Délmagyarország, 1932. július (8. évfolyam, 148-174. szám)

1932-07-08 / 154. szám

DELMAGYARORSZAG •zeoea U.U Telefon t IS-O®. «Nyomda t LOw UvAt uccu a«. Telefon « >«.34. Tévlmfl 4« levélcím - DtlmaoyarnnzAa teeqed Péntek, 1932 JulIus 8 4ra 1« f lll«r VIII. évfolyam, 154. ELŐFIZETÉS: Ha vonla helyben 3.20 vUMk«n «t Budnnetlen XM>. kUII»ld<Jn O-tO pengA. - Fgye* a«Am Ara hé»»»nap 10, re»Ar- e* Ünnepnap 14 mi. »Iirdetéaek lelvélele tarifa taerini. Me?lelenlV h#(M írlvAteWvnl nanonln re-tfiel Mi történt Lausanneban ? Csoda okos ember lehet, aki abban az órában, mikor ezeket a sorokat irjuk, tehát a nagy konferencia záróülésének idején, meg tudná mondani, hogy tulajdonképen mi is tórtént Lausanneban? Azt hisszük azonban, hogy lényegében megválaszolatlanul marad ez a kérdés holnap, vagy holnapután is, mikor a záróülés jegyzőkönyve megjelenik és mikor a konferencia főszereplői. MacDonald, Herriot, Papén, Grandi és a többiek, őszinte barátságuk biztositása után meleg kézszorításokkal váltak el egymástól és a juliusi kánikulában kellemes éghajlatú svájci városkából hazautazlak fővárosaikba. Lausannei tartózkodásuk emléke gyanánt megmarad egy csomó fénykép, amelyek a sajtóügynökségek közvetítésével megjelentek a legkülönbözőbb képes lapokban: MacDonald és Herriot elutazásuk előtt találkoznak a párisi pályaudvaron, az angol és francia miniszte-elnők együtt integetnek ki a szalonkocsi ablakából, a német és angol delegátusok együtt feketéznek, Papén interjút ad a világsajtó képviselőinek, Herriot francia cigarettával kínálja meg Papent,' a francia miniszterelnök a német kancellár gyufájáról gyújt rá pipájára. Csupa szép, szinte idillikusán barátságos képek, amelyeknek hangulatából, éppenugy mint a konferenciáról szóló tudósitásokból, nagyon kevéssé lehet kiérezni azt a minden valószínűség szerint elkeseredett és makacs küzdelmet, amelynek színhelyéül nem is annyira a konferencia nyilvános ülései, mint éppen ezek a barátságosnak látszó bizalmas összejövetelek és tanácskozások azolgájtak. ' ' Kezdjük azon, hogy a németek azzal a szándékkal mentek Lausanneba, hogy ök többet nem fognak fizetni. Ezt a horogkeresztesek nyomása alatt már Brüning is megmondta ugyan, de csak odahaza. Neki még csak az volt a helyzete, mint a kereskedőnek, aki önmagában határozta el, hogy beszünteti a fizetéseket. Papén ellenben magukkal a hitelezőkkel ült össze e bejelentés után kényszeregyességi tárgyalásra. Arról egyelőre nem akarunk beszélni, hogy a kereskedő és Németország között mégis van annyi különbség, hogy az üzletember maga veszi igénybe a hitelt, Németors^gra és a többi legyőzött államokra pedig rákényszeritették a jóvátételnek gúnyolt hadisarcot. A faktum azonban minden különbség és hasonlóság mellett az, hogy e bejelentés után, amely még egy-két esztendő előtt Franciaországban a paroxizmus felhorkanását váltotta volna ki, a franciák nyugodtan leüllek tárgyalni, az angolok és olaszok pedig sok hajlandóságot mutattak, hogy a németek álláspontjának indokolt és jogos voltát elismerjék. Ez a körülmeny az általános politikai atmoszféra megváltozását mutalja és látszólag a fölülkerekedő józanság javára billenti a mérleget. Erre az oldalra könyvelendő el az is, hogy a német delegáció helyzetének megkönnyítése érdekében a franciák egész könnyen belementek, hogy a lausannei jegyzőkönyv eltörölje a jóvátételek fogalmát és Németország további tartozásait ne a jóvátételi számlára, hanem a felállítandó európai rekonlstrukciós alapra fizesse be. Még az ellen sem tiltakoztak a franciák, tiogy a németek szóválegyek a versaillesi szerződés 231. szakaszának, a hirhedt szégyenparagrafusnak az eltörlését, amely angyaloknak állítja oda az ántánt hatalmait cs a háhprus feHösségnek egész súlyát NéraeLországra és szövetséges társaira hárítja át Lehet, hogy mindezeknek koncedálása csak taktika, még pedig igen ügyes bevezető taktika volt a franciák részéről, mert a továbbiak során igen nagy ügyességgel és számító szívóssággal igyekeztek kimódolni, hogy ennek a rekonstrukciós alapba történő fizetésnek az összege egyelőre meghatározatlan maradjon, vagyis a németek ne ringathassák magukat a biztonság illúziójába, majd pedig mikor az angol közvetítő javaslat 2.6 milliárd aranymárkában kivánta fixirozni a németek által fizetendő összeget, egyenesen ultimátumszerű fenyegetéssel állították oda követelésük minimuma gyanánt a 4.2 milliárd aranymárkát még pedig a rögtőnös fizetés megkezdésének kötelezettsége mellett Hogy ez a kérdés,! amely