! — és most zökkent kl először komoly méreggel, valahogy ugy érezve, hogy nem a becsülettel, hanem a butasággal vitatkozik — hivatása magaslatán. nem áll senki. Nemhogy egy egész testület, de még külön, külön az egyes ember sem. Hogy képzeled ezt — és iskolás szavalással folytatta — a postr tisztviselői kar hivatása magaslatán áll! Hát ml ez? A vezérigazgatótól lefele, az utolsó taknyos küldöncig, mindenki tökéletes? Mi? Hivatása magaslatán egy ember állott idáig, de az Jézus Krisztus volt — ö, nem mérhető azzal a... — Ember volt. Istenember. És tudod mit ő sem állott száz százalékig hivatása magaslatán! Mert mikor már ott függött a kereszten, akkor azt mondta — azt mondta, azelőtt a népség előtt, amely előtt Isten fiának vallotta magát, akik előtt bénákat gyógyított, sántákat és vakokat és járt a tengeren, azt mondta a csőcselék előtt és a félhülye pletykás katonák előtt, azt mondta, <5, a csodatevő, aki halottakat támasztott fel, azt mondta, a testi fájdalom verejtékében mondta: Én Istenem, én Istenem, mért hagyál el engemet! Mert kezét lábát megfúrták a szögek, homlokáról vér és Izzadság csorgott — most látta hirtelen, hogy mindez nem tartozik a dologra és öklének egy erőszakos gesztusával visszairányította az egészet — és akkor te te állassz hivatásod magaslatán? Pontos hivatalnok vagy, ez lehet. Emberi hivatásod magaslatán semmiesetre sem állhatsz, mert akkor... mert akko - ' talább is azt kell tenned, amit én most mondok. (Folyt kör.)