Délmagyarország, 1932. október (8. évfolyam, 224-249. szám)

1932-10-23 / 243. szám

DHMAGYARORSZAG SZEGED. SzeruetziOaeg: Somogyi occa *•'•*•• l.em. Teleion: 23-33.^KlndóhlrnlaI, •tOlctUnkOnyvtar «s tcgylrorto • Aradi Ucca S. Telefon t 13-oe. - Nyomda s LHw Llnöt ucca 19. Telefon i 26-34 TAvtrníl leveleim Dtlmagyarowzdg Szeged Vasárnap, 1932 oki. 23 Ara 24 fillér VIII. évfolyam, 243. S2. ElöriZETÉS Napon a helyben 3.20 vidéken é* Budapesten 3-fVO, kUHttldMn 6*40 pengd — Egyei izém ára hélkMznap ÍO, vaiái* é* tlanepnao 2.4 1111. nirdetétek felvétele tarifa szerint. Megjelenik héfld kivételével n-moia reoqel A numerus dausus alkonya < Hallunk arról, hogy a kultuszminiszter változtatni akar az egyetemi beiratkozások rendjén s az egyetemre készülő ifjúság előtt szélesebbre akarja kitárni az Alma Mater kapuit. Tanuljanak és végezzenek itthon a külföldi egyetemekre kiszorult ifjak, — a híradások szerint ez a kultuszminiszter ur egyik programja. Nem a humanizmus, nem a nemzeti szempontok, nem a numerus clausus eltörlésének vágya s sebeket osztó alkalmatlanságának belátására érlelte elhatározássá ezt a tervet, hanem a Nemzeti Bank sürgetése. Nem humanisztikus, hanem valütáris okokból szánja el magát — hir szerint, — a kultuszminiszter erre az elhatározásra. Tizenhárom év alatt, amióta a numerus elausust előbb a jogrend hiánya, később a törvényhozás elhatározása átültette a magyar életbe, hány ezer magyar diák szorult ki külföldi egyetemekre s mennyi nemes valuta ment ki ebből az országból a magyar diákok után. A valutapolitika végül is tiltakozik az ellen, amit az iskolapolitika, nemzetpolitika, kultúrpolitika, vagy fajvédelmi politika követelt, — igazán nem tudjuk, hogy melyik irányzat, melyik szellem, vagy melyik politika ismeri el magáénak a numerus elausust. Ez az ország nem engedheti meg magának tovább azt a tékozlást, hogy amikor négy egyetemünk van. akkor a dollárok, lírák, svájci frankok és schillingek annak a tudásnak megszerzéséért folyjanak ki ebből az országból, aminek müveléseert és terjesztéseért ez a nemzet négy egyetemnek költségeit vállalja és viseli. Hiszen, ha paprikát, hort, vagy búzát hoznánk be az országba s a külföldi paprikának, bornak, vagy búzának behozataláért áldoznánk fel valutánkat, akkor sem folytatnánk helytelenebb valutapolitikát, mintha négy tudományegyetem mellett az Egyetemi oktatást importáljuk raritásszámba ^enö valutánk ellenében ebbe az országba. S ha tizenkét esztendős tényleges uralmának reméljük, — végén meg akarnánk vonni a mérleget, mégis csak felelni kellene valakinek mra a kérdésre: ért-e valamint, e 1 é r t - e valamit ez a tizenkét esztendős uralom, e 1 Ért-e valamit azonkívül, hogy az V r s z á g általa is elszegényedett értékekben és javakban? Talán könnyűvé vált azok elhelyezkedése, akik itthon végezhették az egyetemet? Talán el un! Jűk érni azt, hogy a magyar egyetemek dippmásai közül ne kerüljenek ki szellemi protár ok? A biztos kenyérnek és a nyugodt boldogulásnak utján el tudtuk talán indítani lega'abb azokat, akik itthon végezték az egyeteket? Több állás, nagyobb kenyér, biztosabb ^'helyezkedés vár azokra, akiket a magyar *§yetemek bocsátottak ki kezükben diplomául s lelkükben a kenyér és munka után sójmgás olthatatlan, izzó szomjával? Talán álpmpolgári önérzetükben, állampolgári köteksségteljesitésben erősödtek meg az apák, jj^ik az izgalom paroxizmusával gondoltak az *§yetemi beiratkozásokra s az elutasítás szelénére és alázatára, — talán a nemzetnevelés módszerei és eszközei követelték meg ezt a szelént és ezt a megaláztatást? , tj>em hisszük, bogy van jóhiszeműség, ameezekre a kérdésekre igen-nel felelhet Azt az örömet, amit ez az elhatározás kelt, ij^k az elhatározás indoka tudja csökkenteni. a kormány azt mondta volna, liogy amijét eltöröltem a statáriumot, mert uralmain i.^Onsáeának nincs syiilcscocm ilvpn kivéleelausust is, ha. a kormány azt mondta volna, hogy megszüntetem azokat a bántó, azt az igaztalan, az emberiességgel összeegyeztethetetlen, a tanulás szabadságát sértő korlátokat, amiket a türelmetlenség és irigység emelt magyar ifjak közé, megszüntetem azt az önérzetét sértő, igazságérzést bántó megkülönböztetést, amit a felelőtlenül és gonoszul felingerelt közszellem állított oda az egyetemek kapujába, — talán még az öröm tüzek is kigvultak volna ebben az országban. Ha már kormány erre elhatározza magát, miért nem mondja azt, hogy újra megteszek egy lépést a haladás, a szabadság, a polgári egyenlőség felé s üjra lebontok egv akadályt, amelyik a polgári egyenlőség kiteljesülésének útjában áll s miért vallja be kényszerhelyzetét: kénytelen tenni azt, amire magát elhatározta, mert