Délmagyarország, 1932. november (8. évfolyam, 250-273. szám)

1932-11-06 / 253. szám

XI. 6 Áss olvasó rovata CIPŐT, % ZSURKÓ-nái VlrW I »'cfőbhaii Hat, mert a nagybani gyártás lehetővé teszi a prima minőségnek olcsó áron való árusítását Irányára k: Női cipő o . . P S'SO-íöl Férfi cipő. fekete és barna P 11-50-tttl Gyermekcipők nagy választékban. A.n. C. beaxerxési gely. Kossuth Latos suqárut 6. Telefont 17-72. Az 0X1 szegedi orvosai is tiltakoznak a fizetéscsökkentés ellen (A Délmagyarország munkatársától.) Az OTI. orvosok fizetéscsökkentése a szegedi intézeti or­vosok körében is nagy riadalmat keltett. A szegedi orvosok között igen soknak 30 százalék­nál is többel redukáltak," különböző megokolás­sal. A szegedi orvosok az OTI. vezetőség által leküldött blankettát nem irták alá, a fizetés­csökkentést nem vették tudomásul és közölték az OTI.-vei, hogy az előző szerződés alapján fllva, tiltakoznak a fizetéscsökkentés ellen. Közölték, hogy az az óhajtásuk, hogy az OTI. minél előbb vegye fel az érintkezést az orvos­szövetséggel, a kollektív szerződés megkötése céljából. Egyébként munkájukat továbbra is ellátják és megvárják, míg ügyük elintéző­dik. Tiz halálos fejszecsapással gyilkoltak meg egy röszkei gazdát (A Délmagyarország munkatársától.) Pénte­ken este borzalmas kegyetlenséggel gyilkoltak meg egy röszkei földművest, a mezőről haza­vezető dűlőúton. Este 8 óra tájban az egyik elhagyott dűlőúton halott emberre bukkantak á közeli tanyabeliek. A halott arccal feküdt a földön, körülötte pedig hatalmas vértócsa volt. Feje a felismerhetetlenségig széf jel volt verve. Azonnal értesítették a röszkei rendőri kiren­deltséget, amely azután telefonon jelentette az esetet a szegedi központi ügyeletnek. A rendőri bízottság nemsokára a helyszínre érkezett és megkezdte a nyomozást. Megállapították, hogy a halott Barát Vince 49 éves röszkei földműves. Barát Vinoe estefelé indult haza a mezőről és az elhagyatott dűlőúton igyekezett tanyájába. Valószínű, hogy leselkedett reá valaki, aki azután a sötétben rárontott és valamilyen kemény tárggyal, kapával, vagy ásóval fejbe­sujtotta. Barát az ütés következtében elvesz­tette eszméletét és a földrerogyott. A gyilkos ekkor újból nekiesett Barátnak és addig verte, Régi gazdám Emlékezés Béketi Antalról Irta Móra Ferenc. I. Akkor sirattam először halottat, mikor őt te­mettük huszonöt esztendővel ezelőtt Már nemvol­fam gyerekember, de a sors olyan jó volt hozzám, hogy mindenkim életben volt, akit sze­rettem. Nagyon keservesen sirtam a „szerkesz­tő ur" temetésén, pár lépésre a városházától, a Barcsay-patik/a előtt. Apámat, bátyámat, baráto­mat, gazdámat egyszerre sirattam Békéli Antal­ban. Azóta eltelt huszonöt esztendő, már magam is lefelé botorkálok a dombról, fehér fejjel és fá­radt lábbal, _ de nagyon szégyelném magam, ha „tárgyilagos" emlékezésem lenne Békefi Antalról és a szememből a szivemre nem szivárogna egy­egy könnycsepp. Azt hiszeim, mindnyájan így vol­nánk vele, akiket « tariszmyázott fol és ő indított neki az ólom-szérűknek. Itt Szegeden mindössze hárman vagyunk még régi gránátosok, akiknek szemében, szivében, ha visszaálmodjuk magunkat azokba az évekbe, amelyek elmúlt harcoknak és elhullott álmoknak temetői, _ m<5g mindig ő „a császár, a császár". Az egykor szegedi lapszer­kesztő és a Dugonics-Társaság első főtitkára, Bé­kefi Antal. * Nevével nagyon gyorsan elfutott az idők