Délmagyarország, 1932. augusztus (8. évfolyam, 175-198. szám)

1932-08-14 / 186. szám

VIII. i 4. Ha még nem vett — vegyen! ' Ha vett — vegyen még! MÁR CSAK ^ NAPIG TART a Klauzál-tért Müller-cégnél a NVARI VASARI doha többé nem vádlottul Ilyen olcsón!! Soha főbbé nem vásárolhat Ilyen olcsón!! EMBEREVŐK SZAKÁCSKÖNYVÉ Irta Berezeli A. Károly Felfedező utamon végre a Kongóhoz értem. Voltunk vagy tizen, mikor elindultunk Zanzibárból, de a többiek szakszerű tanulmányokat akartak lm! az óserdó rejtelmeiról s Igy nem igen érezték szükségét annak, hogy gyatfó és megbízhatatlan személyes tapasztalatokkal is ¿ támogassák rendkívülinek igerkező munkáinkat Én újságíró vagyok, szeretnek a szerkesztőim s igy igazán nincs okom félni Afrika legvadabb népeitói sem. Cikkeimet busásan honorálják, tehát életem kockáztatásával la azon vagyok, hogy minden alkalommal uj éa uj szenzációvalálljak az én kedves olvasótáborom elé. De különben is érdekelnek a négerek, a primitív erkölcsök s igy utazgató buzgalmam sem tisztára materiális jellegű. A dzsungel problémái már az iskola padjaiban is közelről érintettek. Végre itt vagyok. Tudós társaim nem zatamak metodikns megállapításaikkal. Körém csavarodnak az erdő gigantikus indái % elmerülve gyönyörködöm a természet bujaságában. A sűrű bozóton csak félénken szüremlik át a trópusi nap. A Kongó álmosan, pocsolyássn csobog mellettem s csillogó madarak rajzanak fölötte. Szórakozottan csörtetek előre t eszembe se jut, hogv az életemmel játszom. Még európai létemre sem tudok elképzelni olyan fenevadat, mely reá éhezne sovány tagjaimra. Ideálista vagyok. Az ágak gátolnak utamban s csak heroikus munkával tudom leküzdeni ellenállásukat. Messziről a nulu-k kísérteties éneke hallatszik, mely egykedvű, monoton zúgásával harcra lel kesiti Afrika hazafias népeit. Az egész dzsungel valami templomi készülődés a hősi halálra. Csak bennem buzog pajzánul az életkedv, mert nevetségesnek tartom, hogy egy kis háborúért ennyit énekeljenek. Tagadhatatlannl európai vagyok. A Kongó elkanyarodott tőlem, de engem már ¿sak a szenzáció érdekei. Szeretek munkaadóim kedvében járni. Lábaimat összevérezték a galylyak, de én csak megyek. Nem félek a haláltól, hivatásom korán megbarátkoztatott az elmúlás gondolatával. Ahogy Igy csapkodok magam körül s lépésről-lépésre nyomulok előre, éktelen sikoltás remegteti meg a trópusi levegőt. Aztán mielőtt még körülnézhettem volna, két szörnyű fekete kéz ragadja meg a torkomat. Újságíró vagyok, sokat kiálltam, ed e percben őszintén bántott, hogy elhamarkodtam Zanzibáriban irt versem utolsó strófáját Szebb hattyúdallal szerettem volna befejezni pályafutásomat. A halál készületlenül talált Még utolsó szavaimról sem gondoskodtam. Rámeresztem szemeim alattomos támadóim-/ ra s elképedve ismerem föl benne a legendás és véres pulu-törzs többszörösen körözött tagiát, Balangol. Ismerem jól a pulu-k szokásait; ók Afrika legkegyetlenebb emberevői, némi lelkifurdalás után tehát leszámoltam fiatal életemmel. A vad néger végigszimatolta bőrömet és csámcsogva fojtogatott Bosszantott, egyenesen stílustalannak tartottam, hogy ¡ró ietemre még éhenhalnom sem sikerült. Ped> a zanzihári rendőrségen figyelmeztettek, hogy ez a Ralang száraz üzletember, a pulu-k húsügynöke, aki konok nyerészkedési vággyal csap le a vándorokra s néha szinte nevetséges részesedésért is vallásos törzse rendelkezésére