Délmagyarország, 1932. augusztus (8. évfolyam, 175-198. szám)

1932-08-11 / 183. szám

* mii. 11. CAHCSIMJIAL Kttzentt merték szerinti legjobb I • . Uamu!MAI rerilingeK mlnötfaben, nogq választékban Lallipei él 1169711161 CSÉPLÉS KÖZBEN Batki, a gerinces embör A városi ember nehezen Ultija meg a kapcsolatot az akácos homokon ¿lő tanyaival, d > nn k meg is van a magyarázati. A körtöltésen kívül a kószömés nem »jónapot« vagy .alászolgája«; ott nem nyolckor kezdődik a reggel és nem tízkor v:n este. Egyheti kint tartózkodás után ann i erőm se maradt, hogy elbúcsúzzam tőlük. Az országúton tallagtam & \ános felé és ugy éreztem minden panaszom, minden bánatom a tanyán maradt. A Kossuth-ku'hoz éne, az ártézi kut önkéntelenül a városra terelte a gondolatom. Nem mondom el a lelkitusát, amit az árok szélén héverve áté'tem, cak annyit, hogy — visszafordultam és mikor jö későn a kerítés ajtőn beléptem a tanyaudvarba, a kutyák nem rohantak rám, m;nt mástor, hanem barátságosan körülugráltak. A két béres a szénaboglya mellett heverészett. Melléjük szegődtem és együtt bámultuk a csillagos eget. Egyszer egy szép fényes csillag szaladt le az égi íján és eltűnt a város irányában — Na ez a városba esőtt le, biztos meghalt egy tudományos embör, — Jelenté ki az egyik bé.«s. — Honnan tuggya. hogy ily*n'a>r tudományos embernek kell meghalni, — kérdeztem érdeklődve. — Hát tuggya gépész ur, miko meghált a tátos űatki, akko is ilyen csillag eső't lé; nem» ís olyan messzi a semjék ajjába. — Ki volt az a Batki — Péter bácsi? — Azt se tuggya gépész ur? Itt van a tanyájuk égy hujántásnyira, (Később tudtam meg, 'hogy a hujántás négy kilométer). — ÉS miért volt az olyan tudományos embör? Talán valami magasabb iskolát járt Pesten? — Nem járt az sémijét sí, irást ném ismert, mert nagyon öreg embör vöt; negvvmnyócba, mikó a muszkák erre jártak má su:tyó legény volt. — De hát miben állt a tudomány? Vagy nem merik kentek elmesélni? — Emerni merőm, csak attu tartok, a gépész ur fs kinevet bern nke't mint a többi városi atyafirk — Nem szoktam én séeki kineven, hangra azt tartom, hogy a jő pap is holtig tanul, bátha én is tanulha'nék most valamit. Erre aztán megeredt a szó, elmondtak a tátos Batkiről mindent, amit tudtak. — Hét foggal jött a világra, röndós stakáUal, mög bajusszal, aztán hét évig szitta az anyatejet és olyan erős volt, hogy egy lovat fölemelt, pedig csak tejet ivott mindéft Csmerte az állatok nyelvit is, esőt, szelet tudott csináht'; mög azt n elhajtotta a szömivel annak a bürgéjit, akire haragudott a hetedik határba is. Péter bácsi tovább beszélt. — Éccő leajénykorombfa az öreg Sátán föggvin arattunk. Délfelé nagv forgószél támadt, mind szi't dobálta a körösztökel. Alig hogy összehordtuk, láttyuk, hogv a főd végirü mögén újra kezdi. Az öreg Sátán fővötte a kaszát, aztán elkezdött szaladni a forgószél felé; de má mink n^m tudtuk, hogv mit csjnát, me szömünk-szánk tele lőtt ho-mokka, c5>«k hallottuk, mintha nagyon pörőn'valakivé. Éccö csak nagyot dunrant \-aI<imi és o'van jégveéN löt', hogv olyan még azuta se vöt, de ne is aggvon az Úrjézus. — Mikó aztán elmúlt az idá, nézzük hun az fireg Sátán, hát ot fultádozott a fődön, a kasza mög csupa vér a fce/ibe. Elkiáltom magam Uramjézus segíts! — hát az öreg Sátán azo;inét mn ityá magához gvütt, —V.