Délmagyarország, 1932. szeptember (8. évfolyam, 199-223. szám)

1932-09-10 / 206. szám

IX. 14 § Co vasren doröte a Alars-léri cirkusz elölt Iskola és intézeti karicnvál (A Délmagyarország munkatársától.) Csütörtökön este 7 6a tájban, a f.leich-cirkusz esti előadása előtt töbhe/er ember tolongott a bejárat elölt a Mars-téren. A rendel lovasrendárök tartották fenn. Az egyik lovasrendőr, oki a pénztár körül álldogált, meg akarta tisztítani a teret és lovával hajtotta előre a tömeget. Eközben egv férfivel összetűzése támadt A rer,dór botjával megütötte a férfit, majd egy másik lovasrendőr le odasietett, aki a férfi fejére ütött. Az ismeretlen férfi ekkor futásra vette a dolgot és eltűnt a tömegben. A Délmagyarország munkatársa ebben az ügyben felvilágosítást kért dr. Buócz Béla főkapitányhelyetlestől, a szeneli rendőrkapitányság vezetőjétől, aki az incidensről a következőket mondotta: — Csütörtökön este 7 óra tájban a Gleichcirkusz előtt álló egvik lovasrendőr azt a parancsot kapta., hogy tisztítsa meg a terepei. Egy férfi, akinek személyazonosságát megállapítani eddig nem sikerült, nem engedelmeskedett a rendőr felszólításának, sőt, megfogta a tó zabláját. A rendőr lovquUmlcájávai ráütött a férfi fejére. — A lovasrendőrök igv jelentették pénteken reggel a történteket. Ebből máris megállapít, hattam, hogy a rendőr jogosan járt el, sőt meglehetősen higgadtan viselkedett, mert jogában állott volna az uj fegyverhasználati törvény alapján fegyverét is használni az ismeretlen ellen. Hogy ezt nem tette, az annak köszönhető, mert a legénység figyelmez!etést kapott, hogy a fegyvert esik .7 legv'gr.ő esetben vegye igénybe. Természetesen az ügyet kivizsgálom, tanukat hallgatok ki és igy igyekszem megállapítani a tényállást. Az ismeretlen férfit keressük. kötöttárak j* legfőbbet a legolcsóbban Lnszftg Imre Kötöttáru Ozlele SzectieiHQi tér 2. Tisza-szálló mellett táwezetéses áramellátás esetére a gázgyár nem hajlandó sem a várranak további ellenszolgáltatást adni, sem pedig a fogyaszióközönséget bármi egységárredukcióban részesíteni. A szerződés tárgyalásának kiindulási alapja volt, hogy kiszámították, mi a gázgyár jelenlegi értéke. Alapul vették itt a jele ilegi termelési költségei«!, az eladott áram me myiségét stb. így állapították meg egy kerekszámban nyolcmillió pengős értéket Ha áll ez az érték a jelenlegi termelési viszonyok m.lett, amikor viszonylag egy kisebb üzemben állitja elő a gyár az áramot, megváltozik a jövedelmezőség képe, ha a kisebb üzemben., tehát drágábban előállított áram helyett távvezetékes, nagy centráléből jövő olcsó áramot szállít ide a vállalkozó. A jövedelmezőség emelkedése egyet jelent a koncesszió értékének növekedésével. Ez esetbei tehát a konoesszió ellenértékeként magasabb összeget kellene a gázgyárnak fizetni annál is inkább, mert a távvezetékes áramellátás következményeként le fogja állitani a vállalat jelenlegi üzemét, ezáltal a jelenlegi berendezés, ,amely a város tulajdonát képezi, ócskavasként marad vissza s 33 év után, vagy előbb is csak ócskavasárban lesz értékesíthető És itt van végül — last not least — a ftv gyasztókőzönség érdeke is. Azé a fogyasztó^ közönségé, amely a 40 éves szerződés letelte» Titán a drága egységárakkal kifizetett és ingyenesen i városra háramló erő eleptől a magas egységárak