bocsáitja őket. Balang nagy Ínyenc, főként az agwelóre pályázik. Ütolsó pillanatban jól megnéztem a mohó négert s komolyan elcsodálkoztam azon, hogy mennyire európai vonásai vannak. Mii ven szvesen'kértem volna tőle egy rövid kis interjút! Néhány perc múlva egész sereg néger táncolt már körülöttem. Aztán valami fehérköpőnyeges férfi lépett elébem s tört angolsággal igy ripakodott rám: — Micsoda ön? Az urópai hang még jobban megfélemlített, a halál ijesztő közelsége tehát teljesen megtört s őszinte vallomást kényszeritett ki belőlem. Szégyenkezve vallottam be. hogy tula jdon képpen költő vagyok s csak érdekből Írok riportokat. S ekokr csoda történt A fehérköpenyeges férfi rákiáltott Balangra a a szörnyű kapcsok azonnal leváltak kékülő nyakamról. — Mi tiszteljük a költőket — jelentette ki a törzsfőnök nevetve —, mert tisztátalanoknak tartjuk őket Husunk számunkra nem élvezhető. Vallásunk tiltja. melyről igen szakszerű véleményt mondtak s Zsibbadtan tapogattam lebecsült testemet, életemben először örültem annak, hogy verseket irok. Mindig hittem Afrika jövőjében! Föltápászkodtam es köszönetemet fejeztem ki a derék törzsfőnek. Vallásuk szépségeit ÍJ méltattam s buzgón fogadkoztam, hogy a pulu-k nevét ismertté teszem irodalmi köreinkben. Aztán, miután ilymódon sérthetetlenségemről Is megbizonyosodtam, felülkerekedett bennem megint az újságíró s anyagi helyzetemre való tekintettel. interjút kértem a kitűnő fős^akácstól. Előre kell hocsájtanom. hogy semmit, sem toldok szavaihoe. A törzsfő leült s elmondta röviden népe történetét: — A puluk-tól általában mindenfelé rettegnek. Még Afrikában is. Kétségtelen ,hogy mi vagyunk a legtradieionálisabb emberevők, ön müveit ember s meg fogfa érteni, hogy ez természetes is. Mi ugyanfs végeredményben európaiak vagyunk s törzsünk alapitól mint jómódú férfiak kerültek Afrikába. Régen volt ez már, de szertartásaink mind a amai napig föntartották őseink szokásait. ^Szent könyveink részletesen számolnak be mol a mi mítoszunkról s ha ideje engedné, önt is bevezetném a kannibalológiába. Megígértem, hogy legkőzeleb tiszteletemet teszem náluk, most azonban megelégszem ennyivel is. — Amint észre.i$ vehette, — folytatta ,a törzsfő — mér arcunk szabást is elárulja a fehérember vonásait. Valamennyien hajlamosak vagyunk a hizásra, ami szintén eredetünket igazolja. De szent könyveink is, njelyek egyúttal szakácskönyveink arra utalnak, hogy eleink valamikor különös előszeretettel fogyaszthatták a szegényeket. Honalapitónkat eredetileg Pullmannak "hívták s csak a mi nyelvünkön formálódott » jóesengésü név ptilu-vá, A krónikások azt* regélik róla, hogy Európában többfajta mesterséget űzött. Mint gyáros a munkásokra szokott rá, mint földbirtokos a parasztokra, sót mint szerkesztő is próbálkozott, de hamarosan abbahagyta ezt a kitűnő foglalkozást, mert a tollforgató emberek husa élvezhetetlennel; bizonyult. Különösen a költők fogyasztását tiltotta el poszthumusz Írásaiban, mert szerinte, ezek kesernyések, epések, szijasak s könnyen megmérgezik az egész szervezetet A nagv Pullmannak köszön heti ön is az életét! — kfátott föl aztán derülten. Én lázasan jegyeztem le szavalt s miután titokban há'at adtam a nagv Pulu-nak, szent szakácskönyveik iránt érdeklődtem. A törzsié erre tapsolt s rögtön egv néger szolga termett előttünk. Néhány különös formájú könyvet nyújtott át neki. — Nézze