Délmagyarország, 1932. október (8. évfolyam, 224-249. szám)

1932-10-13 / 234. szám

DBLMMMOBSZAfi SZEGED. lierkMiia*«oi Somogyi ncca ta. Lem. Teleim: 23-M.^Kle «hlvelal, kOlctdnkBny»lA/ éo legytroda • Aradi ncca S. Teleion > 13-OA. Nyomda » LOw UoAl uccn «1». Telefon t 20.34. TAHrn« ét levélcím DélmaoyamniAo «xeged Nem fizetünk! Romhányi beszédében art mondotta Magyar­ország miniszterelnöke, hogy nekünk kelet­európai politikát kell folytatnunk. Semmi két­ségünk nem fűződhetik ahoz, hogy a kelet­európai poolitika nem a keleteurópai mód­szereket, hanem a keleteurópai geográfiai helyzetből folyó feladatokat tűzi kí maga elé célul. Ebből a szemszögből, amit éppen ugy nem lehet helyteleníteni, mint a nehézemlékü sta­tárium eltörlését, vetődik most fel a kérdés: mit követel a keleteurópai poliika a jóvá. lételek kérdésében? S a kérdést a romhányi kijelentéstől függetlenül Magyarország egyik lege'evenebb szelleme, Hegdüs Lóránt veti fel s mutat rá ezzel a kérdéssel kapcsolatosan a Bethlen-kormány nemzetközi tárgyalásainak egyik legsúlyosabb tévedésére Pár nappal ez­előtt Bethlen István nyilatkozott arról, hogy miért nem vállalkozott kormányalakításra s ebben a nvila'kozatában elmondotta. ho;{v az optánskérdés küszöbön álló tárgyalása olyan kormányelnökőt kivánt, aki ebien a kérdés, ben személyileg érdekelve nincs Ez a nyi­latkozat nyilt beismerése annak, hogy a hágai tárgyalásokat magyar részről olyan államférfi vezette, /tki a tárgyalások kimenetelében anya­gilag a saját személyében Is érdekelve volt s amikor a tisztultabb közvélemény, amit már se ünnepi lakomákkal, se, mint ahogy Hegedűs Lóránt mondja, »közéletünk egyik legcsunyább jelersé£ével. a megrendelt törvényhatósági tün­tetések sorozatával«, se sokszorosított vezér­cikkek pergőfüzével nem lehet Ítélőképessé­gében megzavarni, kezdte belátni, hogy Ma­gyarország számára semmi előnyt nem hozott az a pénzügyi függetlenség, amit Hágában kL vívtak, de kötelezettségeket és terheket jelen­tett, akkor visszamenőleg alig lehet már meg­állapítani, hogy a tárgyaló képviselők objekti­vitását személyi érdekeltségük mennyiben be­folyásolta. Ugy ünnepelték itthon a hágai győ­zelmet, mint a pénzügyi függetlenségünk meg­születését, a pénzügyi függet'enségünket pedig ugy ünnepelték, mint ami az egyetlen feltétele annak, hogy a hosszúlejáratú külföldi köl­csönhöz hozzájussunk. Ezt a hosszúlejáratú külföldi kölcsönt nem kaptuk meg s a pénz­ügyi függetlenségünket csak arra tudtuk fel­használni, hogy aranyainkat és valutáinkat be­fizethettük — az optánsaink javára. Németország nem fizet jóvátételt, Bulgária nem fizet jóvátételt, fizethetünk-e hát jóvá­tételt mi? S ha nem fizethetünk a fegyverrel győző államoknak, fizelhetünk-e saját állam, polgárainknak? Ha a vitézségi érem járuiékait valorizálni nem tudjuk, ha nem tudunk eleget tenni a hadikölcsönt jegyzőkkel szemben el­vállalt becsületbeli kötefezettséjünknek, vál­lalkozliatunk-e arra, hogy az optánsok igé nyét mi magunk elé i síik ki, mi vá la'hatjuk-e magunkra azoknak a kötebzettsépeknek tel­jesítését, amiket a kötelezett államok meg­tagadtak? Ha a magyar állam a maga 1arto­zását megfizetni rem képes, megfizetheti-e — Románinét? A keleteurópai jóvátételi konferencia küszöb előtt áll s ha ke'c.e.irópai politikát akarunk folytatni, nem lehet kétséges az orsz.íg ál'ás pontja. Nem fizetünk jóvátételt és nen ¡ize. tünk az optánsoknak. A legelső feladatunknak azt keli elismernünk, hogy a háQui mcgállapo­Csütörtök 1932 oki. 13 Arat 16 fillér VIII. évfolyam, 234. ddst eltöröljük. A külföldi hite'ezőinknek nem tudunk fizetni s nemhogy a tői e'.örlesztés ese­dékes részle'.eit le tudnánk róni, de még ka­matfizetési kötelezetlségünknek sem tudunk megfelelni. Mit szólnának hitelezőink ahoz, hogy amikor velünk sreml en kö'e'ezettségelnk­nek megfelelni nem tudunk, akkor aranyban és nemes valutában, vagy akár pengőVen ele­get teszünk az optánsokkal szemben felesle­gesen és hiábavalóan vállalt kötelezettségeink­nek. Ez a kötelezettségvállalás egyoldalú volt s éppen azért nem tartható flenn. Nem mond­juk azt, hogy az optánsoknak az utódálla­mokkal szemben támasztott igénye nem jogos s nem mondjuk azt sem, hogy a magyar kor­mánynak nem erkölcsi kötelessége az optán­sok követelését az utódállamokkal szemben el­ismertetni. De mi magunk, a magyar állam csak akkor elégítheti ki az optánsok köve­telését, ha minden cősebb jogcímen támasz­ELO FIZETÉ 1 Napon a Helyben 3.20 vidéken é* Budapesten 3*00. kUlfttldttn (V40 pengd - Bnye» szAm Ara Mik««« nap le, vatArm A* llnnepnap 14 «111. H r detéeele felveiel« iniifn werlnl. Meqte­Irni'c