Délmagyarország, 1932. október (8. évfolyam, 224-249. szám)

1932-10-01 / 224. szám

X. 1 Szülök figyelmébe! Pollék Testvéreknél A gyermekparallzis, f a tífusz és az iskolák Szomiaíon meqnyttják az Iskolákat - »4 szülőket nem lehel arra kényszeríteni, hoa' gyermekeiket Jobb meggyőződésük ellenére elengedjék az Iskolába« - Négy ^ ujabb liluszmegbetegedés (A Délmagyarország munkatársától.) Két nap óta nem tortént Szeged területén ujabb gyermekparalizises megbetegedés. Az a két ¿set, amelyet csütörtökön jelentettek be a főorvosi hivatalban, még szerdán történt, csütörtökön és pénteken ujabb esetekről nem érkezett jelentes. A főorvosi hivatal az iskolák megnyitása Öevében nem tett ujabb előterjesztést a polgármesterhez, aki igy nem módosította csütörtöki rendelkezését, tehát az elemi és középiskolák, a napközi otthonok és az óvodák szombaton kaput nyitnak. Érdeklődtünk Somogyi polgármesternél, hogy mi történik abban az esetben, ha a szülők óvatosságból nem engedik iskolába elemista gyermekeiket és ennek következtében a tanítók néptelen osztályokra találnak. — Ilyen esetekben az érdekelt iskola igazgatója teheti meg a szükséges intézkedéseket a maga hatáskörében, vagy pedig a tanfelügyelőség. Az igazgató megteheti azt, hogy a néptelenül maradó osztályokban elhalasztja a tanítás megkezdését, mert a szülőket nem lehet arra kényszeríteni, hogy gyermekeiket jobb meggyőződésük ellenére is elengedjék az iskolába. Természetesen, változik a helyzet akkor, ha a járványveszély teljesen megszűnik, ha a szülők túlzott óvatosságának,semmi alapja nipcs. Pénteken egyébként megjelentek a hirdetőnszlopokon és a falakon a tifusz-plakátok dr. Somogyi Szilveszter polgármester aláírásával. A plakátok arra hivják fel a közönség figvelmét, hogy a tífusz ellen a legbiztosabb védekezés a tisztaság és a nvers ételek fogyasztásától való tartózkodás a lehetőség keretein belül. Nyers tejet, forralatlan kútvizet ne fogyasszon senki és gyümölcsöt is csak megbízható, tiszta he'vről szerezzen be, de alapos mosás nélkül ne fogyasszon belőle. Szeged területén a tifuszesetek száma tovább emelkedik. Pénteken négy ujabb megbetegedést jelentettek be és ezzel a nyári tifuszmeftbelegedések száma 170-re emelkedeit. 15 évi fegyházra ítélték a dorozsmai kettői gyilkosság tettesét Juhász János tagadta, hogy előre megfontolt szándékkal ölte volna meg az Idős házaspárt — A Járványok miatt kiürítették a tárgyalótermet (A Délmagyarország munkatársától.) A dorozsmai kettős rablógyilkosság tettesét: Juhász János 22 éves béreslegényt pénteken vonta felelősségre a szegedi törvényszék Vild-tanácsa. A tárgyalás iránt nafpr érdeklődés nyilvánult meg. A terem már félkilenc órára zsúfolásig m»gt»U. A gyilkos legényt féltíz órakor vezette be két fogházőr. Juhász János félénken nézett szét. Kék ruhát viselt, azt a ruháját, amiben megesküdni szándékozott menyasszonyával, Németh Annával. A személyi adatok felvétele után az elnök ismertette a vádiratot, amelyben az ügyészség kétrendbeli gyilkosság és rablás büntette miaft emel vádat Juhász ellen. A vádirat elmondja, hogy Juhász János január 4-én este, egy sertesölő késsel halálra szurkálta Bózsó József 64 éves gazdát és annak feleségét, a «0 esztendős Bózsó Józsefnél. A gyiíKos jegyben járt Németh Annával és ugv volt, hogy január 30-án megtartják az esküvőt. Azonban a vőlegénynek sem szállása, sem pénze nem volt, Némethck viszont állandóan afelől tudakozódtak, hogv miből tartják meg az esküvőt és a házasságkötés után hogv fognak meg«Ini. Juhász János ekkor azt mondta a lánv családjának, hogy követelése van volt gazdájától, Babarci Illéstől és Bózsó Józseftói is, ezektől elkéri a pénzét és igy megtartják a lakodalmat. Azonban sc:n az egvik, «pn a rnásik gazda nem tartozott neki. A legénv ezután elhataro/ta, hogy bármi áron penzt szerez. Január4-fen este bekobo^ott a két öicghez, a IJozsó-tanyára. Az öreg házaspár épen sznfiilf . A legénv egy darabig beégetett velük, majd előkapta a sertésölő es mind a kettőjüket, heves dulakodás i;n?