valütáris szempontok követelik a numerus clausus lebontását. Mennyivel több erő, menynyivel több bátorság, a lelkek koncentrációjának mennyivel őszintébb siettetése nyilatkoznék meg a szabad elhatározásban s a bátor helytállásban s mennyivel több lenne az elkö velkezendőkre nézve a hitet regeneráló, bizalmat teremtő várakozás, ha nem a kikerülhetetlen kényszer hivatkozásával keresne enyhébb beszámítást ezért az elhatározásért a tegnap szelleme s a ma politikája. Milyen jó volna azt hinni, hogy a numerus clausus alkonya egyben virradata a polgári egyenlőségnek, testvériségnek és szaoadsácnak? Puky külügyminiszter a magyar—francia Jóviszonyról Nyilatkozata egy párisi lapban (Budapesti fudősifőnb lelefon]elentése.) Párísból jelentik: Az egyik párisi lapban Puky Endre magyar külügyminiszternek nyilatkozata jetent meg a magyar—francia viszonyról. — A magyar kormánynak — mondotta Puky — a múltban is egyik legfontosabb feladata volt külpolitikai téren, hogy Franciaországgal a lehető legjobb viszonyt tartsa fenn. A Fethlen-kormánynak sikerült Franciaországnak Magyarország iránti érdeklődését felkelleni, a Károlyi-kormány is mindent megtett, hogy ezt a fennálló viszonyt ápolja A magyar nemzet nem felejtette el, hogy gazda, sági életinek legnehezebb óráiban Francia, ország azok között volt, akik segítségére siet. tek és hogy Franciaországnak oroszlánrésze volt abban, hogy a világgazdasági és a mezőgazdasági krizis által nyújtott ország még nehezebb helyzetbe nem jutott. Kijelentette még Puky, hogy ő is feladatának tekinti a Franciaország és Magyarország közötti jóviszony ápolását és továbbfejlesztését Gömbös miniszterelnök felhivása a munkaadókhoz a munkaalkalmak szaporításáért »Még áldozatok árán is szaporítani kell a munkalehetőségek szárnál* Budapest október 22. A Magyar Távirati Iroda jelenti. Gömbös Gyula miniszterelnök a következő felhivást intézi a magyar munkaadókhoz: — A m. kir. belügyminiszter ur az 1932—33 évi inségenyhitő tevékenység költségeinek fedezésére vonatkozólag kiadott minapi rendeletében gondoskodott arról, hogy a megsegítésre szoruló városi néprétegek az elkövetkező téli hónapok során ne szenvedjenek szükséget Ezenkívül bejelentette azt is, hogy a többi minisztertársával karöltve, olyan közmunkák megindításán dolgozik, amelyek mig egyrészt alkalmasak arra, hogv a falusi lakosság téli Ínségét enyhítsék, egyben jelentős közgazdasági haszonnal is járnak. — A m. kir. belügyminiszter e rendelkezésével kapcsolatban felhívással kívánok fordulni a magyar munkaadókhoz. Arra kérem őket, hogy hazafias emberbaráti lélekkel, de egyben saját jól felfogott érdekükbén is szaporítsák r munkaalkalmakat. Aki munkát ad, az éb;r teremt s amig saját gazdasága számára is ér téket állit elő, ugyanakkor kenyeret ad az önhibáján kivül bajbajutott magyar testvérekn< k, akinek kezéből a gazdasági világválrág 'ütötte ki a kenyeret. Munkát adnia annak, aki tud munkát adni, nemcsak emberbaráti cselekedet. de nemzetgazdasági kötelesség is. Régi magyar mondás, hogy ahol öt ember eszik, ott a hatodik =zámára is jut betevő falat, viszont aki 50 ember számára ad kenyeret, az egynéhánnyal többet is tud munkához juttatni. — Komoly szóval hivők fel tehát minden u.unkaadót," hogv tehetségéhez kénest megfelelő mértékben növelje alkalmazottai, tisztviselőit munkásai, napszámosai, cselédei számát. Még akkor is, ha a naszon átmeneti csökkenésével, vagy saját életkörülményeinek megszükitésével jár is, mert sokkal bölcsebb dolog a haszon egy rés léről lemondani, vagy szerényebben élni, mint a szociális nyomorúság kiéleződése következtében a nemzet gazdasági 'eherviselöképességét megpróbáltatások elé állítani. — Bízom abban, hogy a magyar társadalom, különösen pedig azok, akikhez a jelen felhivá som elsősorban szól, a munkaadók, megértik szánd.'komat és önként, készséggel tesznek eleget, de a nemzetgazdaság gyógyulásának ügyét is szolgálják. A munkaadóknak meg kell érteniük, hogy a magyar nemzet egyetlen egv sorsközösséget alkot, amelybe minden testvér beletartozik, azok is, akiket a mai idők mostohasága megfosztott az élet és a munka feltételeitől. Ezeknek a sorsa visszahat mindnyájunk életére és aki buzgóságával, áldozatkészségével közreműködik abban, hogv minél több munkáskéz jusson munkához, az nemcsak egy-egy Ínséges családot ment meg a végső romlástól, de a magyar jövőt s vele a saját sorsát is előbbre viszi. — E gondolat jegyében bizakodó szőval fordulok tehát minden magyar munkaadóhoz, bogy még áldozatok árán is szaporítsa a munkalehetőségek számát s adjon kenyeret azoknak, akik dolgozni akarnak. Budapest, 1932 évi október hó 22. Gömbös Gyúl* - -;• ;'' m. kir- miniszterelnök