Délmagyarország, 1932. november (8. évfolyam, 250-273. szám)

1932-11-20 / 265. szám

XI. 2, Ruhr dió I. koksz uszályból: Vértes |SSSSSSSS 2 Elsőrendű minőség. férjét, hogy menjen ki és nézze meg, mi van a lovakkal. Tudja, hogy halálba küldi a férjét. Börcsők kiugrik az ágyból, kisiet, az istálló a j­tóban belebotlik a gyilkosokba, akik rávetik magukat. A gazda legyűri Vecsernyést, segít­ségért kiált, feleségét, fiát hivja. Bent a szo­bában Börcsökné fejére rántja a takarót, a fia azonban megjelenik és — a gyilkosok oldalára szegődik. Hárman aztán lebírják az öreget, Pi­pás Pista megforgatja feje fölött az istrángot, mely sivítva csapódik a gazda nyaka köré. Vérdíj, áldomás, nagy temetes következik. Az özvegy és az árva zoí<ogva követi a kopor­A Dobák-féle gyilkosság így tudódott ki: Do­ha knénak van egy mostoha leánya, aki fér­jével együtt ól az egyik tanyán. Ez a mostoha­gyermek tudott a gyilkosságról és elmesélte a férjének is. A nyáron a házastársak összevesz­tek. A férj dühében a gyilkosságról is kiabálni kezdett. — Megöltétek az apátokat! — kiáltotta a fe­leségének. Két tanyai rendőr ballagott az ablak alatt és megütötte a fülüket a kiáltozás. Vallatóra fog­ták a fiatalokat, akik rövidesen elmondottak mindent. A gyilkosok a rendőrség előtt, a vizsgálóbiró előtt mindent beismerlek. Az ügyészség valamennyiüket gyilkosság bűn­tettével vádolja, Dobák Antalnét és Börcsők Jánost, mint felbujtókat, Pipás Pistát, Csiszár Józsefet, Horváth Jánost, Vecsernyés Jánost, mint tettestársakat, Bőrcsök Imrét pedig mint bűnsegédet. Valamennyi vádlott épelméjű, be­síáinitható. A törvényszéki főtárgyalásra előrelátható­lag már decémberben sor kerül. Porosz szén és koksz szal Pécil Tojásbrikett vetekszik a 6900 kalóriás kokszosodó Kapható: Pécít Kőszén telepén, Zrínyi ucca 4-6. Teleion 28-02. FIUME. OTT TUL A RÁCSON... D'ANNUNZIÓ REGÉNYE AZ ÁCSORGÓ KIKÖTŐ FÖLÖTT .SUSÁK Fiume, november. (A Délmagyarország mim­k/i társát ól.) Pezsg' -M a parton; a kikötőben — az európai válság. Kihalt mólók, bevont vitorlák, pihenő daruk, megállott műhelyek és dokkra hú­zott hajók. Megrozsdásodott, szomorú órífts-hajó­tistek, amelyeket hónapok óta, félév óta vernek a hullámok. E^y szomorú kikötő itt a peasdűlő fiumei éTetben, — az európai válság (és míg vala­mi) az indulni készülő árbocok helyett... Egy hidroplán jön Velence felől, — ezüstösen megtán­ro] a hullámok fölött, motorcsónakon elviszik a postát, — aztán megint semmi a kikötőben. Csak az abbáziai vicinálishajőcska tülköl karcsú bar­na teltével a móló előtt, — öten, hatan, tizen meg­indulnak a fedélzetre, néhány ácsorgó nézi a lát­ványt, — aztán újra csönd. Egy félóra itt a régi Baross-kikötőben és oly­kor a7, az impresszió, hogy mindez, mindössze — propeller-kikötő... A fiumei part az abbáziai propellerrel! De van még itt más is, ami a változást jelzi, — az európai válságon kivül a még valami-t. Egy szürke p'-^élos naszád vesztegel a móló keleti kövei előtt. Sereg makróz fényesiti és az árbó­. rok ;Hatt elegánsan az olasz, flottila-tisztek. Agyuk éri r'" ^' erek, golyószórók és fényszórók, — Ezen hely a Bristol Szálloda Budapest részére van fenntartva. Figyeljük az itt megfelenő további hirdetéseket! « de csak a ' onturjai Izzanak a szürke ponyvák alatt. Szép, karcsú naszád; fényes és elegáns. Ide­gyül köréje a part és a november-tavasati aranyló alkonyatban őt nézi az egész halott fiumei part * öreg hajósok fáradtan éa mogorván kialudt pipájukkal és internacionális sapkájukban. És fe­szülő <,~,-1-NiHikások borostás áillal, ácsorogva, bjy ácsorog az. egész part, — mi volt itt tizenöt év előtt .. De " város élénk, pezseg a nagysze­rű alkonyat, csörömpölnek a sötétzöld villamo­sok és fantasztikus száguldással dübörögnek az autóbuszok. A kikötőben ácsorgás: a városban zi­háló élet, veszedelmesen És a forgatag teli egy iruhával. Szinte min­den második ember: egyenruha. Vámőrök és ha­tárőrök, carabinerik és a milicia, a rendőrök és csendőrök, vonatkísérők és gyalogosok, 'engeré­szek és pilóták, árkászok és tüzérek. A kikötő hiányzó szine ez, — az egyenruhák ritmusa! Gya­logolok zöld tábori