^°"szur,a- A Rvilkosságot Juhász nagv hait°,,a A m* tanvaLIÍLvérhe "s™lt- amikor a gvilkSTta: 61 dCZtÓk" Juhász ezu,án a 38 fillér készpénzt, régy kis sonkát, d.nyhát, párnát, asztalteritöt vitt magaval... . r Bü"ös"cf »«agam., felelte a gyilkos az elnök kerdeséie. — Maga ölte meg azt a két embert? - En, igen, én., hajtja K- n fejét a vádlott. — Ismerte maga őket előbb is? — Ismertem. Gazdám küldött egyszer nekik kukoricát, onnan ismertem őket. — Jó viszonyban volt az öreg Bózsóval, diskurálhatott vele? — Nem komáztam vele. de tudtam, hogy kicsoda. ő is tudta,, hogy én ki vagyok. — Hát hogy került január 4-én a házukhoz, amikor ezt elkövette? Juhász János ránéz az elnökre, azután lesüti a szemét és nem felel. — Majd kisegítem magát. Maga megismerkedett Németh Annával urv-e? — Igen, igy volt — válaszolja, azután elmondd. hogv a mult év őszéig Babarci IllésS Z É CHENYI MOZI Szombaton én vaairnap, október hó I, ín 2-An Verebes Ernő, Werner Weiterer, Grell Theimer hangos vlgiátéka magyar résszel Huszár menyasszony Szerelmi kerlnpfó a fordulóban. Ffiszereplók: Werner Fuefíerer, Verebes Ernő, Gretl Theimer. KlrtmlAüok hótkrtznapon 5. 7, 9, vasAnnpon 3, 5, 7. 9 órakor. Olcsú Látcső Vásár! Nagyobb létei uj, gyári Márkás ¡átcsővel sikerüli alkalmi áron megsze» remem és e*l a n. é közönségnek Hecolcsé b báron alkalmi vételként rendelkezésére bocsájtom. Tekintse mepr üzletemhon és kirakatomban díjmentesen kipróbálható látcsöveimet. Okulárium, SíeHíier flőrton látszerész Körász ucca 3. nél szolgált. A gazda azonban az utolsó hónapban havi 10 pengőre szállította le a fizetését és ezért felmondotta a helyét. Gondolta, hogy olyan helyet keres, ahol többet kap, annális inkább, mert nősülni szándékozott. Azonban alkalmazást nem talált, spórolt pénze nem volt és igv a jövendőbelijéhez költözött, addig is. míg állást kap. — Komoly szándéka volt magának az Annával? — veti közbe az elnök. — Igen. Az esküvőt január 30-ára gondoltuk, én elsején költöztem hozzájuk. Knrácsonv táján voltunk az anvakönywezetőnél is. — Mért nem tartották meg a lagzit? — Mert... mert... közbe jött ez a dolog... — Volt-e az Annának hozománya? — kérdezi az elnök. — Nem volt neki semmije sem... — Na lássa. Magának se volt semmije, neki sem, aztán két koldus összefért volna... Hogy gondolta ezt? A megélhetésről nem Jjeszéltek? — De beszéltünk. Azt gondoltam, hogy majd a nyáron, aratáskor keresek. Addig ott laktunk volna náluk... — Beszélt-e maga odahaza arról, hogy van követelése a Babarcitól, meg a Bózsótól? Mondta-e, hogy van magának pénze, hogy majd az jó lesz az esküvőre? Mert az csak nagy nap, arra kell a pénz!? —" Bizony az nagy nap — sóhajtja a vádlott. Akkor még volt nekem pénzem, de azon ruhát vettem magamnak. Január elsején pedig már nem volt egy fillérem sem... — Akart-e pénzt szerezni az esküvőre? — Nem volt szándékunkban nagv esküvőt tartani. . 1 Ugy terveztük, hogy gyalog megyünk Központra, a templomba, megesküdünk, de nem tartunk nagy vacsorát... — Hát akkor miért vitte el Bózsóéktöl az ott talált holmikat, ha magának nem volt arra szüksége? Juhász János nem felel. — Negyedikén estefelé ugy-e elment Bózsóékhoz, — kérdezte most az elnök. Mielőtt elment, nem vett magához kést, vagy bicskát ? — Bicska mindig szokott nálam lenni. Illedelmesen beköszöntem a tanváha, azt mondtam: Ferkó bácsi eljöttem, adja ide azt a pár pengőtt — Mit mondott, mire kell a pénz? — Arra, hogy tudjam magamat... izé... forgatni... Amikor beléptem, akkor ők pörlekedtek, szidták egymást. „Minek jössz ilyenkor — kiáltotta az öreg —, amikor mi veszekszünk! Az öreg ezzel nekem tartott Én hirtelen megpillantottam a padkán a nagy kést..,. — Bántotta-c magát az öreg? — kérdi az elnök. — Megkarcolt valamivel... Otthagyta a szakajtókötést, mert azzal volt elfoglalva, amikor beléptem és jött felém... Kezet emelt rám. — Ugyan már. miért beszél ilyeneket — szól rá az elnök. Miért bántotta voína magát az öreg, hisz nem volt rá semmi oka! A legény megint lesüti a szemét és — hallgat, majd kisidő múlva azt mondja csöndesen: — Nem jut már eszembe, hogy mikénnen Is volt... Csak megijedtem, felkaptam a kést é3 — megszúrtam vele... — Miért szúrta meg többszőr? — Mert még mindig jött felém, ezért addig szurkáltam, míg össze nem esett. Nem szólt az öreg semmit, csak jajgatott, aztán elcsendesedett. — Hát az asszony addig mit csinált? — Az is nekem jött, amikor látta, hogy az öregbe beleszúrtam a kést. Az asszonyt is megszúrtam, az is öszszeesett. Az elnök kérdéseire ezután sorra elmondja, hogv miképoen fosztotta ki a tanvát, horv cipelte el a zsákmányt. — Miért lonta el a holmikat, amiket ott Lilái t? — Gondoltam, hogv a dunnát eladom, a sonkát pedig megesszük. Mindent elvittem Németekhez. A ruhafélét eldugtam a kamrában, a sonkát, mo« a zsirt bevittem a szobába. „Kzt adták a pénz helyett" — mondtam Néme-