évtizedei után j )ggal várt vol. na olcsó áramot, amely könnyít a háztartásod terhén, csökkenti a kereskedők rezsiköltségeit és versenyképessé teszi az ipart. E helyett kapja aeddigi 68 filléres egységár helyébe a 62 filléres világítási és 32 filléres motorikus egységárat, mely 1936-ban 60, illetre 30 fillérre ~>záll alá, jóllétet más vidéklvárosokbanennél alacsony abb egységáraid vannak érvényben. S a legsulvosabb á szerződésnek a fogyasztókat érintő eme részébe« éppen az, hogy eaek az egységárak 1940. évig hozzáférhetetlenek, választottbirósági döntéssel sem változtathatók meg. (Az automatikus egységárszabályozás oly téltételekhez van kötve, amelyek kizárják hosszú időn belül az egységárak csökkentését.) Beláthatatlan károsodással járhat városunk egész gazdasági életére ezeknek az egységáraknak 1910. évig vsfló megrögzítése, amikor ma három hónapra sem tudjuk előrelátni a viszonyok alakulását s amikor a jelenlegi defláció« pénzűéi politika mellett könnyen hekővetkezhetik. hogv a 62 és a 32 filléres egységárak már egv esztendő múlva elviselhetetlen sulival fognak fogyasztóközönségünkre nehezedni. Betetőzi végezetül mindezt a tervezetre'* az a nagy hiánya, hogy nem gondoskodik- a szerződés 33 év alatt a feleprek időközi megváltásáról sem. Ez a meg, váltási jog a régi sze-ződésben is benne volt s lehetőséget nyújtott arra, hogy a város pénzügyi helyzetének javulásával, ha áldozatokkal is. de megszabadulhasson a terhessé vált szerződéstől. Fejezzék te a cikket a polgármesterünk által a koncesszió meghosszabbítása tárgyában szakértőül felkért Buzáth Ján<*nak, a főváros kiváló üzemi szakértőjének megszívlelendő szavai: »Kétségtelen, hogy a mai sulyo« gazdasági helyzet nem teszi alkalmassá a mát, hogv- egy hatalmas községi közület egvik legfontosabb gazdasági kérdésében hosszú évtizedekre 'kiható lekötöttséget teremtsen bármely irányban isc. CIPÓT- - v á • á r o I h höi cipő . . FérO /ekefe cipő . nál á r o 1 h a t. I r n y A r n k: P S SO-löl íe-SO-lQ I Férfi barna cJotí P 12-SO-töl 18-50-lg P tl-SO-tbl 15 50-10 IV Gyermekcipők nagy vaiaamtékban K s/ezon végére való tekintettel (ehírc'ofik és «xandolctlek rcndk<vfl| levr&UKott árakon ÜZMP ÉA újonnan átalakított flzlet: Kossuth Lafoa sugárul O. Teleiont 17 - 7Z. Ellenvélemény a gázgyár Ügyében Irta: dr. Kertész Béla Nem lesz érdekte.'en, ha közvetlenül a döntés előtt a közvélemény tájékoztál ása céljából megszólalnak azok is, akik a koncesszió meghosszabbítására vonatkozó szerződéstervezetet elfogadhatatlannak tartják. Ellenvéleményünk kialakításában nem vezet bennünket animozitás a gázgyár jelenlegi engedélyeseivel szemben, sőt a magam részéről nem habozom, hogy egy későbbi időpontban megkötendő, elfogadható, a város és a fogyasztóközönség érdekeit biztositó szerződés alapján szivesebben látnám a gázgyári konoesszió birtokában a jelenlegi engedélyeseket, mint valamely más külföldi vállalatot Egy szükreszabott cikk kenetében nehéz a probléma nagy anyagát népszerűen és mégis megfelelően felölelni. Ezért csupán három kérdést exponálok: időszerü-e ma a koncesszió meghosszabbítása; megfelelelő ellenértéket felajánlott-e a gázgyár; végül kellőképen védve vannak-e a városnak, mint közületnek érdekei mellett a fogyaszt'közönségnek érdekei is? Hála elődeink bölcs gondoskodásának