Délmagyarország, 1932. szeptember (8. évfolyam, 199-223. szám)

1932-09-13 / 208. szám

S 'F.OKU. SzerKeizlOtCg: Somogyi uccu 22.1.em. Telelőn: 2.V33.^KiadAhlvalal, kOlctUnkOnynar «» legylrodn • Aradi ucca H. Teleion: 13-00. - Nyomda i Lilw LipOl ucca 1». Telefon s ¡16-54. Távirati leveleim • l)eimnaynri>r»íAq Szeged Kedd, 1932 szepí. 13 Ara 16 fillér VIII. évfolyam, 208. §z. Van-e Szegednek kullurlanácsnoka ? Van-e? Az események szálai visszanyúlnak egy évre. Arra az időre, amikor a közgyűlés — néhány százezres szerencsés elköltése után — megszűntette a házikezelést és kimondta, hogy a színházra pályázatot hirdet. Egészen ugy, mint ahogy eleink cselekedték, akik pályázaton Ítélték oda a színházat Aradi Gerőnek, Makó Lajosnak, Kxecsányi Ignácnak, Almássy Endrének s mint ahogy mi is cselekedünk, amikor még nem értettünk a színházhoz s amikor még mi is pályázaton adtuk oda Palágyí Lajosnak és Andor Zsicmondnak. Tavaly öta állandóan tornyosulnak a színház körül meglepőbbnél meglepőbb események. Bennünket például az is meglepett, hogy pályázó már tavaly sem akadt. Ma is sokan hibáztatják a polgármestert az akkori színházi titkárnak igazgatóvá történt kinevezése miatt. Hát kit nevezett volna ki? Talán Bárdoss Artúrt, aki akkor amikor pályázott, szóba sem került? Még házikezelés volt. A kiváló színházi író, akinek úttörő sikerei és kísérletei is voltak, aki megalapozta a „Tűzmadár" világsikerét s aki azóta Pesten megkapta a Müvészszinházat, az idén a Belvárosi Színházat, nem tudott se a hatóság, se a szinügyi bizottság tagjainak a kegyeibe jutni. A kisgyűlés tagjai i* akkor vizsgáztak le újból irodalmi és színházi kérdésekben való tájékozottságukból. Ezzel a vizsgával és némi magas protekcióval vonult be a szegedi szinházba az eredeti bemutatók rendszere, színre hozván olyan őrök életű darabokat, mint amilyen Hagymapensió a Barnára Vedlett Fekete Házban cimü mély szatíra s elköltvén e dicső remekekre az akkor már háztartásilag is inogni kezdő város kevéske pénzéből tömérdeket. Történtek egyéb csekélységek is s ezek mind érlelték a helyzetet arra, hogy a szegedi színháztól. amelyhez nemrég még országos kapacitásoknak lett volna kedvük, távol maradjanak a szokványos vidéki igazgatók is. Hát jött a nem szokványos és bennünket — már mi ilyen meglepődő természetűek vagyunk —• a meglepetések sorozata ért megint. Akár csinált valamit, pkár nem csinált a szinházban ez a nem szokványos direktor, senkise állt mellé, se tanácsaival, se kifogásaival, se elismerésével, se követelmények hangoztatásával, se a köMes gondos gazdálkodás, se az el nem alkudhaló művészi követelmények állandó előtérben tartásával. A városházán senkinek se volt kultúrpolitikája. A városházán senkinek se volt szinházi politikája. Nemcsak az idegennek, aki idegenforgalmi politikánk ellenére ide tévedt, a henszülöttnek is az volt a benyomása, hogy Szegednek nincs kulturtanácsnoka. Aztán torlódtak uj események. A nem szokványos direktort is hamar megelégelték. Ez ^z átkos hamarság szegedi specialitás. Megkezdődött az agitáció, ellenakció, szerződésbon tus, kínevezés, fellebbezés, megsemmísitás, pályázók érdeklődése, tárgyalás, kilincselés, vita, szinügyi bizottsági döntés s mindig mindenhol, mindenütt hallottuk mit mond, mit" véleményez, mit akar a polgármester, vagy helyettese, az az ur azonban ,aki a kulturtanácsnoki. állást tölti be, ugy, de ugy kikapcsolódott, vagy kíkapcsoltatott, hogy alaposabban nejn lehet. A szavát nem hallottuk. Tanácsnokválasztás volt. Egy nyugateurópai műveltségű szegedi ur s egy meglehetősen ismeretlen, jómegjelenésü, szorgalmas városi tisztviselő álltak egymással szemben. A szorgalmas városi tisztviselő győzött, s csinosan, zsakettben mindjárt megjelent a közgyűlési teremben, székfoglalót tartott, a sikertől meghatódott, lebilincselően szerény hangon. Ma is emlékezünk egy mondatára: „Tudom, mondta ELÖFiZETZsi Havonta helyben 3.20 vidéken <4 BudapMtm 3-00. HUlfMdHn IV40 peng«' - Égre* Mám Ara hítkmnan 1A, vaiAr« e* Ünnepnap a* HU. Hirdetéseit felvétele tarifa uertnl. Megteien)ir hélfA wivélelével bmwh reigei az uj tanácsnok, hogy nem a tehetséget tisztelték meg