íásnap mög hallottuk hogv a Batki mögvágta macát a kaszáva, mikó szikadt az üdő elé. rn minqgyá ttid'am, hogy az ör.'g Sátán is tud valamit, — hallgato't el Pé'ör bácsi. — Én meg mögtud'am, hogv a legkisebbii öcscse gazdálkodik, most a »áto* Batkinak és n.igy az ic. nagvon garaban?iás e-nbö*. >t.jd mögtug<?ya ha odiér hozzájuk a géppel, még mindig roSszu gyüttek ki vele, — rémitett el a másik bérös. Este későn értem a géppel a Batld tanvára. Asztag mellé áll'am, dc csépelni nem csépeltünk, l eheveredtem a gép mellé egy csomő 'szilmára, pondoltam Pihenünk egy pár órát és aztrn hadd szóljon a legszebb melódia, az acélos gabonaszemek zuhogása. Már el ¡s feledtem a két béres elmondását, hogy a garabonciás embőrnél vagyok, mikor egy sürü, ősszenőt' szemö:dökü tagbaszakadt őszfürtü tr.agyar jött hozzám, h->gy én vagvok-é a gépész? — Cn volnék az Batki bátyám. — Hát oszt hunnan tudod, hogy én vagyok a Batki? — Velem csak a gazda beszélhet ilyen hangon, hát errü gondolom, hogy itt kend az ur. — Hát ez valóság, — hanem azé gyüt'em, hogy az eresz alatt van egy ágv, oda ereggy pihenni me mán napfökötle előtt úgyse ¡ndu'unk. — Köszönöm, de nem mögyök el a géptü, mert tuggya «ok az irigv embör és napkel ig bizony vagy két mérést le is szeretnék ereszteni — Má abbn nem lőssz semmi, ami mög a bajt illeti, én mindóné felelők, rtrkörln itt csak nekem van .jogom, senki má n k. Nem akartam, hogy kellemetlenség legyen. hát bementem lefeküdni. Meghagyta, ne kelljek iel, még ö nem szól. Beggel a nap aranyiáuvérja a.ig hogy föl n , jött az öreg, hogy indulhatunk Mire kimentem fa, vjz, minden oda volt készítve, de nem volt benne köszönet Ami a fát Illeti, az teljesen friss vágású eperfa >olt, amin pár hét'eí előbb még madár dalolt. Magvaráztam az öregnek, hogv ez nem jó, nem binok vele gőzt tartani, a m'n'ca se halad. « Makacsul elzárkózott minden kérésem előL gondoltam, majd bebttónyi'om neki, hogv nn-s igaza, befűtöttünk és Indultunk. Alig m:n' le egy kereszt buza, már nem volt nyomása a kazánnak, a tflz meg csak sirt-ritt az eperfától. Az öreg azonban még se engedett. Mit csináljak vele Istenem: valami mego'dáson törtem a fejem. Mikor kész voltam a hadiVrwel, még egyszer erélyesebben szóltam Batki bátyánknak, hogy adjon más tüzelőt, mert hiszen van kazakzámra. Az öreg kijelentette: Itt azzal kell tüzelni, amit ő ad. Nem szóltam semmit, kimentem a génhez, ledobtam a szíjat, az ékeket kivettem a kerékalól és a bivalvosnak kiadtam a parancsot, »befoen!, megyünk tovább«. A sippal leadtam a jelzést a szomszédos gazdának, hogy jöjjön a podgvászért. De erre már kijött az öreg garabonciás. Meglátt\ hogy mi készül, — ugy láttam, hogy kedve telleti benne, mert nevetve mondta: — Na öcsém, vasraverve hozatlak vissza a röndérőkke, mer tudr-d-é, hogy törvény van rá... nem lőhet a gabonát csépöletlenfil hag n ... mög a szerződés se kutya ám! — Tisztába vag\ok én azzal Batki bátyám — szóltam az öregnek nagy nyugatommal —, nem is marad a kend gabonája csépöletlenül A törvénynek is, mög a szerződésnek Is igaza van; de hogv utoljára csépelünk-e kendnél, azt má nem írja elő semmi paragrafus Elvégzőnk mindenütt, oszt az eper fával majd csak eHdnlódrnk utoljára; akkor ráérürk majd, akár karácsonyig is. Nem tagadjuk mi meg a kend gabonájának a lecsépölését, nem bizony Isten. Csak most n^n érünk rá játszani! — Batki bátyámnak mindegy ugy látom, hogy mikor lesz zsákba a szöm, htsz nem abbaf akarja má holnap a kenyeret sü'ni: m é? az eperfa sé szárad addig ki, ne féljen. Két hét múlva Itt löszünk. Na Isten áldja mög kendőt! ' Odaszóltam a banda-gazdának: — ha kész vannak, indultának, én elmegyek előre mögnézni az utat. — Nincs azon mit nézni öcsém, innen eaak egy ot