Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-18 / 288. szám

xn.Ta Karácsonyra Melnl-afándéK a legszebb él a legcélszerűbb! Te kin/se meg karácsonyi lclrahatainhaíi Kodály Zoltánt ünnepelte Kecskemét Kecskemét, december 17. Kodály Zoltán ötve nedik születésnapját ma ünnepelte szülővárosa, Kecskemét. Délután a dalárdák szerenáddal lepték meg az ünnepeltet. Az énekszámok előtt Fáy István főispán, majd Pécsy Györgyné köszöntötte az ünnepeltet. A város teát adott a vendégek tiszteletére, este hangverseny volt. Legszebb a/ándéft ^ jegy a Zsidó Nőegylet Vidám Estélyére December 31-én Tiszt szálló Jegyek: P(flmggy«pon;7ág Jegyirodában. Karácsonyi ajándékok részletre la legolcsóbban Tóm órásnál. Előnyős ABC beszerzés Kölcsey Ü ^javítóműhely , ezüst beváltás. Hitbizományi zártat gráf Eszterházi Tamás elten (Budapesti todóstíón* telefonfslentésej Veszprémből Jelentik: Hónapok óta foglalkoztatja a nyilvánosságot Eszterházi Tamás gróf adósságainak ügye. A fiatal gróf aránylag rövid Idd alatt hét és félmillió pmgt adósságot csinált, a végrehajtó szinte állandó vendég C D A R M O 1 AZ IGAZI HASHAJTÓ 3 volt a gróf birtokain. Ennek az fllapotnsV most véget vetett a veszprémi törvényszék •mely elrendelte a fiatal gróffal szemben a hitbizományi zárlatot. TISZA LAJOS KORÚT l«l>. Gömbös beszéde Györött a diktatúráról, a munkanélküliségről és az Inflációról Győr, december 1?. Szombaton lktattták be ünnepélyes keretek kőzött az nj győri főispánt, felsőőri Nagy Páll Az Installáción résztvett Gömbfe Gyula minisztereinők, Hóraan Bálint, Darányi Kálmán, 8stranyavraky Sándor, Pesthy Pál és mintegy harminc képviselő társaságában. Az installációs közgyűlés után a Nemzeti Egység Pártja nagygyűlést tartott, amelyen Gömböt Gyula mondott beszédet Beszédében azt mondotta, hogy ma nem ellenzékieskedésre, hanem komoly épitőmunkára van szükség. — Nem akarom — mondotta —, hogy ne legyen kritika, órákig tanácskozom munkatársaimmal, akiknek minden véleményét meghallgatom és csak azután alakul ki bennem a vélemény. De ma épitő magyarokra van szükség, nem pedig ellenzék ieskedőkre. Szeretném, ha a munkástársadalom most itt lenne a teremben és hallaná beszédemet. Fontosnak tartom azt, hogy ne legyenek kiváltságosak ebben a társadalomban, ne legyenek a parancsolók mellett rabszolgák. A tőkének be kell látnia, hogy kötelességei vannak, be kell látnia, hogy csupán eszköz a nemzet életében, mint ahogy én Is eszköz Vagyok, amikor járom a magyar országutat. Teljes harmóniának kell lennie a munkásság és az uriosztály között Módot adunk a munkásságnak arra, hogy érdekképviselet alapján leüljön velem és kormányommal tárgyalni. — Ki kell jelentenem, hogy eaak egy ember diktálhat Nem akarok diktátor lenni, ugy is tudom, hogy megszületik a magyar lelkek diktatúrája és ha ez Is diktatúra ,akkor vállalom a diktátor szerepét A magyar nemzet nem aktagyártást akar, hanem munkát és kenyeret vár. A jövő utja a munka. Az első program a külföldi piacok megteremtése. Egy közbeszólásra az álláshalmozókról beszélt a miniszterelnök: — Ha vannak emberek, akiknek több állásuk van és ha ezek állami szolgálatban vannak, akkor kötelességem ellenük eljárni, de magánintézetek belső életébe belenyúlnunk nem szabad, vagy legalább is nagyon nehéz. Az ifjúságon az