bennem, amikor a tanácsnoki székbe emeltek, de annál jobban érzem kötelességemnek, hogy szorgalmas munkával háláljam meg az elélegezett bizalmat." Ezután a szerény beszéd után került az uj tanácsnok a kulturügyek élére. A szorgalomból levizsgázott Most már hagyják a tehetséget érvényesülni. Véglegesen ugy sem osztozkodhatik a kulturügyosztály munkakörén a polgármester és helyettese. Ennek a városnak, ha emelkedni ak*r, kell kultúrpolitika. Kell kulturügy osztály. Még hosszú ideig se a szegedi, se az országos közvéleményt nem lehet kétségbe hagyni afelől, hogy van-e Szegednek kulturtanácsnoka? Példátlanul Izgalmas események a német birodalmi gydlés hétfői ülésén Göring nem adta meg a szót Papén kancellárnak és érvénytelennek mondotta • birodalmi gyfilést feloszlató elnöki kéziratot A horogkeresztes többség bizalmatlanságot szavazott A kormánynak, de az esti órákban takarodót luft A birodalmi törvényszék dönt Göring eljárása Qgyében — November 8-án: u| választás és népszavazás Pc Berlinből jelentik: A nyílt konfliktus a Paen-korménv és a birodalmi gyűlés között, hétőn délután líitörL Hétfőn délután feloszlatták a gyűlést Göring elnök azonban a feloszlatási alkotmányellenesnek jelentette ki és keddre újból összehívta a gyűlést. Később azonban viszszavonta ezt az intézkedését Az események drámai gyorsasággal peregtek le. Három órakor OlPössze a parlament és háromnegyed 4-re már megtörtént a feloszlatás, anélkül, hogy Papén a kormánynyilatkozatot felolvashatta volna. Az ülést óriási érdeklődés előzte meg. Közvetlenül a megnyitás után, mielőtt Papén szólásra emelkedhetett volna, váratlanul ügyrendi vita keletkezett. A kommunisták azt' az indítványt terjesztették elő. hogy a birodalmi gyűlés még Papén nyilatkozata előtt szavazzon a szQkségrendeletek felfOggeszfése ügyében beterjesztett javaslatok fölött. Loebe a szociálisták nevében hasonló indítványt terjesztett elő. A legnagyobb meglepetésre az indítványok ellen senki'sem jelentkezett szólásra. Az elnök ekkor rövid szünetet, majd utána szavazást rendelt el. Ekkor Papén kért szót, de Göring előtt nem adta meg a kancellárnak a szót, rzzal az indokolással, hogy már elrendelte a szavazást. A kancellár ezután az elnöki emelvényhez sietett és egy iratot tett le Göring elnök asztalára. A képviselők ekkor már tudták, hogy ez az irat a gyűlés feloszlatását elrendelő elnöki kézirat. De Göring az elnöki kéziratot félretolta elolvasás nélkül, majd nyugodt hangon kijelentette, hogy folvlatják a szavazást és nemcsak a szűk végrendeletek ügyében, hanem az összes, kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány ügyében is. Papén és kományának tagjai erre felálltak helyeikről és kivonultak a teremből, emivei azt akarták dokumentálni, hogy a gyüIis folytatását törvénytelennek tartják. A szavazás rövid néhány perc alatt lefolyt és Göring elnök már hirdette is ki az eredményt: a birodalmi gydlés 513 szavazattal 32 ellenében bizalmatlanságot szavazott a Papen-kormánynak és egyúttal kimondta a szeptember 3-án kiadott szükségrendelet érvénytelenségét is. Göring ezután a következőket mondotta: — Papén kancellár szólásra emelkedett, de miután akkor már a szavazás folyt, nem adhattam neki médot beszéde elmondására. A kancellár által átnyújtott kézirat az elnök kézirata és azt tartalmazza, hogy miután a szeptember 3-iki szükségrendelet veszélyben forog, az elnök a gyűlést feloszlatta. — A kéziratot, — folytatta Göring — a Papen-kormány tagjai ellenjegyezték, tehát azok, akik ellen a gyűlés bizalmatlanságot szavazott. Eszerint ez a kézirat érvénytelen, mert megbukott kormány nem ellenjegyezhet alkotmányosan kéziratokat. Göring beszédéi tomboló taps fogadta. Az elnök ezután előterjesztést tett, hogy a gyűlés kedden ismét üljön össxe. Az előterjesztést a ragy többség elfogadták. Nagy izgalmak a A parlament délutáni ülése példa nélkül álló helyzetet teremtett. A kormány a házfeloszlatást igyekszik érvényesíteni. A kormány tagjai azt mondják, hogy az elnöki kézirat érvéülésen nyes még akkor is, ha a szavazás után olvasták fel, mert Papén még a szavazás előtt adta át az elnöki kéziratot, mely az átadás pillanatában jogervényes lett