a konferencia tárgyalásainak sarkala-i tos pontjává nőtte ki magát, miként fog elintéződni, e pillanatban még nem tudjuk. Lehet, hogy holnapra meglesz már rá a válasz. Lehet — és ezt az eddigi konferenciáknak tapasztalatai alapján valószínűnek kell tartanunk —, hogy jegyzőkönyvi ügyeskedéssel fogják elstilizálni a lényeget és egy későbbi nemzetközi összejövetelre bízzák az érdemi döntést Ez esetben látszólag nem sokat végeztek Lausanneban. És a dolog mégsem ugy áll. Akármi történt vagy nem történt Lausanneban, fel lehet vetni a kérdést hogy hol vafeyunk már a Clemenoeau-féle tönkretétel politikájától, a meg nem határozd* milliárdoktól, a későbbi háromszáz és kétszáz milliárdtól, vagy akár a franciák idei harminchat milliárdjától is? Mindezekről már szó sem esett Lausanneban. Hová tűntek a nagy fo gadkozások és hová tűnt el a tavalyi hó? Lausannet már csak egy lépés választja el a gonosz mult likvidálásától. Ezt a lépést még nem merték megtenni, de ez a lépés már nem maradhat el. Sajnos, a lausannei nagy birkózásban a mi viszonylag kicsiny érdekeink, — kicsinyek tudniillik a hat vezető hatalom szempontjából, -— meglehetősen a másod- és harmadsorba szorultak. A mi dolgainkat nem is a főbizottságban, hanem egy albizottságban tárgyalták, amelyhez elég tekintélyes volt a belga külügyminiszter is elnöknek. Ez a bizottság valószínűleg a főha/almak nagy elfoglaltságára való tekintettel csupán azt mondta ki, htígy a keleti jóvátételek rendezése őszszel egy külön konferenciának lesz a feladata. Mindenesetre december 15-ig felfüggesztették azonban a jóvátételi fizetéseket. Ennél tovább nem is mentek. A mi • égető problémáink, a rekonstrukció kérdése, a gazdasági élet vérkeringésének megindítása, kölcsöneink konvertálása, gabonánk • rtékesil'ése, már nem került tárgyalásra A nagyok a'maguk bajával voltak elfoglalva. Quidquid delirunt reget, plectuntur Achivf. A halalmasok örjóngését megszenvedik az achivok. 66 főnyi legénységével elsQlyedt egy francia tengeralattjáró (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Párísból jelentik: Cherbourg francia liadikikőtőben csütörtökön délután elsülyedt a Promefhée nevü francia tengeralattjáró 68 főnyi személyzetével együtt. A tengeralattjáró a délelőtti órákban futott ki a kikötőből. Egy darabig nyugodtan haladt és gy&Korlatozott, de a déli órákban sülyedni kezdett. Egyeseknek sikerült még az elsülyedés előtt kimenekülni a hajótestből. 86 lenge ész aaonban foglya maradt a lenuera atlp; rnak. A hadikikötőben nagy izgalmat keltett a tengeralattjáró elsülyedése, azonnal hajók és bnváhok siettek a helyszínié, hogy hozzáfogjanak a mentési munkálatokhoz A me tlési . akció ezid még nem sikerült, mert a twigrrataijaró 51 méter iné'ységben fekszik és az erős hullámverés mutt a búvá ok kép e enek ebbe a mélységbe leszát ni t A P omethe« legénysége mcnlheletlc nck latszik. Eliüniek asz amerikai oceánrepUlök (Budapesti tudósítónk te/efonfetentese.) Berlinből jelentik: Maltern és Griff in óceánrepúlökröl a szerda esti startjuk óta semmiféle Air nem érkezett. A repülőknek már csütörtökön hajnali négy órakor kellett volna megérkezniük Moszkvába, mindezídeig azonban még csak nem is látták a Szovjetunió területe felett elrepülni gépjüket Valószínűnek tartják, hogy az óceánrepülők eredeti céljuktól eltérőleg nem Moszkva, hanem Szibéria felé vették utjukat és üzemanyag hiányában valamilyen lakatlan vidéken kényszerleszállást végeztek Az utolsó órákban bizonytalanná vált a lausannei konferencia sikere A franciák ujabb politikai követelésekkel Alltak elő (Budapesti tudósítónk telefon jelen. tése.) l.ausanneból jelentik: A lausann i konferencia válsága csütörtökön a végsőkig fokozódott. A delegátusok között egyelőre tovább folynak a tárgyalások^ ugy, hogy a csütörtökre tervezett zár-^ülést előreláthatólag még pénteken sem tarthatják meg, de az már bizonyos hogy • lausannei értekezlet első szakasza csak fél megoldást fog eredményezni. A német és francia delegátusok csütörtökön dcL előtt és délután is tárgyaltak és megegyeztek aK. ban, hogy részint a vitás kérdések hatafmai komplexuma, részben az kiő rövidsége miatt nl^rcs meg a lehetősége aonak, hogy a jelenlegi érfek?z. let keretében a politikai kérdésekel Is rendezzekA tárgyalásokba a délutáni őrákban belekapcw tódott MacDonald miniszterelnök is, aki Papern 1 és Neurathtal tanácskozott hosszasabban. A némcj politikai körökben az a vélemény alakult ki, hogy a helyzet végtelenül kritikus, mig francia és angol