bricseszben, határőrök fehér szijjukkal és mások V >poleon-kalappal, trikolor­ral a vőrösszegéjyes fraVkszárnyak fölött... Szin te Marmont seregéből lép elő ez a frakkos fegy­veres, ahogy széles kalapjával, lengő forgóival, világító szijjaival közelec:k... És egy másik sap1 'a -''mai sasok, fekete tollak és a fekete in­gen fekete nyakkendő... És tisztek csillogó roj­tokkal, ezüst és arany sujtásokkal a vállukon, — festői pompa: csupa csillogás, csupa csillag csu­pa forgó, csupa bojt és rojt, — szinte már elvész a pompa alatt az egyenruha. Szinte Napoleon grá­nátosai lépnek elő n színpadi ruhatárból, szinte Bosland szárnyal itt patetikus ámulással, — ró­mai sasok, gárdagránátosok... És még pátosz, még egy legenda a Piazza Dante zsongó élete fölött: fehér márványtábla riv régi ház homlokán, szemben a tengerrel, szem­ben az Csorgó kikötővel: D'AnnunZió regénye, itáliai legenda; Gardone előtt, fiumei hőskölte­mény. •• A heroikus napok márvány-emléke a Piazza Danién és szemben a tenger és szemben a mólók, a hidroplán, a páncélos naszád és szem­ben az ácsorgó kikötő és szemben a bevont vitor­Vik, a megrozsdásodott gőzösök, a pihenő daruk, a megállott műhelyek — és szemben egy kikölő teiretője . • Arany heti"': mondják" a fehér márványon D'An­nunzio leííWidá:' r>' ^nnnrio szavait: E M ('ITTA DIX í ONiSUMATO AMOP'- e-or»0yATA DISPIJÍE arde sül mondo. Gabriele d'Annunzio. Anno DNJ et Libertatis primo d Itálico MCMXX. És az emlék mellett a fiumei fastío palotája. Távolabb a kikötőtől három vásárcsarnok. Kü­lön üvegcsarnc'- a halaknak, a '-usnak, a gyü­mölcsnek; Fiúméban három vásárcsarnoki... És tovább a Via Donizettin egy rács és a kikötŐcsa­tornán egy hid. Itt vége van Itáliának, a rácson tul, a csatornán tul Snsák kezdődik, Jnffoszlávia kezdődik. Raktárak, rácsok. Raktárak, rácsok. És t rács fölött szöges drót és a rács mögött fegyve­rét, őr. A rács mögött, a drót fölött Jugoszlávia kezdődik, — Susákot őrzi a fegyveres őr és sap­káján a Sándor király cimere. S. H. S.-kaitona, ju­goszláv őr. A rács mögött áll és fegyverén csil­log a novemberi aranysugár. Rácsos kapu. ráeső» ablak: előtte Itália, mögötte Jugoszlávia. Itt lent a Via Donizetti kövén Itália, ott fent a drótok fölött Jugoszlávia. Szemben állunk a rácsokkal és a fegyveres őr szembe néz. A Via Donizettin a carabinerik di­sze, fénye, pátosza, — a ráos mögött fakóbbak ti színek: eltűnt Napoleon trikolórja és eltűnt .Ros­tand gránátosa. Szürkén és mozdulatlanul a in­gó szláv határőr. Ott tul a rácson... őh Woodrov Wilson, d'An­runzió, Népszövetség... • És a csaitornahidon a határforgalom tréfája. A hid: tiz lépés. Egy távolugrás. A fiumei híd­főn fekete határőrök és zöld vámkatonS'-. Itália­A susáki hídfőn szürke határőrök ős barna vám­katonák. Jusroszlávia. És a két toronyban a két cimer. A csatorna közepén: a határ. Idáig járnak olasz őrök, kettesével, párasával. A középem meg­fordulnak és visszajönnek. Le-föl. És a másik ol­dalon kettesével, párosával a szerb őrök. A kft-» zépen megfordulnak és visszamennek. öt lépés előre, öt vissza. Le-föl. A középen találkoznak, megfordulnak és visszamennek. Aztán megállnak és szembenéznek. Nézi egymást Fiume és Susák. Egy autó jön a Via Donizettiról. A hídfőto­rcnynál megáll. Örök, útlevél, pecsét. KurbH. Ne­kilendül. A hid közepén a határőrök feltartják a kezüket. Az autó megáll. Vizsgálat, szemle. Kurbli. Előre. Fordul a volán a hid másik szélé­re; egy fordulás: őrök. Útlevél, pecsét. Tovább 1 hidon, a susáki toronyhoz, örök, vizsgálat, szem­le Pecsét és mehet. Kurbli, a volán fordul. Rend­ben van, odaát van. És áll a két hidfő népe, két ország népe és nézi a határforgalom tréfáját. És a turisták kézé­ben kattog a Kodak: ezt meg kell örökítesd. Tií 'épésre néz a lencse; odaát Jugoszlávia van Európa, Népszövetség. La Paíx éternelle. • Este vissza a hajón Abbáziába. Kis tánc a hul­lámokon és a motor ritmusával egy régi meló" dia. Hogy is volt az az operett: Ott tul a rácson­Reggelre sirocco lesz. Vér György. Szenzációk a fehércégtáblás Boros Miksa cégnél. •VJ Figyelje {további hirdetéseim!! $

Next

/
Thumbnails
Contents