Délmagyarország, 1932. október (8. évfolyam, 224-249. szám)

1932-10-25 / 244. szám

A. ¿£.3 erre majd fedezetet fog teremteni. Nem lehet akadálya annak, hogy az élelmiszerkioszfást, vagy az ebédosztás! decentralizálják. Nem lehet a Somogyi-telepi Ínségesek! el havonta 240 kilomé'ert gya'o oltatni az inséglevesekért. A munkanélküliek nincsenek öszszeirva. — öss/e va ^nak irva — mondja a polgármester —, a számuk családtagjaikkal együtt több, mint 10.000 Pásztor indi ványozza: rendelje el a közgyűlés az elosztóhelyek decrntrali-á'ását. Minél nagyobb humanitást és melegséget kér a hatóságtól a munkanélküliek számára. Bakó László kifogásolja, hogy a népjóléti bizottságot még sohasem hivták össze. A mult évi Bezdán-akció az idén részeire oszlik fel, mert a szervezet megszűnt a szükséges kapcsolat hiányában. Ezeket a kérdéseket már régen tisztázni kellett volna, mert a segélyezés ideje elérkezett. A népjóléti bizottság sürgős összehívását kéri a segélyezési akció megszervezése céljából is. A munkaképtelen szegényeket külön kell választani a munkaképes émberektől, mert demoralizáló, ha a munkaképes embereket a koldusok sorába sorozza a hatóság. A polgári társada'om érdekében minden áldozatot meg kell hozni a szegénység, a munkanélküliség problémájának megoldásáért. Bakó J,ászló kijelenti, hogy a népkonyhai ácsorgási kényszernek is demoralizáló hatása van. — Szabó tanácsnok ur majd elmegj a katonasághoz — mondja a polgármes'er — és gulyáságyukat kér. Azokkal deaentralizáljuk az ebédosztást. Deák János után Horváth József szólalt fel. Beszédében a népjóléti ügyosztály nyomozásaival foglalkozott. Alaptalan besugásokra is megvonják a népkonyhái ellátást a munkonélkü. Hektói. Ha az ilyen valamelyik szociáldemokrata városatya segítségét kéri, kérdőre vonják az ügyosztályban, hogy miért fordult szocialistához. Kifogásolja az ínsérebédért való megdolgoztatás rendszerét. Ami1 or a város egyházi célokra súlyos összegeket áldoz — Kötelessége a városnak. — kiáltja Máriaíöldy Márton. — Nem kötelessége gömbölyűre hizlala papokat — folytatja Horváth —, amikor szociális kötelezettségek teljesítésére nincsen pénz. (Zaj.) — Ezért a kijelentéséért rendreutasítom — csönget a polgármester — és figyelmeztetem, hogyha igy folytatja, megvonom a szót. Egy tjszles osztályt nem lehet igy aposztrofálni! Horváth kijelenti, hogy a rendreutasitást tudomásul veszi, de Vtazságtalannnk tartja, hogy a város erején felül áldozzon egyházi célokra, ugyanakkor, amikor a népkonyhai ebéd megjavításáért hiába deputációztak. A polgármester kijelenti, hogv a népjólítí bizottságot csütörtökre összehivta és ezen az ülésen tárgyalják le az elhangzott indítványokat. A napközi otthon tételénél Horváth József szólalt fel. Ez az intézmény csak a nevében napközi otthon, de lényegében nem az. A napközi otthon nem csinálhat nyári vakációt, hanem az a hivatása, hogy a munkásgyermekekkel foglalkozzon a munkaidő alatt. A napközi otthonokban alkalmazott óvónők nem teljesük kellőképen kötelességüket. Mindent elkövettek, hogy nyári vakációt kapjanak, erre Intézményre nyáron is éauen ojvan szükség van, mint télen. Páter Schneídcr Vencel védelmébe veszi a napközi otthonok óvónőit. Kijelenti, hogy lelkiismeretesen teljesítik kötelességüket. Az a panasz ellenben jogosult, ho;;y nyáron nem kapnak ebédet a napközi otthonok