Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-21 / 290. szám

XII. 21 SVÉD ACÉL - HENTES ÉS PÉKIPARI KÉSEK Gyártla: Kecskeméti Antal«féie acélárugyár. Szeged, BANKETTA!töltSZARVASBAN 32 XIII. Haléziusz Is a idhőre pillantott. Ideges kis .nozdulattal az egész fejét fordítva arra és öklével a levegőbe vágott — a felhő valahogy ugy jött, mint egv kellemetlen harmadik, megzavarva a Uolgokat és elvonva a figyelmet. — Hivatalnok! Ha. Az állam támasza, ml? Tartó oszlopa, mi? A ti rongy, kutya lelketeken nyugszik az állam és ti alája feküsztök engedelmesen, évenként kilenc tallérral növekedő havi fixért. Egy jó szóért ami a vadászkutyának is kijár, apport után, egy vállveregetesért, egy ilyen szallagért, amit kegyesen a gomblukadba tűznek harminc év után. Hivatalnok! Felfelé hajlongani, lefelé rúgni. — Én nem voltam stréber soha felfelé és nem voltam goromba lefelé! — Tudom. Ha lettél volna, akkor ma nem Itt tartanál. Miért nem voltál? Talán lehetnél ma már felügyelő, méltóságos ur. Tudom. Te vagy a gerinces ember. Az a bizonyos, aki felfelé ls megmondja a maga Igazát. Ilyennek is lenni kell. Jó az Ilyennek itt kint a hegyek között ahol kevés alkalma nyílik megmondogatni. Ahol el lehet temetni egy értékes embert, élve. Egy gyakornok, meg egy váltókezelő fölé. Ott aztán, hadd mondja meg • maga Igazát, kiáltsa bele a folyóba, orditsa fel a hegyekbe és ha eltelt egy emberöltő, akkor kaphat egy ilyen... egy ilyen kis érmecskét — egyik berrörbitett mutatóujjával megfricskázta az érmet, Bergen Antal gomblukában — szallaggal. ("nnepéíyes alkalmakkor feltűzheti a gomblukába és sétálhat vele a libalegelőn. Bergen megigazította az érmet. — Én büszke vagyok erre a szaüagra. — Tudom. Cnnepl ebéd, tyúkhúsleves, bürgepaprikás, turőslepény, tószt, szivar, spriccer, tűzoltók rezesbandája és egy szallag. Ml kell egyéb egy jól dresszirozott hivatalnoknak harminc év után. Harminc szürke esztendő munkája után. egy ilyen bankett a Kék Szarvasban. A Johannes felől szapora kis felhők gomolyogtak. már imitt-amott ketten, hárman ösz. sze is állottak, valahol messze villámlott és a moraja most ért Idáig, de csak gyengén még, mintha rakott szekér menne át fahidon. Bergen Antal körülnézett az éeen. — Vihar lesz. — Semmi — legyintett Haléziusz és dühös volt a fellegekre, a villámlásra, a dörgésre — nyári zápor. Tisztítja a levegőt. Bergen a tenverét ellenzőnek emelte a szeme •Jé. — A Johannes felől jön. Jó kis eső. Forrott ott már a levegő a mull éjszaka. — Ismered itt a felhők járását is. — Ismerem — és nagyon ránézett és indult a kuglizó felé. A kezdődő kis trivatar hangokat vert fel szerte. — Valahol lecsapott — kiáltotta Zinder kapitány és hatalmas léptekkel a söntés felé rohant, mert már megeredt az eső, meleg, köver csepprkben. — Vendéglős, hé vendéglős, Lipi bá?si! — kiabált a segédjegyző és a Kék Szarvas vendéglős szaladt egy szolgálóval — Tessék csak bejönni pillanat alatt rend lesz odabent. A r^avteremben. Tessek csak bejönni. Neisscr gyógyszerészsegéd került e!ő valahonnan Gröener Tildával és rendezkedett. — Méltóztassanak bejönni kérem a nagyterembe, ott folytatjuk a bankettet. Tilda pipiskedve szaladt a söntés felé és • segédjegyző atána kiáltott — Kapja a fejére a szoknyáját Tlldlkel — Pfuj, neveletlen alak. A Kék Szarvasék összeszedték sebtiben a teritéket. borosüveget, poharakat s a társaság kintrekedt része is beszaladt a vendéglőbe. Bergen két kezét hátratéve állott meg a kuglizónák a kijárat felé eső párkányánál. — Ha az első erejét kifújja, megcsendesedik. Jó ez — mondta lassan, inkább magának. Haléziusz megállott mellette, könyökkel az oszlopnak dűlt és valahova felfelé nézett • hegyek felé. — Megdagad a folyó — mondta és összehúzta e szemét — mégegyszer mondta, viszsza akarva terelni a dolgot felvenni az elejtett fonalat — megdagad a folyó. — Aranyat ér ez a kis eső — ingatta • fejét Bergen állomásfőnök. — Messzi a hegyekről rohannak le a kis patakok és megduzzasztlák — folytatta • magáét Haléziusz. — Kellett ez már