Idősebbek nyugdíjazásával lehetne segíteni. de ha ezt keresztülvisszük, felborulna az államháztartás. Bújjon elő a tőke, hogy lendületet adjon a munkának Ebben az országban n«a len infláció, mert ez bizonytalanságot Jelent A munkanélküliség problémáját az egységes program szerint megindított munka fogja megoldani. A miniszterenők után Sztnuiyavazky Sándor, sokorópátkai Szabó István beszélt A gyűlés után ebéd következett majd Gömbös kíséretével Panoahalmára ment a főapátság meglátogatására. Innen Pápára utazott majd este Szombathelyre, ahol ugyancsak beszédet mondott .. Atika nem eladó Irta Móra Ferenc. Eldicsekedtem vele a nyáron, hogy van nekünk egy nagy emberünk, akit mindenütt jobban megbecsülnek, mint itthon Szegeden. Természetesen Rózsa Sándor forog szóban, aki ugyan rég fölvette a néhai nevet de azért mégis csak jelen időben kell emlegetni, mert éntőlem is a jelenben reklamálják. Legalább négy lelkes rajongója minden esztendőben olyan buzgalommal fordul hozzám „adatok"ért, mintha é>n volnék a régi jó világbeli betyárok örököse, vagy hagyatéki gondnoka. Most azonban veszély fenyegeti Sándorunkat. Ebben az esztendőben hat levelet kaptam, ameljből arra kifli következtetnem, hogy még az ő halhatatlansága se örítycös. Uj igénylő hint fel a látóhatáron. Még pedig nem kisebb ember, mint a valóságos Atika király. A levelek közül öt nem tartozik a nyilvánosság elé. Illetve oda tartozna, de van annyi eszem, hogy ezeket nem ütöm dobra. Az ország különböző részéről való látnokok azt közlik velem, hogy a szegedi határ mely pontjain találom meg Atika arany-ezüst-vas koporsóját. Mindenik máshol tudja s mivel <Sn egyik látnoknak csak ugy hiszek, mint a másiknak, több koporsóra van kilátásom, mint amennyit kívánok. De van annak helye is ríég. ne irigyeljen értük senki, se az njját ne bílIrgosoe, hogy legalább egy arany koporsószegre ö is számot tart. Elígértem már én minden aranyat. Szentesnek és Makónak föltétlenül juttatok belőle. amannak a jó szomszédi viszonyra való trkinte.ttol, rmennek meg azért a sok cserépért, amit Csanád vármegyéből behordtam Szegedre. A/t is megvallom, hogy Felegyházának dupla mázával mérek. Bajban van a szülővárosom, senki veheti rossz néven, ha tnszitok rajta egyet. I.rgalább az öreg templomot szeretném jókarba hozatni, ahol a jó Isten annyiszor tette a kezét gvermekfeiemre.. Persze, azért Szegednek is kiszorítom, amit lehet. De előre megmondom, nem én leszek az oka. ha ide csak olyan csipp-csupp aranyforgácsok jutnak. Én mondtam eleget, hogy hővitsék ki a kultúrpalotát... No, de ne szaporítsuk a szót magánügyekkel, csak a hatodik levélről akarok beszámolni, mert a mi abban van, azt már nem kel] látnokok útmutatása szerint keresni, az megvan. Egy kis r pírdarab van benne s az.on egy kétpengős nagyságú éremnek a lenyomata, ugyan nem is lenyomat az, hanem magyar műnyelven pacsko1 a t. Csináltuk ezt mindnyájan gyermekkorunkban az angyalos krajcárral, csak azt nem tudtuk, hogy mikor a pénzre szorított papirt megdörzsöljük a plajbász végével, akkor pacskolunk. Hát ez a Rózsahegyről küldött pacskolat förtelmes férfifejet ábrázol, hosszú kecskeszakállat és két kis szarvacskával, — első szemre is látnivaló, ez az ördögfajzotta férfi nem lehet más, miIsten Ostora. De aki nem hisz a saját