növendékei. Dr. Szamek Sára a tejakció kiterjesztését súrpetí, mert a rosszul táplált munkístvérme' éknek fokozott szükségük van a lejre. A hajléktalanok menhelyének kérdéséné! Horváth József a menhely kibővítését sürgeti- Petrik Antal felszólalása után a tételt elfogadták. A közgyűlés ezután 500 pengőt megszavazott a szatymazí hősi emlékműre, A piacok télelénél Szűcs Imre kifogásolta, hogy a Marstéri piac ellenére is korsipiac van a Rudolftéren. Kéri a helypénzek tarifájának leszálli. tását. Kov&ts Ferenc és Császár Rudolf felszólalása után elfogadlak a téléit. A városrendezés tételénél Dobóczky Szilveszter a Mátyás király-tér nyári útjainak, megszüntetését sürgeti, mert a por megöli a növényzetet. Dr. Tóth László a Gedó előtti térnek a szükségmunkák keretében való rendezését kéri. Petrik Antal a le'epi gyalogjárdák rendbehozásának szüksé e ségére hívja fel a figyelmet. Klspéter Lőrinc a Cs^reDes-tó levezetését sürgeti. Berzencspy Domokos szükségrsnek tartja a tó vizének levezetését, de óva int a tóterület feltöltésétől, mert ez a medence biztonsági gyűjtőbe a záporvizeknek. Hasonló értelemben szólalt fel Szirányl Béla. A víz levezetését — mondta — Bitó halászati jogbérlő akadályozta meg eddig. — Felmondjuk Bitó bérletét!! — szólt a polgármester. Horváth József a Somogyi-telepen uralkodó állapotokról beszélt. Javasolta, hogy a város a körtöltésen belül lévő magántulajdonú szán. tóföldeket cserélje el külterületi földekkel, azután pedig parcellázza fel a belső területeket házhelyekké. így fokozatosan meg lehetne szüntetni a telepeket A közgyűlés a tételt elfogadta, majd a polgármester félnyolc órakor a vita folytatását kedd délutánra halasztotta. A SZÖKÖTT KATONA REGÉNYE Idegen név, lopás, válás, fegyveres erő elleni vétség, okirathamisitás (A Délmagyarország munkatársától.) Kun Mihály sze-edi honvédnek 1928 október 28-án I,ellett volna szabadságáról ezredéhez bevonulnia. Kun ehelyett azonban felkereste régi ismerősét, Simon Istvánné kecskeméti aszszonyt, aki különváltan élt férjétol. A honvéd ezzel a cselekedetével elindított egy különös bűnügyi regényt, amely csak most,, hétfőn árt véget a szegedi törvényszék Vi/d-tanácsa to ili. n ijünügy irataiból egy igen bonyolult história bontakozik ki. Kun Mihály, aki 1928 októr.er 28-ika után szökött katonának volt tekinthető, elhat ározta^ hogy valamilyen módon elrejtőzik. Egy hónapig Kecskeméten bujkált, majd Simon Istvánnéval együtt Szegedre jött. Simonná Szegeden a Viiéz-uccában házmesteri állást vállalt és közös háztartásra lépett Kun Mihállyal. Azonban, hogy Kun valódi személyazonossága ki ne derülhessen. katonát válófélben lévő férje, Simon István nevén szerepeltette. Hosszú ideig élt igy Kun Mihály, anélküli hogy az ugyancsak Szegeden lakó Simon Istvánnak tudomására jutott volna a dolog. Később "Simonné terhesnek találta, hogy ebedül gondoskodjék a háztartásról és közölte a katonával, hogy munkát néz neki is. Ugy állapodtak meg, hogy Kun Mihály továbbra is a férj nevét viseli és Igy vállal munkát. Mivel Kun a katonaságnál megtanulta a szobafestést, Simonné felkereste Ábrahám László szphí» 'eslő-mest ert és Kun Mihályt elszerződteti hozzá inasnak. Kun-Simon röviddel az elsicfődés után meglopta a gazdáját, néhány pengőny» készpénzt vitt el. Kun Mihály ugyanis azé'őtt sem vetette meg az idegen jószágot és emiatt már többször meggyűlt a baja a hatóságokkal Ábrahám László a lopást felfedezte és feljelentést tett inasa ellen. A feljelentést Simon István ellen tette és az eljárás igy is indult meg Kun Mihály ellen. Nagy ijedelem lett a dologból. Simon Istvánné 30 pengőt ajánlott fel Ábrahámnak arra az esetre, ha a feljelentést visszavonja, azonban már késő volt és Simont, illetve Kunt a bíróság elé citálták. Az eljárást ellene szabályszerűen lefolytatták, a bi.