költőm —kedélyeskedett a Jóesaládból való kannibál, — adok önnek egyet emlékül. Nálunk ez közkézen forog. Fordítsa le s rehabilitáljon bennünket Európában. Csak arra vigyázzon, hegy rá ne szokjon az emberevésre Kijelentettem, hogy egvelőre semmi reményem sincs arra, hogy meggazdagodjam. Mégegyszer mc«h ivott s miután momentán nem éreztem semmi hajlandóságot ara, hogy végignézzek egy ilyen szép szertartást, megrázta kezemet s kis csapatával visszavonult az erdőbe. Balang csalódottan nézett rám t láttam arcán, hogy nem dogmatikus. Szívesen megevett volna engem is a nyomorult forradalmár. Aztán leültem újra és nézegettem a szent könyvet. Hihetetlennek tünt föl egész kalandom. Már-már sajnáltam, hogy nem tartottam velük. No, de majd máskort Néhány szót megértettem a szakácskönyvből: „Munkás az, aki erején felül dolgozik. Amíg bírja, addig vadhúsnak elkészítve is rágós és veszedelmes." Azért mégiscsak sötét ez az Afrika! „Munkanélküli az. akit a társadalom azzal tüntet kt, hogy nem hagyja dolgozni. Amig kedveskednek neki. addig mindenre Jó, de később már nehezebben emészthető." Valami n hivatalnokokra is vonatkozik és a diákokra. Kár, hogy nem értem ezt a gyalázatos afrikai nyelvet. A parasztok külön fejezet. Érdekes lehet. Alig várom már. hogy kiegészítsem a pulu-kal fajtánk különben ra élvezetes történetét Mert ezek után szinte kétségtelen. hogy kulturájuk európai eredetük ínaatlanforgalom Szeged területén augusztus ¿tó* augusztus 13-lg a következő Ingatlanok cseréltek gsadált Virágh István és neje eladták Dobay Rózátok Körtöltéskor K számú házakat 17B négyszögöle» telekkel 37ÍO pengőért. Szűcs F«rene eladta Sxabó Jánosnak Petőd S '«dor-sugánit 68. száma házát 2S7 négvssóföfcs t»> tikkel* 9000 pengőért Rósa József és neje aladták ábrahám lilás áa nejének KunhalonwdülőbeU 133 B«gyasft01et szólőjüke* 1000 pengőért. Oltványi István és társai eladták Hódi P« éa nejének Mórahalom 862, számú házukat 440 négyszögöles telekkel 1980 pengőért.' Molnár Flórián és társa eladták Kósió Sálveszteraek BelsőásoUhalmi dülöbell S hold »1 négyszögöles földjüket 3000 pengőért. Pakat Fsrene eladta Papdi Máténak Madaráastó. dülöbell 101» négyszögöles szántóját 220 pengőért, özv, Vőnoki Antalaé eladta Ftodor Anjrásnéoak Bsrlinf-körut SS. szánra bálát 233 négyszögöles telekkel l&aSO pengőért Hegedűs Imréné eladta Swnka János és n^énrk KAtaöszatvrnai-düIóbali 680 négyuógöle* földet 516 pangó 71 fOlérért Marfenosi Jóesef eladta Lakstos Sándor és nejének Belsősttűymaz-dfilőbeli 2 hold 1330 négyszögöles siántóját 3307 pengő 50 fillérért. Hegedűs Imréné eladta Karácsonyi Gergeíynének Belsőszatymaz-dütőbetl 883 négyszögöles szántóját 200 i lengőért. ElSreHnUiiAit Idény mUK nfll LtCHTHAN CIPoK letzailltott aron kipM » Belvárosi Clpőttzletben S»éoh»njrt tér. | I Vt / VirMl MrUi. Poloska és molyirlást »elies szavatossággal Szegeden a 32 Lakásfertőtlenitő Vállalat CIAN.inODA.lA vél?. Iiugonics.tér 12. telafon 31-77 Va%-, acél- és témbutorllxememei gyermekkocsi készítésre ia kiterjeaztettem. A leflrofryszerübbt«! s legdíszesebb kivitelig kénen és rendelésre leujuUnyosabb VITSMIképss Bfírl áron. Vitéz Kállay KüvirU ueea 44. n Köszönetnyilvánítás! Mir.dai oknak, kik Istanbon boldogult férjem •lhalaloz taa alkalmival réasvétüket »yilvánilották, vél;ti»ztea8égadáaáo megjelentek, «suton mondok hálás köszönetet. Szv. Türk Salammá. ifi