és áldozatkészségének, 1935. évben oly nagy vagyonobjektum jut 1,300.000 pengő el'enéten a város tulajdonába, amely vagyontárgynak tiszta haszon megközelítheti a városnak földbirtokából eredő mai ÖSSTCS jöve'elm.'t 40 éven át fizették elődeink és f izei tűk mi a magas egységárakat, hogv ezzel megvásároljuk a közület számára a gázgyár ingyenes hárámlását. E vagyonból eredő jövede'em a jövőben döntően befolyásolhatja a város háztartását, könnyítheti a pótadó terhét, segítheti olcsó árammal a fogyasztóközönséget ér olcsó hajtóerővel versenyképessé teheti az iparost és kereskedőt. Elődeink emlékének és az utánunk kővetkező generáció iránti kötelességünknek tartozunk azzal., hogy hűségesen sáfárkodjunk a most reánk majdnem ir.gyen háramló nagy vagyonnal. Nincs tehát jogunk ahoz, hogy városi háztartásunk pillanatnyi szükségletét éppen ennek a vagyonnak átruházása utján fedezzük s hogy átmeneti, talán csak néhány hónapi pénzügyi megkönnyebhülésért feláldozzunk folmérhellen le~si rdefceket. Kétségtelen, hogy a város háztartása átmenetileg nehézségekkel küzd. De a hiányok mellett látjuk azokat a tényezőket is, amelyek a háztartás megkönnyebbítését hozhatják. A közületek kölcsöneinek küszöbén álló kamatkonverziója, az állam segítő támogatása, amellyel a nehézségekbe jutott városi háztartásokat segélyezi (példa erre a forgalmiadókülónbózetfcen való további részesedésünk), végül a talán valamivel jobb terméseredménytől várható fokozottabb haszonlárbevétel oly okok, amelyek alapján állithatjuk, hogy nincsen oly végszükség a város számára, amely ennek a nagyértékü vagyontárgynak kényszerű elidegenítését éppen a mai teljesen'labilis valutáris, pénzügyi és gazlasági viszonyok kőzött indokolná. Kaotikus forrongásban van az egész gazdasági élet, vagyontárgyainkat helyes értékítélettel fel sem becsülhetjük, mert értékmérőnK vásárlóereé is abnormis kilengéseket mutat. Egy további generáció életére kiható, hosszú évtizedekre szóló szerződést csak tisztult, nyugodt gazdasági atmoszférában lehet megkötni. A másik feltett kérdés, vájjon megfe'elő ellenértékét kinál^ a gázgyár? Az ellenszolgáltatás leglényegesebb részét képezi az az évenkint fizetendő 300000 pengő, amelyet a koncesszió meghosszabbításának hirdetői 33 évre számítva 3,800.000 pengőre értékelnek fel a szerződéskötés időpontjára á.számitva. Ezt az évenkint fizetendő 300.000 pengőt a gázg- ár nem pénzben fizeti a városnak, ezt az összeget a városnak garanlállan el kell fogyasztania villanyban és gázban, — még pedig a közvilágítási vi'anyáramért a város köteles kilowattonként 35 filléres, a motoráramért 2fi filléres egységárat fizetni. A gázgyár tehát a koncesszióért fizetendő vételárat árammal és gázzal fizeti, amelynek egységáraiban már benne foglaltatik természe'szerüleg a gyár tiszta haszna is. A tiszta haszon mérvért következtethetünk abból, hogy a gázgyár a vízmütelep részére a motorikus áramot jelenleg is 7.3 filléres egységárban tudja szállítani, mely áramot a vizmütelep éjiel-nappal. léhát csúcsterhelés idején is igén\fce vehet Nem reális ellenszolgáltatás tehát az oly fizeiés. amely áruval történik akkor, ha az árut a vevő oly értékben számolja el. amelyben több a haszon, mint az önköltség. Nem merili ki a szerződésbe i ellenszol altatás a koncesszió értékét azért sem, mert a