óság Ítéletet hozott, amelynek értelmében Simon Istvánt, Ábrahám László sérelmére elkövetett lopás miatt háromnapi fogházra Vélték< Most ujabb véletlen történt, amely azután kípattanlotta az ügyet. A bünügy folyamán az összes idézőket Simon Istvánné lakására küldték, ahol vagy Simonné„ vagy Kun Mihály vette át és igy a dolog mindig rendben volt. Az ügyészségnek azonban az az értesítése, melyben Simon Istvánt értesiti arról, hogy a 3 napos büntetését le kell töltenie, véletlenül a Boldogasszony-sugáruton lakó igazi Simon Istvánhoz került. A valódi Simon, a férj vette át az értesítési és ámultán látta, hogy Bt lopásért elitélle a bíróság. Azonnal az ügyészségre sietett, ahol tisztázta a dolgot. A megindult nyomozás során azután minden kiderült. Kun Mihályt beszállították a katonai fogházba, az ügyészség pedig, a valódi Simon István érdekében perújrafelvételt kért a tőrvényszéken. Az újrafelvételi tárgyalás során az igazi Simon István ellen megszüntették az eljárást. A katonai bíróságok felelősségre vonták Kunt ugy a szökés, mint a lopás miatt. Kun Mihály szjgoru büntetést kapott: két és fél esztendei börtönl. Simon István is megragadta az alkalmat 2s beadta a válókeresetei felesége ellen, kérté* hogy válasszák el őket, mert amint az iratokból kitűnt, nyilvánvaló,, hogy felesége egy idegen férfivel élt közös háztartásban. Mindezzel azonban nem lett vége a dolognak. Az ügyészség vádiratot készített Simon Istvánné ellen fegyveres erő elleni vétség, azonkívül ellene és Ábrahám László ellen, közokirat hamisítás büntette miatt. A vádirat szerint ezeket a bűncselekményeket azáltal követiék el, hogy: Simonné Kun Mihályt 1928 október 28-tól Í929 november 29 ig magánál tartotta, jóllehet tudta róla, hogy szökött ka. tona, ezenkívül lappangására segélyt nyújtott, mert együtt élt vele, azonkívülj a lopási ügyből kifolyólag a lakására érkező, de Simon István nevére címzett hivatalos Iratokat átvette, holott tudta, hogy az, aki nála van, Kun Mihály és nem Simon István. De Ábrahám László is bűnös — mondotta a vádirat, mert Kun Mihályt a lopási ügyben Simon Istvánként igazolta, bár tudta, hogy az illető Kun Mihály. A vádirat alapján került hétfőn bíróság elé Simon Istvánné és Ábrahám László. Simonné elismerte a bűnösségét, vallomásában terhelő adatokat szolgáltatott a szobafestő, mester ellen. Szerinte Ábrahám tudta, hogy miről van szó, mert az elszegődtetésnél nem azt mondta neki, hogy a férjét akarja elszerződtetni, hanem azt, hogy a vele egy tiáztartásban élő férfit. "Ábrahám László tagadta a vádat. Dr. Kalmár Szilveszter ügyész vádbeszéde után a bíróság bűnösnek mondotta ki Simon Istvánnét fegyveres erő elleni vétségben, valamint közokirathamisitás vétségében és a sok enyhítő körülményre való tekintettel U napi fogházra itélle. Ábrahám Lászlóval szemben a bíróság nem látta bcigazollnak a vádat ét felmentette. Az ítélet jogerős.