ha­jója, legalább ami akkori ítéletünk szerint, akik, mint tanítványok arra számítottunk, hogy rá fog maradni az utókorra. Rá is maradt, de csak ugy, mintahogy, az elkorhadt fa tovább él a főhajtás­ban. Békefi Lászlót, a keserű mélységű játszi tré­fák mesterét tenyerén hordja a népszerűség, — az ítpáról, aki a mi ifjúkorunkban vezére volt Sze­amig ki nem szenvedett. A rendőrorvos meg­állapította, hogy Barát Vince fejét körülbelül tíz halálos csapás érte. A rendőrség véleménye szerint a gyilkosság bosszúból történt. Megállapították, hogy több haragosa volt a meggyilkoltnak, most ezeket veszi vallatóra a rendőrség. WIESNERBUTOR MINTATEREM: FEKETESAS U. 14. mit IS KéSZUl. Ora ékszer SS' SSSSS*. Iolll 6rá»hoz, Kölcsey ucca 7. Alkalmi vételek olcsó eladása! Óra. ékszer, gramofon, öngyultó (avitások gyorsan, olcsón, pontosan. ElőnyOs A. B. C. részlet beszerzés. Deszkát,épületfát,tűzifát,szenet legelőnyösebben 53 ajánl, házhoz ft*állítva 1b . STERNBERG ZOLTÁN épflletfa 4a tüzelőanyagkereskedfi Rákóczi ter, (Mérey és Török ucca sarok. Telefon 82—57 ged irodalmi életének és nagykövete az alföldi vá­rosnak fővárosi sajtóban, a mai generáció már alig tud. Nem hálátlanság ez, dehogy! Csak a mai élet tövénye, amely gyors tempóban vágtat elő­re, fájdalom, nem tudni, hova és nem állhat meg behorpadt sírok és hervadt virágok mellett * Ha megszerkeszteném emlékezetét, a retorika kőmives szerszámaival, fundamentumul vetném, hogy 1859-ben született Szentesen s erre építeném fel az életrajzát. De én ehhez nem értek s attól félek, Békefi Antalnak nem is volt dátumokkal ki­cövekelt életrajza. Két szó tölti ki bölcsője és koporsója közét: dolgozott és szenvedett. Mikor dolgozott, akkor, tudta tűrni az életet: pihenése egyet jelentett a szenvedéssel. Sűrűn pihent de mindig kényszerűségből: fiatalkora óta a hálál bélyegét viselte magában. Nem készült írónak, a sziniiskola operai osztályára vétette föl magát Vak eret kergetett, hamar a végire ért. Nem kincs csúllogotit benne, hanem a bányiarém jégszeme. Itt legyintette meg először az a denevér szárnyú dé­mon, amely negyvennyolc éves korára elszívta a vérét: á tuberkulózis. Itt törte össze az élet az ifjú Robinson hajó­ját az első kikötö előtt s itt dobta partra Szege­den, egy Íróasztalt sodorván elébe kapas/kadó­nak. Csakhogy ez az Íróasztal nem Apolló oltára volt, hanem egy sokkal hatalmasabb szentté: Színt Bürokráciáé, akinek a kultuszát a rekon­strukció nagyon kiterjesztette Szegeden. Az Ifjú hajótöröttnek persze csak aféle alszerpapi sze­rep jutott abban a kultuszban: lajstromozott, má­solt, rubrikázott, valahol a számvevőségen, mint napidíjas. A szülőknek nagy megnyugvás volt ez. Most már mégis csak ember lesz a fiúból. Ha a szerencse jól szolgál noki, még : ''ótiszt is lehel belőle „4 moziról" Igen tisztelt Szerkesztőség! hogy a szegedi mozik közönségejlenes politi­kája minden határt túllép, arról éppen tegnap, ráadásul még az igazgatóság által legjobban favorizált Széchenyi Moziban szereztem tudo­mást. Pontos ember lévén, már hét órakor be­ültem a terembe és naiv módon vártam az elő­adás kezdetét. Várhattam is, mert minden in* doklás nélkül kétszeri függöny ki- és behuzgá­lás után (amivel talán a türelmetlenkedő kö­zönséget akarták húzni), írd és értsd tizenöt perc múlva jelent meg a vásznon egy kéthetes magyar híradó. Ezt még el lehetett szenvedni, ellenben a következő két filmecske