nagyon. A kukoricának is, meg a krumplinak is. Kellett — Meg a folyónak is. Hadd Igyék. Most (örvényeket kavar a szél • sziklafal alatt. — Jó kicsi eső. Életet hoz ez... — Halált hoz. — Eletet hoz az eső! — Halált! Csak a halálon épülhet élet. — Megöntözi a földeket végesvégig és holnap reggelre feléled, kivirul minden. — Megvadítja a folyőt — mormogta makacsul Haléziusz Edward — megvadítja a folyót a sziklaágyban és holnap reggelre... — ugy oldalt ahogy szokott, fürkészve rápillantott Bergenre és természetesen, pátosz nélkül, tette utána, nevetve — na, hagyjuk öregem. Hagyjuk ezt a képletes beszédet Ugy diskurálunk, mintha te volnál az ártatlanság és én az ördög, hehehe és meg akarnálak kísérteni. Mintha... mint valami darabban, ugy diskurálunk ketten. Bergen feléje fordult, kicsit megnyugodott ettől a hangtól, mégis... tréfa? Tréfa volna az egész?... — Hehehe — és felnevetett megkönnvebbülve — hehehe - és akkor észrevette Haléziusz szemében azt az alattomos, bujkáló pillantást, zavartan elhúzódott az arca megmerevedett és a szája nagyon szigorura zárult, egyik kezét kitartotta az eresz alól, de mintha észre sem venné és maga elé nézett, öregesen — a... a fiam... — dünnyögte... a fiam... — és minden átmenet nélkül elindult az esőben a söntés felé. Az ajtóban megtántorodott. A segédjegyző ugrott hozzá és azt mondta ijedten: — Hoppla. hoppla, Karolina! — ez ls kedvenc szavajáráss volt. XIV. Jóleső hűvösséget érzett s fején és ngy, hunyt szemmel odanyúlt, vizes borogatás Félig-meddig tudta is, nem is, mi történt. Mi volt ez? Ez a... ez az elbágyadás, ez a furcsa, lehetetlen lépés a semmibe, mint mikor az ember sötétben botorkál idegen lépcsőn és azt hiszi még van egy és nagyot emel a lábán és elmelegszik, szive a torkába szalad és kihagy a lélegzete. Mi volt ez? Már a délelőtt, mikor Kriszta a cseréppel... de az mis. Féli? felnyitotta szemét a Kék Szarvas kűlönszobájában feküdt a fehér porcellánszögekkel kivert bőrdiványon. Szempillája nehéz volt ahogy emelte és körülnézett az Ismert szobában, végigtapogatta tekintetével a zöld cserépkályhát, az álló fogast — lószerszámok lógtak rajta s kabátok — a képeket a talon, a Vízesés, az őrangyal a gyermekkel, a negy fiókos szekrényen kitömött sas, felette cifrarámás tükör, két szarvas agancs a falon, befőttek a szekrény tetején sorjában — az ajtó mellett Anna tanitóklsasszony állott a Mellingen orvossal és a Szarvas kocsmárosnéval pusmogott. Az orvos csltitólag Intett — egyik keze már a kilincsen -— hogy nincs •«mrai baj és halkan nyitotta az ajtót kiment Bergen állomásfőnök felült a díványon. Anna tanitóklsasszony azzal a szélesforma, nyugodt mosolyával odalépett — Feküdjön le szénen, na. tegye tel a libát feküdjön le. — Tessék lepihenni főnök ur - buzgólkodott a Szarvasné is — szépen tessék feltenni a lábát főnők ur — a fogta, tál hidegvízbe mártogatta a kendőt s a fejére tette — Így ni. Megártott a nagy öröm. ugye. Hát Ilyen sz ember, a nagy bánat is leveszi a lábáról, mez a nagy öröm is megrohanja. Bergen lassú mozdulattal nyúlt a feléhez, levette a kendőt és a tálba eresztette. — Nincsen én nekem semmi balom. Ez a nagy füst meg mi. — Ne vegye le — kapott a borogatás után Anna — kérem ne vegye le. — Hozok teát — Indult a Szarvasné —, Jó kis herbateát főzök, Jó az mindenre, tiaztltia a gyomrot, meg a vért — s elment. fFolyt, köv.) mmmm^^^^^^mmmr^mmmmmammmmamK^mmmmmm telelés szerkesztő: PÁSZTOR I0Z5EF Nyomatot' a Martóin'atdonoa Délmagvarorszá« Hírlap, es VvomdavAllalat Rt könyvnyomdáiéban Felj»«« nremvetetfl- KM* Sánear. ajándékok Manheim drogériában! ml Klauzál tér 3. " • IIIMIIII« IMI— I I • MMIIHH III— IIIIIIMII •• • • III UfE VI SZENZÁCIÓS REKLÁM " Nadrágok, Jopoék ^ (Ül "•"*"• L.®oyJk'> 1,4,0,1 1 Ontr^tfil I; Boy k. OHOnyfl!', M'tsi} h Elsőrangú kiállás. Óriási — választék S mmm 39"— Penffötöl Szövet Iskola ruha Gyermek télikabát Pencrfltfll Bőrkabátok Fekete PaleJék Peng/trtl Szírtrés Mik átlók L Pa!efók ELSŐRANGÚ M^RTfcK UTÁNI SZABÓSÁG mim% izső - klauzál tés*