h*IM'«ivételével nf»noni« reiqel tott követelést már kielégileLU Ami« azonban kielégítetlenek a megalapozottabb jogi és indo­koltabb erkölcsi jogcímen támasztott igények, amig a rokkantaknak, a hadiáraknak, a hadi­özvegyeknek ezerszer előbbre való igényeit teljesíteni nem tudjuk, amig a hadi érdemekért földhöz juttatottak megszöknek a jutalmul ka­pott földről, mert annak tcrlieit viselni nem tudják, amig kisíizetésü állami és törvény­hatósági alkalmazottak létminimumot alig el­érő fizetését kell megcsonkítani az állami kölU ségvetés szanálása érdekéten, atalg ingyen­konyhára járnak olyanok is, akik mindenüket odaadták az államnak bizva az állam Ígéreté­ben, köleleze' ségvállalásában és 'eMeslőképes­ségében, addig mi nem fizethetünk jóváté. telt sem a győzőknek, sem az optánsoknnk. Mankók és szegénységi bizonyítványok ezrei állnak útjában az optánskövetelések teüesl­tésének s a jóvátóflri lizetésének. Pénteken Budapest szombaton Szeged temeti gróf Klebelsberg Kunót A budapesti beszenfelés után különvonat hozza Szegedre a koporsót, amelyei a ; fogadalmi templom kriptáiéban díszsírhelyen helyeznek el A polgármester megemlékezése a törvényhatóság szerdal kOzgyOlésén (A Délmagyarország munkatársától.) Csak Szerdán bontakozott ki teljes komorságában az a gyász, amelyet gróf Klebelsberg Kunó halála borított Szegedre. A középületek ormá­ról fekete zászlók hirdették a város vesztesé­gét. Dr Somogyi Szilveszter polgármester, akit teljesen letört a csapás, szerdán délelőtt dr. Pálfy József polgármesierhdi-ettes elnökleté­vel bizottságot alakított az elhunyt szegedi temetésének előkészí­tése céljából. A bizottság tagjai dr. vitéz Szabó Géza kulturtanácsnok, Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos, dr. Balogh István lelkész, dr. Ketter Tibor főispáni titkár. A polgár­mester értesítést kapott Budapestről, hogy pén­teken délelőtt tizenegy órakor lesz a gyász­szertartás. A koporsóba zárt halottat vonaton szállítják Szegedre és Ide este fél 10 órakor érkezik meg. A koporsó szombat reggelig az állomáson marad és a szegedi gyászszertartás reggel ki'enc órakor kezdődik, amikor hatal­mas gyászmeneMel kisérik be a halottat a foga­dalmi templomba. A templomban rekviem lesz, utána kiviszik a koporsót a templom elé és ott felravatalozzák. A város nevében a polgármes­ter mond búcsúztató beszédet, az egyetem ne­vében dr. Schmidt Henrik rektor búcsúztatja és búcsúztatót mond az egységes párt nevé­ben dr. Winkler Elemér. Azután leviszik a ko­porsót a templom kriotájába és a kereszthajó keleti oltára alatt he\vezik el. A fogadalmi templom kriptáiban világiakat — mint ismeretes — csak e'.őzetes szentszéki engedéllyel lehet temetni. Gróf Kle­belslwrg Kunó még 1928-ban kért a szentszék­től dr. Glattfelder Gyula püspök utján en­gedélyt a maga és a feleséce számára, hogy a templom kriptájába temet kezhessék. Az en­gedély már régen megérkezett és igy nincs egyházjogi akadálya annak, hogy gróf Kle­belsberg Kunót annyiszor hangoztatott kiván­sága szerint a templom kriptájában helyez­zék nyugalomra. A gyászszertartást Szegeden is a megyéspüspök vSgzL A polgármester utasítására szerdán délelőtt műszaki és egyházi bizottság tartott helyszíni szemlét a fogadalmi templom kriptájában, hogy kijelölje Klebelsberg Kunó sírhelyét és megállapítsa, hogy milyen átalakításokra van szükség. A megoldás ideiglenes jellegű lesz, mert a kripták végleges kiépítésének ter­vét a vános fedezethiány miatt még nem hajt­hatta végre. Dr. Tóth Béla főjegyző a polgármester meg­bízásából szerdán délután felutazott Buda­pestre, hogy tájékoztassa a családot a temetés szegedi programjáról és állandó összeköttetést tartson fenn a család és a város között A budapesti temetésre pénteken reggel na­gyobb küldöttség megy fel dr. Somogyi SziL veszter polgármester vezetésével. A küldöttség önként jelentkező tagokból alakul meg. A je­lentkezőket a főispáni és a polgármesteri hi­vatal jegyzi fel. A polgármester sne-dán re jgel a következő táviratot küldte Klebelsberg Kunó özvegyének: „Kegyelmes Asszonyom! Szeged város egész közönsége mélyen megrendülve értesült nagyrabecsült és osztatlanul szeretett or­szággyűlési képviselőjének, a nemzet kiváló nagy fiának, Klebelsberg Kuno gróf őnagy­méltóságának történelmi hivatásu munkás élete teljében váratlanul bekövetkezett el­hunytáról. A város hatósága és közönsége pótolhatatlan veszteséget érez nemes patró­nusának elvesztésében és mélyen átérzett részvéttel osztozik Nagyméltóságod hitvesi gyászában. Fogadja kérem Kegyelmes Asz­szonv ugy magam, mint a város hatósása és

Next

/
Thumbnails
Contents