már erősen az idegekre ment. Ugyanis két propaganda-, vagy ha tetszik idegenforgalmi reklámfilmről volt szó, amelyeknél sokkal külömb kiállítá­sút ingyen kapnak a mozisok. Külön bosszan­tásul szolgált az angol hangos beszédet min­dig váratlanul megszakító magyar fölirat. AZ utolsó darab, a Kuruzsló cimü film helyen­kint nekihajszolt lepergetése a nyugodtabb je­leneteknél meg egyenesen tragikomikusán ha­tott. Ezek után még ha meggondoljuk nzt a nemes szociális cselekedetet, amellyel a mozi­igazgatóság a megjavult mozilátogatás elle­nére is leszállította a Belvárosi Mozi jegysze; döinek havi illetékét harminckét pengőről havi tiz pengőre (Budapesten a közepes és kismozik jegyszedői 30—50 pengőt kapnak), felmerül a kérdés, hogy unalmas és rossz darabjaival, bosszantó taktikázásával, szociális követelmé­nyek legázolásával és rideg üzleti politikájával kinek használ a szegedi mozik igazgatósága. Nagy István joghallgató. Beíeglóíogaíás Tekintetes Szerkesztőség! Egyik gyermekem a járványkórházban fekszik tífuszban. A na­pokban, otthagyva munkámat, meg akartad látogatni, a kórházban azonban azzal k;sM'"1 el, hogy az ujszegedi tiszti orvostól A, engedélyt. Visszaérve azzal utasítottak el, l nincs többé látogatási engedély. Tessék el! zelni a helyzetemet, amikor megtudtam, ho,^ nem láthatom gyermekemet. Meg kell azonban jegyeznem, hogy azelőtt már meglátogattam f gyermekemet és akkor senki sem emelt ellene ki­fogást. Miért van ez a nagy szigorúság, ami' kor mindössze csak arról van szó, hogy a gyer­meket az ablakon keresztül megpillanthassam? Tisztelettel: Egy apa. Nem lett A vacsoravesztő pillét ha százszoí elkergetik a gyertyalángtól, százegyedszer csa® belerepül Békefi Ant.J verseket kezdett irogatni az akkori Uj Időikbe, amit ugy hívtak, hogy M ^ gyarország és a Nagyvilág. Roppan« tekintély volit abban az időbein, tán ezer példány ban is megjelent s Békefi Antal a legjobbkof eresztette bele a horgonyát. A torony alél kifele állt a szekere rúdja. Nem használhatták, mert ideges, hányt-vetett betűi sehogy se akartak meg' maradni azok közt a gyönyörű piros, meg kék lé­niák közt, amik közit ugy vidul a rendes embef szive. A kis napidíjas nem tudott ilyen rendes rrn> ber lenni. Az akkori Szeged nagy rendetlenjei kö^ zé kívánkozott: Mikszáth Kálmán, Pősa Lajos, Sebők Zsigmond közé. A pesti la,p már kiállitot­ta útlevelét a Parnasszusra, erre hivatkozva i®" lenflkezett Mikszálth Kálmánnál. Azo'; voltak a legszebb napjai az éleiének' mint mindnyájunkénak, aikilk n* őlom-szérük vá*1' tíorai vagyunk, mikor a sanyaruságokra még bő­ven szórja az aranyport az ifjúság. Még krsől»' is, miikor az aranyport már rég «^hordták a sze­lek, nevetett a szeme, ha egy-egy cscmde.- órán végigtekintett az emlékezés szeflid mezőin. KiiH1' nősen annál a napnál álldogált szívesen, mik<^ Mikszáth próbatárcát Íratott vele a Szuted1 Napló Nádor-uccai kis redakciójában — TTít tudja, — mesélgette később, r iker a* indulásról vallattam, — sohase reszketett ugy 1 kezem, mint akkor. Nem csoda, me t Mikszáth 3 hátam mögött sétálgatott a cseréppipával f e"1 akart fogni a fejem sehogy se. De aztán cstfk találtam egy grófot akiire mindjárt az ötódik sorban kivetette artnyhálóját egy színésznő. S»' játságos dolog ez hogy ezek az alföldi polgá1" gyerekek, akik soha eleven grófot nem láttak­mind grófokat halásztak ki először tintatartó

Next

/
Thumbnails
Contents