vezet a nemjóját a városi Ielkődnek, —fakadt ki az öreg. — Van bizony azonkívül még kettő, az egvik Föl a másik lé a pokolba — vágtam visszam indulóban. — Hát oszt néköm miket szántad, hé? — Vált utánam az öreg megütközve. — Amelyiket mögérdemU Batki bátyám. — De azt a csúfságot, hogy itt hagytok, ezt má csak nem érdemlöm meg! — Batki bátyám nem. hanem az a komis« epörfa. — Komolyan beszélsz-é? vagy csak poétázó öcsém? — A kenyéradó mzdával én mindig bomolva« beszélek. — Na hát akkó az apád tergencéjét állitasd viszsza a gépet, oszt mink mög gverünk be a tiszta szobába; ugy se beszélgettem má régőn ilyen magamfajta girincös embörrel... Tóth József Elszámolási visszaélések a szentesi kórháznál Az alispán felfüggesztette állásától B6na László körházi ellenőri (A Délmagyarország munkatársé'6>) A szentesi vármegyei kórháznál nagyszabás« visszaélésnek jöttek nyomára. A visszaélések ügyében a mult héten vizsgálat indult meg. amely már befejeződött és amelynek alapján dr. Cse-gt5 Károly alispán Btm László kórházi ellenőrt állásától felfüggesztette. A vizsgálat kiderítet e hogy Bóna ellenőr állandóan manipulált a szállításoknál. Hamis számiákat áUitőtt ki és ereken mindig magasabb egységárakon tüntette fel a kórház részére megvásárolt árut, mint amennyit ténylegesen kifizí">tett. A külőnböze'eket zsebrevágta és ebből fedezte költséges életmódját. Az ellenőr főlej; a szappanszállilásoknál követett el nagyobbtámadás a Honvéd-iéri jfrászal* ellen (A Délmagyarország munkatársától.) Szerdára virradó éjszaka különös események játszódtak le a Honvéd-téren. Az egyik ház lakói éjfél után kopácsolás zajára riadtak fel Felgyújtották a villanyt és kitekintettek az uccára, de a sötét és rosszul világítóit téren nem látlak semmit sem, a kalapácsolás azonban abbamaradt. Reggel vették azután észre, hogy milyen különös merényle'et követtek el a ház ellen. A földszin'es lakóháznak ugyanis az ismeretlen tettes felfcszitrt'e az ablakpárkányait, nagy darabon leverte a falat és vandál móder hasznavehe;e'lenné tette az ablakpárkányod fedő bádoglemezeket. A lakók még fel sem ócsudtak a meglepetéstől, amikor a szomszéd házak lakói is jelentkeztek és elmondották, hoey a tér egy másik házában, ami csak a napokban készült el, beverték az összes ablakokat, egy másik háznak pedig a kerítését te'tik tönkre. A rendőrség megindította nyomozást, de egyelőre tanácstalanul áll a teljesen szokatlan merénylettel szemben. Felmerült annak a gyanúja, hogy esetleg tüntetésről van szó. A tér teljesen néptelen volt, egyetlen szemtanú sem akadt, aki csak megközelítőleg is valamilyen személyleirást tudott volna adni a tettesekről. A tettesek egyébként a pusztításokat a legnagyobb nyugalommal végezték, pedig alig néhány. lépésnyire van a kas7árnya. ahol a kapuban szolgálatot teljesi'.ő őrszemnek hallania kellett volna a hangos kopácsolást, valamint az ablaküvegek csőrömpölését arányú visszaéléseket. Megtörtént, hogy 9Qfíllérért vásárolta a szappan kilóját és a kórháznak 1 pengő 50 fillért számolt eL Mivel pedig a kórház éveken keresztül igen tekintélyes mennyiségű szappant fogyasztott el, az ellen- j őr által elsikkasztott összegek tekintélyes nagyságúak. A vizsgálat sorá i súlyos gyanuokok merül'eK fel arra nézve, hogy a többi cikkeknél te hasonló visszaéléseket kövelett cl Bóna László és még más módon is sikkasztott. Az alispán rendelkezése alapján most 1926-ig visszame. rtó'eg átvizsgálják a kórház könyveit és igyekeznek megállapítani, hogy mennyit sikkasztott az ellenőr. y.