szemének, az higvjen az érem köriratának. Azon rajta van. hogy Attila Rex Hnnnonun, sőt még aquileia is rajta van, az évszámmal. Világos, hogy ez nolehet más, csak az istemostora. t — Tudtommal egyetlen példány az egész világon. — írja az ismeretlen jó ember Rózsahegyről (amit most Rosumeborhnak, vagy minek hívnak), — de e/.t se sajnálnám Szegedtől, ha Szeged cserébe ideadná érte a nagykirály egyetlen hiteles arcképét, amit hallomásom szerint a rekonstrukció alkalmával ott ástak ki a földből s máig is őrzik őrszemek. Amint tudom, vas-plaketről van szó. S mivel én plaketeket gyűjtök, de érmeket nem, hajlandó vagyok az én unikumomat az önök unikumáért elcserélni. Nem kívánom megszavaztatni a szegcdi nemzetet arról, hogy mit válaszoltak s hogy adjuk-e Atikál. vagy nc. Először azért nem, mert a szegcdi Atika-plaket nem közvagyon, hanem magántulajdon, a mely azonban minden szemnek hozzáférhető. A Széche.nyi-tércn. az Attila-ucca sarkán van beleillesztve egy erkély rácskeritésébe. Másodszor azért nem, mert ez a plaket ma már rekonstrukciós ereklye, a melyhez akkor is ragaszkod ;ánk. ha jogos tulajdonosa hajlandó volna elcserélni az Atikapénzért. Hun királynak ugyan nem hun király, legföljebb abban a formában, hogy „hun király, hun kályha oldal". De a mi szemünkben egy pár hétig osakugyan a valódi Atika volt ötven évvel ezelőtt, amikor előkerült a földből, örült neki az egész rekonstrukciós város s tán még maga Tisza Lajos is szerencsés óment látott benne, hogy a magyarok Istene éppen a szegedi kubikosok ásója elé vezérelte a Nagy Ur sisakos portréját. Hitelességében nem kételkedett senki. A legegyszerűbb polgár is megértette, hogy aki Ilyen mérgesen néz, az nem lehet má«, csak At<ika. (Bizonyosan akkor ült modett a vasöntőnek, mikor a rómaiak nem fizették be idejében az adót.) Igaz, hogy a pestiek, akik mindig irigyei voltak a vidéki városoknak, elsajn&lták tőlünk ezt a kis örömet is. Kisüttették a tudósokkal, hogy a portré nem ezerötszáz éves, csak száz Nem Is portré, csak vaskályha oldala. Nem is Atikát ábrázolja, csak valami vadalmába harapott germán rittert. De hát az most már nekünk mindegy. Azért az ucca ma Is az ő nevét viseli, amelyet akkor adtunk neki örömünkben s rendes ember mégis osak sóhajt egyet mikor az erkély alatt elmegy s fölpillant a sisakos vitézre. — Ilej, hiszen ha még egyszer elvezeíne bennünket a katalaunumi mezőre! Majd rendeznénk mink akkor a jóvátételt! Ezt persze nem irtam meg Rózsahegyre. Csak azt tudattam ar. unikum-tulajdonossal, hogy a mi Atikánk nem eladó. Hanem forduljon a békéscsabai múzeumhoz, ott négy példányban van meg a ml unikumunk, hátha azok egyet elcserélnek az Atika-éremért, amely szintén unikum. Már minthogy Rózsahegyen unikum. Ideát nem egészen ismeretlen ez n nem igen Ízléses namizmatikai tréfa. Tavaly a szabadkai határban marékszámra találták ezeket az alvilági AMka-négvkrajcárosokat. amelyeknek éppen annyi közük van a világbirü hun királyhoz, mint az Atika-portréknak. K. 1. Ne vegyen érte ítéletbe érte senki, bog*' a hun király nevét nem ugy irtam. ahogy a történet őrzi. De itt nem a történelem hun királyáról volt szó. hanem a fantáziáról, akit Atikának szokás mondani. Majd ha az aranykoporsókat kiszabadítjuk a Fehértó partján, majd akkor Attiláról beszélünk.